Mit ​tettél, Oliver? 131 csillagozás

Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Manipulátor. Jóképű. Pszichopata.

Alice és Oliver Ryan látszólag csodás házasságban él. A férj díjnyertes gyerekkönyveket ír, a feleség tüneményes rajzokat készít hozzájuk. Úgy tűnik, bármibe fognak, pillanat alatt sikerre viszik. Aztán egy este Oliver annyira megveri Alice-t, hogy a nő kómába esik. Vajon miért kellett őt elhallgattatni? Hamar kiderül, hogy Olivernek jóval több a rejtegetnivalója, mint azt a felesége, az üresfejű szeretője vagy a hajdani egyetemi barátja valaha feltételezte volna róla. És mi a szerepe ebben az évtizedes, tökéletes hazugságban az elegáns francia Véronique-nak? Mert tény, hogy Alice és Oliver fiatalkorukban nála nyaraltak az udvarházban – de történt ott más is?

A MINDIG IS ÉJJEL LESZ szerzőjének új könyve, amelyről nem túlzás ezt állítani: „Azonnal csapj le rá! Bizony, ennyire jó thriller.” Booklist

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Lettero, Budapest, 2018
296 oldal · ISBN: 9786155921032 · Fordította: Róbert Pál
>!
Lettero, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155921025 · Fordította: Róbert Pál

Enciklopédia 45

Szereplők népszerűség szerint

Oliver Ryan


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Ez a könyv elsősorban valóban nem thriller, hanem egy karakter-vezérelt történet. Ha ezt az ember tudja, amikor kezébe veszi, akkor nem okoz csalódást számára.
Engem az első perctől berántott a könyv és csak faltam az oldalakat, mert egyszerűen érdekelt a címszereplő háttérsztorija. Akartam tudni, hogy mi vezette őt súlyos tettéig. Minden mellékszereplő és új szemszög hozzáadott az élményhez. Feltárultak a múlt titkai és a főhős jelleme szép lassan rajzolódott ki.
A thriller vonal inkább Eugene karakterében, a tűzesetben, Oliver titokzatos gyerekkorában érhető tetten. Viszont a könyv végig sejtelmes és komor hangulatot áraszt. Imádtam!
Rendkívül olvasmányos, lebilincselő történetet kaptam. Ez megint egy olyan könyv, aminél azt érzem, hogy csak arra várt, hogy én olvassam el! Ezek után naná, hogy az írónő sokat emlegetett első könyvét is el fogom olvasni.
Simán 80-85% feletti értékelésűnek kellene lennie ennek a könyvnek. Kívánom, hogy még sokan elolvassák és nyomják fel az értékelését! :) Én csak bátorítani tudok mindenkit erre!

1 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Ez a könyv még jobban tetszett, mint az előző. Nem igazán thriller, inkább egy tragédia, több szereplő szemszögéből elmesélve. Először nem is értettem, miért kell annyira visszamenni a múltba, de aztán megértettem, szép lassan összeállt a kép, a közepénél már sejthető volt Oliver titka, de akkor is nagyon ütős lett. Könnyen olvasható, viszont mégis emlékezetes marad.

8 hozzászólás
Angele>!
Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Először is lenne néhány kérdésem ahhoz, aki erre a könyvre a thriller címkét rakta.
1. Olvasta – e a könyvet?
2. Ha igen, akkor miért jelezte trillernek?
3. Ha nem, akkor miért jelezte thrillernek?
Másodszor is lenne néhány gondolatom a könyvről.
1. Nem thriller.
2. Még véletlenül se az.
3. Semmi esetre se sorolható be thrillerként.
Megint egy könyv, amit biztos sokan azért pontoznak le, mert nem azt kapják, amire számítanak. Ez egy regény, semmi több. Egy történet egy fiúról, aki aztán férfi lett, végül öregember. Szomorú történet, mondjuk tragédia, de semmi esetre sem thriller. Nekem egyébként tetszett. Nem olyan megdöbbentő, mint az első könyve, ami szintén nem volt thriller. Mondtam már, hogy ez sem az? Aki szeretné ezt elolvasni, azt tudja, hogy nem thriller. Ennél fontosabb dolgot, nem is kell tudnia.

11 hozzászólás
Kókuszka>!
Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Kis mozaikokból áll össze, Oliver és a hozzá közel állók elbeszélése alapján bontakozik ki mind az eseményláncolat, mind Oliver személyisége. Anyját sosem ismerte, irányában rideg apja szeretetéért, elismeréséért való küzdelmeit sorra elbukja. A bentlakásos iskolából távcsövön keresztül figyeli apját és új családját, ahova a szünetekre, ünnepekre sem mehet haza. Későbbiek folyamán is csak vágyik a szeretetre, de ő maga képtelen rá. Ahogy a végén is mondja „Próbálok jó lenni.” Mindez nem menti fel tettei alól, de elgondolkodtató.

KönyvMoly_1989>!
Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Sokkal többet vártam, valami nagy csavarral, vagy elképesztő „WTF?” fordulattal, ehhez képest kaptam egy középszerű lélektani thrillert(?) Magam sem tudom konkrétan besorolni műfajilag…
Sok szemszög váltakozásából épült fel a regény, rengeteget időztünk a múltban, ami inkább lapkitöltésként szolgált, de sok érdemi információt nem tartalmazott. :(
Gyorsan lehetett olvasni és tényleg vártam valami vérfagyasztót az utolsó fejezetekben. Csalódtam, mert nem erre számítottam.

3 hozzászólás
Katica_98 P>!
Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Egy könyv nem csupán attól jó, hogy szuper a történet, a lényeg az, hogyan van megírva. Hát ez jól volt! Csak úgy olvastatta magát! Több szemszögből olvashattunk Oliverről, akit valójában nagyon sajnáltam. Nem volt ő olyan rossz és szörnyeteg! Szeretethiányban, szülők nélkül felnőni egy gyereknek, nem egy leányálom! Természetes hogy nem lehet minden tettét megbocsátani, de valahol megértettem.
u.i. Olvasás közben a Lopott szavak című film jutott eszembe.

3 hozzászólás
ser22>!
Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Eleinte azt gondoltam , hogy lehet nem igazán fog tetszeni a könyv, de ahogy haladtam úgy lett egyre érdekesebb. Szoknom kellett, mert pár kurta párbeszéden kívül az egész egy nagy E/1-es történetmesélés. Lassan haladtunk. Megismertünk minden szereplőt és azok fél életét, akik valamilyen mód ismerettségbe kerültek Oliverrel.
Az igazi szörnyetegek bárhol létezhetnek, még a legártatlanabb maszk mögött is. Oliver azon vágya, hogy valakiknek számitson, rosszul sül el és ez számtalan életre hatással lesz.
Összességében egy jól felépített könyv volt
Gyorsan haladós, élvezhető. Biztosan elolvasom az írónő másik könyvét is.

2 hozzászólás
pappb12>!
Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Én nagyon szeretem az ilyen jellegű váltott szemszögű könyveket, amikor a múlton keresztül jutunk el végül a jelenbe, és oldalról oldalra próbáljuk összerakni, megérteni, hogy mi is vezethetett a jelenbeli borzalmakhoz. Épp ezért nekem ez a könyv is nagyon tetszett.
Már az első oldalakon egy nagyon erős felütéssel magához láncolt a kötet. Annyira haragudtam Oliverre! Mindent tudni akartam róla.
Aztán ahogy haladtam előre, és egyre több morzsát kaptam Oliver életéből, egyre több nézőpontból tudtam őt kívülről látni, a közepe felé már kezdtem megsajnálni. Nem felmenteni, csak megsajnálni. Mert kirajzolódott előttem egy végtelenül szeret- és figyelemhiányos kisfiú sanyarú gyermekkora, és ez a szeret – és elfogadás utáni vágyódás aztán végigkísérte az egész életét. Pedig ő tényleg „próbált jó lenni.”
A legeslegvége nem tetszett annyira, de ez nem vont le a könyv élvezhetőségéből nálam, csak én másképp döntöttem volna. De ezért is jó ez a köynv… lehet rajta kicsit gondolkodni, hogy kinek milyen felelősége van egy másik ember életútjában és tetteiben. Néha több, mint gondolnánk.

5 hozzászólás
beasechoes P>!
Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Egyáltalán nem azt nyújtotta a könyv, mint amit vártam tőle. Olvastam értékeléseket, és igazuk van abban a többségnek, hogy ez nem egy thriller, inkább egy..hmm…nem is tudom…lélektani regény? Talán.
A könyv jól kezdődik, felkelti az olvasó kiváncsiságát, felvetődik a kérdés, hogy miért tette Olivér, azt amit, és miközben keressük a választ, azt vesszük észre, hogy már 5 szemszögön keresztül ismerhetjük meg Olivért, ezt mind úgy, hogy a történetben már azt is tudjuk, hogy mi történt „Krisztus születése előtt". És akkor felmerül egy újabb kérdés: Mikor érkezünk el a lényegig? Senkit nem szeretnék eltántorítani, de a választ csak a 313 oldalból kb. az utolsó 30 oldalból tudjuk meg. Értem, hogy mit szeretett volna kihozni ebből az író, de véleményem szerint, kicsit túlzásba vitte az elmesélést. Azt hittem, sosem térünk már a lényeghez.
Minden esetre nekem ez most nem igazán tetszett. :/

Judit_Sike P>!
Liz Nugent: Mit tettél, Oliver?

Ó, nem, nem, nem, nem, nem, nem.
Valójában itt tényleg azzal van a gond, hogy az óriási szenzációként meghirdetett thriller egy kicsit sem thriller. És aki így olvassa a könyvet, és azt várja, hogy „Azonnal csapj le rá! Bizony, ennyire jó thriller.” Booklist, az óriásit fog csalódni.
Egyáltalán semmi az ég világon nincs ebben a könyvben. Az írónő leült, és írt egy történetet. Nulla izgalom, nulla feszültség, nulla szereplők. Csak egy visszaemlékezés. Ráadásul én gyűlölöm az olyan könyveket, amiben semmi nem történik, csak mindenki a múltra emlékezik. Mert ennek a könyvnek a 95%-a a múltban játszódott, amit a szereplők meséléséből ismerhettünk meg. Az ilyen könyvek nálam kizártak. Egyszerűen nem tudom magaménak érezni.
Vontatott volt, unalmas, lassú, semmilyen, és üres. És az sem tetszett, hogy legalább 8 mesélőt felsorakoztatott. És amikor végre az egyik elbeszéléséből kiderült volna valami fontos, akkor jött a reklám. Mert jött a nagy csend, és kezdődött egy másik szereplő ismét unalmas és érdektelen emlékezése.
Brrrrrrrrr.
(Az előző könyvhöz képest ezerszer többet vártam. Egyébként a cím és a borító szenzációsan jó, mint az előző kötetnél is)

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Angele>!

Az ember nem tudja elfelejteni élete legrémesebb időszakát, hiába is próbálkozik vele.

Kapcsolódó szócikkek: felejtés
FreeAngel>!

Azt gondolom, nagyon nemes dolog, ha valaki nem traktálja a szenvedéseivel azokat, akiket szeret, ugyanakkor az az érzésem, hogy az elfojtott bánat és fájdalom maradandó sebeket okoz az ember lelkében.

Kapcsolódó szócikkek: bánat · fájdalom · lélek · seb · szenvedés
Kókuszka>!

A többiekhez képest sokkal kevésbé éreztem honvágyat, mert – ezt ma már pontosan tudom – az ember nem az otthona, hanem az ott élő családtagjai, barátai iránt vágyakozik.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: honvágy · vágy
FreeAngel>!

    Az ember nem tudja elfelejteni élete legrémesebb időszakát, hiába is próbálkozik vele. Hosszú éveken át gondolkodtam azon, bárcsak megváltoztathatóak lennének a dolgok. Mi lett volna, ha ezt csinálom, mi lett volna, ha azt… És a fájdalom sajnos nem múlik el. Az idő nem gyógyír rá. Aki mást állít, az hazudik. Csak annyi történik, hogy idővel hozzászokik az ember a sebeihez. Semmi több.

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · seb · változás
Angele>!

Meg voltam győződve róla, hogy a karrieremnek vége, és abban is biztos voltam, hogy ha legközelebb találkozom Oliverrel, akkor egyszerűen megölöm.

Kapcsolódó szócikkek: karrier
Angele>!

Nem kell, hogy az ember egy konkrét személyt szeressen. Az ember szerethet valaki olyat is, aki a képzeletében él. És ezt a képzeletbeli, idealizált figurát olyanná alakíthatja, amilyenre szüksége van.

Kapcsolódó szócikkek: képzelet · szükség
FreeAngel>!

Azt szokták mondani, hogy egy gyerek mindig úgy éli meg a saját körülményeit, mintha az és úgy lenne a normális élet.

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · körülmény
Angele>!

Mert hiszen, leszámítva a szexet, mi mást akarhat az ember egy lánytól?

Kapcsolódó szócikkek: szex
Angele>!

Így vagy úgy, de végül is eddig sikerült mindenkit megölnöm, aki valaha is szeretett.

Kapcsolódó szócikkek: gyilkos · ölés, gyilkolás · szeretet
Angele>!

Magam is tudom, hogy nem vagyok valami könnyű alak. Ezt már megkaptam Alice-től is. Például barátaim sincsenek.
Régen, sok-sok évvel korábban, még voltak. De valahogy soha nem volt egyik sem az igazi. Aztán mindenkit elsodort az élet, és én hagytam. Azt hiszem, nem is bántam különösebben, hogy elszakadtunk. Végül is a barátok csak arra jók, hogy emlékeztessék az embert a fogyatékosságaira.
Van viszont egy csomó ismerősöm. Családom lényegében nincs. Legalábbis olyan nincs, amely említésre méltó lenne.

Kapcsolódó szócikkek: család

Hasonló könyvek címkék alapján

B. A. Paris: A dilemma
Steve Cavanagh: Tizenhárom
Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2.
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Robin O'Wrightly: Testcserés számadás
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Niki Tailor: Mindenki hazudik
Ittzés Laura: Nyolc perc
David Mitchell: Felhőatlasz
Colleen Hoover: Too Late – Túl késő