Hosszú, ​fényes folyó 87% 157 csillagozás

Michaela „Mickey” Fitzpatrick a philadelphiai rendőrség 33 éves járőrtisztje egyedül neveli Thomas nevű 4 éves kisfiát. Épp egy gyilkosságsorozat ügyében nyomoz, amikor zűrös húga, Kacey eltűnik. Mickey rettegése egyre fokozódik és mivel meg van győződve arról, hogy valami szörnyűség történt a testvérével, ezért egyre több kockázatot vállal a nyomozás során.
Az egyes szám első személyben elmesélt történetben megismerjük a Fitzpatrick család múltját, a két teljesen eltérő utat bejárt testvérpár életét és elmerülünk Kensington drogokkal és prostituáltakkal teli zűrös, sötét világában. A könyv rendkívül lassan építkezik, de a történet végig fenntartotta az érdeklődésemet és az írói stílus is kedvemre való volt. Utólag már bánom, hogy ilyen sokáig vártam ennek a kötetnek az elolvasásával, mert pont annak a két zsánernek – a lélektani drámának és a thrillernek – a határmezsgyéjén mozog, amit annyira szeretek. Jó lenne még olvasni valamit a szerzőtől, mert ez most nagyon betalált nálam. Remélem, hogy a @21_Század_Kiadó elhozza nekünk valamelyik korábbi kötetét is.

Zavaró, szívszorító, őszinte. Téveszthetetlen aurájával, biztos lábakon, mondatról-mondatra, Moore valami vitathatatlanul emlékezeteset hozott létre: egy hangot, amely sötét, de nyitott szemű csodálkozással, érzelmi telitettséggel teli. Karaktervezérelt regénye, sok réteget csomagol ki, s „mindezt kint is hagyja az asztalon”. A családi felelősséget, a kábítószer-függőség pusztításait, valamint a bántalmazás és elhanyagolás hosszú távú, megrendítő hatását. Bár bűnügyi regényként forgalmazzák, de a legjobb krimikhez hasonlóan terjedelme semmibe veszi a műfaj korlátait. Ezáltal lesz egy reménytelenség érzésével is átitatott családi dráma (történelmi és társadalmi kommentárokkal, a nők sebezhetőségének és erejének bemutatásával), melyeket egy rendőrségi eljárás lenyűgöző formátumába csomagolt. Az „akkor” és a „most” között váltakozva Moore olyan struktúrát biztosít a történethez, amely egy egész életre kiterjedő kihívásokat foglal magában, amelyek mindegyike elvezeti Mickey – t (Michaela) a jelenlegi helyzetéhez. Ez a lassú felépítés mélyen meggyőző lendületet kölcsönöz, mivel az „akkor” – ba való visszatérés feltárja Mickey múltjának mélyebb és sokszor meglepő rétegeit is. Bemutatja Philadelphia, Kensingtoni városrészét és környékét, megvilágítva a rothadást, a dzsentrifikáció fényes homlokzatát és a közösségi élet kis zsebeinek szilárd állóképességét. Reális pillantást vet a „kábítószer – kultúrára”, különösen az ópiumválságra, amely Amerikában és a világ számos városában rohamosan terjeszkedik. Megmutatja a függőség pusztító hatását nemcsak a fiatalok életének és potenciáljának megsemmisítésében, hanem a családok szétválasztásában is. Mélyen megindító, általános depressziós hangvétellel megírt történet, amely nemcsak a szeretett személyét, hanem a járvány által elpusztított környéket is megragadja a függőség nyers valóságában.

A legtöbb Kult könyv beillik társadalomkritikának is, azt gondolom Liz Moore regénye is ebbe a sorba tartozik. Elsődlegesen egy kriminek tűnik, tulajdonképpen az is, mégis egy hátborzongató, lélektani családi dráma kerekedik ki a lapokon. Félelmetesen fájdalmas, magával ragadó történet, amely tökéletesen bemutatja Liz Moore zsenialitását, aki kiváló történetmesélő.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/07/hosszu-fenyes-fo…

Egy fiatal philadelphiai rendőrnő miközben a drogfüggők világában az utcát járja, elkeseredetten keresi függő húgát. Rajta keresztül megismerjük múltjukat, családi drámájukat, mi vezetett húga önromboló életviteléhez. Elmeséli az őket felnevelő megkeseredett nagymamájuk ridegnek tűnő nevelési módszereit, aki soha nem tudja feldolgozni lánya túladagolásból eredő halálát. Látjuk, hogy a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenség miként befolyásolja az utcán élők mindennapjait, kiszolgáltatott helyzetükkel visszaélő becstelen rendőröket, mivel túl sok hatalom van rossz kezekben. A hosszú, fényes folyó a magukra hagyott, túladagolásban elhunyt emberek végtelen folyamára utal.
A lassan beinduló történet egyre inkább sodort magával, a végén számos meglepetést is tartogatott.

„Csupa ígéretes jövő, társukban támaszt lelők és társukban a lelket tartók, szeretők és szeretettek, eltűntek mind sorban egymás után, mintha egy sehová sem tartó folyó nyelte volna el őket – a holt lelke hosszú, fénylő folyama.”

Liz Moore: Hosszú, fényes folyó c. regénye a 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatában jelent meg nemrégiben. Műfaját tekintve szerintem távol áll a krimitől. Inkább egy nagyon kemény témát feldolgozó dráma. Egy család tragikus története. Mély, felkavaró, elgondolkodtató – helye van a KULT könyvek sorában.

A regény főhősnője és narrátora Mickey, aki rendőrjárőrként keresi kenyerét és egyedül neveli öt éves kisfiát, Thomast. A húgával, akivel azelőtt elválaszthatatlanok voltak, pont ugyanennyi ideje nem beszélt, nem találkozott. Kacey ugyanis teljesen eltérő életutat választott: az utcasarkot és a kemény drogokat. Mickey azonban távolról továbbra is szemmel tartja, és amikor rájön, hogy Kacey egy ideje eltűnt az utcákról, aggódni kezd. Ezzel egyidőben egy gyilkosságsorozat veszi kezdetét, valaki prostituáltakat gyilkol, megpróbálván túladagolásnak álcázni a haláleseteket. Mickeyben szörnyű gyanú ébred, és mindent megtesz, hogy megtalálja Kaceyt.

Bár rögtön az elején szembesülünk bizonyos fontos tényekkel, az események a továbbiakban elég lassan peregnek. Mickey mesél nekünk, de nem siet el semmit. Ennek ellenére nem unalmas egy pillanatig sem. Mickey aszociális, gyanakvó és szorongó természet. Lelki tusája félelmetesen ismerős lehet, ezért nyomasztóan hathat. Rám legalábbis így hatott.

A gyilkosságsorozat többnyire mellékszálként vonul végig a történeten, mintegy műfaji igazolásként, de a hangsúly egészen máshol helyezkedik el. A regény veleje ennél sokkal megrázóbb, sokkolóbb. Tökrement életeknek állít emléket, elveszett, eltévelyedett lelkeknek. Olyanoknak, akiken hiába próbáltak segíteni, akik minden másoknak okozott fájdalom ellenére mégis maguknak ártottak a legtöbbet. A kemény drogok rabjainak poklába hullunk bele ezt a könyvet olvasván.

Mit jelent számukra a kényszer, hogy minden nap megkapják az adagjukat, és mit jelent ez a családjuk, a szeretteik számára? Mit jelent egy drogos anya gyermekeként világra jönni? A regény látszólag sem próbál meg választ találni a kérdésekre, de felvetései irtóztató konzekvenciához és lidérces gondolatokhoz vezethetnek. Nagyon erőteljes írás a maga vontatott, súlyos, lomha stílusában. Az a célja, hogy minél szélesebbre tárja azt az ajtót, amin keresztül leláthatunk a pokol fenekéig.

Irodalmi értelemben kiemelkedő olvasmányélményt, esztétikai élvezetet nyújtott a lehangoló, mégis gyönyörű atmoszférája, mert érzelem- és gondolatvilága gazdag, hangsúlyos és merész. Kifejezetten őszinte szöveg, kevés dolgot rejt véka alá, és az írónő mestere annak, hogy finoman érzékeltesse azt is, amit nem mondat ki a szereplőivel. Témája hiánypótlónak számít. Az elmúlt években kevés szó esett erről a súlyos problémáról, valahogy elveszett a női egyenjogúságért és a családon belüli erőszak elleni harc hevében. Pedig erről is beszélnünk kell. Nem ér elfordítani a fejünket, mert manapság is élnek így emberek, és manapság is születnek csecsemők, akik elvonási tünetektől kínozva kezdik meg viszontagságos kis életüket. Nekik mit tudunk nyújtani?

Ha elolvasod ezt a könyvet, talán legközelebb nem fordítod el olyan ítélkezően a fejedet. Talán megmoccan benned az együttérzés halvány sugara legalább. Talán nem a megvetés lesz az első, ösztönös érzésed, hanem a szánalom. Már ez is több a semminél, mert tény és való, hogy nem lehet mindenkin segíteni, és nem is kötelességünk, de megpróbálni megtenni azt a keveset, ami tőlünk telik, azért lehet. Megterhelő, de csodálatos érzékenyítő regény a Hosszú, fényes folyó, jó szívvel ajánlom.

Eredeti bejegyés a blogomban:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2021/07/liz-…

Egy családi dráma és megrázó társadalomábrázolás. Szívszorító családi életek és kapcsolatok a szinte reménytelen helyzetekben. Vajon melyik az a helyzet, amiből már nincs kiút? Vagy remény mindig van? Kiutat mindenből lehet találni? Ebben a történetben sokat gondolkodhatunk ezen.
Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/02/liz-moore-hosszu-fenyes…

Utóbbi időben egyre több elsőre kriminek tűnő könyvet választok a könyvtárban olvasni, amelyekről olvasás közben kiderül, hogy lényegesen többek, mint egy sima bűnügyi regény. Liz Moore – egy újabb, igen tehetséges női szerző – nagyhatású családi drámát írt, amelyben van ugyan bűnügyi cselekményszál, de nem ez a fő üzetete, s nem igazán szórakoztatásra törekszik. Philaladelphia, – amerika egyik fejlett keleti-parti nagyvárosa – hátsó udvarának őszinte, kendőzetlen bemutatása, drogfertőzöttségének takaratlan leírása egyszerűen mellbevágó, s ennek családi hatásai igen elszomorítóak. Igaz mesét olvashatunk az írónő tollából, aki kitűnő mesemondónak bizonyul. olyan fordulatokról beszámolva, amelyekre igen kevesen számíthattak. szinte letehetetlen, kitűnő könyv…ajánlom.

Hú, hát úgy érzem át vagyok verve. „Kimagaslóan jó krimi”-pf. Nem, nem az. Ez lélektani dráma. Én úgy álltam neki az olvasásnak, hogy krimi meg thriller meg sorozatgyilkos meg nyomozás. Nem, nem, nem és ez sem.
Dráma, testvéri kapcsolat, drog függőség. Igen, igen és igen.
Csak gondoltam szólok, más nem járjon így, mert aki nem kedveli a krimiket, viszont a lelkizős, testvéri kapcsolatról szóló, mélyreható drámát igen, az nyugodtan olvassa, ez az ő könyve.
Nem tudok rosszat írni róla, mert szépen vezet a történetben, lassan hömpölyög, de mint írtam, másra számítottam.

Figyelem, figyelem! Ez NEM krimi!!!

Fontosnak tartom leszögezni, hogy ez a regény nem krimi és így nem értem miért írták az elejére Paula Hawkins ajánlását (lehet muszáj volt, mert rajta van az eredeti borítón is, elgondolkoztam, hogy ilyenkor az író egyáltalán elolvassa-e a könyvet vagy a kiadó úgymond bármit ráírhat a nevében…) miszerint „Kimagaslóan jó krimi”. Ezt a könyvet krimiként értékelni elég nehéz lenne, mivel ha van benne összességében 40-50 oldal, ami az aktuális gyilkosságokról és nyomozásról szól.

Ez a regény az én megítélésem szerint inkább kortárs szépirodalom. Megismerhetünk egy újabb amerikai kisvárost ami fényévekre áll az amerikai álomtól, itt a főszereplőnk ír bevándorlók leszármazottja, de manapság csak úgy gondolnak rájuk, mint a white trashre.
Korrupció, drogok, gyógyszerek, alkohol, szex, túladagolás és ezek keveréke adja a vázát Kensigtonnak, amit megismerünk a regény folyamán. Nem egy vidám hely, és én örültem neki olvasás közben, hogy ezt sosem kellett személyesen megtapasztalnom.

A történet két idősíkon játszódik, megismerjük a múltat és közben haladunk a jelenben. A múlt eseményei adnak magyarázatot arra, hogy Mickey és Kacey élete miért alakult úgy ahogy. Míg mindenki számára egyértelmű, hogy Kaceynek drogproblémái vannak, mint édesanyjának, addig Mickey élete úgy érzem csendben siklott félre és emiatt sokáig észrevétlen is maradt még saját maga előtt is.

Mickey egyértelműen nehezen teremt kapcsolatot másokkal, nem tud megbízni szinte senkiben sem, ugyanakkor bizonyos helyzetekbe mégis teljesen vakon megy bele és elvesztette a valóságérzetét is. Ő is önpusztító életet él, csak a döntéseivel és nem injekciós tűvel. Ez a csendes halál láthatatlan és ebben a világban nehéz is észrevenni / megérteni.

„… Anyám választási lehetőségei jutnak eszembe, és hirtelen elszoruló szívvel ráeszmélek, hogy alig különbözik a sorsom az övétől. Mindössze függőségünk természete más: ő világosan és végérvényesen a drogok mellett döntött. Az én helyzetem bonyolultabb, de éppoly pusztító. Nekem az álszentség, a túlzott önérzetesség és a gőg okozza a vesztemet.”

Az írónő szerintem nagyon jó hangulatot teremtett és a szerplői is valóságosak, és az ember már-már úgy érzi, hogy ő is megrekedt Kensigtonban és nincs tovább. Engem emlékeztet a regény J. D. Vance regényére a Vidéki ballada az amerikai álomról-ra, de míg azt félbehagytam ezt nem tudtam letenni.

Több figyeltem is olvasta, és ebből tudtam, hogy ez nem olyan átlagos krimi, hanem más, és ezért is vettem ki a könyvtárból. És valóban, ez egy családi krimiregény, és emiatt tényleg jobban érdekelt, ezzel együtt csak egy négyesre tudom értékelni összességében.