Emily, ​a sellőlány (Emily 1.) 85% 73 csillagozás

Nagyon szerettem! Kiskoromban került a kezembe, kölcsönkaptam, de nem tudtam végigolvasni. Azóta is szerettem volna befejezni, mert élénken élt az emlékeimben, hogy mennyire izgalmas volt, mikor Emily rájött, hogy sellő.
Jó volt ide visszatérni, bár mostmár nyilván látom a hibákat is. Például Emily az uszodában az egész osztály előtt majdnem átváltozik. Nyilván nem tudhatja, de ha eddig is zuhanyzott, akkor hogy-hogy sosem érezte az átváltozás kezdeti jeleit? Hogy működik akkor ez? Úgy tűnik, nem úgy, mint a H2O-ban. Itt nem elég egy vízcsepp, egy egész medence kell hozzá minimum. Ugyanígy nem lett tisztázva az sem, hogy hogyan és meddig kap levegőt a víz alatt.
De nem is ez a lényeg. Nem pontozom le a kidolgozatlan részletek miatt, mert maga a sztori a kis illusztrációkkal tökéletesen olyan, amit a kishúgom imádni fog. És én most az ő szemével olvastam ezt a könyvet, így pedig tökéletes a javasolt korosztálynak. Anno én is imádtam, és ez a kis bonyodalom Emily apjával szerintem egy jó téma volt. Aztán arra meg ki ne vágyna, hogy éjszaka összefusson egy sellőbarátnővel, akivel felfedezheti az óceán mélységeit? :)
https://www.youtube.com/watch…

Kedves kis mesének indult, Emily felfedezi, hogy ha vízbe megy, akkor sellő lesz, izgi, aranyos, cuki, megismerkedik más sellőkkel, aztán átváltott a vége egy B kategóriás akciófilmbe. Hajós üldözés után az álnok triton kémet lecsapja a vitorlarúd, ezek után lemegy és kagylón leadja a drótot a biztonsági szolgálatnak, mire rajzfilmbe illő jelenettel megkötözik,de kiszabadul… szóval végig váltották egymást az olyan jelenetek, amik vagy egy mesekönyvbe valóak, vagy egy nagyobb korosztálynak szóló, fiatal akcióhősről szóló kalandregénybe.
A bírósági tárgyalást és az utána következő dolgokat már végképp csak szememet forgatva vettem tudomásul (bírósági riporter-hal meg a tengeralattjáró-limuzin hibrid).

Szóval, Emily egy hajón él, de tizenkét-tizenhárom éves koráig egyszer sem megy be a tengerbe. Sőt, sosem volt még medencében sem. Lehet, hogy csak nekem furcsa ez; a gyerekkorom összes nyara úgy telt, hogy folyamatosan a Szelidi-tóban lubickoltunk. Anyu már meg is említette, hogy az unokája nyárra már majdnem egy éves, tehát igazán megmárthatnánk majd a tóban… De tegyük fel, hogy valaki nem lakik egy tó szomszédságában. Sosem viszi a gyerekét el a strandra, a gyerekmedencébe, csúszdaparkba…? Mire ezen az irtózatosan ellentmondásos alapkörülményen túltettem magam, már körülbelül a történet felénél jártam. Egyébként nem is indult rosszul, de sajnos már előre éreztem, hogy nem fog ez sokáig tartani, ugyanis amennyire mesének indult, utána épp úgy váltott át inkább valami túlfantáziált ifjúsági kalandregénnyé. Valószínűleg egy tíz-tizenkét éves gyereket leköthet Emily kalandja, pláne azért, mert a sellőlány felnőtteket meghazudtoló bátorsággal néz szembe mindennel. De a valóság nem ilyen. Persze jó kérdés, hogy egy mesének/ifjúsági regénynek mennyire kell a valóságot tükrözni, ha már egyszer egyébként sem túl valósághű a sellős-tritonos környezet. Nekem jobban esik, ha bizonyos téren nem nélkülözi a realitást egy (mese)regény. Tizenkét évesen valaki nem tud, és ne is akarjon ilyen félelmet nem ismerő lenni. Anyuka meg a legfelelőtlenebb szülők tökéletes rajza.

Humoros, kandos és egyedi történet volt! <3
A karakterek szerethetőek, az események pörögnek és nagyon aranyosak. A két lány barátsága pedig megmelengette a szívem! Felnőtt fejjel is nagyon tudtam szeretni ezt a könyvet! ^.^

Nekem tetszett a könyv,bár a tizenéves korosztálynak szól. Emily a félvér sellőlány ráébred,hogy a vízben a lábai uszonnyá változnak. Mivel az édesanyjával egy hajón él a tengeren,hamar felfedezi a víz alatti gyönyörű világot sellőbarátnőjével. Családi titkokra derül fény és a kislány elhatározza,hogy megkeresi az édesapját.Az is kiderül,hogy az anyukája miért nem emlékszik a korábbi életére és mi történt az apukájával.
Szóval szerintem ez egy nagyon aranyos családi könyv.

Ez a könyvecske egyértelműen gyerekeknek szól, de ettől függetlenül kedves történet.
A borító igazán szép és a címből is kiderül, hogy Emily egy sellőlány :) . Nem egy tipikus könyv, ami az elvarázsolt sellővilágban játszódik. Szép lassan Emily ráébred, hogy ő sellővé tud változni aztán fény derül a titokra, hogy miért most jött rá erre…. Barátság, szülői szeretet, egy kis izgalom mind megjelenik ebben a sellős sztoriban. Az óceán mélyén lévő sellő világ nagyon tetszett, fantáziadúsra sikerült.

Mindig is szerettem ifjúsági könyveket olvasni, de a „lányosabb” történeteket mindig elkerültem. Ez pedig pont ilyen, ami nem is volt olyan rossz. Szerettem olvasni, ahogy Emily a félvérségével, vagyis önmagával küszködik mind a vízben, mind a száraz parton. Az a bizonyos titokzatosság végig jelen van, ami szülei háttértörténetéhez kapcsolódik. Ez pedig nagyon jól végig viszi az egész történetet. Egy-két logikai hibától eltekintve, aranyos családregény.

Nekem nagyon tetszett! :)
Kicsit talán „túl” sok volt benne a mese, de nem is vártam mást. Akkor, 12 évesen, az egyik kedvencem volt. Lehet, hogy valamikor még újraolvasom! :)

Aranyos könyv, bár Emily szerintem kicsit felelőtlen volt egy-két helyzetben.

Laza, aranyos történet, ami olvastatta magát. Emily egy kedvelhető, bár néha kissé lassú felfogású szereplő. Maga a történet nem sok meglepetést hordoz egy felnőtt olvasó számára, mivel tele van előre sejthető történésekkel, viszont a fiatal olvasók minden bizonnyal találnak benne sok-sok meglepő és izgalmas cselekményt is.