Akasztottak ​erdeje 14 csillagozás

Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje

„Apostol Bologa alakjában szintézisbe akartam foglalni saját nemzedékem prototípusát: Bologa tétovázásai mindnyájunk tétovázásai: a mieink éppúgy, mint ahogy az ő gyötrődései is… Csak ilyen ember lehet a főhőse egy olyan regénynek, amelyben a kötelesség és az érzelem harca szüntelenül azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy hazafiaskodó üres frázisossággá válik.”
Az idézett sorokban maga Liviu Rebreanu jelölte ki azóta világhírűvé vált regényének saját korába mélyen beépülő központi mondanivalóját.

Eredeti mű: Liviu Rebreanu: Pădurea spânzuraţilor

Eredeti megjelenés éve: 1922

>!
Dacia, Kolozsvár, 1983
376 oldal · Fordította: Bözödi György
>!
Kriterion, Bukarest, 1970
276 oldal · keménytáblás · Fordította: Bözödi György
>!
Állami Irodalmi és Művészeti, Marosvásárhely, 1957
336 oldal · Fordította: Bözödi György

Kedvencelte 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje

Nagyon szép könyv. Sűrű, költői próza az I. világháborúról. Olyan ügyesen van megírva, hogy minden eseménynek, személynek, tárgynak megvan a maga konkrét szerepe a cselekményben, plusz még jelképes jelentősége is. Oda kell figyelni rá, észnél kell lenni az olvasónak, hogy mindent észrevegyen. Szerencsére nem hosszú, úgyhogy megoldható a dolog.

Január óta kötelezőolvasmány-jelleggel minden hónapban legalább két 1001-listás könyvet elolvasok. Ez általában nem túl nagy megterhelés, mert azért ennyi könyvből az esetek nagy többségében sikerül olyat választani, ami tetszik is, de most egy ismerősöknek tett ígéret miatt muszáj volt románt és horvátot keresni (meg szlovént, de az lehet, hogy már nem fog összejönni), ez azért elég jelentősen leszűkítette a kínálatot.

Szerencsém volt. Ez egy lélektani regény a világháború keleti frontjáról, amelynek tényleg ott a helye a nagy háborús regények mellett. A főszereplőről, a beszédes nevű Apostol Bologáról pedig felváltva jutott eszembe Édes Anna és egy-egy Németh László-regény főszereplője, sőt még Kafka „hősei” is. Legalább annyira a megértésről és meg nem értésről szól ez a regény (is), mint amennyire a háborúról. És ehhez keresve sem lehetne találni jobb közeget, mint az Osztrák-Magyar Monarchia soknyelvű hadseregét.

Eleinte morogtam magamban, mert a regény első harmadában inkább csak sztereotípiákkal találkoztam, mint egyéniségekkel, no de mire való a maradék kétharmad? Elmélyítésre. :) Sikerült is mindenkinek arcot adni, saját kis életet és célokat, ettől pedig még keserűbb az, hogy ahogy haladunk a történetben, egyre nyilvánvalóbb, hogy egyszerűen csak elélnek egymás mellett. Akár közös nyelvet beszélnek, akár nem, mindenki csak hajtja a maga szövegét, és a legritkább esetben érdekli őket az, hogy a másik mit gondol. Illetve érdekli, de csak amíg ki nem találják, hogy „biztos azt gondolja, hogy…”, aztán ebben megnyugszanak, megállapítják, hogy nekik micsoda tökéletes emberismeretük van, és többet nem foglalkoznak a kérdéssel. spoiler

Még önmagukat se feltétlenül értik ezek az emberek, vagy nem is törekednek rá, hogy megértsék, mert az árt az egészségnek, különösen háborúban. Oda kell lőni szembe, nem lehet lelkiismereti aggályokkal foglalkozni. Ilyenek meg, hogy a másik oldalon is lehetnek emberek, fel se merüljenek. Az odaát egy egységes massza, kelettől nyugatig mindenütt. Ha pedig valakinek más a véleménye, nos, arra való a haditörvényszék. Összesen csak egy ember jön rá a regényben (és sajnos nem a legfelsőbb vezető), hogy ez a hozzáállás legalább olyan ostoba, mint amennyire erkölcs nélkül való. Mert az utóbbi még „hagyján”, ugye, háborúban minek kéne erkölcs. :P Csakhogy a hadsereg ütőképességét is csökkenti, spoiler

Kafka azért jutott eszembe a regényről, mert a háborúhoz szükséges hivatali rendszert is nagyon pontosan ábrázolja. A Monarchia itt sem tagadja meg saját magát: ugyanazok a szabályok érvényesek, mint békeidőben, legfeljebb most több van. Ugyanúgy léteznek csukott ajtók, benyújtott kérvények, fel- és leiratok, no meg persze az egészet meghatározó fojtogató közeg. Jelképesen és szó szerint is.

Közben pedig, nem győzöm hangsúlyozni: annyira szép ez a szöveg. Semmiről nem ír túlságosan hosszan, de az a néhány mondat mindig tökéletesen a helyén van. A fordításon is látszik, hogy szeretettel készült, hogy a magyar fordító az eredetihez méltót akart alkotni.

spoiler

Szóval annyira szép… hogy a vége felé mégis le akartam vonni fél csillagot, pusztán azért, mert az egész regény, úgy, ahogy van, nem ér annyit, mint az első fejezete. :) Ezzel nem a regényt minősítettem le, hanem az első fejezetet fel, az konkrétan önmagában, novellaként is megállná a helyét, kérdeztem is magamtól, hogy mi a fenének kellett ezt még folytatni? De azért… végül nem bántam, hogy Rebreanu folytatta. :)

12 hozzászólás
>!
anesz P
Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje

Mindenféle élet jobb, mint a halál? A lelkiismeret és a kötelesség összeütközése. Mi az igazi szeretet? Az OMM sok nemzetisége és konfliktusai, a nacionalizmus születése.
Ezekről a nagy témákról szól ez a könyv. Külön érdekes volt román szemszögből olvasni ezekről a dolgokról.

>!
Nílkantha
Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje

Egy román tiszt kálváriája az I. világháború idején, aki az Osztrák-Magyar monarchia hadseregében szolgált. Remekmű.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Nílkantha

A szeretet sohasem gyilkol (…). Csak az emberek gyilkolnak az ő nevében!

176. oldal (Kriterion, 1970)

>!
Nílkantha

…csakis az olyan lelkesültség érdemel szállást az ember lelkében, amely helyesnek bizonyul az értelem mérlegén is.

59. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970

>!
Nílkantha

…az élet csakis a szív által létezik, és szív nélkül az agy holt sejtek szánalmas halmaza marad.

59. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970

>!
Nílkantha

Az olyan ember számára, akinek eszménye van a földön, nem az élet gyávaság, hanem a halál.

92. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970

>!
Nílkantha

…csak az a hit hozhat megváltást, amelyért habozás nélkül magát az életet is feláldozza az ember!

118.-119. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970

>!
Nílkantha

Nincs szükség a bűn büntetését igazolni, mert a bűn már méhében hordja a maga büntetését (…).

155. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970

>!
Nílkantha

Az igazi szeretet sohasem hal meg az ember lelkében, hanem elkíséri túl is, a végtelenség ölébe…

159. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970

>!
Nílkantha

Mint a gép, amelynek kerekei közé követ dobnak, az ész is nyomban tönkremegy a maga törvényeivel és szabályaival együtt, mihelyt az elé a fal elé állítják, mely a létet a nemléttől elválasztja…

251. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970

>!
Nílkantha

Az életben a valósághoz kell igazodnunk, nem a vágyálmokhoz!

33. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970

>!
Nílkantha

A tartózkodás tétlenséget jelent, a tétlenség pedig rosszabb a halálnál …

35. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970


Hasonló könyvek címkék alapján

Sorin Titel: Asszony, íme a te fiad
Camil Petrescu: Ultima noapte de dragoste, întâia noapte de război
Camil Petrescu: A szerelem utolsó, a háború első éjszakája
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Ernest Hemingway: Fiesta / Búcsú a fegyverektől
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
George Orwell: Légszomj
Pat Barker: Felépülés
Sebastian Faulks: Madárdal
Zaharia Stancu: Karaván