Változások 87% 24 csillagozás

Már hamarabb el kellett volna olvasnom.
Lelkemhez szóló, szép könyv.
A szerzőnő bekerült a kedvencek közé.

Az olvasás élményét köszönöm neki!

Linn Ullmann nem tőle örökölte az írói tehetségét :) Ettől függetlenül olvasmányos, kedves kis önéletrajzi könyv ez, néhol egészen kiváló részekkel, de a szövegek többsége közepesen megírt és szerkesztett naplóbejegyzés. A Bergmanról szóló (bántalmazás) részeket bár sejtettem, mégis rosszul estek, nagyon sajnáltam Livet. Valahogy ez a legerősebb érzésem vele kapcsolatban, hogy sajnálom, pedig mindig arra gondoltam, hogy szerencse lánya, ilyen tehetség, ilyen karrier, ilyen élet. Hát nem mindig úgy van az. Igazából a legfőbb motivációm az olvasásra a bulvár iránti éhségem volt, hogy éltek ők egymással, és ezt kielégítette a könyv, többet nem éreztem benne.

Általában olyan hírességek életrajzait, önéletrajzait szoktuk elolvasni, akiknek valamit már tudunk a munkásságáról. Nos, bevallom, ebben az esetben nálam nem így volt. Lehet, hogy szégyen, de semmit nem tudok Liv Ullmann színésznői karrierjéről, filmjeiről. Nem az én generációm. Kihívás miatt kellett a címke és az otthoni könyvespolcon megvolt ez a könyv. Gondoltam, hogy érdekes kísérlet lesz, hogy így le tud-e kötni egy önéletrajz. A válasz sajnos inkább nem, mint igen. A könyv nagy része a színésznő belső szorongásairól, vívódásiról szól – mint anya, mint színésznő, mint partner, mint nő. A konkrét élerajzi tények – legyenek szakmaiak vagy magánéletiek – szórványosan, mozaikszerűen jelennek meg. Nekem, mint Liv Ullmann életében egyébként járatlan olvasónak időnként a neten való böngészéssel kellett kiegészítenem az olvasást, megkeresnem a konkrétumokat arról, amikre a könyven csak homályos utalás történt. Maga a szerkezet is olyan, hogy emléktöredékek jönnek egymás után, nem kronologikus sorrendben és ezek főleg érzelmekre refkeltálnak, mintsem konkrét életrajzi tényekre. Például amikor rákerestem a színésznő és Ingmar Bergman életrajzi adataira a neten, akkor láttam, hogy mennyi minden hiányzik ebből a könyvből. Például az, hogy Ullmann és Bergman kapcsolatának csaknem teljes ideje alatt Bergman házas volt. Vannak homályos, futó utalások, de ennyi.
Visszatérő téma a karrierjében sikeres, ám gyermekét egyedül nevelő nő szorongása attól, hogy egyik vagy másik minőségében nem fog tudni helytállni. Mindenképpen tanulságos (és még a mai napig is érvényes) dolog, hogy ezen tekintetben a társadalom teljesen más elvárásokat támaszt egy férfi és egy nő felé, s ebben a tekintetben a nőknek sokszor nehezebb dolguk van. Arról már nem is beszélve amikor egy férfi színész egy főszerepért több, pénzt kap, mint egy nő azzal az indokkal, hogy „neki családot kell eltartania”. Mert a gyermekét egyedül nevelő nőnek nem… Azért nem kell megijedni, nem férfigyűlölő feminizmus árad a könyvből, Ullmann mély érzékenységgel említi meg a férfi lét speciális kihívásait is.
A könyv első felében több a magánélet, szakmázás inkább a másodikban van, de ez is két kiragadott példán keresztül, nem a teljes életmű bemutatásával. Ullmann színházzal való kapcsolatába Ibsen Nórájához fűződő viszonyán keresztül tekinthetünk be, míg a filmezésbe az Ingmar Bergman által írt és rendezett Színről színre című film forgatásának részletein keresztül. Ezekből megismerhetjük Ullmann színészi módszereit, kelléktárát, valamint, hogy milyen hangulatban történt ezen szerepek eljátszása.
Összességében úgy éreztem a könyvben kicsit túl sok a lelkizés és az ismétlés (pl. újra és újra azon lamentálás, hogy mennyire lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy nem tud annyi időt a lányával tölteni, mint szeretne) a konkrét tények rovására.

Kicsit összecseng a két könyv: a korábban olvasott Választások, és a most befejezett Változások. Így utólag azt gondolom, hogy a Változásokkal érdemes kezdeni – ez inkább életrajzi jellegű, míg a Választások egyszerre van az íráskori jelenben és tekintget vissza a múltba, mindez pedig élete egyik kiemelkedő szakasza köré fűzve, amikor az UNICEF képviseletében Liv nyakába vette a világot.
Ír gyermekkoráról, sokszor összeköti lánya, Linn életét a saját kiskori élményeivel. Sokat ír Ingmar Bergmanról, szerelmükről, annak utóéletéről, a közös forgatásokról. Ír színházi próbáiról, főleg Ibsen Nórájáról. Ír hollywoodi tapasztalatairól. És mindezeket sokszor úgy említi, mint azok a dolgok, melyeket ahelyett tesz, hogy a lányával lenne; mint azok a dolgok, melyek elrabolják idejét – de amikről nem mondhat le mégsem, mert tudja, hogy ha nem követné az álmait, a késztetéseit, akkor nem lenne az az ember, aki; és akkor nem tudna jó anyja lenni Linn-nek. Így marad az örökös bűntudat.
Ezt is szerettem olvasni, mint a Választásokat! Nagyon barátságos és őszinte hangnemben ír; keverednek itt is a leíró részek, a naplószeletek és a filmszerű jelenetek.
Nagy kedvet kaptam elolvasni a Nórát, Liv-ről életrajzi regényt, és Linn-től is tervezek olvasmányt 2012-re.

Régen már olvastam ezt a könyvet, jó volt megtenni újra!
Liv Ullmann csodaszépen ír hazájáról, a norvég tájról, gyöngéd szeretettel kislányáról, Linnről- – állandóan gyötri a lelkiismeret, hogy nem elég jó anya, hiszen hivatása miatt nem lehetett eleget kislányával. Megértően, gyengeségeit és zsenialitását is láttatva mesél élete első nagy szerelméről, gyermeke apjáról, Bergmannról, akivel sokat dolgoztak együtt elválásuk után is.
A színésznő nagy szerepe volt a Nóra, melyet élete több szakaszában is mindig képes volt saját tapasztalatai alapján új színekkel gazdagítani.
Liv Ullmann nagy színésznő és ugyanakkor őszinte, szeretni való ember, tele érzelmekkel, kételyekkel és reményekkel. A siker és ünneplés sem tudták megrontani Öt, talán emiatt tisztelem legjobban.

Önéletrajz, de nem tipikus. Mintha filmkockákat vetítene az olvasó elé. Őszinte vallomás, gondolatok, benyomások (nem, nem a pia). Liv Ullmann mint színésznő, mint anya, mint nő, aki folyamatosan a saját útját keresi. Most muszáj elolvasnom a Nórát. Meg valamit Linn Ullmanntól is.

Szeretem ezt a könyvet. Ennyi elég is az öt csillaghoz részemről, azt hiszem. Nem kell folyton kisesszét írni, van, ami tetszik, és kész. :)

Liv Ullmann nagyon jókor talált meg. Nagyjából ugyanazokkal a gondokkal küzdünk egy igen hasonló életszakaszban. Sokat adott ez a kötet, amit biztosan el fogok olvasni újra.
Külön érdekessége, hogy bepillantást enged Linn Ullmann gyerekkorába is, aki szereti az írónőt, az mindenképp olvassa el ezt a kötetet is.

Nemcsak azért szerettem ezt a könyvet, mert Liv Ullmann élete eleve érdekel, hanem azért is, mert egy nagyon rokonszenves és őszinte nő írta, aki egyáltalán nincs elszállva önmagától. Nem a szupersztárt látjuk, hanem a gyarló embert, anyát, nőt. Tetszik, hogy két lábbal áll a földön, és feltárja előttünk kétségeit, próbálkozásait, hibáit. Ahogyan a világot látja, és ahogyan megírja, egyaránt pont nekem való – és szerintem sokaknak tetszene még, ha ismernék a könyvet.

Jó könyv, érdemes olvasni. Egy világsztár, aki mentes a sztárallűröktől, éppoly kereső ember mint bárki más.Viaskodik a sorsával, a feladataival, sikereivel és kudarcaival. Félelmei, szorongásai a miénk is, örömei éppúgy. Nő, asszony, anya és Ember, mint mi is, mindannyian.