Az ​utolsó Mrs. Parrish 89% 136 csillagozás

Ördögi és letehetetlen olvasmány!

Először azt hittem, hogy a sokakat érintő nagy problémáról, a cisztás fibrózisról fog szólni a könyv…aztán meg hogy a nagy amerikai álomról, a gazdagságról meg annak a beteges irigyléséről…aztán kiderült az igazság :) A könyv témája a családon belüli bántalmazás, a lelki terror; és hogy ne higyj a látszatnak!

Amber és Daphne két különböző világban él: míg az előbbi a szegénységből akar betegesen kitörni, utóbbi (látszólag) példás és csodálatos családi életet él a felső tízezer köreiben álompasi férjével, Jacksonnal és két lányukkal.
Amber befurakodik a családba és mindenféle aljasságot bevetve Daphne életét akarja magának.
Csakhogy!
Kiderül, hogy Daphne élete sem fenékig tejföl, sőt!
És Daphne sem most jött le a falvédőről, sőt! :)
De nem lőhetem le a poént, olvassátok el, mert megéri!

Nem utáltam még ennyire főszereplőt, mint Ambert! Egészen addig, míg „meg nem ismertem” Jacksont :) Mert őt, ha lehet, még jobban utáltam! :)
Tudja az ember néhány utalásból, hogy Amber milyen gyerekkorból érkezhetett, ez viszont nem igazolja borzasztó álságos személyiségét, rosszindulatát. Jackson múltjáról nem sokat lehet tudni, viszont ő is egy minden hájjal megkent szélhámos.

Ha izgi, jó könyvet akartok olvasni, ez az!

Amber találkozik Mrs. Parrish / Daphne -vel.
A gazdagsága, az eleganciája lenyűgözi. Irigyli az életét.
Tűpontosan kidolgozott részletekkel férkőzik a család bizalmába, elhatározza , hogy elcsábítja a férjet, ő lesz a következő Mrs. Parrish.
Minden csodásan alakul, ám egyszercsak elkezdődik a vetélytárs története a kezdetektől.
Gyanússá válik sok minden, innentől másképp látunk mindent, semmi sem az, aminek látszott.
Zseniális !

Hála kedves barátnőmnek, @SophieB -nek, nem halogattam tovább ennek a könyvnek az olvasását. Impulzus vásárlás volt akkoriban, amikor már nem vásároltam thrillereket, mert kezdett kevésbé érdekelni a műfaj. Mégis örülök, hogy megvettem, mert szuper kikapcsolódás volt a sok megterhelő olvasmány közepette.
Izgalmas, pörgős cselekmény, rövid fejezetekkel, ütős fordulatokkal. Abszolút elérte nálam az „alig bírom letenni” érzést. Inkább lélektaninak mondanám, nem kell számítani semmi véresre, vagy ijesztőre, viszont elkalauzol egy (-két) nárcisztikus szociopata lelkének sötét bugyraiba.
Lélektani thriller rajongóknak kötelező!

Végre egy igazán jó Reese választás! Annyira kellett már, mint egy falat kenyér a korábbi mellényúlások után, és kezdek rájönni, hogy igazán kedvelem a pszichothrillereket :D. A történet szerint Amber Patterson a nagyravágyó vidéki lány terve, hogy beférkőzik egy gazdag család életébe, hogy azt felforgatva magának követeljen mindent, amit a feleség Daphne megkap. A könyv három részből áll, melyben két narrátorunk van. Az első részben Amber, a másodikban Daphne szemszögéből látjuk a történteket. A harmadik a végkifejlet ;). Na már most – és innentől érzelmektől fűtött lesz az értékelésem – az első részben már kezdett viszketni a tenyerem Ambertől, hogy lehet valaki ilyen alávaló, undormány nőszemély (nekem elsőre hasonló nevű ex-Deppné jutott eszembe…), hogy egyrészt kijátszik egy olyan történetet, amit csak a legérzéketlenebbek, másrészt, hogy ennyire anyagias, képmutató. Pont az első rész végén éreztem egy picit, hogy most már jó lenne egy fordulat, mert nagyon idegesített Amber. A második rész új fajta narratívája szépen lassan segített összerakni a képkockákat, a korábban megismert sztorikat egy másik perspektívából is látni, ami igazolta az írónők által az első részben nagyon jól csepegtetett infó morzsákat, mert már az első részben éreztem, hogy itt valami nem kerek… amikor minden szuper tökéletesnek látszik, de az ember érzi, hogy itt valami fura. spoiler Nagyon jól olvastatta magát a könyv és végig fenntartotta az érdeklődésemet, majd a végén, amikor már kezdtem érezni, hogy mi lesz a végkifejlet akkor kéjes kárörömmel faltam az oldalakat :D
A borítón szereplő mondat, mely szerint „Vannak nők, akik mindent megkapnak. Vannak akik azt kapják, amit érdemelnek” nagyon jó összegzése a történetnek! :)
Plusz nagyon várom a könyvből készülő sorozatot/filmet – ez még nem tisztázott az internet szerint :D.

A feléig nem igazán ragadott magával a történet. Aztán jött egy csavar, de ez sem hozta meg számomra a teljes fordulatot. Összességében maga a történet jó volt. Ami nem tetszett, hogy újra és újra ismétlődött, hogy ki milyen drága ékszereket visel, lépten-nyomon boroztak, szerintem ki is ittak egy dézsával :-) Nem részletezem, de a könyv fele a luxust mutatta be, ami nekem sok volt. A szerző arra fókuszált. Nálam ez von le a csillagozásból. Ja! – és szerintem a hosszú mondatok rekord könyve volt!

Amber csak azért próbál Daphne barátnője lenni, hogy megkaparintsa magának a férjét, Jackson Parrisht. Egyre jobban beférkőzik a család mindennapjaiba. Vajon sikerül a terve?
A könyv második felében Daphne szemszögéből értesülhetünk az eseményekről.
Engem levett a lábamról, rekordidő alatt kivégeztem. Igaz, a fülgyulladás miatt nem is nagyon tudok mást csinálni, csak olvasni, de kicsit tudott enyhíteni a szenvedésemen.

Egy picit csalódott vagyok, de nem ebben a könyvben csalódtam… hanem abban, hogy az idei évem egyik új kedvenc kötete volt spoiler, és a két könyv majdnem ugyanazzal a sztorival dolgozik, apró eltéréseket leszámítva teljesen ugyanaz. És ez a könyv a régebbi, tehát a másik a koppintás… végig olyan érzésem volt, hogy én ezt már olvastam, és tényleg, alig van különbség a karakterek és a történet között, még a váltott szemszög is ugyanolyan… szóval ezt kellett volna előbb olvasnom. De a lényeg, hogy nagyon tetszett, bár meglepetést már nem tudott okozni, de még így is izgalmas volt olvasni, Daphne nagy kedvencem lett. Imádtam, ahogy szép lassan kiderültek a dolgok, annyira szorítottam, hogy sikerüljön neki spoiler, Amber pedig spoiler. Megérdemelték spoiler. De… veszélyesek vagyunk mi nők, ez ebből a könyvből is egyértelműen kiderül :)

Reese Witherspoon ajánlására vettem kézbe a könyvet, és milyen jól tettem!
Izgalmas, lebilincselő, fordulatos történet, amit alig bírtam letenni. Végig lekötött, kíváncsi voltam mi lesz a regény vége. Érdekes volt a két nő szemszögéből látni ugyanazokat az eseményeket, néhol inkább éreztem lélektani regénynek, mint thrillernek. Érdekes volt némi „tanulságon” gondolkodni közben, azon, hogy mennyiben különbözik az emberek által a külvilágnak mutatott kép, és a valóság.

Tetszett is a könyv, majd nem is, de tény, hogy nagyon olvastatta magát a regény.
A könyv első felében, amíg Amber cselszövéseiről olvashatunk, és arra készülünk, hogyan fogja elhódítani újdonsült kőgazdag barátnője férjét, még bíztam valami izgalmas és csavaros második félben. Aztán ez elmaradt és egyre unalmasabb lett számomra a történet, ahogy Daphne oldalát is megismerhettük. A könyv végére pedig mintha az írók (mert mint kiderült, a Liv Constantine két írót takar) is beleuntak volna a történetbe és kicsit Hallmarkos befejezést rittyentettek a legvégére. Kár érte.

A legelső szó, ami a könyvről eszembe jut, hogy bugyuta. A két főszereplő szemszögéből látjuk a történetet, Amber sztorija az, ami a bárgyúbb. A mesterkedései annyira nevetségesek, ahogy szituációkat pofonegyszerűen megold, amilyen párbeszédeket folytat – olyan egyszerűek és irreálisak, mintha egy gyerek írta volna, aki azt hinné, hogy így működik a való világ. Teljesen hihetetlen és majdnem röhejes minden, amit Amber tesz vagy mond. Daphne sztorija már érdekesebb, nagy meglepetést nem okoz, mert azért valamit sejteni lehetett, de még mindig ez az, ami jobban van megírva. Amber titkáról azt hittem, mocskosabb lesz, ez így olyan semmilyen volt. A végén persze a gonosz megbűnhődik, a jó pedig elnyeri jutalmát. Éljenek a sablonok!