Megszeretem ​a száműzetést 12 csillagozás

Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést

A 8-9. században élt szerző egyike a kínai irodalom nagy klasszikusainak, a stílus megújítóinak, író és költő, aki hivatali pályára lépve pártfogója bukásával maga is száműzötté vált. Száműzetésében alkotta legszebb költeményeit, írta prózában gyönyörű tájleírásait, melyek a Dél-kínai Hegyvidék különös természeti szépségekben gazdag tájait örökítik meg, valamint meglepően modern, éles szatíráit a társadalmi igazságtalanságok ellen. Kötetünk először gyűjti össze magyar versfordításait Kosztolányi Dezsőtől, Illyés Gyulától, Faludy Györgytől Weöres Sándorig, kiegészítve a magyar sinológia legnagyobbjainak, Ecsedy Ildikónak, Miklós Pálnak, Tőkei Ferencnek ugyancsak ismeretlen prózafordításaival.


Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

berg>!
Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést

Persze, hogy megszereti, mert tájkertészkedni kezd! Ez egy olyan számkivetés, ahol a száműzöttnek van munkája, pénze, amiből telekvásárlásra is futja, vele van a családja és barátai is meglátogatják, akikkel iszogat a patakparton. Meglepően modern, ahogy a fülszöveg is írja, amit a keresetlen, egyszerű stílusnak tulajdonítok. Gyötrő honvágy, magány, de inkább a helyes kormányzás kérdései és lelkes tájleírás, büszke kertépítés. Nagyon érdekes a fordítások összehasonlíthatósága, néhány versből ugyanis többféle fordítást is bemutat a kötet. Jogászként élveztem azt a vitairatot is, amelyben egy konkrét bűncselekmény („vérbosszú” – önbíráskodás) elkövetőjével szemben alkalmazandó büntetés kapcsán érvel. Sajnáltam, hogy rövid.

pwz I>!
Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést

Úgy látszik, mostanában egészen jól egymásra épülnek az olvasásaim! Bár ez nem akarattal van, csak egyszerűen így jönnek ki a dolgok.
Liu Cung-jüannak, a 8-9. században élt száműzött kínai hivatalnoknak ez a műve európai szemmel olvasva olyan, mintha több emberből gyúrták volna össze, pedig ezekhez az emberekhez – már csak a földrajzi és időbeli távolság miatt is – nem lehetett köze.

Egyszer mintha Aiszóposz meséiből merítene:
A medve
A szarvas fél a sakáltól, a sakál a tigristől, a tigris meg a medvétől. A medvét arról lehet megismerni, hogy bozontos haja van, és két lábra áll, mint az ember. Rettentő ereje miatt még az emberre is roppant veszélyes. Élt egy vadász Csu déli részén, aki bambuszsípján utánozni tudta minden vadállat hangját. Egy szép napon íjat, nyilat vett magához, meg parazsat agyagkorsóban, s felment a hegyre, hogy szarvasbőgéssel csalogassa oda a szarvasokat, aztán, ha kivárta, míg odaérnek, felszította a tüzet s leterítette őket. Történt azonban, hogy éppen egy sakál hallotta meg a szarvas hangot. Arrafelé loholt, de amikor odaért volna, a mi emberünket csak elfogta a félsz, és tigrishangon ijesztett rá. A sakál el is somfordált, de ekkor egy tigris tévedt arra. A vadász még jobban megrémülve, most meg a medve hangját kezdte utánozni. A tigris el is menekült, de a medve közben ugyancsak neszét vette a dolognak, s a párja keresésére indult. Odaérve azonban csak egy embert talált, megragadta hát, leütötte, szétszaggatta és felfalta. Aki nem a saját erejéből boldogul, hanem a máséval hivalkodik, az bizony manapság is mind ilyen sorsra jut!

Aztán Gárdonyi: Az én falum-ja, annak is a táj- és természetleírásai jutnak az eszembe:
Kis sziklató a dombtól nyugatra
Ha a dombtól nyugat felé indulok, százhúsz lépésnyire bambuszliget állja utamat; vízcsobogás üti meg fülemet, mintha drágakőből készült kösöntyűk, karperecek csilingelnének, a szívem is vidámabb tőle. Utat vágok a bambuszok között, s ekkor ott, lent előbukkan a kis tó, hűvös-tiszta vizével. Kőszikla az egész tófenék, a part közelében kőgörgetegek kandikálnak elő, zátonyok és szigetek gyanánt, szeszélyesen és veszélyt rejtegetve; a haragoszöld fák, jégmadárzöld indák rengve-összefonódva, kusza összevisszaságban borulnak föléjük. A tavacskában talán száznál is több a hal, s mindahányan mintha a levegőben úszkálnának, minden támasz nélkül. Ha a napsugár lehatol hozzájuk, árnyék kúszik a sziklára, mozdulatlan nyugalommal várakoznak egy sort, míg egyszercsak nekilendülnek s a távolba siklanak, sebesen fickándoznak fel-alá, mintha együtt örülnének azzal, aki meglátogatja őket…

A mondák, regék sem maradhatnak el:
Púpos Kuo, a faültető kertész
Nem tudni, hogy Púpos Kuónak mi volt az eredeti neve. Betegségtől görbe volt a háta, s nyakát behúzva járt, olyan volt, mint egy púpos teve. Falujabeliek akasztották rá ezt a csúfnevet. Amikor meghallotta, csak annyit szólt: „Nagyon jó! Ezt a nevet megtartom magamnak.” El is hagyta eredeti nevét, s azontúl Púpos Kuónak mondta magát…
…Az érdeklődő megkérdezte: „Vajon ez a fanevelési módszer alkalmazható a nép kormányzásában is?” Púpos Kuo így felelt: "Én csak fát tudok ültetni. A nép kormányzása nem az én mesterségem. De falun élek, s látom, amit látok. Látom, hogy a nagyfejűek abban lelik kedvüket, hogy folyton parancsolgatással zaklatják a népet. Úgy tesznek, mintha nagyon szívükön viselnék a gondjukat, de csak kárt okoznak ezzel. Hajnaltól napszálltáig járnak a fullajtárok és kiáltozzák: „A hivatal elrendeli, hogy sürgősen szántsatok, a hivatal arra buzdít, hogy vessetek, figyelmeztet, hogy arassatok! Siessetek selyemgubót áztatni, igyekezzetek hamar legombolyítani és megszőni a selymet! Neveljétek a gyermekeket, gondozzátok a tyúkokat és a malacokat!” Hol a dobot verik, hol meg a csattogtatót, így csődítik össze a népet. Mi meg, a kisemberek, igyekszünk a hívásra, sokszor úgy, hogy étlen-szomjan maradunk. De ha nem hagynak bennünket békén egy szusszanásra sem, akkor hogyan virágozzék a gazdaságunk, hogy éljük megszokott életünket? Ezért aztán soványak vagyunk meg fáradtak. Bizony, így vagyunk. Ugye, hasonlít ez egy kissé az én faültetési dolgaimra?"…

No és a versek! Nem vagyok egy „verses beállítottságú” valaki, de ez pl. utat talált hozzám. Ugyanaz a kínai vers ötféle – nem is akármilyen – fordító tolmácsolásában:
Havas folyó
Száz hegy van itt s madár mégsem dalol,
út is ezer, de lábnyom nincs sehol.
Öreg halász – rajt bambusz-takaró van –
halászgat a havas, hideg folyóban…
Kosztolányi Dezső fordítása

Hó a folyón
Ezer hegyorom; nincs egy repülő madár.
Tízezer ösvény; nincs egy emberi nyom.
A magányos bárkában pálma-öltönyű, bambusz-kalapú öreg áll,
Egyedül halász a jég alatt a havas folyamon.
Illyés Gyula fordítása

A hólepte folyón
Kietlen ezer hegy, sehol madár repte,
Tízezer ösvényen sincs már ember lépte.
Ladikban egy öreg fűköpenybe bújva,
Egymaga horgászik; a folyót hó lepte.
Tokaji Zsolt fordítása

A behavazott folyó
Ezernyi hegy. Madarak: mind elszállt.
Tízezer ösvény. Embernyom: nincs már.
Magányos csónak. Sáscsuklyás öreg:
árva halász. Havas folyó. Hideg.
Miklós Pál fordítása

Havas folyó
Tízezer hegykúp, sehol egy madár,
tízezer ösvény, sehol egy lábnyom.
Magányos sajka, sásköpeny rajta:
öreg halász a hűs folyam-áron.
Weöres Sándor fordítása

Sokoldalú, sokrétű kis könyvecske, tele minden szellemi jóval. „Táplálkozzatok, kóstoljátok meg” ti is! ;D

Lunemorte P>!
Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést

Abszolút átlagos írások sajnos. A mondatok nem szépen megfogalmazottak, az elbeszélések noha rövidek, mégsem látom sok értelmüket, a versek sem kötöttek le.

kregina>!
Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést

Főként a természetleíró rövid írásai hangulatosak, szinte megelevenednek a tájak az olvasó szeme előtt. Versei közül néhány több változatban is szerepel a kötetben, ez a megoldás különösen tetszett. Érdekes volt középkori szerzőtől olvasni, az író kínai származása pedig fokozta az élmény különlegességét. Elbeszélései közül A patikárius, A kígyász, illetve Púpos Kuo, a faültető kertész tetszett leginkább.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Tavasz van már, de kedvem őszi bánat emészti.

Rögtönzött vers arról, hogy Liucsouban tavasszal teljesen lehullott a fügefák levele

Lunemorte P>!

Ősz-eleji estén üldögélek

Barátomnak, Vu Vu-ling-nek

Lassú eső csorog a bambuszok közé,
bozótokból rebben fekete csókahad.
Tökéletes Vu-ling a Hsziang-on túl lakik,
A szélben hajnalig őszi bánat riad,
Köd ül folyót, határt, oda nem látok át,
végtelenbe siet a sok hullámtorony;
vágyam téged kutat, túlontúl messze vagy,
megosztanám veled magányos asztalom.
Ha ki-nem-mondható hangot dajkál a szív,
s a száraz citerán a rőt húr megfeszül,
a Nyugati Istent álmából fölveri,
s oda-árad a dal, hol végtelen az űr.
Csak egy dallam vagyok, mit az ég alkotott,
nevem mellé ne írd sajátos érdemül.
A „ritkán hallott hang” oly ősi, dísztelen,
miért is hallaná süket, ostoba fül?

Solymos Ida fordítása

Lunemorte P>!

De én azt látom ma, hogy a napos oldalon lévőket körülsereglik, az árnyékba kerülteket meg elkerülik.

A patikárius

Lunemorte P>!

A mi italozásunk másféle. Illedelmes, de nem szertartásos, nem mesterkélt, de nem is hangoskodó, természetes, de meztelenség nélkül, harmonikus muzsika nélkül is, és társaságkedvelő tömeg nélkül is. Egyszerű, de barátságos, szabad és könnyed, mégis udvarias, kényelmes, de méltóságteljes; kitűnő társaság a természet élvezésére és illő pihenés nemes emberek számára.

Játékos italozás

Lunemorte P>!

Olykor egy könny pereg le
szememből, mert siratnom kell ezt az életet.

Utolér az öregség

berg>!

A kéj s az iszony földjén élünk; aztán
jót s rosszat egyként befejez a csend.

Csang Csin (Faludy György fordítása)

berg>!

Az igazán nemes lelkű emberek kormányzással és nem csodákkal teremtenek jólétet. Ha igazat beszélnek és bíznak a kormányzásban, az emberek örömmel engedelmeskednek a parancsoknak, s boldogan ajánlják fel mindenüket, amijük csak van. Hát nem könnyebb az ilyen kormányzást természetfelettinek tartani?

Lingling körzetben újra terem cseppkő (Tokaji Zsolt fordítása)

Lunemorte P>!

Én csak a fanevelésről kérdeztelek, de az embernevelésről kaptam leckét!

Púpos Kuo, a faültető kertész

berg>!

Ez a kis folyó az égvilágon senkisen sem használ ugyan, de mindent szépen visszatükröz, ragyogó-tiszta, áttetsző, csilingelve csörgedezik s úgy fel tud vidítani, annyira lebilincsel, hogy örömömben el sem tudok mozdulni tőle. S bár nem vehetek részt a világ dolgaiban, gyakorta irogatással vigasztalódom, mindent megtisztítva, mindent befogadva, semmitől sem tartva. Ha pedig balga dalommal megénekelem a Balga-patakot, a víz s én határtalan összhangba olvadunk, felszállunk, együtt törekszünk a végtelen magasságba s ott eggyé válunk. Csendes magányomban nem ismer senki sem; én meg verset írok a Nyolc Balgáról, s rávésem az egyik partmenti kőre.

A Balga-patakról írt versemhez (Ecsedy Ildikó fordítása)

berg>!

Megmászhatod a sziklákat övező hegyet, s ha egyszer fölértél a tetőre, nagyon messzire elláthatsz. Itt ugyan nincs termőföld, de az itt növő vékony fák és karcsú bambuszok igen különös formájúak és erős gyökereik vannak. Egyesek magasak, mások alacsonyak, hol csoportosan állnak, hol meg külön-külön. Mintha csak egy ügyes kéz ültette volna így őket.
Megvallom, régóta szeretném megtudni, hogy vajon létezik-e egy „teremtő”. Ez a látvány azt az érzést erősíti bennem, hogy bizonyosan kell lennie. Mindazonáltal különös, hogy ezek a csodák nem az ország szívében vannak elhelyezve, hanem olyan barbár vidéken, mint ez is, ahol évek százai múlnak el, míg valaki végigjárja és méltányolja őket. Bizony, így ez hiábavaló fáradozás volt – ami nem nagyon illik egy istenhez. Eszerint lehetséges, hogy mégsincs?
Egyesek szerint ez a vidék csak arra való, hogy megvigasztalja azokat a derék embereket, akiket kegyvesztettként ide száműztek.
Mások viszont azt tartják, hogy ez az éghajlat nem terem embereket, csak természeti csodabogarakat. Ezért aztán Csu déli vidékein kevés az ember, de sok a szikla.
Magam azonban egyik nézetet sem osztom.

A Kőváros Hegy (Miklós Pál fordítása)


Hasonló könyvek címkék alapján

Csongor Barnabás – Tőkei Ferenc (szerk.): Klasszikus kínai költők I-II.
Po Csü-ji: Po Csü-ji versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei
Székely János: A nyugati hadtest
Fekete István: Tarka rét
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Hraboczki Márton: Egy tál tetűtészta
Simkó György – Zsikai Erika (szerk.): Kosztolányival a villamoson
Kínai és japán versek
Zelk Zoltán: Alszik a szél