Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Tokei-ihto visszatér (A Nagy Medve fiai 6.) 59 csillagozás
Tokei-ihto, a Medve-csapat fiatal főnöke kiszabadul a fogságból, visszatér népéhez, és sok keserves megpróbáltatáson át végül Kanada földjére vezeti kis csapatát, ahol háborítatlanul élhetnek és dolgozhatnak. A kalandokban bővelkedő történetből megismerkedhetünk az indiánok mindennapi életével, ősi szokásaival, nemes erkölcsével, hagyományos bátorságukkal és olthatatlan szabadságvágyukkal.
Eredeti cím: Über den Missouri
Eredeti megjelenés éve: 1951
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 4
Kedvencelte 10
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Szívből örülök, hogy sikerült a második részt is beszereznem antikváriumból, mert teljes mértékben felülmúlta a várakozásaimat. Ismét nagy örömmel tértem vissza a kis főhöseimhez, már izgatottan vártam hogyan alakul a sorsuk. Csodás történet volt, csak ajánlani tudom. Biztosan fogok még olvasni a jövőben is indiános történeteket.
Hozta az előző rész színvonalát. Viszont egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne ismételjem magam és rinyáljak még egyszer azon, hogy lehet ilyen bénán kiadni egy hat részes könyvsorozatot, hogy csak az utolsó két rész jelenik meg – miközben lépten-nyomon utalásokba botlunk korábbi eseményekre, meg olyan szereplőkbe, akiknek nyilvánvalóan terjedelmes közös múltja van. spoiler Ó, anyám, ez annyira kiakaszt. Kalandoztam egy kicsit a Wikipédián, hogy hiányos némettudásomat leporolva információt gyűjtsek az előzményekről (és totál meglepődtem, hogy mennyi mindent értettem Danke schön, Frau Führerin ), de azért ez nem az igazi.
Ahogy már A Nagy Medve fiai értékelésemben is írtam, nincs sok tapasztalatom az indiános könyvekkel, szóval nem tudom, hogy a pl. Karl May milyen ebből a szempontból, de azt szeretem Liselotte Welskopf-Henrichben, hogy nem idealizálja a dolgokat, nem teremt rózsaszín, hősies álomvilágot, hanem inkább sokszor szembesít a szomorú és kemény valósággal. Pedig egy ifjúsági könyvtől nem feltétlenül számítanék erre az őszinteségre.
Ez a karakterekre is vonatkozik, mert szerintem pont a komplexitásuk miatt lesznek emlékezetesek. Legalábbis Tokei-ihto biztosan, akit tényleg sikerült a szívembe zárnom. Még mindig szeretem, hogy néha esendőnek is látjuk, és nincs látványosan a többiek fölé helyezve meg istenítve, hanem igenis meg kell győznie a dakotákat, hogy kövessék, és még akkor sem teljes az egyetértés a jövőjüket illetően. Egyébként valamiért annyira tragikus hős hatást keltett bennem, hogy sokáig szinte biztosra vettem, hogy nem lehet happy end. spoiler
Mondjuk Red Fox elég egysíkúan szemét, ezért is vártam kicsit többet a végén a nagy összecsapástól. Kivételesen el tudtam volna tekinteni a szadizással kapcsolatos ellenérzéseimtől is, annyira utáltam.
Viszont Havandzsita hiába rohadt idegesítő a sunnyogásával, a saját szemszögéből nézve ő is csak jót akart a népüknek – bár nem jött volna be –, csak elég hülye módszerekkel próbálta érvényesíteni az akaratát.
A történet ezúttal sokkal gyorsabban beszippantott, nagyon megfogott az első fele. Aztán a közepén sajnos leült egy kicsit, őszintén szólva a gyerekek nem is nagyon érdekeltek, bár a medvés epizód szimbolikáját értékeltem, meg amúgy is cuki volt. Szerencsére a végére visszatértek a kezdeti izgalmak és a remek atmoszféra is. És az is annyira tetszett, hogy nem csak az őslakosok és a fehérek küzdelmére helyezte a hangsúlyt, hanem a különböző törzsek közti ellentétek és a dakoták belső konfliktusai is terítékre kerültek, tovább színesítve az összképet.
A befejezéstől egy picit nagyobb drámát vártam, de így is tetszett, izgi volt. Ja, és imádom a nagyit. Ha továbbgondolom a dolgot, akkor viszont teljesen lehangol, hogy valószínűleg Kanadában sem olyan élet várta hőseinket, amire számítottak. Inkább elengedem a dolgot, mielőtt végleg bedepizek, és örülök ennek a reményteli, keserédes búcsúnak. Még a végén rákapok az indiános könyvekre
Izé. az úgy volt, hogy ezeknek a könyveknek a hatására 12 évesen elkezdtem írni egy indián szótárt, meg egy kb néprajzos könyvet. persze csak spirálfüzetbe. csak egy picit voltam belebolondulva az indiánokba.:)
Méltó folytatása A Nagy Medve fiainak. A történet sokáig megmarad a gyarmatosítás elleni függetlenségi harc keretei között, ám míg ez folyik, a végén máris újabb sorsdöntő küzdelem alakul ki a hódítókkal szemben állók táborában a tradíciók és az elkerülhetetlen történelmi fejlődéshez alkalmazkodni hajlandóak között. Ez bizony nem olyan egysíkú, mint a May regények!
Az előzmény könyv elolvasása után hosszú hónapokig keresgéltem, míg végre rátaláltam a folytatásra. Az élmény egy hajszállal gyengébb volt, mint az első résznél, de még így is csodálatos volt ismét a kedvenc karakterekkel „kilovagolni” és újra felvenni a harcot az őslakosok szabadságáért. Ami a legjobban tetszett benne, hogy bár inkább ifjúsági regény, mégsem próbált rózsaszín világot festeni, voltak benne szomorú, kemény pillanatok is. Az biztos, hogy a gyermekkori olvasás hatása olyan erős volt, hogy még ma is érzem. :)
Népszerű idézetek
– […] A bátorságnak igazságra van szüksége, másképp nem lehet tartós.
77. oldal (Móra, 1979)
– Harcos vagy, Tokei-ihto – szólt Csetanszapa. – Ne veszítsd el a bátorságodat!
– A halálhoz mindig lesz bátorságom. Néha nehezebb élni, mint meghalni.
128-129. oldal (Móra, 1979)
– […] Nekünk is van annyi eszünk, mint a vacsicsunoknak, és a karunk sem gyöngébb, mint az övék. Ezt kipróbáltam, mikor náluk voltam, és a harcokban meggyőződtem róla. Tehát mi is megtanulhatjuk azt, amit a vacsicsunok már megtanultak.
– Asszonyoknak való munka – mondta a két fiú dacosan és megvetően.
– Igen. Hapedah, asszonyoknak való munkával győztek le bennünket a vacsicsunok. Jó volna, ha egyszer elgondolkoznál rajta. Csetanszapa fia, vajon csakugyan olyan megvetendők-e az asszonyok és az állatok. A mi ősapáinknak más volt erről a véleményük. Ők úgy tudták, hogy az én nemzetségem ősanyja egy állat volt s nagy varázslónő, aki ismerte a világ rejtélyeit. Uncsida és Uinonah még ma is ismerik a füveket, s ugyanúgy tudják gyógyítani a harcosok sebeit, mint Havandzsita. És tudjátok-e, kik bizonyították be először bátor elszántságukat, mikor el kellett dönteni, hogy elhagyjuk-e a rezervátumot? Asszonyaink és leányaink.
139. oldal (Móra, 1979)
– […] A Nagy Medve Fiával új élet kezdődik. Új erő és új reménység sarjad bennünk a Nagy Titok jóvoltából. Szent békére törekszünk: békét akarunk a préri valamennyi harcosával – és békét a fehér emberekkel…
140. oldal (Móra, 1979)
Fiam,
légy éber!
Dakota vagy.
Szemed nem fárad el,
kezed nem reszket,
törj át ellenségeink gyűrűjén –
és jer vissza
testvéreidhez.
Várunk rád.
315. oldal (Móra, 1979)
Titkos erők, szólaljatok meg!
Nagy Nap, te világítasz a holdban!
Nagy Medve, anyánk, beszélj!
A fiad vagyok.
Megöregedtem,
s te elrejtőzöl előlem.
113. oldal A nagy Medve fiai
Jöjj és beszélj,
engesztelődj meg,
ne sújtsa haragod fiaidat…
Szemeim elhomályosultak,
karom már gyenge,
de még hű őre vagyok titkaidnak…
Jöjjetek vissza hozzám,
mint ahogy mi is visszajöttünk
erdeitekbe és hegyeitekbe !
A halottak felélednek,
hallom a bölények bőgését.
visszatérnek hozzánk…
114. oldal A nagy Medve fiai
Sokáig énekelt magányosan az ifjú főnök, meg-megszakítva a fel-feltörő köhögéstől, s a hontalan delavár saját panaszát hallotta kicsendülni a dakota dalából.
(első mondat)
„A Mindenható Titok indiánná teremtett ugyan, de nem rezervátumba zárt indiánná” – mondta Tatanka-jotanka a tárgyalások során a Hosszú kések tábornokainak. Ezt Tokei-ihto is elmondhatta magáról.
11-12. oldal,(Móra, 1979)
Az öreg varázsló nesztelenül követte a nyomokat a fák és bokrok fedezéke mögött, mert a döntést megelőző utolsó órákban titokban akarta még egyszer megfigyelni inasjelöltjét.
Észrevétlenül közeledett a fiúk felé, akik valamennyien ugyanazon a helyen, egy vén tölgy alatt gyűltek össze.
63. oldal, Hazatérés (Móra, 1971)
Hasonló könyvek címkék alapján
- James Fenimore Cooper: Vadfogó ·
Összehasonlítás - Scott O'Dell: Kék delfinek szigete 87% ·
Összehasonlítás - James Fenimore Cooper: A vadon útjain ·
Összehasonlítás - Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő 88% ·
Összehasonlítás - Anna Jürgen: Az irokézek fia 89% ·
Összehasonlítás - Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér ·
Összehasonlítás - Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai 87% ·
Összehasonlítás - Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek 88% ·
Összehasonlítás - Kertész Kálmán: Robinzon Krúzó kalandos története ·
Összehasonlítás - Irene Adler: A bűn fejedelme 93% ·
Összehasonlítás