Értékelések 91

suzyenn>!
Lisa Wingate: Elrabolt életek

Rendkívül megrendítő történet, amit szó szerint nem tudtam lerakni. Nemcsak az események, hanem a leírások is, a megfogalmazás is nagyon gördülékennyé teszi az egészet. A cselekmény két szálon fut, a múltban és a jelenben fejezetenként váltakozva. Ráadásul minden fejezet egy olyan eseménnyel ér véget, hogy izgulhatunk a szereplőkért, amíg a másik történetszál fut. Hihetetlen, hogy ezek a dolgok megtörténhettek, és büntetlenül maradtak. Mély nyomot hagyott.

Yvonne4 P>!
Lisa Wingate: Elrabolt életek

„Más napokon a húgom meg se ismer; azt hiszi, én is csak egy vagyok a lakótársak közül ebben a régi udvarházban. De a testvéri szeretetnek nincs is szüksége szavakra. Nincs szüksége emlékezetre se, még kevésbé emléktárgyakra vagy bizonyítékokra. Az olyan mélyen van az emberben, mint maga a szív, és olyan örökkévaló, mint a szívverés.”

Ez a történet az ember lelkéig hatol és bizony ott is marad, majd a legváratlanabb helyzetben újra felbukkan és emlékeztet a könyvben olvasott kegyetlen jelenetekre. Ezeket a kegyetlenségeket ember követte el ember ellen. Ráadásul felnőtt emberek, ártatlan, védtelen, csöppnyi gyermekek ellen, akik nem tudtak védekezni, csak magatehetetlenül megadni magukat és várni a kegyelemre vagy a halálra, mely sokszor megváltás volt.
Sokáig nem mertem elolvasni ezt a könyvet, mert tudtam jól, hogy édesanyaként mekkora csapásokat fog majd rám mérni ez az igaz történeteken alapuló kötet. És ezek a csapások bizony nem maradtak el……. Borzasztó, szörnyű, szívet tépő……. de megfelelő szavak nincsenek igazából, hogy micsoda tragédia az, ami ezzekel a gyermekekkel a valóságban is megtörtént. Habár maga a történet fikció, és a boldog, megnyugvást hozzó befejezés sem marad el még sem örülhet igazán az olvasó, mert a valóság árnyéka az egész könyvre rávetül.
Nagyon szerettem a felépítését, a múlt és jelen váltakozását, ám a jelenben – Avery csak a vége felé vált számomra érdekessé (kb. a 19. fejezettől). Ezeknél a fejezeteknél sokszor lankatt a figyelmem. Ezzel szemben Rill elbeszélései tették a könyvet letehetetlenné.
A könyvben kibontakozó szerelmi szál pedig véleményem szerint felesleges volt, egyáltalán nem volt a történet szempontjából jelentősége. Engem hidegen hagyott.

„Minden jelenethez zene tartozik, és az a zene csak ahhoz a jelenethez passzol, amelyhez komponálták. Bármennyire szeretjük is a régmúlt melódiáját, bármilyennek képzeljük is a jövő dallamát, mindig a jelen dallamára kell táncolnunk, különben kiesünk a ritmusból, és elvétjük a lépést. Ha olyan zenére akarunk táncolni, ami nem ahhoz a jelenethez tartozik, csak botladozni fogunk.”

Lechner_Ágnes>!
Lisa Wingate: Elrabolt életek

Kicsit lassan haladtam vele, de a végére egészen beszippantott a sztori, és alig vártam hogy kiderüljön a nagy családi titok, és hogy ki is valójában Judy nagyi. :)
A végén még meg is hatott a könyv, nekem tetszett! :)

Hirdetés
Nora_Horvath>!
Lisa Wingate: Elrabolt életek

Nagyon olvasmányos kis könyv, nem tudtam letenni :) Szívesen olvastam volna még több oldalon keresztül a testvérek történetét.