Elrabolt ​életek 92% 631 csillagozás

Hihetetlen erejű történet, amelynek teljesen a hatása alá kerültem. Az anyagi érdekekre épülő örökbefogadást, ahol szó szerint gyerekekkel kereskedtek, egy sokgyermekes családon és annak több generációs sorsán át mutatja be. Az igaz történeten alapuló regény lapjain megelevenedik a családok erőszakos szétszakítása, a Tennessee-i Gyermekotthon borzalmai, a testvéri szeretet eltéphetetlensége, a továbblépés nélkülözhetetlensége a túléléshez, illetve a múlt titkainak hatása az új nemzedékre. Egyszerre szól a szeretet elemi, elsöprő erejéről és az emberi gátlástalanságról. A kemény történet elképesztően olvasmányos és a szív legmélyéig hatoló stílusban íródott meg, amely sok tanulsággal és könnyel is szolgált számomra. Az írónőnek eddig ez az egyetlen magyar nyelven megjelent regénye, remélem a többi is hamarosan kiadásra kerül.

Soha nem egyszerű olyan könyvet olvasni, ami megtörtént eseményeken alapul. Míg más fiktív történeteknél eltudunk vonatkoztatni, és szórakozásként tekintünk a regényre, addig egy valós témát feldolgozó kötetnél képtelenség ezt megtenni. Ilyenkor intenzívebbek az érzések, sokkal közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket, szomorúak vagyunk, mert nem tudunk segíteni rajtuk, dühösek vagyunk, mert nem áll módunkban megbüntetni, azokat, akik rászolgáltak. A tehetetlenség frusztrációja. Még mindig képes vagyok ledöbbenni, hogy mi folyik a világban, mennyi gonoszság lakozik az emberekben.
Lisa Wingate az Elrabolt életek című könyvében egy olyan esetet dolgoz fel, ami megrengette a világot. Georgia Tann, az árvák védőszentje, aki évtizedeken keresztül hitette el az emberekkel, hogy az ő élete az árvák megmentéséról szól. Szégyenérzet nélkül tetszelgett a hős szerepében, miközben több száz gyermek életét tette tönkre. A könyv olvasása közben, kicsit jobban utána néztem a “hölgyemény” életének; a gyűlölet, amit éreztem a legenyhébb fokozat volt.
Érthetetlen és felfoghatatlan, amikor valaki pénzért cserébe csecsemőket, gyerekeket árul, és ez még a legkisebb bűne volt. Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy az ő gyerekkora milyen volt? Bele gondolt valaha, hogy milyen lett volna, ha vele is ezt teszik? Vagy egyszerűen szörnynek született?
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2020/12/15/lisa-wingate-elrabolt-eletek/

”De a testvéri szeretetnek nincs is szüksége szavakra. Nincs szüksége emlékezetre se, még kevésbé emléktárgyakra vagy bizonyítékokra. Az olyan mélyen van az emberben, mint maga a szív, és olyan örökkévaló, mint a szívverés.“

Nehéz megszólalni egy ilyen megrázó és felkavaró történet után. Egy olyan történet után, melynek ha a végére érünk, elvesz belőlünk egy darabkát.
Az igaz eseményeken alapuló könyvekkel mindig az a problémám, hogy sosem bírom úgy elolvasni őket, hogy ne hagynának bennem mély nyomot, hogy ne okoznának érzelmi sokkot. Most is hasonlóképp ez történt, és a regény végére érve, könnyes szemekkel csuktam be azt.

A két szálon futó cselekmény során a múltban megismerjük a Foss gyerekek megpróbáltatásait, bántalmazásait és Georgia Tann-t, a Tennessee-i Gyermekotthonon belül okozta szörnyűségeit.
A jelenben pedig Avery Stafford-ot, aki munkájának köszönhetően egy idősotthonban tesz látogatást. Ezen alkalomból megismerkedik May-jel, akitől elég csupán néhány szó, és kételyeket ébreszt a lányban. Avery nyomozásba kezd a családját övező titkok körül, ezzel a változás szelét indítva életében. Kutakodása során rádöbben, hogy sokkal bonyolultabb és összetettebb dologgal áll szemben, mintsem azt elsőre hitte.

Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a regényt, mert egy olyan történettel lettem gazdagabb, amely sok-sok bátor gyermekről szólt, de legfőképp a testvéri szeretetről. Rill, Camellia, Lark, Fern és a kis Gabby még sokáig velem maradnak.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz a könyv. Nem terveztem elolvasni, oedig két éve a polcomon csücsült, egy kihívás miatt kezdtem el. Bánom, hogy nem előbb kezdtem el. A cselekmény két szálon fut. A jelenben, Avery elbeszélése alapján, és a múltban, az akkor még Rill Foss 12éves kislány elbeszélése alapján. Hihetetlen, amit a könyv elmesél. Felfoghatatlan, hogy ilyen egyáltalán létezik. Gyerekeket vettek el a szüleiktől, és kereskedtek velük,vagy hagytak meghalni. Tetszett Rill elbeszélése, nagyon részletes volt. Sokszor olyan volt, mintha én is ott lettem volna. Avery része viszont túl összecsapott volt. Nem éreztem annyira összeszedettnek. Tény, hogy a múlt megismertetése volt az elsődleges cél, de pár oldal plussz belefért volna.

„Hát, ilyen az élet. Nem lehet minden a miénk. Kaphatsz egy kicsit ebből, egy kicsit abból, vagy mindent ebből és semmit abból. Mindig azt választjuk, amit az adott időben a legfontosabbnak gondolunk.”

Miután tavaly megismertem Joanna Goodman Elveszett lelkek otthona című kötetét, mindenképpen szerettem volna hasonló történetet olvasni. Végül így találtam rá az Elrabolt életekre. A történet valós eseményeken alapul, és ettől válik igazán megrázóvá. Szörnyű volt belegondolni abba, hogy amíg Georgia Tann-t az emberek egy jó szándékú nőnek képzelték, valójában gyerekekkel kereskedett hosszú éveken keresztül. Több száz ártatlan gyermek sínylette meg ennek a nőszemélynek a kapzsiságát, aki tetteiért sosem nyerte el a méltó büntetését. Annak ellenére, hogy ilyen nehéz témát dolgoz fel a könyv, nagyon olvasmányos formában van megírva. Tény, hogy sokszor dühítő és szomorú volt a történet, de azért voltak benne örömteli pillanatok is, főleg a végén. :)
Két szálon fut a cselekmény, az egyik a jelenben, míg a másik a múltbéli történésekre koncentrál. Rill Foss karaktere által ismerhetjük meg a tenneseei árvaházak borzalmas sztoriját, ami egy ponton természetesen összeér majd a jelenbéli eseményekkel. Avery Stafford a másik főszereplő, aki egy véletlen találkozás után elkezd nyomozni, hogy feltárja a családja múltját. Az ő fejezeteit eleinte untam kicsit, mert nem igazán éreztem magamhoz közel a karakterét, viszont Rill nézőpontját az elejétől a végéig nagyon szerettem olvasni.
Akik szeretik az igaz történetek alapján íródott könyveket, azoknak meleg szívvel ajánlom az Elrabolt életeket. :)

Amikor az „ igaz történet alapján ” címke rajta van a könyvön, akkor azt gondolom, hogy egy kicsit felkészítem magam lelkileg. De nem lehet. Ilyen borzalmakat átélni, megélni szörnyű lehet! Ez a könyv is kihozza az érzelmek tárházából a szélsőségeket, a fájdalmat, bánatot ,dühöt és az örömöt.
Georgia Tann családok életét tette tönkre, szülők és gyermekek szenvedték meg gonosz tettét, amit a világ akkor igazi hőstettnek minősítette. Mi mindenre képes az ember azért, hogy pénzhez jusson? Csalásra, hazugságra, zsarolásra. Mennyit ér emberek élete? több ezer dollárt. Sajnos „ jutalmát ” betegsége miatt nem kaphatta meg!! Ezt nagyon sajnálom!
A váltott szemszög nekem izgalmasabbá tette a könyvet, végig izgultam a szereplőkért, drukkoltam a testvérek egymásra találásáért, miközben oldalról-oldalra feltárult előttünk a szomorú múlt.

De ki dönti el, hogy mire szánunk időt és mire nem? Mi magunk, azt hiszem.

Nagyon szeretem az igaz történeten alapuló regényeket, így természetesen ez a könyv sem maradhatott le a listámról.

Maga a történet két különböző idősíkban mozog, és két különböző családról szól, akiknek a végén valamilyen szinten közük van egymáshoz.
Viszont a bizonyos „happy end”-ig sok minden történik. S igen borzalmas dolgok.
Egyszerűen leírhatatlan érzés, ami bennem kavargott, miközben ezt a szomorú, család szétszakítós könyvet olvastam. A sztori nehéz, olvasás közben kell némi idő, amíg az ember befogadja, majd túl teszi magát rajta. Gyönyörű fogalmazás, kiváló karakterábrázolás, valósághű, szívbe markoló, s mégis van benne némi remény.
Remény az újra, a jóra, az elpusztíthatatlan szeretetre, s a sok szép, közös emlékre, az időre amely még megadatott nekik.

Összességében nagyon tetszett, és kövezzetek meg, de nekem kicsit olyan élmény volt, mint amikor a Tóparti ház-at olvastam. Szóval, ha tetszett Morton regénye, akkor ebbe is nyugodtan vágj bele, mert nem fogsz csalódni! :)

Egy hatalmas pofonként ért ez a könyv. A valós események köré épített lakóhajón éldegélő Foss család története egyszerűen fantasztikus. De Avery történetével, szerepével, sőt magával a karakterével nem voltam kibékülve. Túl keveset mutatott belőle az írónő, illetve sokszor, talán amit mutatott az meg feleslegesnek hatott számomra. Akkor vagy legyen felépítve lényegre törően, vagy inkább hagyjuk ki a részleteket, mert így elég suta lett szerintem. De az is lehet, hogy én voltam vele túl szigorú, mindenesetre nem kedveltem őt az olvasás alatt.
Viszont, mivel ennyire jó maga az alaptörténet, ez szinte mit sem számít a könyv értékét tekintve.
Örülök, hogy a polcomon tudhatom ezt a kötetet és mindenkinek jó szívvel ajánlom.
Egyebek:
https://zsuolvas.blogspot.com/2019/01/lisa-wingate-elre…

Egy ismerős tanácsára olvastam el a könyvet, melyet ki tudja, valaha is a kezembe veszek, ha nincs a lehetőség. Nagyon fontos, drámai, sokkoló képet kapunk egy „fantom” család szívszorító megpróbáltatásain keresztül a 20. század egy nem túl ismert gyermekkereskedő „hálózatáról”. A memphisi Georgia Tann árvaházat alapított, és az 1920-as évektől kezdve foglalkozott örökbefogadásokkal. Viszont csak kevesen tudták, hogy Georgia egyszerűen elrabolta (illetve a későbbiekben elraboltatta) a gyerekeket. A babákkal nem törődött, még a vizet is megspórolta rajtuk. Ha egy kisbabát eladásra alkalmatlannak ítélt meg, azt gondozónőkre bízta, akik kínozták a gyerekeket. Georgia gyógyszerekre sem költött, így az árvái közül közel 500-an haltak meg különböző betegségekben. Nem tudom, hogy ez e a történelem első feljegyzett emberkereskedelme, de korán kezdődtek a bűnök. Döbbenetes adatok, melyek megmutatkoznak az olvasó előtt, mi volt akkor, és mi lehet talán most is valahol. Az tény, hogy a depresszív mondanivalót kompenzálva a lezárás kissé hollywoodias lett, nem mellőzve a klisésen idilli csavart, de a szomorkodásra okot adó történelem mellé kell valami felüdítő, hogy ne ülje meg teljesen a szívét a embernek. Kell néha az ilyen is, hogy tudjuk, hol a helyünk.

Sajnos van valóságalapja a történetnek. Igaz, nem a konkrét családnak, hanem a jelenségnek. Annak, hogy gyerekeket elloptak a családjuktól, és konkrétan eladták őket gyermekre vágyó gazdag, befolyásos embereknek. Amíg viszont a családokra vártak, szörnyű körülmények között voltak, többen életüket is vesztették.
Nekem tetszett a váltott szemszög is, ahogy fokozatosan megtudtuk, ki kicsoda es mi történt.
Nehéz volt olvasni, mégis berántott.