Halottakkal ​suttogó 29 csillagozás

Lisa Unger: Halottakkal suttogó

Finley ​Montgomery kislánykora óta hangokat hall és látomásos álmok gyötrik, amiket nem ért, és szabadulni sem tud tőlük. Különös adottsága egyre rémisztőbbé válik számára – és már a motorja bőgése vagy egy újabb káprázatos tetoválás sem tudja elnyomni a hangokat –, ezért nagyanyjához, Eloise Montgomeryhez fordul, a híres hollowsi médiumhoz.
Merri Gleason tíz hónapja hiába keresi eltűnt lányát, Abbey-t. Végső elkeseredésében Jones Cooper nyomozóhoz fordul, aki gyakran együtt dolgozik a médium Eloise Montgomeryvel. Merri nem hisz az ilyen dolgokban, de éppen eléggé kétségbeesett ahhoz, hogy adjon neki egy esélyt, remélve, hogy nincs még túl késő. Az idő vészesen fogy.
Finley és Eloise teljesen belemerülnek a nyomozásba, és hamarosan kiderül, hogy sokkal nagyobb tét forog kockán, mint egy eltűnt kislány sorsa. Finley egyre mélyebbre ás a város történetében, és annak végtelen rétegeiben, először azonban a múltat kell szemügyre vennie, hogy aztán betekinthessen a jövőbe.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Alexandra, Pécs, 2018
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471684 · Fordította: Seres Noémi

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Anarchia_Könyvblog P
Lisa Unger: Halottakkal suttogó

Amikor láttam, hogy az Alexandra kiadónál megjelenik ez a könyv, már tűkön ültem, hogy olvashassam. Első körben azért, mert a Szellemekkel suttogó című sorozat az egyik kedvencem volt, másrészt mert imádom ezt a témát. Bár nem hiszek a szellemekben, mégis szeretem az ilyen jellegű könyveket. Amikor ki akarok lépni a saját kis világomból, a saját komfortzónámat átlépni, vagy akár a saját hitem felrúgni, olyankor ezek a könyvek adnak számomra egy feelinget. Elképzelem az adott szituációt, amely nálam már-már szürreális, és belehelyezem a saját elméletem.

Finley kiskora óta látja, és hallja a szellemeket, amivel nem tud mit kezdeni, nem érti őket, nem tudja mit szeretnének tőle. Az édesanyja teljesen kikészül ettől, így a lány Eloisehoz, a nagyanyjához megy, aki szintén látó, az ő segítségével próbál rájönni, hogy mi is lehet a feladata, hogyan tudja uralni ezeket a hangokat, és miképp tudna segíteni másoknak. Hollows az a város, ahol nem teljesen olyanok az emberek, mint bárhol máshol, furcsa esetek történnek, és úgy tűnik ennek a helynek olyan ereje van, amely nem engedi el az embert, amíg nem teljesítette a feladatát.
Teljes ajánlót itt olvashatjátok:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/06/17/lisa-un…

>!
turanett P
Lisa Unger: Halottakkal suttogó

Annyira vártam ezt a könyvet. Az alap történet jó, szeretem a paranormális dolgokat. A borító szerelem volt első látásra. De sajnos nem minden a külcsín. Szó szerint szenvedtem vele. Unalmas! Baromi unalmas. Nem történik benne semmi. Az, hogy több szemszögből történik a cselekmény, az meg zavaros. Finley karaktere semmilyen. Csak úgy van. Persze van egy képessége, amit nem akar az elején elfogadni, hiába próbál segíteni a nagyija. Azután a a nagymamáját felkérik egy munkára, egy eltűnt kislány ügyében. Mivel ő nem „hallja” a kislányt Finleynek kell elvállalnia. Vonakodva, de megteszi. Végre kezd egy kicsit érdekes lenni, de mégsem. Ezek után is unalmas. Monológ hátán monológ. Az utolsó pár oldal volt értékelhető. Az viszont bosszantó. Sajnálom Wolfékat. Az ember egész idő alatt izgul értük, aztán nesze. spoiler

>!
reddemon
Lisa Unger: Halottakkal suttogó

Mit is mondjak erről a könyvről?
A leírás alapján egy nagyon jó történetre számítottam, tele izgalmakkal, és ezt részben meg is kaptam, de mégsem élveztem.
Nagyon nehéz volt olvasni, mert több szemszöges volt és az elején már a nyakunkba zúdult egy csomó szereplő, akiket olvasás közben még össze is kevertem.
Nem tudtam, hogy akkor Abbey, Penny vagy Eliza a lány, akiről épp olvasok, ez pedig teljesen összezavart.
A könyv elején azt hittem, hogy Abbey meséli el a sztorit, aztán jött Finley, akivel egyébként meg is barátkoztam és szerettem az ő részeit, de az is néha olyan zavaros volt. Volt még Abbey anyukájának a szála is és az apukája részeit is olvashattuk, és … tényleg túl sok volt!
Az alapötlet jó volt, a vége is tetszett, de már alig vártam, hogy a végére érjek. Sokszor untam, volt néhány bekezdés, amit összecsapottan olvastam, mert nem kötött le annyira.
A borító ami viszont eszméletlenül szép és különleges, emiatt adnék max csillagot is, de nem adom el magam a borítónak! :D

>!
Tünde_Vágási
Lisa Unger: Halottakkal suttogó

A megjelenése óta érdekelt a könyv. Lassan indult be az elején és sok rejtély maradt megválaszolatlanul. Meglepődtem, amikor spoiler Finley erős karakter, aki megtanult bízni az ösztöneiben. Másra számítottam, de jó értelemben kellett csalódnom

>!
Belle_Maundrell 
Lisa Unger: Halottakkal suttogó

A megjelenése óta érdekelt ez a könyv, és amint megláttam élőben, nem is tudtam ellenállni a gyönyörűséges borítójának. Még nem is találkoztam még ilyen szuper, metálos vagymilyen hatású könyvvel, de azt hiszem, örökké el tudnék szórakozni vele, hogy ide-oda forgatom, és lelkendezek, ahogy szürkéből alkonyi kékségbe hajlik a sejtelmes, kopár erdő. Engem kifejezetten zavar a szellemkislány, valahogy a csíkos ruhája miatt mindig mindig megijedek, hogy összetaperoltam szegény könyvecskémet valami krémmel.
De most, hogy kilelkendeztem magam, és mindenki tudomást szerzett a borítófétisemről, ideje lenne a lényegre térnem. Maga a történet nem volt rossz, de valahogy nem tudott beszippantani. Kicsit lassú volt a felvezetés, először zavaró volt a sok szemszög, amikor még nem volt tiszta, hogy kicsoda. A szereplők elég felejthetőek, bár érezhető, hogy Finley-nek és a nagyinak próbált valami mélységet adni az írónő, de többnyire elég egysíkúak. Viszont Bobó érdekes, kíváncsi lennék, hogy ezek után milyen irányba változik a személyisége. spoiler
A vége azért elég eseménydús lett – habár továbbra sem sodortak magukkal a lapok –, nagyon meglepő volt az Abbyvel kapcsolatos fordulat. spoiler Sajnáltam a szüleit a nyomozás alatt, annak ellenére, hogy egy cseppet sem voltak szimpatikusak, szóval nem is szerettem róluk olvasni. Jó lett volna, ha Jackson is nagyobb teret kap, engem jobban érdekelt volna az ő drámája, meg hogy mennyire tudta feldolgozni az egészet.
A szellemlátó képességek ábrázolása tetszett, érdekes volt, nem bántam volna, ha jobban is elmélyülünk benne. spoiler
Azt hittem, ez az írónő első könyve, néha olyan kis esetlennek éreztem a megfogalmazást, de lehet, hogy inkább rákenem a fordítóra, mert úgy láttam, már több könyve is megjelent ezelőtt. És ha már itt tartunk, volt néhány furcsa, picit magyartalan mondat, szóval tényleg lehet valami gond a fordítással. És a címet sem szeretem, az eredeti sokkal ötletesebb, és jobban is illik a történethez, ha már annyit emlegetik a tetoválást. Egyébként az nagyon tetszett, ahogy Finley kísértetei megjelentek a tetoválásain.
Nem volt egy kiemelkedő élmény, többre számítottam, de azért nem rossz. Már megérte megvenni, hogy ellegyek a borítóval. :P

>!
Benedek_Eszti 
Lisa Unger: Halottakkal suttogó

A történet lassan indult be. Minden egyes fejezet egy új embert tár elénk, így bepillantást nyerhettünk Penny elrablásába, Merri Gleason érzelmi viharába, aki a lányát kutatja, Finley világába, ahol próbál rájönni mit jelentenek a hangok és a látomások, és még megannyi szemszögbe. Ennek köszönhetően bár lelassították a cselekményt, mégis lehetőséget kaptunk arra, hogy jobban megismerjük a karaktereket, akik mind érdekes és egyedi személyiséget kaptak az írónő által. Kifejezetten tetszettek Penny és Bobó fejezetei, nekem talán ők tűntek a legérdekesebbeknek. Míg előbbiben érezhető volt a gyermekség, a félelem és a rettegés, a tehetetlen gyermeki félsz, addig utóbbiban azt tapasztalhattuk meg, hogy milyen egy olyan környezetben felnőni, akik teljesen más értékeket vallnak. Bemutatja azt, hogy milyen, mikor nem tudsz mit csinálni azellen, amit beléd neveltek, mikor természetesnek veszed, hogy fogvatartotok vagy megöltök valakit. De mégis érzed, hogy ez nem helyes, te nem ezt akarod tenni.
Legkevésbé Abbey szüleit, Merri és Wolf Gleasont kedveltem. Egyszerűen érthetetlen volt a két szereplő viszonya. Miért van együtt valaki a partnerével, ha tudja, az megcsalja őt? Miért ragaszkodnak egymáshoz? A nő kissé furcsa volt, míg a férfi egyszerűen csak ellenszenvessé vált abban a pillanatban, hogy fény derült hűtlenségére.
Bevallom, a sok szemszög zavarossá tett az elején. Nem voltam vele tisztában ki kicsoda, ki kihez tartozik, mi az összefüggés közöttük, pláne azt nem tudtam, kicsoda Penny. Viszont ahogyan haladunk előre a történetben, a darabkák összeállnak, a cselekmény logikusan halad előre és mindenre fény derül, miközben minket teljesen fogvatart a történet. Együtt izgulunk és aggódunk a karakterekkel, miközben reménykedünk, hogy a végén minden rendben lesz.

Bővebben: http://www.ahmagazin.com/konyvek/lisa-unger-halottakkal…

>!
Saku28
Lisa Unger: Halottakkal suttogó

Egy időben borzalmasan oda voltam a krimiért, és szinte számolhatatlan számra fogyasztottam őket még tini koromban – aztán csak hogy véletlenül se úgy működjek, mint ahogy kellene, ahogy elkezdtem felnőni, egyre inkább csak a YA-k kerültek a kezem közé és az igazi krimi-krimik elmaradoztak. Igazából vissza kellett néznem az olvasmánylistámat, hogy kiderüljön, mikor is volt az utolsó igazi krimi amit olvastam, olyan szinten nem most volt. De október, és az október már csak a Halloween miatt is a rémüldözős, ijesztő, borzongató hónap, az első igazán hűvös, bekuckózós időszak, és általában ilyenkor kerülnek elő az ilyen történetek.
Na meg persze a borítóba elsőre beleszerettem, a címmel együtt. Kiabált utánam a könyvtárban, hogy „én kellek nekem, engem vegyél ki” én meg engedtem neki. Hogyan is ellenkezhettem volna egy ilyen csodaszép megoldású borítóval? A feltöltött kép nem adja vissza a türkizes-kékes rész metálfényét , és hogy ettől az ezüstös megoldástól mennyire hátborzongatóan jól néz ki az egész! A leányzó annyira nekem sem tetszik ugyan rajta, a csíkos póló fenemód zavaró, de maga a metálos-fényes papír- húha!

Viszont akármennyire is remekül hangzott a paranormális, szellemes nyomozgatás, akármennyire is akartam teljes szívből szeretni és minden lelkesedésemet bedobva haladni vele (még a Kísértetkastély illatú gyertyát is meggyújtottam hozzá!), a sok-sok szálon kezdő történet hamar feladta a leckét, ugyanis Finley kezdeti szálán kívül elsőre engem nagyon nem kötött le senki családi drámája. Aztán amikor végre valahára visszatértünk Finley-hez, rá kellett jönnöm, hogy még ő is borzalmasan unalmas karakter. Hiába a szellem látás, hiába tetszett volna maga a képesség, és hogy mit lehet vele kezdeni, egyszerűen a sok szál miatt csak folyamatosan, körkörösen váltogatta egymást a szemszög, sokszor vagy visszaemlékezést mutatva vagy szinte ugyan azt a pillanatot más térben, és egyszerűen senki és semmi nem haladt sehova. Természetesen a végére összeérnek a szálak és kitisztul a kép, viszont a nagy csavar – ami magában jó volt, én nem számítottam rá – inkább olyan átverés szagú volt. Olyan nem azért nem jössz rá, mert nem veszed a lapot, hanem mert maga a könyv direkt, szánt szándékkal vezet félre.
A sok szál miatt rengeteg karakterünk van, egyik sem igazán kiforrott személyiséggel. Mindenki hozza a feladatkörét, de nem lép túl rajta – nekem egyszerre volt sok és kevés ez így, mert igazából senki nem érdekelt a történet végére se igazán annyira… persze, szurkolsz akinek kell, de csak nem az igazi volt. FInley végig toporog, nekem a végére sincs olyan érzésem, hogy bármit fejlődött volna lelkileg, hiába lett az mondva. A megtört szülők egy ilyen után kibékülnek és megbékülnek és a gyógszerfüggő anyuka természetesen leteszi a gyógyszert. A nyomozó még mindig nyomozó. Egyszerűen csak nem kerek karakter egyik sem, csak egy rakat típuskarakter egymás mellé dobálva.
Nagyon sajnálom ezt a könyvet, mert nagyon jó lehetett volna. A nyomozós-paranormális dolgok világ életemben szívem csücskei lesznek, szóval nálam simán nyert ügye lehetett volna. A kisváros, a táj, a helyszínek a leírásai hangulatosak és sokkal szebben éltek, mint maguk a papír-karakterek. Egy olvasást megért, de örülök, hogy nem vettem meg.

>!
Tünde_Baracskay
Lisa Unger: Halottakkal suttogó

Kissé döcögős volt. Nagyon lassan indul be, a rengeteg szereplő, akinek a szemszögéből pedig megismerjük a helyzetet, szintén kissé nehezít a dolgon.A történet magában nagyon érdekes, jól felépített és a csavart se láttam előre a végén. Maga az írás stílusa az, ami kissé levon a színvonalból. A legtöbb szereplő nagyon jól ki van bontva, csakhogy néha még a mellékszereplők lelkébe is olyan mélyen ássuk bele magunkat, hogy szinte telejesen elfeledkezünk a lényegről.
Aki szereti a lélektani regényeket, az imádni fogja, a többiek viszont lehet, hogy unn fogják.

>!
gizmo6 I
Lisa Unger: Halottakkal suttogó

A regény nyelvezete olvasmányos, néhány tájleírást igazán megkapónak éreztem, a fő helyszín, Hollows misztikus hangulata is átjött, de igazán horrorisztikus elemeket nem találtam a műben.
Bővebben:
http://cornandsoda.com/lisa-unger-halottakkal-suttogo/


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

– A legrosszabb dolgok is megtörténhetnek velünk bármelyik nap – mondta a családpszichológus Jacksonnak. – Nem tudjuk befolyásolni az eseményeket, még akkor sem, ha éberen őrködünk. Az utóbbi pedig csak ellopja tőlünk a mindennapok örömét.

118. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Mert azok a dolgok, amik fájnak, gyakran egybeesnek azzal, amitől az ember úgy érzi, hogy él (…)

207. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Az élet választások és körülmények szédítő örvénye, ahol az egyik aligha létezhet a másik nélkül.

83. oldal

>!
Belle_Maundrell 

A tudás segít, hogy még jobbak legyünk abban, amit csinálunk. Minél többet tudunk, annál többet értünk meg a világból. És minél jobban értjük a világot, annál többet tudunk segíteni másoknak és egymásnak.

135. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Honnan tudhatja az ember, hogy az ösztöneit követi-e, és nem a félelmei, vágyai hajtják? Vagy ezek néha egybe is eshetnek? Lehet, hogy néha pont az a helyes út, amitől tartunk? Vagy járhat rossz nyomon is az ember, ha azt teszi, amire mindennél jobban vágyik?

179-180. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Nem számít, milyen keményen próbálkozik az ember, van, hogy a dolgok nem változnak, vagy nem úgy, ahogy kellene.

248. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Gyakran megesik, hogy a történetek végén nincs happy end. A hibák következményeit nem lehet jóvátenni.

249. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Amikor az ember azt gondolja, hogy mindent tud, elfelejt látni a szemével.

293. oldal

>!
Belle_Maundrell 

(…) a félelem fogva tart, a szeretet szabadon enged.

334. oldal

>!
reddemon

A kedvesség, az udvariasság és a melegség eltűnőben van mindenhonnan. Főleg a városokban. A liftben, vonatokon, az utcán az emberek egymásra sem néznek, csak a kijelzőt bámulják. A világ megbolondult, zsúfolt, ugyanakkor borzasztóan magányos hely lett.

117. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ben Aaronovitch: London folyói
Karen Chance: Holdvadász
B. N. Toler: Lélekvesztők
Victoria Schwab: Az Archívum
Stephen King: Állattemető
Dan Abnett: Az áruló
Stephen King: A ragyogás
Nora Roberts: Kék dália
Stephen King: Kedvencek temetője
Darren Shan: Árnyak asszonya