Véres ​sport (Shadowrun 29.) 7 csillagozás

Ebben a könyvben a főszereplők kifejezetten emberiek, egy olyan világhoz képest, amelyben, az emberek brutális kiberverekkel, vagy éppen mágiával rohangálnak. A főhősök egy gyilkost keresnek és a nyomok Mexikóba vezetnek. Az írónő remekül bemutatja Mexikó múltját és jelenét, hogy mit művelt vele a felébredés. Bevezet egy extrém labdajátékot, aminek a szabályait elnézve, ha ott élnék, sportot húznám ki elsőnek a terveimből. Emberáldozó, a múlt hagyományait követő papok, valamint sárkány egészíti még ki a történetet, amely sose rugaszkodik el a világ által meghatározott valóságoktól. Megéri elolvasni.

Úgy szoktam emlegetni ezt a könyvet, mint az utolsó jó Shadowrun regényt. Smedman nem szuperhősökről, de nem is kockacsörgős megélhetési kalandozó… bocsánat, árnyvadászokról írja a könyveit, hanem ezen a ponyva-szinten kifejezetten hitelesnek számító hősökről. Ebben egy vagány női magánnyomozó mesél élete legkülönösebb ügyéről, sárkányokkal, azték vérmágusokkal és egy bizarr labdajáték körüli bonyodalmakkal.

Nulla háttértudással estem neki ennek a könyvnek, és az egyedüli, ami fenntartotta az érdeklődési körömet, az a cyberpunk + azték fantasy kombó volt – de arról viszont elég jó képet adott. A mitologikus részét nagyon élveztem. A karakterek emberiek, a stílusra viszont nagyon haragszom. Tudom, hogy ponyva, de akkor sem illik olyat csinálni, hogy minden fejezet végére odabiggyesztjük, hogy „én ilyen optimista voltam, de a valóság ezerszer rosszabbnak bizonyult”. Ezeknek a jóslatoknak a fele nem is jött be amúgy, számoltam.