A ​holtak serege (A vezeklő papnő 2.) 87% 20 csillagozás

A holtak seregében Eilistraee, az Álarcos Úrnő és Lolth, a Pókkirálynő mellett Kiaransalee, a Halál Istennője is beszáll az istenek játszmájába.

Ez a regény hozzávetőleg két évvel később játszódik mint a Pókkirálynő áldozata. Q'arlynd elhagyta Elistraee papnőit, és visszatért Mélysötétbe, egészen pontosan Sshamath városába ment, és létrehozta az Ősi Misztérium Kollégiumát. Célja, hogy mesteri rangra emelkedhessen és így a Konklávé tagjai közé beválasszák.

A Promenád főpapnője, Qilué pedig Eilistraee akaratának megfelelően csapatot indít a thanatosi Akropolisz ellen, hogy szembenézzenek Kiaransalee híveivel.

A két szál összeér, amikor a drow-k felismerik, hogy a faerzress felerősödése valahogy kapcsolatban állhat a Halál Istennőjével, így együtt indulnak, hogy megoldják a rejtélyt.

Ez a regény rengeteg, eddig nem ismert információt árul el a drow-k történelméről és a létrejöttükről egyaránt. Elmeséli az ősi sötételfek történetét és háborúit. S ezt nagyon plasztikusan köti össze a jelen eseményeivel. Ugyanis most megint sorsfordító esemény elé néz a drow faj.

A holtak serege összességében hasonlóképp jó regény mint a Pókkirálynő áldozata. Minden előzetes várakozásomnak, amit a könyvvel szemben támasztottam, megfelelt, esetenként felül is múlta. A párbajok és csaták megint nagyon élvezetesek voltak, és ismét volt kiemelkedő párbaj is.

Q'arlynd Melarn ebben a történetben is kitett magáért, és az egyik legérdekesebb cselekményszál az övé volt. Akit azonban mindenki elé és fölé helyezek, az egyértelműen Cavatina, a Sötét Dal Lovagja, istenek és démonok gyilkosa. Smedman egyértelműen legjobb karaktere. Quenthel Baenre mellett a kedvenc drow nő karakteremmé lépett elő ezen regény olvasása közben. Az ő története – röviden – ütött.

Halisstra Melarn Lolth játékszereként sínylődik a Démonhálóban. Az istennő különösen kegyetlen büntetést eszel ki számára. Halisstra-nak azonban esélye nyílik a menekülésre, és minden követ megmozgat, hogy sikerüljön neki. Lolth elátkozottja számára azonban nincs megváltás.
Q'arlynd Melarn visszatért Mélysötétbe, ahol a varázslók vezette Konklávé irányította Sshamath városában él. Mágiaiskolát alapít, céljaira azonban ennél sokkal nagyra törőbbek. Álmai beteljesítését azonban akadályozza, hogy a mágia, főképp a jóslás és teleportálás képessége folyamatosan gyengül. Miközben ezen rendellenesség nyomában járó kis csapat sorai között találja magát, olyan távlatok nyílnak meg előtte, melyeket addig elképzelni sem tudott.
Cavatina, Selvetarm félisten diadalmas gyilkosa új feladatra vágyik. Nem is kell sokáig várnia: maroknyi jól képzett harcost vezethet egyenesen a Halál istennője által uralt Akropolisz ellen, ahol talán a mágia szövete hasadásának okára is fény derül.
Eközben az istenek sava játszmájában csak úgy dőlnek a bábuk.
Smedman felülmúlta az első regényben nyújtott teljesítményét, egy komplexebben kidolgozott második könyvet kaptunk. Q'arlynd karaktere jelentős javuláson ment keresztül, Cavatina és Halisstra mellett egyértelműen ő a domináns főszereplő. A főbb új karakterek is elnyerték a tetszésemet, főleg Karas.
A cselekmény végig pulzáló, olvasmányos, magával ragadó és izgalmas. Nagyon tetszett, hogy jobban megismerhettük a drow nép történetét és eredetét. Vagy talán jobban fogalmaztam volna, ha dhaerow-t írok.
Smedman magasra tette a lécet. Kíváncsi vagyok, a harmadik, befejező kötettel túl tudja-e szárnyalni ezt a teljesítményt.