Mindenem ​a tiéd (Bow-Street Runners 3.) 88% 200 csillagozás

„– Nem veszélyes éjjel utazni? – kérdezte, aztán gyorsan meg is válaszolta a saját kérdését. – Á, nem számít! Ha összeakadnánk egy haramiával, valószínűleg jobban járnék vele, mint magával.
Gentry elvigyorodott. – Lehet, hogy igaza van”

Erre nem igazán tudok mit írni, csak annyit csalódott vagyok.
Alig vártam, hogy olvashassam Nick Gentry történetét, vártam, egy pimasz, kemény, erős humorú és kiváló intelligenciájú férfit, helyette kaptam egy lelki fájdalmakkal teli, morcos és helyenként idegesítő férfiút.
Nem hiszem, hogy bármi mást kellene írnom.
Aki a történetet megmentette Lottie személyisége.
Vele tudtam azonosulni és nagyon tetszett a merészsége, hogy nem törődik bele a sorsába, van kiállása és büszkesége, és csipkelődős humora.
Tehát összességében ez egy egyszer olvasható kategória nálam, de természetesen az első könyvet is elfogom olvasni hamarosan.

Akárcsak az első részre, erre is 4,5 csillagot adok, mert bár Nick lett a kedvenc nyomozóm a Bow Street férfiúi között, valahogy mégis kevésnek éreztem a történetét. Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy mit hiányoltam, de talán egy kicsit vadabb, kicsit őrültebb, a gyertyát a két végén égető Gentry-t. Helyette kaptam egy démonokkal küzdő, zárkózott, kissé pimasz férfit, akinek a kezdetekbeli domináns mivolta nagyon is imponált, nagy bánatomra azonban nem kaptam belőle annyit, mint amit a Prológus sugallt.
Lord Westcliff felbukkanása viszont hatalmas meglepetés volt, jót is mosolyogtam magamban, mikor elképzeltem, hogy vajon Lillian mit szólt volna ahhoz, ha fültanúja annak a bizonyos spoiler.
Nem mondom, hogy a Bow-Street Runners lett a kedvenc sorozatom az írónőtől, de azért fájó szívvel engedem el mindhárom párost. És igen, az epilógust ismét sikerült megkönnyeznem…

Hát ez is elfogyott, nincs több Bow-Street-i nyomozó.:( Pedig már úgy belemelegedtem a sorozatba és amikor Westcliff is feltűnt, azt hittem menten elalélok.*-* Már miatta nyert ügye volt ennek a résznek, még ha nem is róla szólt, bár ezért Nick Gentry se volt egy rossz fogás benne, még úgy sem, hogy nem teljesen azt hozta, amit vártam tőle. Mulatságos volt látni, ahogy Lottie szépen megfőzte, a lányt pedig az első pillanattól kezdve kedveltem, bátran kiállt magáért. A korábbi szereplők felbukkanását is méltányoltam, ahogy azt is, hogy szenvedély új fokra lett emelve. Nem is szaporítom tovább a szót, ez is ugyanúgy tetszett, mint az eddigi részek.:)

Az egy csillag levonás Nick miatt van. Valahogy sokkal keményebb dolgokat vártam volna a sorozat rossz fiújától. Legalább is az előző részekből arra gondoltam, hogy az ő története valahogy més lesz. Pedig izgalmas volt, és fordulatokban gazdag, de hiányzott valami. Ettől függetlenül remek sorozatot írt Lisa Kleypas.

A hab a tortán. Az I-n a pont. Az epren a csokoládé.

Őszintén, nem gondoltam volna, hogy Nick könyve lesz a legjobb a sorozatban, és mégis! Nagyon élveztem olvasni, pár nap elég is volt hozzá. Ő és Lottie szintén remek párost alkotnak, akiket kezdetben csak a testi vágy köt össze, ám később természetesen teret kapnak az érzések is, és egyszer csak már a nevén merik nevezni a szerelmet.

Ééééés! Marcus! Ó. TE. JÓ ÉG! Marcus, azaz Westcliff. Én már az Ősszel történt című könyvben teljesen beleszerettem ebbe a férfiba. És tessék.. itt is milyen lehengerlő! Huh. Nagy megelégedésemre szolgált, hogy feltűnt a karaktere itt is.

Imádtam a könyvet, komolyan. Mindent tartalmaz, amit egy ilyen jellegű sztorinak kell.
Ki is jelenthetem, hogy Lisa is immár tényleg belépett a kedvenc írónőim közé. :)

Nagyon tetszett!
Nagyon erôs volt a kezdés, kicsit sajnáltam, h Westcliff utána már nem került képbe.
Nicket én már bírtam az elôzô részbôl, persze nem gondoltam volna, hogy ide fogunk kilyukadni.
Lotti is egy jó kis erôs, tökös karakter volt, én azért még el tudtam volna olvasni, h az eltûnése, és a munkába állása között mi volt.
Azt gondolom, ez egy olyan házasság volt, ami a valamit valamiért-re épült, aztán megismerték egymást, és tetszett, amit találtak a másikban.
A vége pedig nekem kicsit túl sok volt az izgalmakból.
Persze, el kellett varrni a szálakat, de nekem ez így akkor is sok volt.

Egyszerűen imádtam!! Le sem bírtam tenni…. Nick Gentry fantasztikus és egy igazán érzelmes, gyengéd, sokat megélt férfi, akit folyamatosan kísértenek a múlt démonjai. Az Ő karaktere tetszett a legjobban a három férfié közül. Annyira odaadó volt és szívszorítóan elgyötört. Lottie-val csodálatosan szép párt alkottak, minden jelenetük meghitt és érzelmekkel túlfűtött volt. Lottie élete sem indult könnyen, mindketten szörnyű dolgokon mentek keresztül, de szerencsére egymás karjaiban megnyugvásra leltek. Továbbá, ahogy általában Lisa sorozatainál előfordult, itt is volt egy kis kereszteződés, hiszen megjelent a színen az ekkor még nőtlen Lord Westcliff és az Ő csodálatos birtoka, a Stony Cross Park is.
Szóval kell ennél több? Ja és persze izgalomból és fordulatból sem volt hiány. ❤

Hát ez minden képzeletemet felülmúlta! Nem erre számítottam, de nem is értem mért lepődök meg minden egyes alkalommal, mikor Kleypastól olvasok mindig mást képzelek el, mint amit kapok és mindig jobbat kapok mint azt képzelném.
Már az első mondattól kezdve tátott szájjal olvastam végig szerintem :D (szerencse, hogy itthon olvastam ki nem pedig olyan helyen ahol mások is láthatnak :P)
Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Szürke ötven árnyalata történelmi változatát olvasnám ami jobban meglett írva, mert nem húzta három részen keresztül.
Nick csupa meglepetés volt számomra. Teljesen másnak képzeltem el, de sokkal szerethetőbb lett így, ahogy az írónő megismertette velem.
Lottie is egy pozitív csalódás volt, nem egy elhagyott hősnő aki csak a megmentőt várja, de nem is egy dráma királynő aki ellenkezik a megmentőjével szembe, hogy ezzel fitogtassa az önállóságát.
A történet izgalmas volt. Volt néhány rész aminél kicsit eluntam magam, de aztán akkor utána jött megint egy izgalmas rész. A szereplők sose azt tették amire számítottam, valamint azt hittem majd megint egy kis szerelmi háromszög félét kapunk, de hál' Isten Gemma nem akart nagyobb szerephez jutni.
Örültem minden visszatérő szereplőnek, sajnáltam, hogy nem tudtam meg mi lett Ellie sorsa.
És a végére hagyom a legnagyobb meglepetést ami ért a történet alatt. Marcus ❤❤❤❤❤
spoiler
Sajnálom, hogy elkellet búcsúznunk a Bow-Street nyomozóitól. Hiányozni fognak, nagyon megkedveltem őket.

Fordulatos, szórakoztató történet. Szomorú, hogy egy fiatal lánynak, akinek a családja rossz anyagi körülmények között él (megjegyzem főleg a saját hibájukból), milyen kínszenvedéseket, lelki bántalmazásokat kell kiállnia. Hűen bemutatja a könyv a kor sajátosságait. A társadalmi szabályokat, a szegénység által okozott kényszert, a nemesek kiváltságait, a rosszindulatú arisztokráciát. Az idős nemesek fiatal lányok iránti vágyát, ami a kor szellemében nem is volt furcsa. Nick története érdekes, s tanulságos. Megbánta korábbi tetteit, s jóra használja a tudását. Egy munkájának élő férfi, akinek megvannak a maga célja, míg nem jön Charlotte és nem változtatja meg, tereli a legjobb irányba.Tetszett a történet, bár néhol kicsit gyorsan történtek az események, vagy ellaposodott a cselekmény.

Imádom Lisa Kleypas munkásságát, azonban a Bow-Street Runners sorozata nem a kedvencem. Az összes sorozata közül (a Travis testvéreket nem számítva) ez áll az utolsó helyen jelenleg. A Mindenem a tiéd kötet jelentősen jobban tetszett, mint az első, de sajnos ettől sem voltam elragadtatva.
A mű cselekményében nem volt semmi izgalom, és ehhez mérve túl hosszú volt a könyv. Sok volt az unalmas rész. Azonban a könyv terjedelme mellett szól, hogy így nagyon szépen, fokozatosan alakult ki Nick és Lottie kapcsolata.
Ha már Nick és Lottie: a sorozatból ők lettek a kedvenc párom. Sophia és Ross elképesztően idegesítőek voltak ebben a kötetben… Ezzel szemben a rész főszereplői kedvelhetőek és érdekesek voltak, a baj tényleg csak az, hogy a cselekmény viszont nem volt az, így ők sem csilloghattak. Egyébként aranyos páros.
A könyv röviden, szimplán csak jó volt.
Egy dolgon viszont megütköztem, méghozzá a zuhanyzáson. Esküdni merek, hogy még egyetlen egy történelmi romantikus könyvben sem olvastam a zuhanyrendszerről, de Lisa Kleypas-nál egészen biztosan nem.
A végén az írónő megmagyarázta, hogy már akadtak akkor, bár tény, hogy nem voltak túl elterjedtek, de egészen addig, míg nem tisztázta ezt, egyszerűen nem tudtam túllépni a dolgon.

Ui.: Egy valaminek, vagyis inkább valakinek iszonyatosan örültem. Nem volt valami sok szerepe, de határozottan feldobta az egész könyvet. És ez a személy nem más, mint a fiatal(abb) Lord Westcliff.
Örültem a viszontlátásnak, Marcus!