Érzéketlen ​aranyifjú (Ravenel család 1.) 353 csillagozás

Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

A sors fintora…
Devon Ravenel, London legelbűvölőbb élvhajhász aranyifja grófi címet és birtokot örököl. Újonnan szerzett, magas társaságbeli rangja azonban nem kívánt felelősségekkel jár… és jó néhány meglepetéssel is szolgál. A birtokot jelentős adósság terheli, s a néhai gróf három ártatlan húga még mindig ott él a házban… ahogy Kathleen, Lady Trenear is. A szép fiatal özvegy éles esze és elszántsága Devonéval vetekszik.

A két vasakarat összecsap…
Kathleen pontosan tudja, hogy nem szabad megbíznia egy olyan gátlástalan gazemberben, mint amilyen Devon. Lehetetlen lenne azonban tagadnia a heves vonzalmat kettejük között – Devon pedig, miután először a karjába zárta, megesküszik arra, hogy bármit megtesz, csak övé legyen a nő. Amikor Kathleen azon kapja magát, hogy egyre inkább enged Devon tapasztalt, vágykeltő csábításának, már csak egyetlen kérdés marad:
Képes lesz-e megtagadni a szívét az általa ismert legveszedelmesebb férfitól?

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
GABO, Budapest, 2018
472 oldal · ISBN: 9789634066965 · Fordította: Gázsity Mila
>!
GABO, Budapest, 2018
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065043 · Fordította: Gázsity Mila

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Rhys Winterborne · Helen Ravenel · Weston Ravenel · Devon Ravenel · Pandora Ravenel · Lady Kathleen Trenear · Cassandra Ravenel


Kedvencelte 32

Most olvassa 10

Várólistára tette 188

Kívánságlistára tette 133

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

Örülök, hogy Lisa Kleypas nem tűnt el a süllyesztőben (az Ulpius csődje után), és a Gabo kiadó szép sorban adagolja nekünk a könyveket, ráadásul kis várakozással a részek között. Nagyon bírom az írónő stílusát, a jellemábrázolásait, a történetvezetését. Mindenkit nagyon bírtam a történetben, Pandora és Cassandra szertelenségét, Helen komolyságát, és West is korhelyből szimpatikus fiattalemberré válik. Csak valahogy Kathleen és Devon kapcsolata nem volt tökéletes. Kathleen nekem is sokszor az agyamra ment, megértem, hogy nem bízott Devonba, de grófnéhoz képest akkora szája volt, mint egy kofának. Ő akarta megmondani, hogy Helennek ki udvarolhat, pedig aztán ehhez köze nem volt.
spoiler Remélem a következő részre már meg tudom adni a maximumot, mert Rhys és Helen története nagyon érdekel.

6 hozzászólás
Krisztina_Németh_2>!
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

Még egy sorozattal bövül a kedvencek listája. Ez a harmadik sorozat amit az ironötöl olvasok, és elég változo a séma. Az elsöt imádtam, a másodikat utáltam, és ezt megint csak imádom. A karakterek szimpik voltak, bár érdekes modon nem a föszereplök voltak a kedvencek, hanem West és az ikrek. Totál zakkantak a lányok, imádtam öket. A föszereplökkel sem volt semmi bajom, bár Kathleen sokszor indokolatlanul volt idiota. A vége egyrészt tetszett, az a rész ahol szerelmet vallanak egymásnak, másrészt nem tetszett ami Helennel történt. De gondolom ez is megoldodik a folytatásban :)

Tóth_Orsolya_3 P>!
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

Már meg sem lépődöm. Lisa Kleypas egyszerűen zseniális.
Faltam a lapokat. A szereplők mindegyike egy kincs, olyan jó lett volna még velük tölteni az időt. Az ikrek a vidámságukkal, szeleburdiságukkal, humorukkal tették felejthetetlenné a történetet. Hogy mennyit nevettem rajtuk és velük!
És West! Nagyon remélem, hogy ő is kap egy külön könyvet.
Devon és Kathleen párosát pedig annyira nagyon szerettem. *-*
És ez az epilógus! Szent ég, ide gyorsan a következő résszel! Rhys, van egy sanda gyanúm, hogy sokkal de sokkal több vagy, mint aminek mutatod magad. *-*

20 hozzászólás
Sippancs P>!
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

Mivel már ellőttem minden időutazós és imádatomat kifejezős jelzőt az írónő korábbi könyveinél, ami egyébként erre a történetre – és gyanítom, hogy az egész sorozatra is – igaz, ezért engedtessék meg, hogy most csak ennyit írjak: Lisa Kleypast minden nőnemű lénynek receptre!
És Weston Ravenel, te átokfajzat, nagyon várlak! ;)

2 hozzászólás
DarknessAngel >!
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

Lisa Kleypas könyveknél már el se kell olvasnom a tartalmat, anélkül is tudom, hogy nagyszerű lesz. *-* Most is annyira jó volt olvasni Devon és Kathleen történetét. Megismerhettük és mindjárt meg is szerethettük Westont, Cassandrat, Pandorat és Helent. Nekem az ikrek inkább keltették egy 12 éves benyomását, 19 helyett, de sebaj. :D Imádom mind a kettejüket, mert annyira bohókásak és elevenek. Helen pedig épp a csöndessége, kedvessége és visszafogottsága miatt szimpatikus igazán. Nagyon örülök, hogy a következő rész róla szól.
Devon és Kathleen kapcsolata az elején teljesen felvillanyozott. Tetszettek a szócsatáik, és ahogy kerülgették egymást. Egy csomó romantikus jelenetnél olvadoztam. Viszont a vége felé már kezdett túl elnyújtott lenni az egész. Kathleen mindenbe belekötött, Devon pedig csak idegeskedett, holott én már csak azt szerettem volna, ha végre összejönnek.
Szerencsére a vége pontosan megadta, amire vágytam, így panaszra nincs okom. :)

zuna19 P>!
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

Egy jó ideje nem olvastam már történelmi romantikust. Sajnos bevallom ezt is csak egy kihívás miatt vettem elő. Nincs meg az a hangulatom, hogy történelmi könyvet olvassak (gondoltam ezt naivan, de közben elkapott a gépszíj). Na de most mégis ez a sorozat tetszett meg. A borítók csodálatosak, de látom, hogy az írónőnek szinte minden borítója mesés.
A sztori még ha minimálisan is, de el lett nyújtva. A karaktereket megszerettem már 2 3 fejezet után. Az alaptörténet is tetszik. Jó előérzetem van a sorozattal kapcsolatosan.

Szilvi00 P>!
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

Új helyszín, új szereplők, egy másik évtized, de a színvonal, az szerencsére a régi. Lisa Kleypas stílusára csukott szemmel is ráismernék, nagyon szeretem és élvezem a történeteit! Gyorsan a szívembe zártam az egész társaságot, nem csak aktuális párosunkat. Mindenkire szánt egy kis időt az írónő, és tett arról, hogy kedvet kapjak a többi részhez is. Közben remek szórakozásban volt részem, bár a női főszereplő miatt, fél csillagot muszáj levonjak. Kathleen úgy osztotta az észt gyászról és illemről, mintha mindenki felett állt volna. Eközben Ő mit csinált? Hol a hintóban, hol az istállóban pajzánkodott. :DD Devon élvhajhász énjét igazából csak hírből ismerhettem meg. Hamar összekapta magát, és a birtok megmentése érdekében tett erőfeszítései miatt, gyorsan szimpatikussá vált számomra az aranyifjú. Nagy remények fűzök a második részhez!

Xoxoribizli P>!
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

✘Annak ellenére, hogy Kathleen „~~soha nem sír~~”
✘Devon pedig „~~menekül a síró nők látványától~~”
Elég pityergősre vették a figurát az egész könyv alatt, nekem pedig egy-egy ilyen összeborulós „nem sírós – nem vígasztalós” jelenet alatt mindig megszólalt a fejemben a Piramis egyik dala, amit most jól itt is fogok hagyni. ☻☺
https://www.youtube.com/watch…

Szóval már az első 50 oldal alatt kiderült, hogy adott a két önkép zavaros főszereplőnk.

✘_Kathleen aki ugyebár elmondása szerint soha nem sír, és elmondása szerint tökéletes úrinő, mivel minden illemszabályt betart és betartat másokkal is._
Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ugyan próbálja az etikettet a lánykák fejébe verni, azért ha neki éppen úgy tartja kedve ott és úgy szegi meg őket, ahogy nem illik. Egyébként amilyen erkölcscsőszként oktat mindenki mást, kicsit magamra ismertem. Ha kicsit spicces vagyok, én is pont ilyen példaértékű erkölcsi tanácsadónak szoktam képzelni magam, és akkor idomítok minden körülöttem lévőt, és persze nagyobb szabású életvezetési tanácsadást is vállalok, csak az a baj, hogy ez a nő ezt józanon csinálja. Ami végülis nem baj, csak ugye aki "bort iszik és…" :D Hogy soha nem sír, arról meg inkább már ne is beszéljünk. :D

✘_Devon saját bevallása szerint egy önző élvhajhász, egy „érzéketlen aranyifjú”._
Aki ugyebár passzióból néha megment embereket a saját épsége vagy éppen pénzügyei kockáztatásával, és a könyv felétől majdnemhogy papi fogadalmat tesz… hmmm… hmm… hát igen, szerintem ezt nem is firtatom tovább. :D

Szóval a két karakter teljesen nem volt képben saját magával, nekem itt előadták az elején, hogy milyenek, én ehhez tartottam magam aztán egyszer csak néztem, hogy miiiii? Ki ez az ember? Ki ez a nő? Srácok! Várjatok egy kicsit! Itt nem erről volt szó!
Kaptam tehát egy rossz fiút aki igazából jó fiú meg egy feddhetetlen özvegyet aki meg… hát ezek közül egyik sem. :D

Azt kell mondjam, hogy tetszett, még így is hogy maguk a karakterek sem tudták, hogy hogyan éljék meg magukat, én meg aztán pláne nem… Maga a történet jó volt, nem mondom, hogy nem volt kiszámítható, de azért valljuk be a legtöbb romantikus regénynél már nincs új a nap alatt.
Lisa Kleypas nekem eddig nem okozott csalódást, de hogy őszinte legyen ennél már olvastam tőle sokkal erősebbet is. Összességében viszont nem volt egy rossz könyv, nem volt katarzis, csillámpor, robbanás és füst felhő arany színű léggömbökkel, de azért egy erős 4 ★

Madama_Butterfly>!
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

Lisa Kleypas a történelmi romantika egyik legjobb művelője, ez van. Aki szereti ezt a műfajt, úgyis tudja miről beszélek, aki meg nem, az olvasson tőle! :D
Szerethető karakterek, humoros és vicces jelenetek, meg persze a kötelező romantikus szál és sz elmaradhatatlan bonyodalmak tömkelege… nekem ez itt és most tetszett!
Jó is sorozatindító kötet ez, kíváncsian várom a folytatásokat!

Illatos_Hópehely P>!
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú

De régóta halogatom Lisa Kleypas könyveinek olvasását.
Jobb később, mint soha ;)
Tetszett a nyitó rész, bár Kathleen-nel voltak fenntartásaim.
Annyira tartotta magát az illemhez az elvárásokhoz, de seperc alatt megengedte Devonnak, spoiler
Én Devont egyáltalán nem tartottam gátlástalan gazembernek, sőt. Nekem első perctől nagyon szimpatikus volt.
Aki nagyon szimpi lett, az West kuzin és természetesen a szeleburdi ikrek :)
Jól láttam, hogy az 5. rész lesz West könyve?
Aki nagy fejtörést okozott az Winterborne, nagyon kíváncsi leszek, hogy hogy édesgeti maga mellé Helent ?


Népszerű idézetek

Madama_Butterfly>!

….aki azt állította, hogy a nevetés a legjobb gyógymód, az valószínűleg sosem törte el egyetlen bordáját sem.

4 hozzászólás
Sippancs P>!

– De nekem muszáj megtudnom, hogyan végződik a történet – tiltakozott Helen.
Winterborne felkacagott.
(…)
– No, ez van, ha valaki sok regényt olvas.

25. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Helen Ravenel · olvasás · Rhys Winterborne
3 hozzászólás
Sippancs P>!

– Az emberi szívről több tudományos tényt is ismerek… ezek közül az egyik az, hogy jóval könnyebb egy szívet teljesen megállítani, mint abban megakadályozni, hogy egy nem megfelelő személyt szeressen.

18. fejezet

Sippancs P>!

Az embernek néha már az előtt is szeretnie kell valamit, hogy az méltóvá válna rá.

2. fejezet

Sippancs P>!

– A vágy mindig erősebb késztetést jelent a félelemnél – (…).

25. fejezet

Arianrhod>!

– Meséljek az orchideákról? – tudakolta váratlanul Lady Helen. Aztán válaszra sem várva kényelmesebben elhelyezkedett, és folytatta: – A szó eredete a görög mitológiára megy vissza. Orkhisz egy szatír és egy nimfa fia volt. Egy Bacchus tiszteletére rendezett ünnepségen túl sok bort ivott, és megpróbálta ráerőltetni magát az egyik papnőre. Bacchus haragra gerjedt, és Orkhiszt darabokra tépette. Teste darabkáit szétszórták a világban, és ahol egy-egy földet ért, ott orchidea sarjadt belőle.

Kapcsolódó szócikkek: Dionüszosz · orchidea
Ancsúr P>!

– A bátyám nincs hozzászokva ahhoz, hogy mindenki lelkes kiáltásokkal köszöntse – jegyezte meg West. – Ilyesmire általában a távozásakor kerül sor.

Kapcsolódó szócikkek: Devon Ravenel · Weston Ravenel
Sippancs P>!

– Árulja már el, hogy miért tette! – A nő ugyanakkor ért le a lépcső aljára, mint a fiatalember, és eléperdült, hogy ne iszkolhasson tovább. – Nagyon kérem, magyarázza el, miféle eszelős elgondolás miatt szabadított be a házba egy disznót!
A sarokba szorított West kénytelen volt bevallani az igazat. – Hát… nem sokat gondolkodtam a dolgon. John Potter farmján jártam, és épp készült leselejtezni a malacot, merthogy túl kicsi.
– Amennyire tudom, az effajta ritkítás bevett gyakorlat – vetette oda kurtán a nő.
– De az aprócska jószág rám nézett! – tiltakozott a fiatalember. – És mintha mosolygott volna.
Minden malac így néz ki. A szájuk vonala ugyanis felfelé ível.
– Nem tehetek róla, haza kellett hoznom.

10. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: disznó · Weston Ravenel
1 hozzászólás
Sippancs P>!

– Nőtől sose kérj elnézést. Azzal csak megerősíted, hogy hibáztál, és ezzel még inkább felbőszíted őket.

1. fejezet

zuna19 P>!

– Nem gondolhatok a kudarcra. Ha megtenném, az már a legelejétől rányomná a helyzetre a bélyegét.


A sorozat következő kötete

Ravenel család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carriger: Szívtelen
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Elizabeth Hoyt: Bűnös szándék
Julia Quinn: Sir Richard Kenworthy titkai
Julia Quinn: Ami Londonban történt
Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen
J. A. Redmerski: A soha határa
Julia Quinn: Mr. Cavendish, ha jól sejtem?