Botrány ​tavasszal (Wallflowers 5.) 90% 421 csillagozás

Azért nem adok öt csillagot, mert valahol sorrendbe kell raknom őket tetszés szerint.
Mert hát akármilyen aranyos is Daisy, Marcus és St. Vincent akkor is kenterbe veri Matthewt.
Nem is értem az ilyen felületes lávsztorikat egyébként. Mr. Swift egy szörnyű unalmas és ronda alak, akit utálunk, de ha megizmosodik, akkor még sem? hm?
Szerencsére nem szoktam sokat elmélkedni ilyen 'apróságokon', inkább hagyom, hogy magával sodorjon a mese. Ami tényleg aranyos volt, főleg a gyeplabdás jelenet.
Az is tetszik a sorozatban, hogy nem búcsúztunk el a régi szereplőktől, ők is velünk maradtak. Még ha nem is játszanak akkora szerepet, bár a grófunk igencsak előbbre vitte a cselekményt. A lényeg, hogy még sok ilyen jó kis történetet szeretnék olvasni az írónőtől, bár azt nem bánnám, ha a könyv könnyebben lapozható lenne, mert egy idő után eléggé elzsibbadtak az ujjaim.

Daisy történetét kedveltem. Matthew kicsit merev, de Daisy jelleme ellensúlyozza. Ugyanakkor a szerelmi szál azért nem teljesen meggyőző, Daisy pálfordulása meglehetősen gyors és felületes. Lilian nekem még mindig bosszantó (vagy már megint).
Ebben a történetben volt bőven izgalom, de itt most jót tett a cselekménynek, valószínűleg Matthew háttere nélkül ellaposodott volna a regény.

Vegyes érzések kavarognak bennem. Most is. Egyrészt szerettem olvasni a könyvet. Daisy és Matthew is kedvelhető szereplők, a történet pedig aranyos, még ha kicsit sablonos is. Matthew múltjára nagyon kíváncsi voltam, de kidolgozatlannak éreztem ezt a részletét a történetnek. A spoiler eléggé összecsapott lett.
Ha Lillian egy kicsit kevesebbet szerepelt volna, de az még jobb lett volna, hogy ha teljesen kimarad ebből a történetből valószínű, hogy sokkal jobban tetszett volna a könyv. Kiállhatatlan és idegesítő volt, magasról tett a húga érzéseire és minden egyes helyzetben az övé kellett legyen az utolsó szó.
Végeredményben tetszett a könyv, de a kedvencem még mindig az első két rész.

„…hajlandó lennék örökké a pokol tüzén égni egyetlen óráért veled.”

Már meg sem lepődöm, Lisa Kleypas egyszerűen csak csodaszép könyvet tud írni.
Ennek a résznek is méltó helye van a sorozatban. Képes volt számtalanszor megnevettetni, megríkatni. Na és Matthew Swift… Te jó ég! Már a könyv elején teljes mértékben magába bolondított. ❤

Jó volt a többiekről is olvasni. Annyira a szívemhez nőtt már ez a négy ifjú hölgy, nagyon hiányozni fognak. Remélem, olvashatunk még róluk.

„– N-nem kellett hozzá más, csak egy kis fondorlat és néhány botrány itt és ott – mosolyodott el Evie is.
– És barátság – tette hozzá Annabelle.
– A barátságra! – mondta Lillian hirtelen fátyolossá váló hangon.
És a négy pohár tökéletes harmóniában koccant össze.”

A barátságra! ♥
Szeretnék valami újat mondani, de csak azt tudom, hogy imádtam.

Ez a könyv tökéletes.
Daisy egy kicsit magamra is emlékeztetett. Talán neki szurkoltam a legjobban a lányok közül, hogy végre révbe érjen.

Tudjátok mi a legszebb az egészben? Az, ahogy a lányok szeretik és támogatják egymást. Olyan barátság ez, amit mindenkinek meg kellene élnie.
Köszönöm Lisa, hogy megteremtetted nekünk! ♥

Matthew nehéz sorsú fiú, aki élt a kínálkozó lehetőséggel. Megszerettem, de ezt a történetet Daisy és a lányok vitték a hátukon.

Marcus pedig újra és újra lenyűgöz.

Egyedül Lilian idegesített, amikor annyita manipulatívan ellenezte Matthewt. Viszont megérthető félelemből tette, ezért megbocsátom neki.

A legjobb az egészben, hogy minden történetben megjelenik az előző kötetek szereplői. Ebben a kötetben annyita izgulhattunk Lillianért és Marcusért, mint Daisyért.
Megismerhettük Annabellék kislányát, akinek még várnia kell egy kicsit a leendő férjére.

Imádtam mindent lányt, és minden történetet. Nem értettem miért mondja mindenki, hogy a sorozat első tagja a leggyengébb, de màr értem. Az is jó volt, de nem váltott ki belőlem olyan erős érzelmeket, mint a négy lányról szóló rész.

Sírni tudnék, hogy vége a lányok kalandjainak. Annyira olvasnék még róluk, az életükről, a családjaikról és az összetartozásról!

Nos Rafe, fel van adva a lecke, nyűgözz le te is! ♥

Bár nem a legjobb része a sorozatnak, mégis *****-t érdemel. Erre pontosan 5 okom van:
* mert Lisa Kleypas még mindig tudja hogyan kell ötvözni a romantikát a finom erotikával
** mert még mindig nem találtam sablonosnak a sorozatot
*** mert bár Matthew gyakran elég karótnyeltnek tűnt, a humor most sem hiányzott a regényből. A lányok, főleg Daisy gyakran megnevetetett.
**** mert ha csak pár mondat erejéig, de Cam Rohan is szóba került. Westcliff pedig nagyon, nagyon nagyon…
***** mert – és ez elég nyomós indok – végre a kezembe akadt egy olyan ötrészes sorozat, amit elejétől a végéig olvashattam. Sajnos ez manapság nem megszokott dolog. Pláne, hogy az első és az ötödik rész között alig több, mint fél év telt el. Azért ez nem semmi!
Innen is köszönet a kiadónak, hogy befejezték amit elkezdtek :-)))) Azért még a A Wallflower Christmas-t is jó lenne magyarul olvasni ;-)
Ennél már csak az lenne csodásabb, ha Lisa Kleypass Hathawayek sorozatát is átvenné a kiadó és folytatná.
https://dianalandry73.wordpress.com/2017/03/11/konyvaja…

Utálok gonosz lenni, és egy kedvenc írónő kedvenc sorozatának utolsó (előtti) részét lehúzni, de sajnos nincs más választásom: nekem ez a rész tetszett a legkevésbé az öt történet közül. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy annyira gyenge lett volna, vagy hogy összességében ne szerettem volna olvasni, egyszerűen csak az előző részek jobbak és összeszedettebbek voltak, és nem éreztem azt, hogy írónő nem szentel elég figyelmet a két főszereplőnek. Mert sajnos itt ez volt a helyzet: Daisy és Matthew kapcsolata kissé elveszett, illetve háttérbe szorult a sok mellékszál miatt. Persze jó volt találkozni a régi szereplőkkel, és belelátni a házas életükbe, de ha pl. a Lillian-baba szálból tíz oldallal kevesebb van, ami tíz oldallal többet jelentett volna a Daisy-Matthew vonalon, annak sokkal jobban örültem volna.
Ezt leszámítva azonban egy vérbeli Kleypas történetet kaptam, ami Daisy és Matthew felejthetetlen párosának köszönhetően ugyanúgy elvarázsolt, mint az előző négy kötet.
Remélem, hogy mielőbb kezemben tarthatom a Wallflower Christmast is!

Nagyon tetszett ez a rész is. Daisy és Matthew furcsa de mégis aranyos párt alkottak. És hát a végén mikor kiderült hogy mi is Matthew titka akkor kicsit tátva maradt a szám. Jó volt az előző részek szereplőiről is olvasni. Az egész sorozatot csak ajánlani tudom mindenkinek.

Tényleg nem tudok 5 csillagnál kevesebbet adni. Igaz ezt a részt egy kicsit lassúbnak éreztem, de attól még nagyon jól szórakoztam rajta.
Daisy egy olyan lány, akivel szerintem nagyon könnyen összebarátkoznék. Aranyos, jókedvű, vicces, és nem fél vitákba bonyolódni. Tetszett, amikor Matthew-val versengett, vagy csak épp megint nem értettek egyet valamiben :D A szerelmük mégis olyan könnyen jött, már-már túl könnyen is… xP
Matthew érdekes múltja kicsit megspékelte a történetet, itt is kaptunk a könyv végére egy drámai fordulatot.
Bevallom, én ezt a férjvadász csapatot az elején másként képzeltem. Azt hittem, hogy a lányok majd különféle taktikákkal segítik egymást, de erre nem is volt szükség. Végül mindegyikük maga talált rá a megfelelő párra. :)

A Daisy nevű nők különlegesek, legalábbis eddig filmben és könyvekben is ezt tapasztaltam. A történet nem a kedvencem, viszont a főszereplő annál inkább :)
A férjvadászok körül neki van a legreálisabb személyisége. Illetve ennek a resznek az egyik legszebb a borítója. off