Sötét ​szövetség (Vámpírnaplók 4.) 71% 247 csillagozás

Hmm… végeztem. Örökre búcsút inthetek a Vámpírnaplók sorozatnak… nem is tudom, mit érezzek. Megkönnyebbülés? Öröm?
Bár, mindezt kissé elhomályosítja mindaz a borzalom, amin a 223 oldalon mentem keresztül. Oké, én megértem, tényleg – zárókötet, happy end kell… de hogy átvágva minden logikán, amit a korábbi kötetek összekapargattak?
Jó, persze… kezdjük ott, hogy hol volt logika egyáltalán? Igen – sehol. De ott legalább nagyon.
Karakterektől is elbúcsúzhattam – mondhatni, Elenától kétszer, hiszen Bonnie egy mini-Elena lett, megkapta a tulajdonságait, a levedlett pasijait. Mi más kell még?
Na jó, talán örültem volna, ha van egy csöppnyi eszük, de mondom, túl nagy elvárásaim voltak. Ráadásul, megtanulhattam, hogy bármi – ismétlem – bármi van, a következőket kell tennünk – ebben a sorrendben:
1. Megcsodálni a hozzánk legközelebb eső hímnemű egyed kinézetét.
2. Sírni.
3. A semmiből megoldani a problémát anélkül, hogy bármit is tennénk.
Mert csodák még vannak!
Hmm… most illő lenne valami pozitívat is írni, hogy elég fennkölt legyen a búcsúm a sorozattól. Gondolkodom – komolyan! Nem kell úgy nézni rám, mintha nem igyekeznék! Jóó, talán annyira nem is igyekszem. De csak, mert tudom, hogy nincs pozitívuma ennek a történetnek. jaj, bocsánat, rossz szinonima Taláán… igen, Matt-Damon közös jelenetei. Az az egy körülbelül, ami kitett egy fél oldalt!
Szóval… az alábbi két dalszöveggel búcsúnék a Vámpírnaplóktól ez az emelkedett pátoszi rész
This is the end, you know. Lady, the plans we had went all wrong. We ain't nothing but fight and shout and tears. (Sunrise Avenue: Fairytale Gone Bad)
Everybody knows the end; the curtain hits the floor. And everybody knows the end; don't wanna get there, wishing that you'd given more. (McFly: The End)

Smith nyugodtan leállhatott volna ennél a könyvnél, ebből a sorozatból ennyi is bőven elég lenne. Majdnem egy éve birtokoltam már, mire rávettem magam az olvasásra, ami nyilván nem véletlen. Nem vagyok oda az írónőért, sem ezért a könyvsorozatért, de félretettem az előítéleteimet. Csakhogy eleve olyan kis bénán kezdődik… Bulizzunk, mert a halott barátnőnk szerette azt csinálni? Jó, miért ne. Mindenképpen hívjunk meg valakit, aki hasonlít az elhunytra, de legyen ott egy kissé bolond lány is, hogy teljes legyen a csapat. Meg hát mit ér a buli anélkül, hogy szellemet is idéznénk? Na, a szellemkedés… Imádom az ilyen táblákat…
A naagy félelmetes együnk-egeret-igyunk-sarat jelenet egy gyenge próbálkozás volt arra, hogy a történet az legyen, aminek íródott: horror. Nem tudom, mi számított horrornak a kilencvenes években, de örülök, hogy manapság már nem ez. Az egész tele van klisékkel és tőmondatokkal. Pl. … A helyzetük rosszul állt. Nagyon rosszul. A lehető legrosszabbul.
Ez nem 100%-os idézet, de van valami ilyesmi. Gratulálok, Smith néni, megtanultuk a fokozást! Már csak jól kéne írni. A Meredith féle nagypapi-traumának nem láttam sok értelmét, oké, megtámadta a csúnya gonosz vámpír, de sokat haladt ettől a cselekmény? Nem igazán.
Szeretnék kitérni egyik kedvenc részemre. Kedvenc kis hőseink végre befejezik a középiskolát, azt most hagyjuk, hogy az értelmi szintjük nagyjából egy tizenhárom évesével egyenlő. Szép ünnepség is van, ahol természetesen megemlítik Elenát is. Ja, nem azt a lányt, aki ebben a könyvben halt meg, hanem a mi kedvenc majdnem-Hókirálynőnket… Persze Elena végzős volt, de ha valaki meghal hőn szeretett gimnáziumunból, akkor nem biztos, hogy bulizgatni kéne.
Randa dolgok derülnek ki egy bizonyos fiúról is, amin hű, de nagyon meglepődtem! Cseppet sem volt ám átlátszó, hogy az előző száz oldalon folyton a fogaira utalgattak…
A vége meg… na, az tényleg fájt. Bonnie csak áll….és áll…
…és áll. Néha megijed, talán sikít is, de nem sok vizet zavar. Talán a csúnya véres harc végén csinál is valamit, de semmi jelentős. Logikus, hogy boszorkány, de véletlenül se varázsolna, nehogy már a főgonoszunk megölje azt a szerencsétlen Stefant. Elena varázsatos visszatérésére inkább nem is mondok semmit… Néha a hallgatás többet mond.
Majdnem kihagytam a legkedvencebb kedvencemet: Bonnie, a kis zseni, megvilágosodást nyer. Stefan már látott halottakat. Lehet, hogy ölt is.
Ó, basszus, hát vámpír! Még ha csak „nyálpír”, akkor is vámpír, és a vámpírok embert esznek! *idegrohamot kap és szünetet kell tartania*
Még azt is tisztázzuk, hogy szinte biztos, hogy ölt, és vért iszik. Hát, gratulálok, hogy végre leesett, drága Bonnie.
Azért néha voltak egész jó kis részek is, végre voltk érzelmeik a szereplőknek, de semmi egetrengető. Csak az egetrengető mazochizmusom miatt olvasom el a folytatást.

Oh, vége!!!
Hát… nem volt annyira rossz, mint eddigi társai, de azért messze van a jótól is.
Klaust bírtam. Kis szociopata.
És Vera itt abbahagyta a Vámpírnaplókat! :D Érzékeny a búcsú, tényleg… *sarokba vágja a könyvet és nevetve iszogat*

Ez a könyv arról szól, hogy a vámpír… hogy egy vámpír… hogy iskolás lányok… hogy megtámad valaki valakit, és… ööö… Valami vámpír biztosan volt benne, meg iskolás lányok, és ööö…
Azért tetszett ez a rész, mert… a… az egyik jelenet tetszett, amelyik…
Pedig biztosan volt benne olyan jelenet, ami tetszett, de most nem jut eszembe, melyik. Tulajdonképpen cselekmények sem jutnak eszembe, csak a nyögve kommunikálás. Adtam neki két csillagot, mert pozitív napom van, és most nagyon jószívű vagyok. De valaki, aki látta, hogy elkezdtem olvasni, szólhatott volna, hogy lapozzak az utolsó 20 oldalra rögtön, mert úgysem maradok le semmiről.

Nagyon tetszett, hogy Bonnie szemszögéből íródott a könyv. Egy kis változatosság az eddigiekhez képest. Tetszett az Elena irányít a háttérből dolog is:) Szerintem nincs semmi gond ezzel a sorozattal:)

Ezt is masodjara olvastam mar. Es az elso 4 resz kozul eddig ez tetszett a legjobban.:)
Szerettem, hogy most tobb figyelmet kaptak a mellekszereplok is.
Tetszik a boritoja is, de ehhez a reszhez inkabb egy olyan illene, ahol megjelennek a mellekszereplok is (Bonnie, Matt, Meredith).
Olyan jo, hogy Elena visszatert, nem lenne kerek nelkule a tortenet.
Stefan…Damon….reszletezzem? :))

Az eddigi kötetek közül ez a legjobb. Nagyon tetszett, hogy nagyrészt Bonnie szemszögéből látunk mindent.
Viszont fél csillagot levonok a vége miatt. Hogy is mondjam… hirtelen minden túúúúúl jó lett. :)

MÉG!!!! Teljes mértékben, visszavonhatatlanul beleszerettem ebbe a könyvsorozatba ( a tv-ben lévő sorozatért eddig is oda voltam <3 valamiért a sorozatban és itt a könyvekben is Bonniet és Damont kedveltem meg leginkább, de ez nem jelenti azt, hogy a többiekért ne lennék oda.) Ááá ide nekem az 5. részt :D

Kezdem úgy érezni, hogy mazochista vagyok, de ha már ott van a polcomon (remélhetőleg nem sokáig), akkor gondoltam elolvasom.
Anno nagy lelkesen álltam neki nézni a sorozatot aztán olvasni a könyvet, de ahogy haladok vele egyre jobban megy el a kedvem. Nem is értem, hogy egy ilyen könyvsorozatból, hogy lehetett ilyen jó sorozatot csinálni. (Legalábbis az első évad tetszett, tovább még nem jutottam.) Általában a könyv jobb szokott lenni, mint a megfilmesített változata, de azt hiszem a Vámpírnaplók a kivételek közé tartozik…

Kicsit unalmasan indult, de aztán egyre csak jobb lett. De még mindig egyértelműen Damon a kedvenc, Stefan valamiért nem szimpatikus.. kíváncsi vagyok, hogy fog-e változni! :)