A ​vadászok – Holdének (Vámpírnaplók 9.) 76% 50 csillagozás

Lisa Jane Smith botrányosan rossz író, ezt minden könyvében bizonyította már, képtelen egy koherens, átlátható, logikus felépítésű (vagy egyáltalán bármilyen felépítésű) világot létrehozni, csak random dobálja bele a fantasy elemeket, és a kidolgozatlan szereplőket, itt egy kis japán, ott egy kis vámpír, amott egy vérfarkas, nesze nektek olvasók szerelmi háromszög, papírmasé mellékszereplők, felesleges mellékszereplők, cikornyás körmondatok, instant coelho generátor… Aztán beindítja a turmixgépet. Mikor már minden ragad a nyáltól, a könnytől és mikor már végképp semminek nincs értelme, mert nincs logikus cselekmény, sem követhető események, sem kezdet, sem vég, akkor tesz egy pontot, és közli, hogy vége az aktuális résznek. Így alakult a Vámpírnaplók sorozat is egészen addig, ameddig valóban az ő keze volt a dologban.
Ritkán mondok ilyet, de most tényleg őszintén vártam, hogy a ghostwritten részekig jussak, amikor végre átvették tőle a tollat, és valaki más ugrik neki ennek az univerzumnak, és ennek a triciklinek. A Fantom egészen ígéretes kezdet volt, volt pl. cselekmény, voltak valós érzelmek, igazi indulatok. Volt miért izgulni, volt kit kedvelni, kit gyűlölni. Volt kit megérteni. Reménykedtem abban, hogy a Holdének is tartani fogja a színvonalat, és igazi emberi (természetfeletti) dráma lesz, vérbeli fantasy… Aztán már az első fejezetben csattant a pofon.
Nehézkes, izzadtságszagú mondatok, mintha egy 11-12 éves írná a románcot, felesleges, negédes leírások, és Elena, a végtelenül buta Elena, aki még mindig nem éri el Forrest Gump szellemi szintjét sem. Levélzöld szemek, szerelmes és birtokló tekintetek… Tricikli alert!
Szerelem első kézfogásra. Szerelem első lökdösődésre. Szerelem az utolsó idegszálam elpattanásáig.
Matt és a VT mellékszála volt csak érdekes. Mérsékelten érdekes.

Elolvastam. Bár már szerintem eleve rossz érzéssel kezdek neki, nem sok kedvem van a sorozathoz, csak már a végére akarok érni. Daemon-t imádom, az én véleményem szerint ő illik inkább Elenához. :-) A történet mondjuk most egy kicsivel jobban tetszett, mint az előzőek. Tetszett, hogy Bonnie is több szerephez jutott.

Az új környezet egy kis lendületet adott a sorozatnak, de továbbra is elég gyengécske, legalábbis, ami a könyveket illeti (azon ritka kivételek egyike, ahol a sorozat lényegesen jobb, mint a könyv). A szereplők sablonosak, unalmasak (Damon az egyedüli, akinek a személyisége eléri azt a kidolgozottságot, amit elvárnék) és a sztori sem volt az a hú de izgalmas. Mondanám, hogy kíváncsian várom a folytatást, de ez nem igaz :(

Elena Gilbert és barátai élete új szakaszba lép a Dalcrest Egyetemen.
Érdekes módon, a regényben most Bonnie romantikus élete volt a legkidolgozottabb.
Egy másik mellékszereplő, Matt Honeycutt is a rivaldafénybe kerül ezúttal. Ez az egész titkos szervezetbe való belépéshez szükséges különböző felvételi vizsgák teljesítése most őt is érdekessé tették valamelyest, amennyire nála ez lehetséges.

Stefan, Elena és Damon kapcsolata most is elég dinamikus volt. Jót az egészről nehéz mondani, számomra már nevetséges, hogy Elena képtelen dönteni.

Ethan, a titkos társaság vezetőjének igazi célja az, ami igazán élvezhetővé tette számomra ezt a regényt, valamint az Elena múltjáról kiderült információk. Ez a kettő ötlet nem volt rossz. Nem is gondoltam, hogy ehhez a két történetszálhoz visszakanyarodunk még.

Összességében elég felejtős regény a Holdének, és az írócsere itt már meglehetősen zavaró. Ez az új író (ki tudja ki ő), nem egy nagy írótehetség, hogy finom legyek.

A Vámpírnaplók sorozat kilencedik kötete meglehetősen középszerűre sikeredett és sajnos sokkal erősebbre sikeredett, mint a Fantom.

A történet egy másik színtéren zajlik, s ezen térkibővítés események egész sorozatát indítja el. A Dalcrest Egyetem ódon hangulatú és gyönyörű épülete megannyi rejtélyes és megmagyarázhatatlan cselekmény melegágya. Új ellenségek és szövetségesek tűnnek fel.

A történet pikantériája Stefan, Elena és Damon szerelmi háromszöge, mely megannyi feszültséghez vezet. A szerelmi háromszög továbberőltetés véleményem szerint már röhejes. Elena még a kilencedik könyvben sem tudja, hogy Stefant vagy Damon akarja, ami enyhén szólva is nevetséges.

A könyvben egy valamire való gonodlat nincs, a történet középszerű és unalmas. A vérfarkas vámpír harcok pedig csalódásként értek az előző kötetek ötletes ellenfeleihez képest. Továbbá Bonnie, Meredith és Matt életét is végig követhetjük. Ami szintén megérne egy misét. Átlagos kis olvasmány, átlagos történetvezetéssel és írói stílussal.

Teljesen nem nyert meg a könyv. Számomra lassan indult be a történet és ki lehetett következtetni a végét, vártam valami csavart, de sajnos nem volt. Pozitívum viszont, hogy a Vitale Társaság nem a sorozatban szereplő előkelőségek unalmas vámpírokat vizsgáló hobbi társasága, bár az ő életükbe, terveikbe szívesen beleláttam volna mélyebben, de ha jól sejtem még vezetőjüknek lesz szerepe a sorozatban. Tetszik, hogy nem csak a sorozatban is megismert vámpírősök vannak, hanem a vérfarkasok egy külön faja is szóba került, bár róluk is szívesen megtudtam volna többet.

Örülök neki, hogy lassan vége a sorozatnak!
Nem lesz kedvenc szerzőm L. J. Smith

Sokáig húzta az írónő a történetet ebben a kötetben. Lassan indult be, de aki szemfüles, az már a történet közepén tudta, hogy mi lesz a végkifejlet és hogy kik a tettesek.
Elena még mindig nem tud dönteni a két fiú közül, lehet, hogy az utolsó kötetben végre majd sikerülni fog… :D

Nekem tetszett!
Tetszett, hogy végre kiszakadtunk Fell's Church-ből, kedvemre volt ez az új egyetemi illetve kampuszos környezet. Na és persze a Vitale Társaság.
Az is sokat dobott szerintem a könyvön, hogy a folyamatos izgalmak mellett rengeteg magánéleti szál volt jelen az összes szereplő részéről.