Still ​Alice 90% 12 csillagozás

Nem tudok csillagozni. Annyira más témájú és stílusú ez a könyv, mint amiket olvasni szoktam, hogy nem tudom összehasonlítani a többiekkel, főleg nem rangsorolni.
A Still Alice egy regény formába öntött ismeretterjesztő mű az Arzheimerről. Pontosabban: ismeretterjesztő, tudatra ébresztő, látókörtágító mű. Lisa Genova elsősorban idegkutató, nem író, ami, azt hiszem, a regénynek inkább előnyére vált, mint hátrányára. Amellett, hogy irodalmilag nem estem hasra tőle (nem rossz, Suzanne Collinst pl. magasan veri, csak nem kiemelkedő), melegen üdvözöltem a tényt, hogy egyáltalán nem hatásvadász, sőt, teljességgel hiányoznak belőle a műfajban szinte kötelezőnek számító „megható jelenetek” és „életbölcsességek” khm Csillagainkban a hiba…. (Na jó, egy jelenet kivételével, de az is okosan van csinálva, elfér.) A narráció miatt vastaps és álló ováció: Genova megkímél minket az E/1 klisétől, de Alice állapotának romlásával a narráció is igazodik Alice személyiségváltozásához, úgy, hogy nem csupán Alice szemszögéből látjuk a történteket, hanem Alice szemével. És ez az, amiért üt ez a könyv. Én, mint mindenki, aki miatt ez a könyv íródott, az eszemmel tudtam, mi az az Alzheimer, de sosem gondoltam bele, mivel jár. Valahogy sosem soroltam a „legszörnyűbb” betegségek közé, mint a rákot – na, ez most totálisan megváltozott.
Egy aggályom van. A könyv végén az írónővel készült beszélgetés során Genova megemlíti, hogy új könyvön dolgozik, amiben egy baleset során agykárosodást szenvedett hölgy lesz a főszereplő, és az ő élete a sérülésével lesz a központi téma. Nem rajongok az ötletért, nem szeretném, hogy Lisa Genova is Jodi Picoult-vá váljon, aki ontja magából a szakterületére alapozott, ugyanolyan témájú és cselekményű regényeket. Nem néztem utána, azóta megjelent-e az a könyv.

Gyönyörű borító, szívbemarkoló történet. Engem annyira magával ragadott, képtelen vagyok továbblépni ezen a könyvön. Egy intelligens Harvardi professzor asszony története, aki egy betegség miatt folyamatosan elveszíti az emlékeit, a tudását, és önmagának nagy részét. Alice beszéde és a mindennapi listája az ami leginkább megmaradt bennem. spoiler. Szerencsés lehet, hogy ilyen támogató családja van, ahogy gyermekei mellette állnak a betegség kezdetétől, míg végül már el is felejti, hogy kik is ők valójában.
Jókor került a kezembe ez a könyv… Sajnos a mi családunkban is megvan az esély az Alzheimer kórra, talán ezért is érzem ilyen közel magamhoz. Ez lett az egyik legfelejthetetlenebb könyvélményem, örülök, hogy rábukkantam erre a kincsre.

Fantasztikus regény. Azon túl, hogy első kézből tapasztalhatjuk meg egy valaha nagyszerű elme leépülését, nagyon sok szeretet is van ebben a könyvben.
Kik is vagyunk tulajdonképpen? Az emlékeink? A cselekedeteink? Vajon a betegség előrehaladtával Alice megszűnik Alice-nek lenni? És számít-e a megélt pillanat, a pillanatnyi boldogság, ha később semmire sem fogunk emlékezni belőle?
Elgondolkodtató, torokszorító, miközben rendkívül olvasmányos könyv. Csak ajánlani tudom.

A könyv elolvasása után sohasem fogsz ugyanúgy gondolni az Alzheimer kórra. Nem is fogod elfelejteni sosem. Oh, az irónia.

Úgy gondolom, hogy ez a könyv nem azért ilyen közkedvelt, mert kiváló irodalmi szerzemény, hanem mindamiatt a tartalom miatt, amit magában hordoz. Nehéz nem belegondolni abba, hogy mi lenne, ha….
Lisa Genova remekül mutatja be a betegség károsságát, de egyúttal azt is, hogy micsoda szépség is van az újraértelmezett kapcsolatokban.

Alig várom, hogy megnézzem a filmet.

Remekbe szabott történet az Alzheimer kór félelmetes világáról.