Megmaradt ​Alice-nek 584 csillagozás

Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.

Eredeti megjelenés éve: 2007

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632457185 · Fordította: Neset Adrienn
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
326 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632457192 · Fordította: Neset Adrienn
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
172 oldal · Fordította: Neset Adrienn

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Alice Howland · John Howland · Lydia Howland


Kedvencelte 114

Most olvassa 20

Várólistára tette 460

Kívánságlistára tette 368

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

„– A tegnapjaim eltűnnek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek.”

Az az igazság mostanában annyi tragédiával foglalkozó könyvet olvastam, hogy kezdem érezni csömöröm van tőle.
De mivel ez is egy kihíváshoz kaptam, ezért neki estem.

Nem vettem a fáradtságot, hogy fülszöveget olvassak, csak kíváncsi voltam, vajon miért is választották nekem.

Először is a borítóról írnék.
Gyönyörű…nagyon szeretem a minimalista stílust, ha valaki úgy tudja alkalmazni, hogy a szemem ott ragadjon és ne eresszen.

Érdekes, mert nem most jelent meg a kötet, nekem mégis újdonságnak számított, pedig ha boltba észre veszem, már előbb megvettem volna.

Az írónőtől még nem olvastam eddig semmit, kíváncsi voltam milyen stílussal találom magam szemben.

Nagyon érdekesnek találom, most, hogy kiolvastam.
Természetesen egy nagyon súlyos témát boncolgat, ami nagyon sok családban felüti a fejét.

A könyv egyediségének tartom, hogy a beteg szemszögéből ismerjük meg az Alzheimer-kór okozta tüneteket és a fokozatos leépülést. Emiatt éreztem igazán megrendítőnek és fájdalmasnak, hisz ez által magam is átéltem, hogy mit érzet a főszereplő és a családtagok. Bár számomra sem ismeretlen a betegség, mégis rengeteg újdonsággal és elkeserítő mozzanattal találtam magam szembe. . Az olvasás során felvetült pár kérdés bennem, hogy vajon genetikailag örököltem e a betegséget, képes lennék e végig csinálni, illetve mit éreznék ha a párom esne áldozatául vagy más fontosabb családtagom?

Mindenesetre maga a könyv nagyon fájdalmasra sikeredet, néhol nem is olvastam volna tovább….

Nem mondom, hogy kedvenc, de értékes olvasmánynak tartom és érdemes lenne, minél több embernek olvasnia.

Ajánlom!

Gorkie P>!
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Azon ritka esetek egyike, amikor előbb láttam a filmet, mint olvastam a könyvet. Tulajdonképpen, pont a film miatt szerettem volna elolvasni.

Látszik, hogy Lisa Genova sok időt és energiát fektetett ebbe a történetbe, alaposan utánajárt ennek a betegségnek. Nem csak a korai Alzheimer-kór lefolyását mutatja be, hanem azt is, hogy hogy éli ezt meg maga az érintett, valamint a családja is.

Alice példaértékű, erős személyiség, aki nem hagyja el magát, dolgozik amíg csak teheti, éli az életét, különböző módszereket vet be, hogy önálló tudjon maradni, de sajnos, eljön az a pillanat is, amikor már nincs mit tenni.

Témáját tekintve nem könnyű olvasmány, de mégis olvastatja magát. Végig reménykedik az ember, hogy van megoldás, lesz kezelés, Alice fog győzni, nem lehet a mai világban így vége.
Nem azt mondom, hogy megsiratott, de tény, hogy el-elszorult a szívem, borzasztóan sajnáltam Alice-t, a családját, az életét, azt, ahogy viszonyultak hozzá az emberek miután megtudták, hogy beteg.

Olvasás közben végig és még azután is velem maradt ez a történet, miután becsuktam a könyvet.
Az ilyen könyveknél az ember elgondolkodik azon, hogy mit tenne ilyen helyzetben, hogy lehet ezt feldolgozni, mi is a fontos az életben. Talán csak egy pillanatra, vagy amíg kitart a könyv, de ott van, megmozgat valamit. Hallgatni kellene rá, mert sosem tudhatjuk, hogy nem mi leszünk-e egyszer ilyen vagy hasonló helyzetben. Ne így legyen!

„– A tegnapjaim lassan eltűnnek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek. Eljön az a holnap is, amikor nem fogok emlékezni arra, hogy önök előtt állva elmondtam ezt a beszédet. De csak, mert egyszer el fogom felejteni, még nem jelenti azt, hogy ma nem élem meg minden pillanatát. El fogom felejteni a mai napot, de ez nem jelenti azt, hogy a mai nap nem számít.”

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632457185 · Fordította: Neset Adrienn
16 hozzászólás
Sippancs P>!
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Nagyon nehezem találom a szavakat, mert ha egy könyvnek súlya van, akkor ez biztosan az. Olyan fajta súly, amelyről az első bekezdés után tudod, hogy magaddal cipeled nemcsak az olvasás ideje alatt, hanem napokkal a letétele után is; amely elgondolkodtat, megdöbbent, letaglóz és újraértékel benned dolgokat; amely után győzöd törölgetni a könnyeidet, ugyanakkor mosolyt is csal az arcodra; amelyet megosztanál másokkal, legszívesebben most, azonnal; s amelyről tudod, hogy hiába minden igyekezet, erőfeszítés, a végén nem zárulhat boldogan.

Nincs a családomban és a környezetem Alzheimer-kórban szenvedő beteg, sőt, emlékeim szerint sosem találkoztam olyan emberrel, akit érintett volna a kór. Így csak a könyv és internetes kutatások alapján tudom elképzelni, hogy milyen ez a betegség. Soha, senkinek nem kívánom, hogy ezt átélje! Hogy apránként elveszítse a múltat, az emlékeit, mindent, amiért küzdött az életben, de legfőképpen önmagát. Hogy ne tudjon kommunikálni, enni, inni, mozogni, élni. Hogy ne ismerje fel az embert, aki a tükörből néz vissza rá, a férfit, aki 25 éve mellette van, a gyermekeit, akiket ő maga szült. Szörnyű lehet! Annak is, aki elszenvedi, és a családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek is, akik látják a szeretett személy leépülését.
Remélem, hogy sosem lesz ebben részem!

Nagyon megrázó könyv volt, és nagyon sokat sírtam miatta, mégis úgy érzem, hogy minden percéért megérte.
„Bátran” ajánlom, olvassátok minél többen!

(És csak zárójelesen…
„A Nemzeti Alzheimer Társaság jóváhagyta a regényt. Minden könyv közül, ami eddig megjelent az Alzheimer-kórról, ez az egy viseli magán a társaság pecsétjét.”)

8 hozzászólás
Naiva P>!
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Még nem láttam a filmet. off De ezután a könyv után mindenképpen meg fogom nézni. A könyv témája szerintem minden ember, főként az idős emberek legnagyobb rémálma; a testi és a szellemi leépülés. Sajnos szerintem sok családban vannak hasonló esetek, vagy legalábbis érintettek valamilyen szinten, és ehhez nem kell Alzheimer-kór. Az én szeretett nagymamám demens és bár vannak tiszta pillanatai, de szegénykém nem véletlenül szorult időskori gondozásra. Alice-nek nagyon kemény napjai voltak. Érdekes volt látni, hogyan és miként viszonyultak hozzá a családtagjai, rokonai, barátai. Elgondolkodtató, egyben elszomorító, de úgy hiszem, emlékezetes olvasmány lesz.

9 hozzászólás
vikcs>!
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Nagyon nehéz erről a könyvről beszélni, értékelést írni, és átadni a gondolataimat, az érzéseimet, amiket kiváltott belőlem.
Egyszerre szívet szorongató és csodálatos ez a regény.
A főhősnőnk nagyon bátor, erős és kitartó. A karrierje és a családja a mindene. Aztán minden romba dől, és szinte semmije sem marad.
Borzasztó, hogy ilyen dolgok, betegségek vannak és léteznek. Emiatt úgy érzem, mindenkinek olvasnia kell, hogy egy kicsit mélyebben belelásson az Alzheimer-kór belső köreibe. Az olvasót szó szerint belelökik és minden egyes lépésen át ő maga is átéli az egészet Alice-el.
Szörnyű lehet, hogy nem tudsz ellene tenni semmit, mert még nem találták fel rá a megfelelő gyógymódot (miért nem???), és számtalan ember szenved ebben a betegségben. A családnak, hozzátartozóknak sem lehet könnyű. Nagyon nagy lelkierő és türelem kell hozzá, mindkét fél felől.
Őszintén, senkinek nem kívánom, hogy átélje akármelyik szemszögből is. Még most is összeszorul a szívem a gondolatra, hogy milyen lehet, amikor nem emlékszel a múltadra, nem emlékszel a férjedre, aki melletted fekszik, nem emlékszel a gyerekeidre, semmilyen emlékre, élményre. Csak vagy. Létezel. De semmi vagy.
Pár napig, sőt ezentúl szerintem mindig, eszembe fog jutni ez a könyv. Nagyon felkavaró volt, de úgy érzem, megérte elolvasni.

Réka0128 P>!
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Összetört…

Évek óta érdekelt már ez a könyv, de valamiért mindig csak halogattam. Sejtettem, hogy nem lesz egy könnyű olvasmány, de arra nem voltam felkészülve, hogy ennyire padlóra fog küldeni. Szívszaggató, de mégis csodálatos történet egy betegségről, amiről szinte mindenki hallott. Részben tisztában voltam vele mivel jár az Alzheimer-kór, mert volt a családtagjaim közt, aki sajnos ebben szenvedett, mégis az, hogy a beteg szemszögén keresztül ismerhettem meg a kórt, teljesen letaglózott. Nagyon érezhető volt, hogy az írónő komoly kutatómunkát végzett, mert orvosilag is hitelesen mutatja be a betegséget.
Alice egy nagyon erős és kitartó nő, aki a sokkoló diagnózis után is igyekszik a normális kerékvágás szerint élni az életét, de sajnos nem sikerül neki. Szörnyű volt vele együtt fejezetről fejezetre átélni a betegség okozta leépülést. Nagyon sajnáltam őt és a családját is. Az utolsó fejezetek már sírva olvastam el…
Lelkileg eléggé megviselt a könyv, de teljes mértékben megérte elolvasni. Ajánlom mindenkinek!

8 hozzászólás
Algernon P>!
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Szinte mindannyian hallottunk az Alzheimer-kórról, a tüneteiről, a gyógyíthatatlan betegségről, annak lefolyásáról. Jómagam a biokémiai hátterét is ismerem valamennyire, mi hogyan romlik el molekuláris szinten. De ez sem változtat a tényen, a pusztításon, amit véghezvisz.
Miközben elveszted önmagad.
Idős emberek vannak előttem, akik elfelejtik a hazautat a boltból, vagy azt, hová tették a kulcsaikat. Nem is gondoltam rá, hogy egy professzorasszony, aki kutatómunkát végez, pályája csúcsán áll, csak 50 éves, elveszíthet mindent. Alice viszonylag gyorsan épül le a diagnózist követően, és nehéz olvasni, mi történik vele. Szívszorító.
Kis párhuzamot vélek felfedezni a Virágot Algernonnak c. könyvvel, Charlie is a zseni agyával kénytelen felfogni, a változás nem tartós, a korábbi intelligenciaszintjére fog visszaesni. Alice is kénytelen elfogadni, hogy rövid időn belül a cipőfűzőjét sem fogja tudni bekötni, és arra sem fog emlékezni, hogy miket fedezett fel, milyen elméletek fűződnek a nevéhez. Látni fogja a nevét a borítón, de nem fogja tudni, hogy azt ő maga írta.

Jelenleg, ha a családban halmozottan előfordul a kór, lehetőség van genetikai szűrésre. A betegség AD módon öröklődik, ha az egyik szülő beteg, a születendő gyermek esélye 50%-os lesz arra nézve, hogy ő is örökli-e a hibás gént. A szűrés csak tájékozott beleegyezéssel végezhető, mérlegelni kell előtte, hogy kíváncsi vagy-e az eredményre.
Alice gyermekei közül az egyikük nem vállalja ezt, nem akarja tudni. Meg tudom érteni az álláspontját. A másikuk viszont igen.
Nem tudom, én hogyan döntenék. Szörnyű és megrázó lehet ezzel élni.

Igazi érzelmi hullámvasút ez könyv, sokszor megkönnyeztem az utat. És a végén minden a ködbe vész.

Ez az egyetlen olyan könyv, amelyet jóváhagyott az Alzheimer's Association is. Hiteles képet fest a betegség minden oldaláról, a rombolásról, a szellemi hanyatlásról, és ezúttal nem a hozzátartozók, hanem a beteg szemszögéből láthatjuk mindezt. Ritka az ilyen.
Kérlek, olvassátok.

8 hozzászólás
MissFortune>!
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Ez annyira lebilincselő, hogy minden könyvszeretőnek olvasnia kellene. Maradandó élmény, egyszerűen biztos vagyok benne, hogy soha el nem felejtem.
Alzheimer-kór. Rengeteget hallunk róla, de nem gondolunk bele mennyire alattomos. Én sem gondoltam eddig bele. A könyv közben sírni, bömbölni, ordítani tudtam volna, amiért ez megtörténhet. Alice kitartása lenyűgöző, mindvégig próbált önmaga lenni. Nagyon nehéz lehet így élni. Ilyen szemszögből, még nem hallottam a kórról, hála az égnek a családban nincs Alzheimeres. Borzasztó végig követni, ahogy egyre jobban leépül. Mégis küzd.
Általában megijedek az ilyen komolyabb témájú könyvektől, kissé most is ki kellett lépnem a komfortzónámból, de egyáltalán nem bántam meg. Gyönyörű történet a küzdelemről. Megrendítő, fájdalmas, és szétmarcangolta a szívem.

Trudiz>!
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Megtörténik az olvasó lelkének kifacsarása…
Az elme alattomosan, egyre előrehaladott hanyatlását érzékeljük. A családtagok részéről hihetetlen türelem mellett az egyre elhatalmasodó, szívszorító sajnálat uralkodik ennek láttán. Kísérleti gyógyszerek, mi lett volna, ha gondolatok, mérlegelés… egy idő után aggódtam Aliért.
Kísérteties érzés, amikor sűrűbben felejtek el valamit. Ugye feltalálják azt a gyógyszert?

2 hozzászólás
GytAnett>!
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Jó ideje halogattam már ezt a könyvet, tudtam, hogy mi a témája, így tartottam tőle. Közben nagyon kíváncsi is voltam, de a félelmem erősebb volt. Aztán végre kézbe vettem, és majdnem egy szuszra le is daráltam. Csak azért nem, mert már nagyon kellett volna aludni menni. :D
Sokszor panaszkodom arra bizonyos könyveknél, hogy túl nagyok az időbeli ugrások, hogy egy-egy időről/dologról nem tudunk meg eleget. Amikor megláttam, hogy havonta ugrál az időben, és nem is tart túl sokáig egy-egy fejezet, megijedtem. Alaptalanul. Erre mondják, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Tökéletesen el bírtam képzelni az átmenetet egy-egy fejezet / hónap / állapot között.
Lelkileg szétcincált ez a könyv. Eddig mindig azt mondtam, hogy a legszemetebb betegség a Parkinson-kór, az Alzheimer és a sclerosis multiplex. Parkinsonnál és az SM-nél a beteg szenved nagyon, elvégre egy teljesen ép elme van bezárva egy rosszul funkcionáló testbe, ami korábban bizony tökéletesen tette a dolgát. Eddig úgy gondoltam, hogy az Alzheimer esetében a hozzátartozók szenvednek. Mindig csak a súlyosabb stádiumokat vettem alapul. Arra tökéletes volt ez a könyv, hogy felnyissa a szemem, a beteg legalább, ha nem még jobban szenved, mint a környezete.
Szörnyű volt olvasni, hogy egy 51 éves professzorasszony hogyan épül le szellemileg. Akinek az volt az élete, hogy ő mindent tudott. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet ez, de őszintén szólva nem is akarom tudni. Még csak nézőként sem.
Párom nagypapája szinten alzheimeres volt, és bizony nem egyszer volt, hogy nem ismerte meg az imádott unokáját. Ez biztosan nagy törés volt számára, még ha nem is mondja. És bevallom őszintén, nagyon félek tőle, hogy esetleg ő is örökölte a gént.
Kifejezetten örültem annak, hogy orvosilag is valós képet kaphattunk, nagyon látszott, hogy Lisa Genova nem is kutatómunkát végzett.
Bárkinek bátran merem ajánlani, aki szeretne egy kicsit jobban megismerkedni ezzel a betegséggel, főként az emberekre gyakorolt hatásaival.


Népszerű idézetek

ptagi P>!

[…] igaz, hogy a pillangók élete rövid, de ez nem jelenti azt, hogy a sorsuk tragikus.

123. oldal

7 hozzászólás
Algernon P>!

– Hiányzom magamnak.
– Nekem is hiányzol, Ali, nagyon.
– Nem így akartam.
– Tudom.

300. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alice Howland · Alzheimer-kór · John Howland
Chöpp P>!

Szeretne annyi könyvet elolvasni, amennyit csak lehet, amíg még tud olvasni.

130. oldal

SzVera>!

– A tegnapjaim eltűnnek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek.

269. oldal

Algernon P>!

El fogom felejteni a mai napot, de ez nem jelenti azt, hogy a mai nap nem számít.

269. oldal

BubbleTea>!

– De mi lesz, ha nem fogom tudni, hogy a lányom vagy, ha nem fogom tudni, hogy szeretsz engem?
– Akkor majd addig mondom, amíg el nem hiszed.

245. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alice Howland
Chöpp P>!

Egy idegsejt jóléte attól függ, hogy képes-e kommunikálni a többi neuronnal. A tudósok kimutatták, hogy az idegsejtek adok-kapokjából származó elektromos és kémiai stimuláció életbevágóan fontos sejtanyagcsere-folyamatokhoz járul hozzá. Azok a neuronok, amelyek nem képesek más neuronokhoz kapcsolódni, elsorvadnak. Egy haszontalan, magára hagyott neuron meghal.

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alzheimer-kór
Algernon P>!

Nem tudom megválogatni, melyik tegnapot tartom meg és melyiket törlöm ki teljesen. Ezzel a betegséggel nem lehet alkudozni. Nem ajánlhatom fel neki az Egyesült Államok elnökeinek nevét a gyermekeim nevéért cserébe. Nem adhatom oda neki az államok fővárosait a férjemmel kapcsolatos emlékekért cserébe.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék · emlékezet
Knefkati>!

…a hat másodpercnél hosszabb, pislogás nélküli szemkontaktus vagy szexuális, vagy gyilkos szándékot takar.

69. oldal

wallery>!

Azt kívánta, bárcsak rákos lenne inkább. Gondolkodás nélkül elcserélné az Alzheimerét rákra. Szégyellte magát ezért a kívánságért, és értelme sem volt ennek az alkunak, de azért jólesett fantáziálgatni róla. Ha rákos lenne, lenne miért küzdenie. Műtét, sugár, kemoterápia. Lenne esélye a győzelemre. A családja és a harvardi közösség felsorakozna mögötte, és tudnák, milyen nemes küzdelmet vív. Még ha le is győzné a kór végül, bölcsen a szemükbe nézhetne, és elköszönhetne tőlük mielőtt elmegy.
Az Alzheimer-kór másféle szörnyeteg. Nincs fegyver, ami legyőzhetné.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alzheimer-kór · rák

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jessica Park: Flat-Out Celeste – Celeste bolondulásig
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Jodi Picoult: A nővérem húga
Kim Holden: Bright Side
Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?
Jodi Picoult: Házirend
Helen Hoang: Amit a szív diktál
Nicola Yoon: Minden, minden
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság