84. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Megmaradt ​Alice-nek 423 csillagozás

Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.

Eredeti mű: Lisa Genova: Still Alice

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632457185 · Fordította: Neset Adrienn
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
326 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632457192 · Fordította: Neset Adrienn

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Alice Howland · John Howland


Kedvencelte 80

Most olvassa 26

Várólistára tette 389

Kívánságlistára tette 306

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

„– A tegnapjaim eltűnnek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek.”

Az az igazság mostanában annyi tragédiával foglalkozó könyvet olvastam, hogy kezdem érezni csömöröm van tőle.
De mivel ez is egy kihíváshoz kaptam, ezért neki estem.

Nem vettem a fáradtságot, hogy fülszöveget olvassak, csak kíváncsi voltam, vajon miért is választották nekem.

Először is a borítóról írnék.
Gyönyörű…nagyon szeretem a minimalista stílust, ha valaki úgy tudja alkalmazni, hogy a szemem ott ragadjon és ne eresszen.

Érdekes, mert nem most jelent meg a kötet, nekem mégis újdonságnak számított, pedig ha boltba észre veszem, már előbb megvettem volna.

Az írónőtől még nem olvastam eddig semmit, kíváncsi voltam milyen stílussal találom magam szemben.

Nagyon érdekesnek találom, most, hogy kiolvastam.
Természetesen egy nagyon súlyos témát boncolgat, ami nagyon sok családban felüti a fejét.

A könyv egyediségének tartom, hogy a beteg szemszögéből ismerjük meg az Alzheimer-kór okozta tüneteket és a fokozatos leépülést. Emiatt éreztem igazán megrendítőnek és fájdalmasnak, hisz ez által magam is átéltem, hogy mit érzet a főszereplő és a családtagok. Bár számomra sem ismeretlen a betegség, mégis rengeteg újdonsággal és elkeserítő mozzanattal találtam magam szembe. . Az olvasás során felvetült pár kérdés bennem, hogy vajon genetikailag örököltem e a betegséget, képes lennék e végig csinálni, illetve mit éreznék ha a párom esne áldozatául vagy más fontosabb családtagom?

Mindenesetre maga a könyv nagyon fájdalmasra sikeredet, néhol nem is olvastam volna tovább….

Nem mondom, hogy kedvenc, de értékes olvasmánynak tartom és érdemes lenne, minél több embernek olvasnia.

Ajánlom!

>!
Sippancs P
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Nagyon nehezem találom a szavakat, mert ha egy könyvnek súlya van, akkor ez biztosan az. Olyan fajta súly, amelyről az első bekezdés után tudod, hogy magaddal cipeled nemcsak az olvasás ideje alatt, hanem napokkal a letétele után is; amely elgondolkodtat, megdöbbent, letaglóz és újraértékel benned dolgokat; amely után győzöd törölgetni a könnyeidet, ugyanakkor mosolyt is csal az arcodra; amelyet megosztanál másokkal, legszívesebben most, azonnal; s amelyről tudod, hogy hiába minden igyekezet, erőfeszítés, a végén nem zárulhat boldogan.

Nincs a családomban és a környezetem Alzheimer-kórban szenvedő beteg, sőt, emlékeim szerint sosem találkoztam olyan emberrel, akit érintett volna a kór. Így csak a könyv és internetes kutatások alapján tudom elképzelni, hogy milyen ez a betegség. Soha, senkinek nem kívánom, hogy ezt átélje! Hogy apránként elveszítse a múltat, az emlékeit, mindent, amiért küzdött az életben, de legfőképpen önmagát. Hogy ne tudjon kommunikálni, enni, inni, mozogni, élni. Hogy ne ismerje fel az embert, aki a tükörből néz vissza rá, a férfit, aki 25 éve mellette van, a gyermekeit, akiket ő maga szült. Szörnyű lehet! Annak is, aki elszenvedi, és a családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek is, akik látják a szeretett személy leépülését.
Remélem, hogy sosem lesz ebben részem!

Nagyon megrázó könyv volt, és nagyon sokat sírtam miatta, mégis úgy érzem, hogy minden percéért megérte.
„Bátran” ajánlom, olvassátok minél többen!

(És csak zárójelesen…
„A Nemzeti Alzheimer Társaság jóváhagyta a regényt. Minden könyv közül, ami eddig megjelent az Alzheimer-kórról, ez az egy viseli magán a társaság pecsétjét.”)

8 hozzászólás
>!
vikcs P
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Nagyon nehéz erről a könyvről beszélni, értékelést írni, és átadni a gondolataimat, az érzéseimet, amiket kiváltott belőlem.
Egyszerre szívet szorongató és csodálatos ez a regény.
A főhősnőnk nagyon bátor, erős és kitartó. A karrierje és a családja a mindene. Aztán minden romba dől, és szinte semmije sem marad.
Borzasztó, hogy ilyen dolgok, betegségek vannak és léteznek. Emiatt úgy érzem, mindenkinek olvasnia kell, hogy egy kicsit mélyebben belelásson az Alzheimer-kór belső köreibe. Az olvasót szó szerint belelökik és minden egyes lépésen át ő maga is átéli az egészet Alice-el.
Szörnyű lehet, hogy nem tudsz ellene tenni semmit, mert még nem találták fel rá a megfelelő gyógymódot (miért nem???), és számtalan ember szenved ebben a betegségben. A családnak, hozzátartozóknak sem lehet könnyű. Nagyon nagy lelkierő és türelem kell hozzá, mindkét fél felől.
Őszintén, senkinek nem kívánom, hogy átélje akármelyik szemszögből is. Még most is összeszorul a szívem a gondolatra, hogy milyen lehet, amikor nem emlékszel a múltadra, nem emlékszel a férjedre, aki melletted fekszik, nem emlékszel a gyerekeidre, semmilyen emlékre, élményre. Csak vagy. Létezel. De semmi vagy.
Pár napig, sőt ezentúl szerintem mindig, eszembe fog jutni ez a könyv. Nagyon felkavaró volt, de úgy érzem, megérte elolvasni.

>!
Algernon +SP
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Szinte mindannyian hallottunk az Alzheimer-kórról, a tüneteiről, a gyógyíthatatlan betegségről, annak lefolyásáról. Jómagam a biokémiai hátterét is ismerem valamennyire, mi hogyan romlik el molekuláris szinten. De ez sem változtat a tényen, a pusztításon, amit véghezvisz.
Miközben elveszted önmagad.
Idős emberek vannak előttem, akik elfelejtik a hazautat a boltból, vagy azt, hová tették a kulcsaikat. Nem is gondoltam rá, hogy egy professzorasszony, aki kutatómunkát végez, pályája csúcsán áll, csak 50 éves, elveszíthet mindent. Alice viszonylag gyorsan épül le a diagnózist követően, és nehéz olvasni, mi történik vele. Szívszorító.
Kis párhuzamot vélek felfedezni a Virágot Algernonnak c. könyvvel, Charlie is a zseni agyával kénytelen felfogni, a változás nem tartós, a korábbi intelligenciaszintjére fog visszaesni. Alice is kénytelen elfogadni, hogy rövid időn belül a cipőfűzőjét sem fogja tudni bekötni, és arra sem fog emlékezni, hogy miket fedezett fel, milyen elméletek fűződnek a nevéhez. Látni fogja a nevét a borítón, de nem fogja tudni, hogy azt ő maga írta.

Jelenleg, ha a családban halmozottan előfordul a kór, lehetőség van genetikai szűrésre. A betegség AD módon öröklődik, ha az egyik szülő beteg, a születendő gyermek esélye 50%-os lesz arra nézve, hogy ő is örökli-e a hibás gént. A szűrés csak tájékozott beleegyezéssel végezhető, mérlegelni kell előtte, hogy kíváncsi vagy-e az eredményre.
Alice gyermekei közül az egyikük nem vállalja ezt, nem akarja tudni. Meg tudom érteni az álláspontját. A másikuk viszont igen.
Nem tudom, én hogyan döntenék. Szörnyű és megrázó lehet ezzel élni.

Igazi érzelmi hullámvasút ez könyv, sokszor megkönnyeztem az utat. És a végén minden a ködbe vész.

Ez az egyetlen olyan könyv, amelyet jóváhagyott az Alzheimer's Association is. Hiteles képet fest a betegség minden oldaláról, a rombolásról, a szellemi hanyatlásról, és ezúttal nem a hozzátartozók, hanem a beteg szemszögéből láthatjuk mindezt. Ritka az ilyen.
Kérlek, olvassátok.

8 hozzászólás
>!
Trudiz P
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Megtörténik az olvasó lelkének kifacsarása…
Az elme alattomosan, egyre előrehaladott hanyatlását érzékeljük. A családtagok részéről hihetetlen türelem mellett az egyre elhatalmasodó, szívszorító sajnálat uralkodik ennek láttán. Kísérleti gyógyszerek, mi lett volna, ha gondolatok, mérlegelés… egy idő után aggódtam Aliért.
Kísérteties érzés, amikor sűrűbben felejtek el valamit. Ugye feltalálják azt a gyógyszert?

2 hozzászólás
>!
GytAnett P
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Jó ideje halogattam már ezt a könyvet, tudtam, hogy mi a témája, így tartottam tőle. Közben nagyon kíváncsi is voltam, de a félelmem erősebb volt. Aztán végre kézbe vettem, és majdnem egy szuszra le is daráltam. Csak azért nem, mert már nagyon kellett volna aludni menni. :D
Sokszor panaszkodom arra bizonyos könyveknél, hogy túl nagyok az időbeli ugrások, hogy egy-egy időről/dologról nem tudunk meg eleget. Amikor megláttam, hogy havonta ugrál az időben, és nem is tart túl sokáig egy-egy fejezet, megijedtem. Alaptalanul. Erre mondják, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Tökéletesen el bírtam képzelni az átmenetet egy-egy fejezet / hónap / állapot között.
Lelkileg szétcincált ez a könyv. Eddig mindig azt mondtam, hogy a legszemetebb betegség a Parkinson-kór, az Alzheimer és a sclerosis multiplex. Parkinsonnál és az SM-nél a beteg szenved nagyon, elvégre egy teljesen ép elme van bezárva egy rosszul funkcionáló testbe, ami korábban bizony tökéletesen tette a dolgát. Eddig úgy gondoltam, hogy az Alzheimer esetében a hozzátartozók szenvednek. Mindig csak a súlyosabb stádiumokat vettem alapul. Arra tökéletes volt ez a könyv, hogy felnyissa a szemem, a beteg legalább, ha nem még jobban szenved, mint a környezete.
Szörnyű volt olvasni, hogy egy 51 éves professzorasszony hogyan épül le szellemileg. Akinek az volt az élete, hogy ő mindent tudott. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet ez, de őszintén szólva nem is akarom tudni. Még csak nézőként sem.
Párom nagypapája szinten alzheimeres volt, és bizony nem egyszer volt, hogy nem ismerte meg az imádott unokáját. Ez biztosan nagy törés volt számára, még ha nem is mondja. És bevallom őszintén, nagyon félek tőle, hogy esetleg ő is örökölte a gént.
Kifejezetten örültem annak, hogy orvosilag is valós képet kaphattunk, nagyon látszott, hogy Lisa Genova nem is kutatómunkát végzett.
Bárkinek bátran merem ajánlani, aki szeretne egy kicsit jobban megismerkedni ezzel a betegséggel, főként az emberekre gyakorolt hatásaival.

>!
Meagen
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Rég olvastam bármi betegséggel foglalkozó könyvet, ami tényleg kicsit komolyabb, mint pl. „Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni” c. könyv.
Még sose találkoztam ezzel az Alzheimer-kórral. Persze, sejtettem, hogy mit élhet át egy beteg. Ez a történet tökéletesen bemutatott mindent, amire kíváncsi lehet bárki ezzel a betegséggel. Sokszor annyira megsajnáltam Alice-t, és a családját. Néha elgondolkodok, hogy melyiküknek a nehezebb. Talán a családnak. Ha velem történne ilyesmi… Nem is tudom, hogy hogy reagálnék erre, de az biztos, hogy én se várnám el senkitől, hogy végig nézze azt, hogy ilyenné váljak.
Miközben olvastam a könyvet –, persze, tudom, hogy butaság – de velem is történtek olyasmik, mint egy ilyen betegséggel diagnosztizált emberrel. Többször mondtam el dolgokat, hogy addig azt hittem, hogy nem tud róla az illető, elfelejtettem a kódokat a bejárathoz, és azt is elfelejtettem, hogy mit hova tettem sokszor. Megijesztettem magam, hogy hogy lehetek ilyen idióta, de igazából lehet, hogy az érettségi miatt való nyomás. Bár, már minden eszembe jutott, de eléggé nagy hatással volt rám a könyv, úgy tűnik :D.
Mindenesetre imádtam. Nagyon jó volt. Időközben a filmet is megtaláltam, ami készült a könyvből, szóval azt is biztosan meg fogom nézni:).

>!
WindStorm P
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

(…) igaz, hogy a pillangók élete rövid, de ez nem jelenti azt, hogy a sorsuk tragikus.

Fájdalmas; megindító; könnyeket kicsalogató; s magához láncoló történet volt.
Nagyon szép regény, mind kívülről, mind belülről. A sztori felépítése, a szomorúság adagolása, és a remény kimutatása, egyszóval tökéletes-kerek az egész.
Rengeteget aggódtam Alice-szel, minden egyes vizsgálatnál lehangoltabb lettem, mindig azon gondolkodtam: miért ő? Miért ilyen kegyetlen az élet? S, hogyan tovább? Alice pedig megmutatta, hogy igen is van tovább… én pedig engedtem neki, hogy megmutassa. Engedtem neki, hogy behálózzon és körbejárjanak az érzések.

Szerettem őt, a végére pedig hiányzott. ♥

– Hiányzom magamnak.
– Nekem is hiányzol, Ali, nagyon.
– Nem így akartam.
– Tudom.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632457185 · Fordította: Neset Adrienn
>!
h_orsi P
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

A korai Alzheimer-kórral rengetegszer találkoztam már. Az internet bugyraiban elmerülve a kellőnél is több dolgot tanultam meg róla. Azonban olyan személyes könyvet, mint a Megmaradt Alice-nek-et, nem olvastam.
Szívfacsaró, amikor azt kell látnunk, hogy Ali nem ismeri fel a gyerekeit. Csak maga az információ van meg a fejében. Tudja, hogy a mellette ülő személy a lánya, de ezt is csak azért, mert előtte tényszerűen közölték vele.
A legjobban az tetszett, hogy a könyv nem csak egy súlyos betegséget ír le, nem csak tudományos szöveg. Sokkal fontosabb szerepet kap maga a személyes sors és a tolerancia.
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy nézze meg az adaptációt is, mert nagyon jó lett. Julianne Moore nem hiába kapott érte Oscart az alakításáért. A vége pedig a könyvhöz hasonlóan elgondolkodtató és megdöbbentően jól sikerült.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/12/lisa-genova-megm…

>!
mazsof
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Lisa Genovának mindig sikerült olyan témát boncolgatnia, ami valamilyen szinten kapcsolódik hozzám. Sajnos az én nagymamám is ebben a szörnyű betegségben szenvedett, így a családommal együtt én is átmentem azon, amin Alice családja és még sokan mások. A könyv egyediségét az adja, hogy nem a család, hanem a beteg szemszögéből ismerjük meg az Alzheimer-kór okozta tüneteket és a fokozatos leépülést. Emiatt válik igazán megrendítővé és elkeserítővé, hiszen valamilyen szinten átélhetjük azt, mit is érezhetnek az emberek, akiknek ezzel kell együtt élniük. Bár sajnos nem volt számomra ismeretlen a betegség és a vele járó dolgok, mégis sok új gondolatot ébresztett bennem, segített még inkább megértenem ezt az egészet, ezért szívből ajánlom mindenkinek, aki nem zárkózik el a téma elől. Az olvasás során elég sok kérdés felmerült bennem: vajon szeretném-e én is tudni, ha genetikusan örökölhetném a betegséget; ha elkapnám, elég erős lennék-e ahhoz, hogy végig csináljam, vagy inkább öngyilkosságba menekülnék? Képes lennék-e elbírni azt a terhet, amit a szeretteim elfelejtése okoz? Végig tudnám-e csinálni annyi méltósággal és kitartással ezt az egészet, mint Alice? Mennyire rettegnék a jövőtől, a holnapoktól? Mindezek miatt rendkívül felkavart és elgondolkoztatott ez a történet, biztos vagyok benne, hogy még jó ideig a fejemben fog motoszkálni, nem hagy majd nyugodni – ahogy olvasás közben sem hagyott békén. Nem könnyű, nem mindennapi, nem vidám. De fontos, hiteles és valóságos, ezért tényleg csak azt tudom mondani, hogy minél több emberhez el kéne jusson Alice története.


Népszerű idézetek

>!
ptagi P

(…) igaz, hogy a pillangók élete rövid, de ez nem jelenti azt, hogy a sorsuk tragikus.

123. oldal

6 hozzászólás
>!
Algernon +SP

– Hiányzom magamnak.
– Nekem is hiányzol, Ali, nagyon.
– Nem így akartam.
– Tudom.

300. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alice Howland · Alzheimer-kór · John Howland
>!
Chöpp 

Szeretne annyi könyvet elolvasni, amennyit csak lehet, amíg még tud olvasni.

130. oldal

>!
SzVera

– A tegnapjaim eltűnnek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek.

269. oldal

>!
Algernon +SP

El fogom felejteni a mai napot, de ez nem jelenti azt, hogy a mai nap nem számít.

269. oldal

>!
Chöpp 

Egy idegsejt jóléte attól függ, hogy képes-e kommunikálni a többi neuronnal. A tudósok kimutatták, hogy az idegsejtek adok-kapokjából származó elektromos és kémiai stimuláció életbevágóan fontos sejtanyagcsere-folyamatokhoz járul hozzá. Azok a neuronok, amelyek nem képesek más neuronokhoz kapcsolódni, elsorvadnak. Egy haszontalan, magára hagyott neuron meghal.

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alzheimer-kór
>!
Algernon +SP

Nem tudom megválogatni, melyik tegnapot tartom meg és melyiket törlöm ki teljesen. Ezzel a betegséggel nem lehet alkudozni. Nem ajánlhatom fel neki az Egyesült Államok elnökeinek nevét a gyermekeim nevéért cserébe. Nem adhatom oda neki az államok fővárosait a férjemmel kapcsolatos emlékekért cserébe.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék · emlékezet
>!
Kati8814

…a hat másodpercnél hosszabb, pislogás nélküli szemkontaktus vagy szexuális, vagy gyilkos szándékot takar.

69. oldal

>!
bazsalikom P

Mikor nem leszek már önmagam? Az agyamnak az a része, amelyik az éntudatomért felelős, vajon az is a betegség prédájává válik? Vagy az identitásom túlmutat az idegsejteken, a fehérjéken, a DNS hibás molekuláin? A lelkem, a szellemem vajon immunis-e az Alzheimerre? Hiszem, hogy igen.

268. oldal

>!
BubbleTea

– De mi lesz, ha nem fogom tudni, hogy a lányom vagy, ha nem fogom tudni, hogy szeretsz engem?
– Akkor majd addig mondom, amíg el nem hiszed.

245. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alice Howland

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Cecilie Enger: Anyám ajándékai
Jaume Cabré: Én vétkem
Szikszay Tamás: Kenyér Elemér
Debra Dean: Leningrádi Madonnák
Harry Cayton – Nori Graham – James Warner: Alzheimer-kór és a demencia egyéb fajtái
Patricia R. Callone – Connie Kudlacek: Alzheimer a családban
Hoffmann Ildikó: Nyelv, beszéd és demencia
Patricia Callone – Connie Kudlacek – Barabara Vasiloff – Janaan Manternach – Roger Brumback: 300 jó tanács Alzheimer-kórral élőknek és gondozóiknak
Klaus Tiedemann – Jürgen Vormann: Anti-Alzheimer kúra
Emma Healey: Elizabeth eltűnt