Hiába is zárod be az ajtókat…
Az a korábbi ügy kis híján a vesztét okozta. Most felfedeztek egy földalatti kamrát, melynek szörnyű titka feltámasztani látszik a múlt kísérteteit. Bobby Dodge-nak, a Massachusettsi Állami Rendőrség nyomozójának nincsen más segítsége, csak egy fiatal lány, akinek az élete – mióta az eszét tudja – szüntelen menekülés és bujkálás.
Hiába is hagyod égve a lámpát…
Gyermekkora városok és álnevek elmosódó sorozata. De ki – vagy mi – elől menekül Annabelle Granger családja? Hogy megválaszolhassa a kérdést, Bobbynak szövetkeznie kell volt szerelmével és kolléganőjével, D. D. Warren őrmesterrel, valamint fel kell kutatnia egy nőt a múltjából, aki legalább olyan veszélyes, mint az új gyilkos. A nyomok egy hátborzongató helyre vezetnek, ahol senkiben nem lehet bízni…és ahol nincs hová bújni.
A gyilkos tudja, hol keressen.
Egy gyilkos, akit nem lehet megállítani…
Egy gyilkos, akit senki nem ismer…
Egy gyilkos, aki talán pont melletted áll…
Nincs hova bújnod.
Nem bújhatsz el (Detective D. D. Warren 2.) 102 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
Kedvencelte 16
Most olvassa 3
Várólistára tette 44
Kívánságlistára tette 31
Kiemelt értékelések
Nem is értem, hogy miért nem olvasok gyakrabban krimit. Teljesen ki tud kapcsolni! :D
A könyv nagy érdeme, hogy jól lehet haladni vele, tegnap szinte csak olvastam.
Sok forgatókönyv megfordult a fejemben olvasás közben, hogy na akkor ki is a gyilkos, mi is történt valójában. Bevallom csak az utolsó előtti pillanatban jöttem rá, hogy mi is az igazság.
Ajánlom annak, aki szeret borzongani, és nyomozgatni a szereplőkkel. A stílusa tényleg jó, lehet vele haladni és „szórakoztató”, amennyire egy ilyen könyv az lehet!
spoiler
De le vagyok maradva az értékelésekkel… Képzelj el egy idiótát, aki megveszi a könyvet, elkezdi olvasni, majd úgy 40 oldal után rájön, hogy egy marha, mert ezt már régebben olvasta… de nem emlékszik a végére… a lényegre.
Úgyhogy folytattam, és szerettem. Bár már kb a 300 oldaltól lelőtték a poént, és majd megvesztem a lassú nyomozástól, de ettől függetlenül is megér egy olvasást ha a kezedbe veszed. Csak először a Kamrát olvasd! :)
Én ezt eddig miért nem olvastam? Több, mint egy éve a polcomon feküdt, mindig csak pakolgattam, hogy „majd egyszer… majd egyszer…”. Annak idején az Ulpius „egyet fizet, tízet vihet” akciójának keretein belül vettem meg. Elég nehezen jött össze a tíz, csak pár olyan könyv volt az akcióban, ami érdekelt, a többit találomra válogattam. Hoztam mindent, ami érdekesnek tűnt. És milyen jól tettem. Ha tudom, hogy ez ilyen jó, már jóval hamarabb nekiestem volna. Na igen, ha az ember tudja, hogy el fog esni, előtte leül, ugyebár.
Egy kicsit tartottam tőle, hogy az én idegeimnek túl félős lesz pedig nem is horror. Néhol kellően megdobogtatta a szívemet, és minden apró zajra összerezzentem, ha egy-egy izgalmasabb dolog történt, de nem is mondanám rá, hogy jó könyv, ha nem így lett volna. A főbb szereplőket rögtön megkedveltem, és egyre nagyobb érdeklődéssel nyomoztam velük együtt. :) Egy darabig, mert egy idő után már én tudtam, ki a hunyó. Persze ismét bebizonyosodott, hogy nem mindig az a rosszfiú, akiről eleinte gondolnád.
Egy percig nem unatkoztam, pörögtek az események, megdolgoztatja rendesen az agyat. Azért néha volt egy kis hiányérzetem, egy-egy szereplőről többet is olvastam volna, de a főbb szálak így is meg lettek magyarázva. Jó volt nagyon. Még sok ilyet!
Már régóta várakozik a polcomon,hogy elolvassam és mivel a várólista csökkentő polcomon is fent van gondoltan ideje neki esni.
A kamrát nem olvastam reméltem csak ,hogy így is jó lesz
Érdekes és izgalmas volt, bár pár kérdést feltennék az írónőnek :) spoiler
Annabellet sajnáltam a nehéz „gyerekkora” miatt (már ami volt neki)viszont ez annyira megedzette,hogy ezért lett egy talpraesett életrevaló nő.
spoiler
Jó volt hogy nem az első 50 oldalon tudtam meg ki a gyilkos, végén a csavar meglepett egyáltalán nem gondoltam volna ,hogy így alakul.
Úristen… hát ez… Úristen!
Nagyon tetszett. Már az elején éreztem hogy kedvenc lesz, és hogy alig bírom majd letenni ha egyszer elkezdem. És hát igazam lett. Nagyon magával ragadott a történet, teljesen beszippantott. Nem nagyon olvasok krimit, de ez most nagyon jól esett. Azt szeretem a jól megírt krimikben, hogy nem tudom már 50 oldal után hogy ki a gyilkos. És ennél pont így jártam. Azt se tudtam ki kicsoda. Mikor már tudtam ki a gyilkos, akkor nem tudtam hogy melyik személy ő, és amikor azt hittem hogy tudom, kiderült hogy mégsem. Na nem bonyolítom… a lényeg hogy nem tudtam egészen a végéig rájönni, és már az ágyamon dülöngéltem előre-hátra hogy derüljön már ki.
A történet érdekes volt, és egyszer sem laposodott el. A karakterek jól kidolgozottak voltak, és Annabelle szimpatikus volt, bár szegényt sajnálom az élete miatt. Nem lehetett könnyű egész életében menekülni.
Összességében ez egy feszültségkeltő, izgalmas könyv, és nem most olvastam utoljára..:)
Jobban tetszett, mint a „minisorozat” első kötete, bár az is nagyon jó könyv. De ez valahogy izgalmasabb, pergőbb, az előforduló cselekmények és felbukkanó információk pedig váratlanabbak, és ez sokkal inkább igazi krimi, mint „A kamra”. Persze, vannak visszatérő szereplők, Bobby, D.D. és Catherine, de vannak újak, a főszereplő Annabelle – és számos családtagja, illetve egy elmegyógyintézet néhány lakója. Amitől ez jobb könyv, hogy időnként egy, már kitaposottnak, és valódinak vélt szál hirtelen teljesen összegubancolódik bizonyos új információk hatására (ilyen pl. az spoiler). Ráadásul a szereplők eléggé valóságosak, a lelkiviláguk, a gondolkodásuk hétköznapi (még egy ilyen extrém gyilkosság sorozat esetén is), szóval a cselekedeteik átélhetők. Ha magyarul is megjelenik a szerzőnek új könyve (a D.D. Warren sorozat angolul folytatódik), erről a témáról vagy ezekkel a szereplőkkel egy új témáról, feltétlenül szeretném elolvasni.
Az a helyzet drágáim, hogy eme iromány nem rossz, ámde nem is jó… Pedig olyan igzalmasra sikeredett a fülszöveg, kár, hogy a könyv nem.
Leginkább talán, a sablonos, kiszámítható és egyszerű szavakkal tudnám jellemezni. Az alaptörténet ötletes, de sokkal-sokkal jobban meg lehetett volna írni. Ebben a formában inkább hajaz egy epizódra a Dr. Csontból, mint egy 400 oldalas hátborzongató krimi/thriller regényre… Sajnálom, mert tényleg ígéretesnek tűnt. Mindezek ellenére 3 és fél csillag, mert: 1) tetszett a váltott szemszögű elbeszélési mód, 2) voltak jelenetek, melyeken egész jól szórakoztam, 3) mert nyomozó pajtás leírása alapján Booth ügynököt láttam magam előtt ;), és a fél, mert az alapkoncepció valóban pazar.
Egyszer olvasós regényként tökéletesen megállja a helyét ;)
Kifejezetten èlveztem a könyv olvasàsàt!
Legalàbb 2* èreztem úgy,hogy: àhhhhà!!! Tuti te vagy a gyilkos!!! Erre ùjabb esemèny,ùjabb fordulat ès bummm!!
A kamra sajnos valamièrt kimaradt eddigi èletemből,de ezek utàn megszerzem!!
Népszerű idézetek
Gyerekként mindenható szülőkre van szükségünk, akik bármitől megvédenek minket. Kamaszként aztán annak érezzük szükségét, hogy haragudjunk a szüleinkre, mivel csak úgy tudunk teljes emberré válni, ha elszakadunk tőlük. Most harminckét éves vagyok, és arra van szükségem, hogy azt gondoljam, apám őrült volt.
Nem éreztem mást, csak szomorúságot. Mély, fájdalmas bánatot. Kegyetlen a világ. Felnőtt emberek vadásznak kisgyerekekre. Az emberek elárulják azokat, akiket szeretnek. Ami egyszer megtörtént, azt már nem lehet visszacsinálni. És ez volt a dolgok rendje.
187. oldal,19. fejezet (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2012)
Hasonló könyvek címkék alapján
- J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Érints meg 94% ·
Összehasonlítás - Thomas Harris: A bárányok hallgatnak 92% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos bosszú 93% ·
Összehasonlítás - Douglas Preston – Lincoln Child: Csendélet varjakkal 92% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák 92% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Harlan Coben: Az erdő 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A kívülálló 90% ·
Összehasonlítás - Melinda Leigh: Egy végső búcsú 90% ·
Összehasonlítás