Aranyhíd 95% 33 csillagozás

Nagyon szép régi mondák és mesék, felnőtteknek is jó, illetve kamaszkortól bárkinek.
Én szerettem:)

Csak azt sajnálom, hogy nem ezeken a meséken, legendákon neveltem fel a gyerekeimet. Ez a könyv tökéletes.
Sokan kacérkodnak az időutazás gondolatával, engem csak néha kapott el a vágy, hogy hasonlóban legyen részem. De ezt a könyvet olvasva rájöttem, hogyha képessé válnánk az időutazásra, akkor a Balaton érdekelne a legjobban. Szinte az egész történelmét bebarangolnám. A somogyi betyároktól, a török uralta tavon át a huszadik század elejétől végig a századon, egészen a mai napig. Milyen lehetett az élet, amikor a tó adta a mindennapi kenyeret, avagy halat? Milyen, amikor a vizet borító nád elég volt a házak zsuppolására? Amikor a méltóságteljes Hold adta az egyetlen fényt a végeláthatatlan, fekete éjszakai tengernek? Kevés ezt elképzelni, szerintem ezt látni kell. Lipták Gábor -sajnos elfeledett könyve, ennek a varázslatnak ad teret. Összegyűjtött meséi, legendái bemutatják a Balaton rejtett kincseit, a múltját.
Szomorú szívvel látom, milyen kevesen olvassuk ezt a kötetet. A könyvtárban hosszú keresés után találták csak meg, a raktár legmélyéről bányászta elő a fejlámpával felszerelkezett könyvtárosunk.
Olvassátok minél többen, és újra kiadást várok! (Ismét vadászhatok valamire az antikváriumokban :)

Csodaszép könyv, a balatoni mondák, mesék és legendás történetek kronologikusan követik egymást, így jutunk el az óriások idejétől a honfoglaláson, Mátyás korán stb. keresztül a reformkorig.
Az elbeszélések nyelvezetét, az illusztrációkat,a mesék fordulatait és tanulságait nagyon élveztem.
Kell majd egy saját példány is belőle!

Jó pár éve ismertem meg Helka és Kelén történetét, azonnal bele is szerelmesedtem. Így nem volt kérdés, hogy a könyvet be kell szereznem, ami tartalmazza ezt a gyönyörű történetet. A könyv csodás <3 , minden egyes történetnek megvan a maga varázsa, vagy azért mert meseszerű, mint pl: Az utolsó óriás, vagy azért mert valós események ihlették, mint pl: a szabadságharc. Azt az egyet sajnáltam olvasás közben, hogy az éppen olvasott helyszíneken nem vagyok jelen. Megnéztem volna a Szamárkövet, Nagyvázsonyi várat (na jó, ezt már láttam, de most más megvilágításból néztem volna végig), megkóstoltam volna a füredi savanyúvizet, stb. Ezek után nem kérdés, hogy felkutatom L.G. további könyveit, el akarom varázsoltatni magam szép országunk csodás történeteivel :) .

A régi kedvenc, Lipták Gábor regéi, amelyeket a Balaton körül gyűjtött, az elfeledett történetek utolsó mesélőitől. A történetek átölelik az egész agyar történelmet, pogányt, törököt, magyart, királyt és nincstelent. Az ember átadja magát Lipták mesélőkedvének, és észre sem veszi, milyen gyorsan belefeledkezik a régmúlt idők történeteibe – nem számítanak az óriások, tündérek, ez igazi világ, és igen, csak így keletkezhettek a hegyek, csak így történhetett a királylány kecskéivel, és amikor elérünk a történelmi korok végvári vagy szabadságharcos hőseihez, tudjuk, hogy hazánknak csak ilyen hősei lehettek, voltak, és lesznek is, természetesen. Egyszerre látjuk a valót, és annak égi mását – csoda, hogy elvarázsol? Ez az, amiben Lipták hihetetlenül nagyot és maradandót alkotott, a múlt megidézésében, árvalányhaj és lila köd nélkül, és mégis hitelesen, emberi léptékű hősök sorsán, tettein keresztül példázni, milyen az igazi hazaszeretet, és mit jelent a kötődés egy tájhoz, a szülőföldhöz.

Számomra Lipták Gábor és Szántó Piroska olyannyira összeforrt (mint Janikovszky Éva és Réber László pl.), hogy Lipták azon a könyvei, amelyeknek nem ő az illusztrátora, nem is „igaziak”. Kevés vonallal lesz líraian kifejező, a rajzai kecsesek, bájosak, szeretem.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen is tapasztalom még azt az érzést, amit kislányként, amikor az esti mesét olvasták nekem. Ezek a mondák és legendák viszont azokra a tündérmesékre emlékeztetnek, hiszen ugyanolyan megnyugtató és varázslatos volt ezeket olvasni, mint kislányként a különböző hercegnőkről szóló meséket hallgatni. Nagyon örülök, hogy eljutott hozzám ez a könyv, és lehetőségem volt elolvasni

Anno rongyosra olvastam ezt is és az Ezüsthidat is.

Ezekkel a történetekkel megtölteném az általános iskolai olvasókönyveket. Csodálatos mesék, legendák… Csodálatos Balaton!….

nekem nem annyira jött be, de ízlés dolga. Nem rossz igazából. Nem ajánlom, de nem is ellenjavallom.

Ez volt az első a sokból. Kicsit miatta szerettem meg a Balatont.