A ​Duna-Tisza regéi 5 csillagozás

– Hát te meg mit csinálsz?! – horkant fel Huszár Mihály megtorpanva az asztal mellett.
– Láthatja kend – mondta szelíden az asszony. – Vasárnap lévén, a kalendáriumot betűzöm.
– A betűt a papnak meg a tanítónak találták ki. Asszony ne olvasson! – csapott az asztalra dühösen a férfi. – Vasárnap se!
– A férfi meg ne ordítson! – csattant fel Trézsi asszony hangja. – Vasárnap se!

89. oldal

– Bizony manapság nem egyszerűek a világ dolgai – nevetett a követ. – Sok esetben ellenségeink mentenek meg minket legkedvesebb barátainktól …

263. oldal

– Megérdemli a sorsát, aki itt a víz partján krumplin él – nevetett Szekér.
– Inkább, mint a vármegye kenyerén!
– Nem jár erre zsandár, az uraság pribékjei meg elkerülik a nádast, nem egyet mártogattak már meg az iszapban.

21. oldal

Mert Vargha Adrás uramat két nyavalya kínozta egész életében. Az egyik a fukarság, a másik a köszvény. S nem lehet tudni, melyik jobban.

57. oldal

– Hát te meg mit csipogsz itt?! – förmedt a lányra. – Az ilyen csitrinek ajtó mögött a helye.
– Érek én is annyit, mint az a legény, akit kegyelmed vejének választott – nyelvelt a kislány. – Szaladni én is tudok.

120. oldal

– Egy szavát sem értem kegyelmednek – méltatlankodott a felesége. – Csak emészti magát, mint aki az eszét vesztette.
– Az sem lenne csoda! – kiáltotta haragosan a nótárius. – Te meg hogyan is értenéd?! Hiszen mióta elvettelek, nem érted egyetlen gondolatomat sem.
– Talán jobb is az mindkettőnknek – felelte egykedvűen a szép fekete asszony. – Másként még azt hihetném, az eszemért vett el, nem a pénzemért.

244. oldal

Nincs nagyobb fegyvere a gyengéknek a nevetésnél. S nincs annál nagyobb ellensége a mondvacsinált tekintélynek sem.

120. oldal