Goya 36 csillagozás

A megismerés gyötrelmes útja
Lion Feuchtwanger: Goya Lion Feuchtwanger: Goya Lion Feuchtwanger: Goya Lion Feuchtwanger: Goya Lion Feuchtwanger: Goya Lion Feuchtwanger: Goya Lion Feuchtwanger: Goya Lion Feuchtwanger: Goya Lion Feuchtwanger: Goya Lion Feuchtwanger: Goya

„A megismerés gyötrelmes útja” – ezt az alcímet adta regényének Lion Feuchtwanger. Francisco Goya, a nagy spanyol festő emberi és művészi kibontakozásának útja ez. Spanyolország a XVIII. század második felében a külső pompa és ragyogás mögött a legsötétebb elnyomás, az inkvizícikó borzongató szellemét őrizte. Mindent elüldöztek, mindent elpusztítottak, ami az emberiesség, a szabadság jegyében született. Goya személyisége, világfelfogása, minden cselekedete kihívás az önkénnyel szemben, egész művészete lázadás, harc az emberi szellem szabadságáért. Feuchtwanger regényéből mozgalmas elevenséggel bontakozik ki a spanyol történelemnek ez az izgalmas fejezete, s Goya központi figurája körül kitűnően ábrázolt mellékszereplők – valóságos és költött személyek – egész sora vonul fel.

Eredeti cím: Goya oder der arge Weg der Erkenntnis

Eredeti megjelenés éve: 1951

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Budapest, 1978
620 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630710226 · Fordította: Vas István
>!
Európa, Budapest, 1970
852 oldal · Fordította: Vas István
>!
Európa, Budapest, 1964
602 oldal · keménytáblás · Fordította: Vas István

3 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Goya


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Lion Feuchtwanger: Goya

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Én az ilyesmiken szerettem meg az olvasást: ezeken a szépirodalmi igénnyel megírt történelmi regényeken, amik olyan sűrűek, hogy megáll bennük a kanál. Waltari, Merle, Graves és Feuchtwanger, a komplett Századok és emberek sorozat, miegymás. Szóval elég határozott elképzelésem van arról, hogy mi kell a jó történelmi regényhez, és biztos vagyok benne, hogy Feuchtwanger is tudja a tutit, csak épp most önmagához képest nem sikerült tökéletesen alkalmaznia. Úgy érzem, döcög a szöveg, és az a gyanúm, azért döcög, mert a főszereplőt, Goyát nem sikerült megfelelően integrálni a sztoriba. Valahogy csak úgy belepottyan az eseményekbe, ő sem tudja, mit kezdjen magával, én sem mindig tudom, mit kezdjek vele, és azt hiszem, néha az író sem tudja, mit kezdjen vele. Persze világos, hogy a koncepció szerint ő a „művész”, aki csak alkotni akar, különben meg a politika hagyja békén, de mégis: a magam részéről nagyon kellett koncentráljak, hogy átérezzem a fájdalmait. Talán jót tett volna a könyvnek, ha Feuchtwanger azt az ósdi trükköt alkalmazza, amit a történelmi regényírók gyakorta elővesznek, jelesül főhősét gyerekként vagy ifjúként indítja el, a felemelkedés közösen megélt katarzisa pedig érzelmi kötést hoz létre az olvasó és a fiktív karakter között. (Hogy ez az érzelmi kötődés kölcsönös-e, nos, erről érdemes lenne megkérdezni egy fiktív karaktert.)

Azért egyáltalán nem rossz könyv ez, az inkvizíció ábrázolása például külön stílusremeklés: olyan visszafogottan vészjósló, hogy csak úgy borsódzik az ember háta*. A XVIII. századi spanyol miliő, a világbirodalmi státusz elrongyolódása, a korrupció, a cselszövések, az ultramontánok és liberálisok harca is szemet gyönyörködtető profizmussal van papírra kenve – jellemző módon Feuchtwanger még arra is ügyel, hogy a haladó értelmiséget ne túl pozitívan mutassa be, ezzel is kiemelve, hogy Goya nem politikai értelemben tartozik közéjük, pusztán ellenségeik azonosak. Úgyhogy ha valami ismeretlen bokorugró írta volna ezt a könyvet, szemrebbenés nélkül 4,5 csillagot ajánlanék, de mivel Feuchtwanger írta, akiről tudom, hogy tud jobbat is (Lásd: Rókák a szőlőben-t, vagy A zsidó háború-t), ezért szigorúan 4-esre értékelem. És még nem is járt rosszul – ha ugyanezt a szöveget mondjuk Faulkner neve alatt adták volna ki, lehet, 3,5 csillagot adnék rá. Ennyit a csillagozásról, mint objektív értékelő formáról.

* Vonzó gondolat, hogy a könyvet kulcsregényként kezeljük, Goya és az inkvizíció kapcsolatát pedig megfeleltessük a Kaliforniában élő, enyhén baloldali Feuchtwanger és a kommunistavadász McCarthy-bizottságok konfliktusának.

2 hozzászólás
kaporszakall>!
Lion Feuchtwanger: Goya

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

1978-ban a Szépművészeti Múzeum kiállítást rendezett Goya festményeiből, de főleg grafikáiból, a művész halálának 150. évfordulójára. Ekkoriban olvastam ezt a regényt először, de már nem emlékszem, hogy a regény triggerelte a kiállítás megtekintését, vagy a kiállítás után vettem elő a könyvet. Mindenesetre nagyon tetszett mindkettő.

Goya a XIX. század elejének páratlan művész-óriása, hasonlóan Van Gogh-hoz, a század végéről.

Mivel Feuchtwanger kiváló stiliszta, bármit el tudna adni kilóra; a Villanyóraleolvasók Szolgálati Kézikönyve is elmenne a neve alatt több tízezer példányban. Ez a gördülékenység azonban túl ügyesen leplezi el a regény némely gyengéit; s bár összhatását tekintve a mű ma is tetszik, idősebb fejjel olvasva hadd vessek a szerző szemére néhány hibát:

1) (Szerintem) indokolatlan optimizmusa. Feuchtwanger mondta valahol, nem csupán e munkája, hanem általában egész munkássága kapcsán: az ő igazi főszereplője a Haladás. És ha csak három nagy művét, ezt, a Rókák a szőlőbent és a Balgák bölcsességét tekintem, valóban mindegyik kicsengése derűlátó: a Felvilágosodás szekere Európa kátyús útjain, hol gyorsabban, hol lassabban, s olykor nagy döccenőkkel, de rendíthetetlenül halad előre. Ám ez az elképzelés gyanúsan hasonlít Marxnak az emberiség automatikus fejlődéséről szóló tézisére ('nem tudják, de teszik'), s ez veszélyes passzivitásra ösztönözhet minket: a fotelben hátradőlve várjuk, hogy a világ majd magától megjavul. Hát nem: nem áll mögöttünk a Történelmi Materialista Biztosító Társaság, hogy a boldog jövőről gondoskodjon, s ha csak az ókor és a reneszánsz közé illeszkedő hét középkori évszázadra gondolunk, máris kezdhetünk gyanakodni…

2) Történelmi háttér és magánéleti előtér: @Kuszma is megjegyzi, hogy a két réteg itt nem forr szerves egységbe. A történelmi események csupán – mintegy animációs – hátteret nyújtanak Goya és Alba hercegnő (igazi szenvedéllyel és ellentmondásosságában remekül ábrázolt) kapcsolatához. Nem csak a királyi udvar és a főminiszter paprikajancsi alakjai halványulnak el a két főszereplő árnyékában, hanem a haladás – gyengeségeikkel együtt – rokonszenves figurái is. Talán egy-két kísérő nőalak elevenebbre sikerült, belőlük nem lett a paprikajancsik mellett paprikajanka… A regény harmadik rétege – az udvari intrikák s az inkvizíciós eljárások kliséi meg a Goya-Alba héja-nász-az-avaron párharc között – pedig a spanyol népszínművek (már ha vannak ilyenek) alapjául szolgálható majó-maja közeg, ahová a festő és a hercegnő több ízben belemerülnek. Szembetűnő az író lelkesedése e külvárosi proletárok iránt, akik Goya számára természetes közeg, a hercegnő számára pedig lenyűgözendő közönség.

3) Az a koponyákba látó mindentudás, mellyel a szerző Goya (és mások) gondolatait és szándékait elénkbe teríti, korábban imponált (s jelentősen hozzájárul a regény olvasmányosságához), de ma már óvatosságra int. A festmények és rajzok megszületésének okai és tartalmi elemzésük, mely mintegy tárlatvezetésként szolgál, túl direkt módon szolgálja az írói koncepciót. Goya betegsége, magánéleti veszteségei miatti gyötrelmei ma is homályosak (hiszen nem vezetett naplót) – gondolatairól ennyire pontosan beszámolni kockázatos. S a többi figura fejéből sem operálták még ki a memóriachipet…

Hogy eme hibái ellenére is élveztem az olvasást, az Feuchtwanger meseszövő tehetségét dicséri. A művész és a hercegnő catullusi viszonya remek, kegyetlen románc, s bár a történeti háttér kicsit iskolás módon van ábrázolva, de örülnék, ha a gimnáziumi történelemkönyveinket ilyen kvalitású szerzők írnák. Kevesebb diák utálná a tárgyat. A fejezetek verses befejezése pedig pompás ötlet: – Vas István fordításának hála – a legtöbb ilyen záradék igazi bonus track.

valdav>!
Lion Feuchtwanger: Goya

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Nagyon tetszett! Bár Feuchtwanger eddigi regényei olvasási élményben eléggé felemásan találtak meg (a Rókák a szőlőben nagyon tetszett, a Hamis Néró is, de „nagyon” nélkül, A csúnya hercegnő viszont kevésbé), a mérhetetlen intelligencia és elegancia mindegyiken átütött. A Goya egyáltalán nem cselekményes mű, itt inkább „történések” vannak. Tehát fordulatosságot keresőknek nem ajánlott. Viszont a mély lélek- és jellemábrázolás, a szemléletes társadalmi tabló és még inkább a hihetetlenül élvezetesen megírt – és gyarló emberek kicsinyes céljai által irányított – történelmi háttér miatt nagy kedvence lehet az erre fogékonyaknak. Nem beszélve általánosságban a festészet iránt, illetve konkrétan Goya művészetéért rajongóknak (én nem tartozom ide) – ők mindenképpen olvassák el, ha jót akarnak maguknak!

3 hozzászólás
totem>!
Lion Feuchtwanger: Goya

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Mérnöki munka (sajnos). Erőteljes korismeret, meg-megzökkenő fantázia, néhol gyenge, rosszul fogalmazott mondatok (nálam Vas István fordításában – nem tudom, hogy az eredetit próbálta-e ilyen kíméletlen pontossággal visszaadni, vagy ő maga fogott ki rosszabb időszakot). Erőssége a női-férfi párharcok, a mögöttes kommunikációs tartalmak hatásos ábrázolása (pl. maja-legyező). Mindenképpen érdemes elolvasni.

LizaM>!
Lion Feuchtwanger: Goya

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Nagyon tetszett! Feuchtwanger okosan, igen gondosan ír, és nagyon jól esett a szívemnek miközben olvastam, hogy tudtam alaposan utánajárt az eseményeknek, mert így tényleg megismerhettem Goya életének egy szakaszát, és ha most ránézek egy Goya képre, rengeteg minden fog eszembe jutni róla. Elég lassan haladtam a könyvvel mert folyamatosan jegyzeteket készítettem belőle, (eredetileg azért kezdtem el olvasni, mert kerestem valami spanyol érintettségű könyvet, és így akartam közelebb kerülni a spanyol történelem e szakaszához) de úgyérzem ez csak jót tett a könyvvel való kapcsolatomnak :)
Csodálatos volt arról olvasni, hogy milyen körülmények között született a Meztelen Maja, vagy a IV. Károly és családja, a Los Caprichos-ról nem is beszélve…
Fél pontot azért vontam le, mert bár így is 600 oldal fölött volt a könyv, nagyon sajnáltam, hogy szinte a legizgalmasabb résznél lett vége, még csak most jött volna Goya igazán sötét korszaka és a háborús képeiről sem esett szó… Feuchtwanger útolsó mondata a könyvben: „Itt fejeződik be az első regény Francisco Goyáról, a festőről.” Ez jelentheti azt, hogy van egy második rész?

Andukaphar>!
Lion Feuchtwanger: Goya

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Sokáig halogattam ennek a könyvnek az olvasását, mert Feuchtwangertől olvastam már egy könyvet – A csúnya hercegnőt –, amit értéktelennek láttam, és arra számítottam, hogy ez is csak egy olyasmi lesz. Ráadásul ez a könyv hosszabb is volt, mint A csúnya hercegnő, tehát még unalmasabb lehet az olvasása. Kezdetben hasonlónak láttam ennek a könyvnek is a leírási stílusát, de aztán, hogy Spanyolországról volt benne szó, és szóba került az inkvizíció is, úgy kezdett érdekelni a könyv, mert habár a leírásban nem remekelt a szerző, mégis olyan adatok voltak a könyvben, amik nem mellékesek.

umrekka>!
Lion Feuchtwanger: Goya

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

A Rókák a szőlőben után már várakozással telve kezdtem olvasni, egyrészt mert nagyon megfogott a mód, ahogy Feuchtwanger szövi a történetet, miközben rendkívül éleslátó és informatív az adott korszakkal kapcsolatban is, másrészt szeretem a festészetet. Nem csalódtam semmilyen tekintetben, tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a regényről. Csodálatosan élő a kor, benne a festő és a művei is, bár csak fekete-fehér betűk írják le, mégis színesen jelennek meg szemünk előtt a képek, az alkotás folyamata, az újdonságok nagyszerűsége, a politikai háttér. Csak azt sajnálom, hogy nem akadtam előbb a szerző könyveire, fogok még olvasni tőle.

Alcyone>!
Lion Feuchtwanger: Goya

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Valahogy nem fogott meg…valami hiányzott belőle, bár ezt a hiányt nem igazán tudom megfogalmazni. Már eleve az a koncepció is érdekes, amely egy művész életének csupán egy kiragadott életszakaszát mutatja be, nem pedig az egészet, mint egy szép átívelő folyamatot. Így néhol gyökértelennek éreztem, a legjobb szándék ellenére is. Néhol kicsit untam is, ezért is tudtam olyan nehezen, lassan elolvasni. Nem találtuk meg egymást, pedig Goya művészetét szeretem.

Tóth_László_7>!
Lion Feuchtwanger: Goya

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Egyszerűen lenyűgöző mű, amiben a szerző hallatlan érzékenységgel ábrázolja a művész alkotáskényszerét, egy olyan művészét, aki benneélva egy egyszerre nagyszerű és mocskos világban (nem véletlen a mayo-król és mayak-ról írott rövid fejezet), aminek romlottságát nem képes nem ábrázolni és ezzel szándékolatlanul és többnyire csak kismértékben tudatosan politizáló művésszé válik egyre inkább. Olyan művészé, aki magánéletében is a kor Spanyoországának kettősségét éli át és szenvedi meg. Talán a legjobb regénye.


Népszerű idézetek

Alcyone>!

A jótéteményeket rendszerint a mennyben fizetik meg, a rossz tetteket itt a földön.

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

kaporszakall>!

Cayetana járt a kertben,
Sétálgatott lent a hűsben.
Egyedül volt. Menjen ő is
Le, utána? – tétovázott
Francisco. De Cayetana
Nem nézett föl hozzá, ő meg
Mégse ment le. Néhány macska
Volt körötte. Cayetana
Nesztelenül, furcsán lépdelt
Teraszokon föl-le, enyhe
Kétes-párás fényben. Goya
Az ablakban állt sokáig,
Nézte, hogy jár Cayetana,
A világos éjszakában,
És cicái, farkaikat
a magasba kunkorítva
Ünnepélyesen, vidáman
Elkísérik.

464-465. oldal, Második rész, 31. szakasz, záróvers

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Andukaphar>!

Királyi vérből való személyiségeknek kicsi a türelme…

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Dustwalker_Vivien>!

Amikor fiatal volt, fellázadt, és verekedett a világgal. De azt kellett tapasztalnia, hogy aki rá igyekszik magát kényszeríteni a világra, azt fejbe veri a sors. Később alkalmazkodott, vidáman részt vett az udvar dúskáló, kényelmes életében. De azt kellett tapasztalnia, hogy aki lemond önmagáról, és egészen alkalmazkodik, azt is fejbe veri a sors: elveszti önmagát és a művészetét. Megtanulta: nem szabad arra törekedni, hogy az ember letörje az éleket, meg kell próbálni hajlítani és kerekíteni a világot is, önmagát is.

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Andukaphar>!

A homokban rajzolgatni
Nekikezdett. Meztelen nő
Lett belőle, ott kuporgott
Hanyagul, törökülésben,
Homokká törülte vissza
Goya s másikat csinált, ki
Táncolt, ő is meztelen volt.
Ezt is homokká törülte
Vissza Goya. Rajzolt még egy
Harmadikat, büszkeléptűt,
Fején korsó. Ennek is csak
Vissza kellett a homokba
Tűnnie. Irón után nyúlt,
Rajzolt vele negyedik nőt,
A hajában magas fésű,
Fésűjéről feketéllő
Csipkéje a mantillának
Meztelen fehér testére
Omlott alá. Tehetetlen
Méreggel sóhajtva, orrán
Szusszantott Francisco Goya
S nézte rajzát s összetépte.

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Kapcsolódó szócikkek: Goya
valami>!

De tudta: ami jó, azért fizetni kell, és mennél jobb, annál nagyobb árat.

19. oldal

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

umrekka>!

Három teremben Cádiz város régiségei voltak kiállítva. Senor Martínez, mikorlátogatójának megmutatta, így szólt:
– Semmit sem adok arra, hogy túl az óceánon néhány királyságunk jólétét növeltem, arra sem, hogy a flottáim többször is megállták a helyüket az angolokkal szemben; de arra büszke vagyok, hogy Spanyolország legrégibb városának legrégibb polgárcsaládjából származom. Már Horozco, a történetító említi egy antepasador-omat, egy Martínezt, jóval azelőtt, hogy egy marqés de Xerena előfordul.
„Nincs bolondabb a tudós bolondnál” – jutott Goya eszébe a régi közmondás. Hangosan azonban így szólt:
– Ez már döfi, don Sebastián.

343. oldal (Európa, 1978.)

Lion Feuchtwanger: Goya A megismerés gyötrelmes útja

Kapcsolódó szócikkek: Cádiz

Hasonló könyvek címkék alapján

Renate Krüger: Az avignoni tánc
Irving Stone: A napsugár fia
John Vermeulen: Gyönyörök kertje
Ingrid Möller: Vermeer van Delft életregénye
Irving Stone: Michelangelo
Hugh McLeave: A festő és a hegy
Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna
Gladys Schmitt: Rembrandt I-II.
Komlóssy Viktor: Éljen a művészet! Éljen a bor!
Henri Perruchot: Gauguin élete