A ​zsidó háború I-II. 19 csillagozás

A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap
Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II.

A ​világszerte rendkívül népszerű s nálunk is közkedvelt író a regénytrilógiájában az ókorba kalauzolja az olvasót: a Flaviusok – Vespasianus és Titus császár, főként pedig Domitianus „Úr és Isten” – uralkodásának napjaiba. Abba a korszakba, amelyben a központosított hatalom despotizmusa a csúcspontjához érkezik, s az egykori római köztársaság emléke már csak ártalmatlan legendaként él tovább. Feuchtwanger regényének hőse Josephus Flavius történetíró. Ez a különös, kivételes képességű ember egy bonyolult ellentmondásokkal terhes kor szimbóluma. Dávid törzséből származó pap, aki fegyverrel a kezében harcol a hatalmas Róma és a kicsiny Júdea egyenlőtlen háborújában a birodalom kegyetlen erőszakszervezete ellen, egyben azonban „világpolgár'” is, akinek a legfőbb gondja, hogy meglelje az egész ismert emberiséget egybefűző szálakat. Drámája abban rejlik, hogy sokáig nem tud dönteni az őt útjára bocsátó közösség szolgálata és személyes hiúsága, a hazájához népéhez való kötöttsége és… (tovább)

Eredeti cím: Josephus-Trilogie

Eredeti megjelenés éve: 1959

>!
Európa, Budapest, 1976
1770 oldal · ISBN: 9630707179 · Fordította: Terényi István, Szabó Ede

Enciklopédia 14


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II.

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

Feuchtwanger az emberek közötti egyenlőségben hitt, gyűlölte a fasizmust, amely a háború szörnyűségeit és a tudatos népirtás borzalmát szabadította rá (Először Franciaországba, majd onnan Amerikába menekült.) és népére. A könyve kiadása alkalmával ezt írta: „ha ezt a témát kortárs regény formájában kezeltem volna, attól tartok, hogy írásom elhomályosította volna az olvasók szemét, és az életem folyamatosan a személyes zaklatásokkal és a megtorlással lenne szennyezve. Ezért úgy döntöttem, hogy átültetem ezt a konfliktust egy ember lelkére, Flavius Josephus zsidó történészre, azzal a különbséggel, hogy ezt 1860 évvel ezelőtt hajtotta végre.” Egy nép történelmi katasztrófájának vérszagú levegője érinti meg a könyv olvasóit. Azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amikor a Rómával szembeni lázadás elpusztítja a zsidó vallás központi szimbólumát, és ez a hitben a legfontosabb történelmi változásokat kényszeríti ki. Megvizsgálja a vallási tolerancia és a kulturális asszimiláció problémáit, valódi tragédiát elevenít fel Flavius Josephus katasztrofális karrierjéből, és a történetével párhuzamosan a három Flaviai császár, Vespasianus, Titus és Domitianus portréját kínálja. Előadásmódjában anélkül, hogy kifejezetten utalna a tanulságra vagy éppen filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozna (mert minden magyarázat fölöslegessé válna), az események önmagukért beszélnek. A két nép viszonyának történelmi megoldatlanságát, a zsidóság önfeláldozásának hiábavalóságát mélységes fájdalommal mutatja be, eközben megadva az irodalmi működését, eszme és társadalomtörténeti jelentőségét. Egyéni élménnyel felruházva, ledobja a felszabadult szenvedély álarcát, s megmutatja a maga teljes, őszinte és hiteles emberségét. Nem elfogultan jellemzi, hogy a zsidóknak ugyanolyan hibái vannak, mint a rómaiaknak, de nagyon jól érzékelteti a zsidó vallás és a római cinizmus közötti szakadékot. Írásán keresztül őszintén ábrázolja a „modern” zsidó helyzetét, bármilyen történelmi időszakban a zsidó néphez fűződő különleges kapcsolatának szintézisében és az emberiséggel való általános kapcsolatában. Sokan persze biztosan megriadnak a könyv oldalszáma miatt (mint, ahogy én is), de higgyétek el, témájának különlegességénél, drámai bemutatásánál és történelmi forrásértékénél fogva, mind a mai napig figyelemre méltó olvasmány.

>!
Kovács_Heni
Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II.

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

Csillagos ötös, kár, hogy nem lehet ilyet adni a Molyon.

A zsidó háború minden szempontból monumentális regény(sorozat), hosszú, izgalmas és roppant részletességgel tárja fel az I. századi zsidó-római történelem politikai összefonódását. Josephus Flavius, akinek igencsak hányattatott sorsát három császár uralkodásán keresztül követhetjük nyomon, valóban létező személy volt, méghozzá – úgy rémlik a könyvből –, az egyetlen zsidó történetíró, akinek a mellszobrát a római történetírók csarnokába helyezték. A doktorok ugyan bűnnek titulálták a dolgot, de Flaviust láthatóan nem zavarta, mit gondol a népe a rómaiak között való tetszelgésről.

Egy kissé részletesebben:
1. A regény, mint történelmi mű, elsősorban a zsidók korabeli társadalmi lecsúszását mutatja be, a diaszpóra területi szétszóródásának okait, ennek csúcspontja a címadó háború, amely során a rómaiak győztes hadjáratot vezetnek Júdea provincia ellen és porig rombolják a zsidó kultúra központját jelképező heródesi templomot. El lehet képzelni, mekkora csapás volt ez a zsidóság számára, a templom doktorai döntöttek ugyanis mindenféle vallási és életvezetési kérdésben, az új tanokat illetően is, a pusztulást követő bizonytalanság pedig remek táptalajt nyújtott a kereszténységnek ahhoz, hogy a zsidók egy részét „áttérítse”. A zsidók természetesen már a templom felégetése előtt is a bűnbakok szerepét viselték, utána embertelen módon ölték őket a nép szórakoztatására, a vallásuk terjesztését megtiltották, a kevéske jogukat megnyírbálták – Flavius feladata lett volna a büntetések enyhítése. Nem ment neki, elszúrta.

2. A regény, mint vallástörténeti mű, középpontjába a világpolgárság eszméjének kérdését helyezi, tehát azt, vajon lehet-e az ember egyszerre római és zsidó is, egymásba lehet-e integrálni két ilyen eltérő nép kultúráját, a judaizmus és politeizmus kibékítésével létre lehet-e hozni az egyetemes emberiséget? Flavius szerint igen, eleinte így véli:

"Az a fontos, hogy ami benne jó, engedje átáramlani a másokéiba, az idegen jót pedig saját magába kell felszívnia.
Ő lesz az első ember, aki példát mutat majd arra, hogyan kell ilyen világnézet szerint élni. Újfajta ember, nem zsidó többé, de nem is görög, nem is római: csiszolt szellemű világpolgár."

Flavius eszméje tulajdonképpen azon bukik el, hogy ő az egyetlen, aki világpolgár szeretne lenni, a rómaik elnézik ugyan az idegen vallásokat, de eszükbe sem jut komolyan venni az általuk babonásnak vélt zsidó hagyományokat, a zsidók pedig ragaszkodnak a saját Istenük és vallásuk kizárólagos igazságához, a szigorú nacionalista elhatárolódást választják. A végén azért ott marad az emberben a keserű szájíz.

3. A könyv, mint családregény azt mutatja meg, milyen összeférhetetlenek az emberek, vallásuktól és származásuktól függetlenül. Flavius van zsidó felesége és zsidó fia, görög felesége és görög fia, az egyik császár a nép által gyűlölt zsidó hercegnőt szereti – és hopp, milyen befolyással van a nép cselekedeteire a császár ingadozása –, a másik császárt megcsalják, és istenem, le sem lehet írni, mennyi minden történik ebben az ezerhétszáz oldalban. Házasságkötések, válások, születések, erőszak, boldogtalanság. Szomorú könyv ez, mindenféle szempontból, de főleg azért, mert egyik szereplő sem tud boldog lenni a maga helyzetében.
Az külön érdekesség, mennyire más jogok jutnak a nőknek a római és zsidó kultúrában, mintha két szélsőséget látnánk Mara és Dorion történetében, Bereniké jelenti köztük a mérleg nyelvét, de Flaviuson kívül tulajdonképpen ő az egyetlen világpolgár a regényben, habár nem integrálja a két kultúrát, hanem elfordul tőlük és létrehoz valami újat.

Josephus Flavius különben negatív főszereplő a javából, igazi antihős, hiú, önző és mégis emberi az önbecsapásával. A zsidóságért is harcolna és a saját sikeéért is, az elején úgy tűnik, valóságos küzdelem folyik benne, vajon melyiket válassza, a történet közepe felé azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy önmagának hazudik, amikor a zsidók hőse akar lenni, csak akkor hajlandó áldozatot hozni értük, ha az nem gátolja a személyes feljebbjutását, ha választani kell a saját céljai és a zsidó nép között, végül mindig maga mellett dönt, a doktorokra is csak addig hallgat, míg az érdekében áll, egyébként kénye-kedve szerint dönti el, követi-e az útmutatásaikat vagy sem. Szegény Flavius, a rómaiak és zsidók egyaránt megvetik a jellemtelenségéért, nincs mit csodálni rajta. Én sem szerettem, elfogadtam az emberi esendőségét, de dicséretet nem érdemel.

A legzsidósabb könyv volt, amit valaha olvastam.

3 hozzászólás
>!
Tóth_László_7
Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II.

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

Bár megjelenése óta ott áll a könyvespolcon a mű, most Spíró: Fogság-a keltette fel e figyelmem. A mű elképesztő hatású: miközben egy kalandregény izgalmait nyújtja, a szerző nézőpontjából történetileg mutatja be az antiszemitizmus genezisét. A kiindulópont a zsidó nép kiválasztottságtudata, Jahve – az összes többi istentől eltérően – fizikai láthatatlansága és a római kor szemében babonaságnak tűnő rituálérendszere. A római hatalom vallásszabadságot hirdet, de a judaizmus szuverén államiságra törekvése szükségképpen ütközik Róma hegemón törekvéseivel. Az ez ellen többször fellázadó zsidók vereséget szenvedve elveszítik államiságukat, a vallás univerzalitásával és Messiásvárásával megintcsak ütközik a római hatalommal (ha Dávid király leszármazottja Messiásként megszületik, akkor létrejön az a földi királyság, ahol farkasok és bárányok egymás mellett alszanak). A judaizmus egyetemessége és a zsidóság fennmaradásának politikai feltételei ütköznek egymással. A kereszténység ebben az összefüggésben a passzivitás (a Messiás eljött, ezért ez evilágiság helyett a túlvilágot állítják középpontba), a judaizmus az evilági aktivitás (még nem jött el a Messisás, ezért fontos, ami a valós életben történik) pártján áll (nekem az jut eszembe, hogy a kálvinizmus a predesztináció tanával mintha a cselekvésorientált judaizmushoz térne vissza). Nagyon fontosak a konkrét történelmi helyzet gazdasági aspektusai: a zsidók és Róma érdekei e téren is ütköznek.
Mindez részletesen végigkövethető a műben, ami feltehetően csak egyfajta magyarázatkísérlet, de annak igen meggyőző. Hihetetlenül lenyűgöző az egész könyv a maga közel 2000 oldalával.
Emellett két szinten is roppant aktuális: a Dominiatus című könyv pontosan veszi sorra a császári teljhatalom kiépítését és az ellenzék nemtelen eszközökkel történő felszámolását: Tökéletes a párhuzam Hitler rendszerének kiépítésével és ugyanakkor a magyarországi orbáni rezsim megteremtését is kísérteties pontossággal írja le, különösen a mindent átható félelemet az önkényúr kiszámíthatatlan tetteiről.
Ami rendkívül izgalmassá teszi a művet, az két probléma. Az egyik József törekvése a hellenizmus, a rómaiság és a judaizmus összeolvasztására Jahve szellemében: az emberi nem egységességének célja, amivel kudarcot vall, hiszen a történelmi körülmények a zsidóságot, mint a vallás hordozóit, szűklátókörű nacionalizmusra kényszerítik (amiből talán kiút Juda zsidó állammá tétele). A másik a rómaiak Jahve-felfogása: a fizikailag létező, bár nem szuverén zsidó állam megszűnik, de a Templom a maga valójában és szimbolikusan is ál, amíg Títusz (akarata ellenére) leromboltatja Jeruzsálemmel együtt, majd a judaizmustól elszakadó kereszténységgel a formalista rítusok és az egyre inkább nem evilági szellemiség kettősége változó formában ugyan, de mégiscsak egyfajta „felettes én”-ként jelenik meg a rómaiak számára: a „ne tégy másnak olyasmit, amit nem szeretnél mástól kapni” (nem találom a judaizmus lényegének pontos megfogalmazását, ill. végig kellene lapozni az egész könyvet ehhez) olyan elvont törvény, ami akkor is érvényes, ha nem érvényesült ténylegesen és ez nyomasztja még a zsarnokká váló Dominiatust is (a bűn minden raktikus megfontolása ellenére is számára is bűnként jeleni meg).
Mindenesetre nagyon sok minden elgondolkodtató, ugyanakkor rendkívül élevezetes olvasmány a könyv.

3 hozzászólás
>!
Sothy
Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II.

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

Hát vagy 20 éve olvastam, emlékszem a Szabó Ervin Könyvtárból vettem ki, nem tudom milyen indíttatásból. Végigolvastam és mély benyomást tett rám. Nagyon jó és részletes leírás Vespasianus és Titus koráról, Jeruzsálem elfoglalásáról. Amint elolvastam egy antikváriumban meg is vettem, hogy újra el tudjam olvasni. Aki szereti a valós történelmi eseményeken alapuló történeteket, pláne a római korból, annak ajánlom!

>!
láthatón__túl
Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II.

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

Befejeztem. Óriási mű. Azt gondolom a római brutális hatalmi mentalitást nagyon jól eltalálta a szerző. Domitianus császár gondolati monologjai félelmetesek. Caligula és Nero inkarnációja volt ez az ember. Mély teológiai ismeretanyagot is közvetít a regény. Mindazonáltal fenntartom hogy a kereszténység megítélésében téved! :) Alapvető történeti-teológiai ismeretek nélkül szerintem meg sem lehet érteni, miért küzdött a zsidó társadalom többször ilyen önfeláldozóan a rómaiak ellen.
Tudja azt valaki, hogy Traianus császár idejében milyen zsidó háború kezdődött? Mert nekem ez új, de Freuchtwanger a könyv végén ír erről.

4 hozzászólás
>!
Csitáry_Hock_Dávid
Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II.

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

Alapos, történelemhű mű.


Népszerű idézetek

>!
mate55 

A békére való folytonos hivatkozás éppoly szükségszerűen háborúhoz vezet, mint a háború állandó hangoztatása.

114. oldal

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

>!
mate55 

Ha valamely igazság fenn akar maradni, hazugsággal kell ötvöződnie.

II. kötet 184. oldal

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

>!
mate55 

– Két olyan dolog van – (…) –, amelyeknek nesze egy mérföldre sem hatol el, mégis hallani lehet a világ egyik végétől a másikig. Az egyik, amikor valaki olyan fát vág ki, amelyik még gyümölcsöt terem. A másik, amikor sóhajtozik egy asszony, mivel elküldi magától a férje, akit szeret.

201. oldal

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

>!
mate55 

Aki gyönge, ne remélje, hogy segíthet magán azzal, ha másokba kapaszkodik.

II. kötet 225. oldal

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Egyébiránt nem félek a haláltól. Ha most meg kellene halnom, nem találnám túlságosan magas árnak a halált mindazért, amit az élettől kaptam.

II. kötet - 441 oldal

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál
1 hozzászólás
>!
mate55 

Aki oroszlánt akar megnyergelni, az tudjon rajta lovagolni.

II. kötet 628. oldal

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

>!
mate55 

Az erkölcsi törvények megszigorítására is jó alkalmat nyújt a háború.

II. kötet 290. oldal

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

>!
mate55 

Az erkölcs, fejtegette, az állam alapzata, egy ember magatartása meghatározza a mentalitását, és ha valaki megjavítja magatartását, ha kényszerítik rá, hogy erkölcsösen, tisztességesen viselkedjék, ezáltal a lelke és egész természete is jobbá válik.

II. kötet 318. oldal

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

>!
mate55 

Nem nehéz kozmopolitának lenni, amíg az ember csak másoktól követel áldozatokat, nem saját magától.

II. kötet 69. oldal

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

>!
mate55 

Ha Jézust istenkáromlás miatt halálra ítélték a zsidók, miért nem kövezték agyon? Ha viszont a rómaiak ítélték el azért, mert a zsidók királyának nevezte magát, tehát a zendülés és felségsértés bűnében találták vétkesnek, akkor hogyan került előbb a zsidó törvényszék elé? És ha ezrek vonultak is ki elébe, hozsannával fogadták, vagyis az egész nép ismerte, akkor a főpapnak meg az embereinek miért volt szükségük Júdás árulására?

II. kötet 107. oldal

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap


Hasonló könyvek címkék alapján

Adriana Altaras: Doitscha
Thomas Mann: József és testvérei
Gustav Meyrink: Gólem
Jenny Erpenbeck: Aller Tage Abend
Edgar Hilsenrath: A náci és a fodrász
Renée Holler: Mentsük meg a fáraót!
Thomas Mann: A kiválasztott / A törvény
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Erich Kästner: Három ember a hóban
Michael Ende: Momo