Nincs ​menekvés (Búcsú nélkül 2.) 70% 24 csillagozás

Van amikor az ember megnéz egy filmet, vagy elolvas egy könyvet és ezt mondja: „Nem nagy durranás!”- most ez igaz erre a könyvre is. Nekem az egész ügy, az egész történet olyan banális lett, semmit mondó, mondva csinált és még ragozhatnám, de szerintem ennyiből is értitek mire gondolok.:)
A szereplők már ismerősek, azoknak akik olvasták a Búcsú nélkül-t, de szerintem kár volt erőltetni ezt a vonalat. Most is csak ők szerepelnek, zűrös ügybe keverednek, ami csak egyre zűrösebb lesz hisz feltűnik a régi „jó” barát Vince is, aki mint tudjuk szeret rossz úton járni. Persze vannak új szereplők is, mint pl: Reggie akit sehogy sem tudtam elhelyezni a történetben, olyan töltelék volt , hogy többnek nézzen ki az egész de logikát nem találtam a szerepében. Ilyen a zsaru lány is, aki már az előző részben is volt, itt szerepe egyenlő volt a nullával, mert nem nyomozott ki semmit, és ott van maga az ÜGY, ami ezt az egész bonyodalmat elindította. Majd lett belőle egy másik Ügy, itt is ott is haltak meg emberek, de hogy miért és ki által, na ez lett nagyon banális……….
Maradjunk annyiban, hogy írt már jobbat is.

Az első rész nagyon tetszett, legalábbis az értékelésemből ezt veszem ki, kár, hogy a könyvből semmire nem emlékszem.
Szerencsére a szereplőket kivéve nem igazán függ össze ez a rész az előzővel.
Nem vagyok elragadtatva, spoiler nélkül nehéz bármit is írni, de elég sok dolog nem életszerű ebben a regényben, gondolok itt Vince üzletére elsősorban, valahogy ezt annyira nem tudom elképzelni, de oké ez egy fikció lendüljünk túl rajta. Az ő megjelenésével legalább beindultak az események és megmondom őszintén most még a vége is tudott meglepetést okozni.
De ezek a váratlan események sem tudták elfelejtetni velem, hogy ez bizony nem egy összeszedett krimi és néhány helyen még unalmas is.
Egynek elmegy azért.

Töretlen a bizalmam a General Press kiadóval szemben, mert mindig megtalálják a minőséget a számtalan új kiadvány között. Nincs ez másként ezzel a könyvvel kapcsolatban sem. Nem kis várakozással ültem neki Linwood Barclay thrillerjének, hiszen, mint megtudtam ez a története a „Búcsú nélkül„ című könyvének folytatása. Ilyen előzmények után némi kétkedéssel vettem kézbe – tartottam tőle, hogy az első rész után ezt bizony csak elrontani lehet… Szerencsére nem lett igazam, a folytatás messze nem csalódás, de nem is okozott akkora élményt, mint az előzménye. Egyszerűen csak hozta azt a színvonalat, cselekménybeli mozgalmasságot, váratlan fordulatokat, amelyeket megszoktam a regényeiben.

Kicsit meglepett ez az alacsony százalék (71%), annyira azért nem rossz könyv ez. Bár amiatt furcsa lehet, hogy ennek a történetnek van egy előzmény kötete, amit a kiadó nem jelez (nem szokása, pedig megtehetné). Olvastam a Búcsú nélkült, szerintem az az író legjobb könyve, de még így is nagyokat pislogtam, mert nem tudtam, ki kicsoda hirtelen. Ezt aztán helyére teszi az író, de az elején még zavaróbb, hogy tudjuk, most a rosszfiúk beszélgetnek, de lövésünk nincs, ki kicsoda. Azonban a regény felétől egészen belelendültem, csak úgy pörögtek a lapok, szóval jött a tipikus Barclay vízözön a szereplők tettei után. Összességében jó volt!
(A könyvben egyébként rengeteg volt az elírás)

Az első részhez képest ez elég langyosra sikerült. Cynthia már akkor sem volt a szívem csücske, de itt már az elején az agyamra ment a túlzott aggodalmaskodása. Emellett szerintem maga a történet is kissé elrugaszkodott lett. A nyomozás pedig annyira felszínesre sikerült, hogy számomra egyszerűen élvezhetetlen volt. Vince ugyan rosszfiú, de őt kedveltem és sajnáltam, hogy spoiler.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy maffiaregényt olvasnék. A kiöregedett, betegeskedő bandavezér még mindig eléri, amit akar, de az emberi, gyarló oldala is megmutatkozik. Azt nem mondom, hogy kedvencem lett a könyv, de egynek elment, bár nem pont azt kaptam, amire számítottam. Kissé nyakatekert módon jutunk el a végkifejlethez, de olykor még mosolyogtam is egy-egy párbeszéden. Tulajdonképpen minden adott volt a kellemes kikapcsolódáshoz, de valami miatt hiányérzetem maradt a történettel kapcsolatban.
Rövid értékelés:
http://napisorok.blogspot.hu/2017/10/linwood-barclay-ni…

Az ember soha nem tudhatja, mibe fut bele, ha bűnözőkkel van dolga.

És ezzel egyet kell értenem, valamint ezért is volt érdekes krimi ez. Kis maffia, kis kegyetlenkedés, kis törvénytelen üzlet, és egy család, aki tényleg nem tudja mibe is futott bele…
Rengeteg szemszögből ismertük meg a történetet, és sokszor az események nem ott folytatódtak, ahol a másik szempontjából nézve lezárultak, illetve többször ugyanaz az esemény több szemszögben is visszaköszönt.
Az a helyzet, hogy nem volt letehetetlen, de unalmas sem. Szépen pörögtek az események, mindig volt valami, ami miatt gördülékenyen mentek a dolgok, viszont a karakterek közül senkinek sem sikerült közel kerülnie hozzám.
Azt viszont aztán pláne nem értettem minek emlegetik a múltat, amikor totál vakon maradtunk, és semmit nem tudtunk meg róla….talán a történteket megírták egy könyvben, de ha nem olvastad, akkor baromira zavaró a sok utalás és célzás. ha meg ez egy sorozat része, akkor mért nem jelöik?? De ha nem is az, akkor is illett volna bővebb margyarázatot adni Csavaros volt a történet, és megmondom őszintén, meglepett a könyv vége, mert nem jutott volna az eszembe, hogy így történt, és hogy az az elkövető, aki.

A korábban olvasott Közel a veszély jobban tetszett, talán azért, mert itt rengeteg az utalás az előző részre, amit nem olvastam, sajnos. Lehetne annyi eszük a könyvesboltokban, hogy melléteszik a korábbi részt. Persze anélkül is kerek egész, megint fordulatos, ismét nem sikerült kitalálnom ki a bűnös. Viszont roppantul idegesít ez az új tendencia, hogy a fordító mindent agyonmagyaráz, tele lábjegyzeteli a könyvet hülyegyerek stílusban, mert szerinte az olvasó csupán magyarul beszél, nem rendelkezik ismeretekkel, satöbbi.

Izgalmas, fordulatos, gyorsan falható könyv. Kikapcsol, nagy világmegváltást nem kell tőle várni azért. :)

Az első részhez hasonlóan nekem ez is csak egy közepes krimi. Hiányzott a sodró lendület és meglehetősen túlbonyolított is volt a történet. Nem mondom, hogy már előre kitaláltam a megoldást, de nekem is valamifajta hiányérzetem volt végig. A karakterek sajnos nem lettek izgalmasabbak. Az első részhez hasonlóan itt is Terry, az apa szemszögéből nézve láttuk az eseményeket, most viszont ez teljesen helyénvalónak is tűnt, hiszen ő vitte tovább folyamatosan a cselekményt. Cynthia, az anya karaktere most sem lett szimpatikus, sőt. Egy anya hozzáállása szerintem nem ilyen.