Barbie 86% 10 csillagozás

Felmerülhet a kérdés, hogy miért olvas valaki egy olyan tanulmányt, amit a Barbie-jelenségről írtak (azon túl, hogy egy Barbie-kihívás miatt), meg egyáltalán: miért ír valaki tanulmányt Barbie-ról? Nos, Linor Goralik* alighanem úgy véli, hogy nincs olyan pöttynyi szegmense a világnak, amiről beszélve ne tudna érdekes dolgokat mondani a világról, mint egészről, és hát igaza van. Ráadásul ez a szőke műanyag izé különösen hálás téma ebben a tekintetben, mert erősen kapcsolódik a gyermeknevelés gyakorlatának átalakulásához éppúgy, mint a fogyasztói társadalomhoz vagy a gender-kérdéshez. Ráadásul Goralik nagyszerű tollú esszéista, aki abszolút képes arra, hogy fölényes eleganciával és lefegyverző humorral beszéljen ezekről a kérdésekről, szellemesen lődözve nyilait hol a Mattel játékgyár, hol a Barbie-gyűlölők felé. Ez a kis kötet ugyanis törekszik az objektivitásra, nem hiszi el a felszínes megállapításokat, akár az ultrafeministáktól, akár a cég marketingeseitől erednek, már az elején le is szögezve: http://moly.hu/idezetek/417221. És hát nagyon meggyőző. Különösen a Barbie körül kialakult elméleteket boncolgatja szórakoztatóan – a baba eredettörténetének, vagy épp a gyűjtők világának leírása, bevallom, ehhez képest meglehetősen unalmasnak tűnt. Persze, mert nincs Barbie-m.

Illetőleg! Most, hogy ezen a könyvön túl vagyok, be merem vallani (és most egy comming out következik), hogy kisgyerekként igenis játszottam időnként húgom Barbie-jával. Ő volt az a szőke nő, akit férfias, maszkulin hím játékaim mindig megmentettek más, ugyanúgy férfias és maszkulin, viszont erkölcsileg aljadék hím játékaimtól. Így megy ez. Köszönöm, kedves Linor, hogy segítségeddel napvilágra hozhattam ezt a sötét titkot. Ami immár nem is sötét titok többé.

* Aki orosz. De ennek nincs jelentősége. Amit kicsit meg is lepődtem.

Az Alexandra nyári akciójában vettem meg ezt a könyvet, de már korábban is érdekesnek tűnt. Gyerekkoromban nem annyira szerettem barbizni, de néhány éve újra felfedeztem, és immár a különféle ruhák varrása lett az egyik hobbim. Ezért is érdekelt ez a könyv, hogy mi rejlik Barbie-ban még.
Eleinte úgy éreztem a szövegből és az illusztációkból, hogy a szerző kicsit gúnyosan és ironizálva elemzi a műanyag hercegnőt, de a későbbiekben ez a hang eltűnt, és mintha inkább megvédte volna a babát. Érdekes volt a játéktörténeti része, milyen – időnként nem túl dicsőnek tűnő – előzményei voltak Barbie-nak, de még érdekesebb volt az, hogy milyen elméletek állnak Barbie mögött. Ott van a Mattel reklámkampánya, a rajongók különböző elméletei, a támadók ellenérvei és a sztereotípiák. Az orosz szerző jól bemutatja, hogy Barbie nem egyszerűen csak egy baba, hanem különféle személyiségei vannak. Feminista ikon vagy a férfiálmok megtestesítője? Nő, akiből bárki lehet, vagy a butaság szimbóluma? Lehet szeretni vagy éppen utálni. Külön érdekes volt az a fejezet, ami Barbie oroszországi szerepét mutatta be. Hozzánk is inkább a 80-as évek vége felé jutott el a baba, így egy kicsit hasonló lehet a története.

Az én gyermekkorom különbözik az átlagtól, mert édesapám maradt velünk otthon. Bár volt Barbie babám, de nem igazán játszottam vele, eleve öcsém és unokaöcsém volt a játszótársam, fociztunk, rabló-pandúrt játszottunk és püföltük egymást, de a lányos játékok engem sokáig nem igazán kötöttek le. Emlékszem arra a karácsonyra, mikor drága nagyszüleimtől én egy csodaklassz biciklis Barbie babát kaptam, öcsém meg színes kockákat, végül cseréltünk, mert öcsémet jobban lekötötte, hogy gurul a járműves baba, engem pedig a kockák. Szegény nagyszüleim nem értették mi a „baja” a gyerekeknek. Felnőttünk és jól vagyunk, úgyhogy semmiféle hátrányunk nem származott abból, hogy épp nem sztereotípiák szerint játszottunk gyerekkorunkban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy Barbie babára mégis csak emlékszem. Anyukámtól kaptam a babát, gyönyörű sötét bőre volt, hosszú, bokáig érő, barna, göndör haja és élethű szeme volt, nem megfestett. A csuklója is mozgott, a 90-es évek vége felé még ritkaság volt ez a típusú Barbie, úgyhogy persze engem is elbűvölt. Barátnőmnek volt Malibu Barbieja, álomházzal és kabrióval, meg Ken babával, és rémlik a terhes Barbie is, akinek oldalra lehetett húzni a hasát és két pici baba volt benne. Csak egy alkalommal játszottunk vele, mégis emlékszem, talán mert akkor jöttem rá, hogy a „lányos” játékokkal is lehet jókat játszani, ha van kivel megosztani az élményt.
Nekem egy kisfiam van, mi mégis megnéztük az összes Barbie mesét együtt, többször is, sőt kedvencünk is volt: a kutyusos kaland. Férjem eleinte nehezményezte, hogy egy kisfiú miért néz Barbie filmet, aztán ránk hagyta. Ugyanúgy néztünk Garfieldot, Transformest, Lego filmeket. És igen, volt a kisfiamnak is lányos játéka, konyhája, meg Lego hercegnő kastély és kicsi pónikkal is sokat játszott. Sosem erőltettem semmit, ha valamit szeretett volna, jelezte, nem csináltam problémát abból sem, ha lányos játékot kért. De a Matchboxok ugyanúgy lekötötték és a tankokat is gyűjtötte, gyűjti a mai napig. Most 12 éves, és kifejezetten „fiús” érdeklődési köre van: matek, informatika, sport, emellett nagyon empatikus kamasz, az átlag kamasz fiúknál jobban odafigyel a környezetében a társaira, és szerintem ehhez annak is köze van, hogy bár (lány)testvére nincs, nemcsak „fiús” játékokkal játszott és élményekkel találkozott kiskorától kezdve.
Az írónő gyakran érinti ezt a témát, úgyhogy elsősorban azért erre reagáltam. Sok panasz volt magával Barbie babával kapcsolatban szülők, feministák, stb…részéről, veszélyesek a gyerek fejlődésére, stb…én azt gondolom, ha a szülő jelen van a gyerek mellett, ezek a játékok semmiféle rossz hatással nem lesznek rájuk és veszélyesnek sem gondolom őket. A könyv pedig érdekes volt, talán aktuális is, hogy közeleg a Barbie film, amit én biztos meg fogok nézni. :)

Jó sokáig húztam az olvasását a könyvenk, ennek nagyon egyszerű oka van, egyszerűen túl tömény volt. Sok érdekességet is meg tudtam erről a játékról, de voltak olyan fejezetek is, amikkel nagyon nyögvenyelősen haladtam csak.
Sokat javított volna az olvasási élményen, ha nem ilyen nyomi rajzolt illusztrációk vannak benne, hanem a szóban forgó baba változatokról egy-egy kép, mert így rengeteget kellett gugliznom, hogy hogyan is néz ki az épp emlegetett baba.
Ha a kultúrantropológiai vagy szociológiai aspektusok hidegen hagynak, akkor is találhatsz benne pár érdekes fejezetet, de ajánlott mellé egy internetes kapcsolattal rendelkező mobiltelefon, hogy lásd is amiről szó van. Kivéve ha totál képben vagy az 1959 óta megjelent össze Mattel (és a konkurencia) által kiadott babából :D

Már ezer éve el szerettem volna olvasni. Rájöttem, hogy érdekelnek a kultúrtörténeti és szociológiai témájú könyvek.
Jó alapos könyv, de az zavart, hogy a rajzolt illusztrációk voltak. Lehetettek volna olyan fényképek a különböző barbie-król, amikről szó volt a könyvben. Illetve a vége elég vontatottra sikerült. Valahol a közepén fejeztem volna be a könyvet, addig volt érdekes számomra.

Szórakoztató és alapos mű, tetszett a szerző megközelítése, ugyanakkor az érzésem, hogy írását nem nemzetközi megjelenésre szánta: szinte csak oroszoktól voltak benne idézetek, orosz szerzők írásaira és képeire utalások. Utóbbiakban én is hiányoltam a fénykép példákat azokról, amikről írt. De összességében szerintem jól körüljárta a témát.