Stella ​zuhan 92 csillagozás

Linn Ullmann: Stella zuhan

2000. augusztus 27-én Stella lezuhan egy oslói toronyház tetejéről. Véletlen baleset történt, vagy férje, Martin taszította le? A világhírű norvég írónő könyve többek közt erre a kérdésre keresi a választ. A rendhagyó krimiben az olvasó betekintést nyer az Ullmannra olyannyira jellemző varázslatos figurák világába. Megismerkedhet az örök életre kárhoztatott, múltjában sötét titkokat rejtegető Axellel, Martinnal, a bútorkereskedővé vedlett strucckirállyal, a sellőhajú Edithtel, aki fává akart változni, egy vízvezeték-szerelővel, aki munkavégzés közben, mintha mi sem lenne természetesebb, beköltözik megbízójához… Rajtuk keresztül pillantunk be Stella életébe, vágyaiba és érzéseibe – ami az egyedüli lehetséges út a rejtély kibogozásához.

Eredeti cím: Når jeg er hos deg

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Scolar, Budapest, 2011
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632442860 · Fordította: Földényi Júlia

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bleeding_Bride ISP
Linn Ullmann: Stella zuhan

Stella zuhan. Mintha arról szólt az egész történet. Egy bizonyos Stella zuhanásáról. Sokat zuhant ő. Le a háztetőről. Előtte pedig az anyjától, közben a szerelemből, majd a munkában és kicsit a gyerekektől- miatt.
De bevallom őszintén, nem érdekel Stella, nem tudom ki volt ő, mit is érzett, a zuhanás okozta örömöktől és fájdalmon túl. Azt sem miatta ismerem, hanem magam miatt. Rájöttem, hogy nem Vele zuhantam, hanem zuhanok egyébként egymagam is. Ebben hasonlítok Stellára. Meg mindenki másra, ki ebben a történetben megszólal. A világom magam köré épül, mindenki aki részese, csak egy tégla a falamban, vagy épp átsuhanó szellő, de az életemet egyedül zuhanom végig. És a többiek sem tudják, mi vagyok és ki. Zuhannak mellettem, de sosem velem.
Nem tudom ki volt Stella, nem szeretem, nem lett szimpatikus, nem vagyok olyan, mint ő, nem sajnálom. Irigy vagyok. Ő már földet ért, mi pedig zuhanhatunk tovább úgy, hogy hála Stellának, ködösebben tekintünk körbe, mint eddig.

>!
egy_ember
Linn Ullmann: Stella zuhan

Az a helyzet, hogy én elkötelezett híve vagyok Linn Ullmannak, de az tuti, hogy nem ülnék le vele vacsorázni, mert a végén biztosan felvágnám az ereimet egy halkéssel.
Ez a szegény Stella egyre csak zuhan. Ez az Ullmann-féle zuhanás az én értelmezésemben az egész élet. Születésünkkor vagyunk a topon, és onnantól csak zuhanunk, zuhanunk, zuhanunk. (Szerintem szerinte.)
És ez a szegény Stella egyre csak zuhan, nem csak a tetőről le, nem csak az életéből ki, hanem még a felejtésbe is be. Mert akárhányan beszélnek róla a regényben, mind csak önmagukról beszélnek. Stelláról akarnak beszélni, de mégis újra és újra önmagukról beszélnek.
Úgy látszik, nem is tudunk másról beszélni csak magunkról. Akarva, akaratlanul mindig az előtérbe tolakszunk. Mindig fontosabbak akarunk lenni, mint a másik.
Szóval ebben a regényben mindenki magáról beszél, mindenki zuhan, sőt van, aki eltűnik, vagy új életet kezd. És ezeket a szálakat Ullmann remek stílusérzékkel, visszatérő motívumuk egész halójával, magabiztosan tartja a kézben.
Csak az a halkés ne lenne annyira közel!

6 hozzászólás
>!
pat
Linn Ullmann: Stella zuhan

Nem, egyáltalán nem állítom, hogy értem a regény összes szimbólumát, mágikus-szürreális képeit, és hogy látom az ezernyi finom fonálból szövődött mintát. És lehet, hogy amit én ebben a szövegben látok, pláne amit belelátok, az köszönő viszonyban sincs az írói szándékkal.
De azért az biztos, hogy a hangulata megfogott. Elszomorított, a végén sem adott feloldozást (pedig!), és végtelenül szántam a szereplőket.
Mennyi üresség, mennyi szeretetlenség, mennyi kihűlt kapcsolat, mennyi elutasítás, közöny és reménytelenség! Ezek a skandinávok nem viccelnek, ha tévútra siklott életekről van szó…
Vajon csak én látom úgy, hogy ezek a szereplők itt csak ülnek, ülnek, sóhajtoznak, az ég egy adta világon semmit se tesznek, és borzadva néznek körül, hogy itt bizony egy csepp szeretet sincs, és minden hogy kiürült, hogy elromlott, jaj. Vajon honnan lenne körülöttünk, bennünk bármi is, ha mi, saját magunk nem teszünk hozzá, érte semmit?

5 hozzászólás
>!
cseri P
Linn Ullmann: Stella zuhan

Krimiket olvasok mostanában zsinórban, ehhez van kedvem és idegzetem, viszont Ullmanntól nagyon tetszett nyáron a Szemem fénye, így gondoltam, ezzel is meg lehet próbálkozni. Rossz nem lehet. Egyébként mind a kettőben vannak krimielemek, de nem ezért választottam. Viszont Ullmann-nal meg úgy vagyok, hogy nem minden könyve tetszett, és ez sem. Pedig némi hasonlóság azért van a Szemem fényével. És ha jól sejtem, az apukájától is kölcsönzött itt egyet-mást. Sok mindent elviselek amúgy könyvekben, amit nagyon nem bírok, az a full nyomasztás. Na ez egy elég nyomasztó könyv volt. Bizonytalan időre visszatérek a krimikhez.

1 hozzászólás
>!
cortinadampezzo P
Linn Ullmann: Stella zuhan

Stella zuhan. Nem tudjuk, hogy leesett, leugrott vagy lelökték, mindenesetre egy oslói bérház tetejéről két másodperc hosszan zuhan, majd holtan terül el a földön. Stella azonban nem csak ebben a két másodpercben van a levegőben, egész életében egyfajta depresszív létállapotban lebeg, ahonnan felfelé nem vezet út, de lefelé is csak egyetlen: a halál.

Stella zuhanásával párhuzamosan azonban a regény színvonala is meredeken esik. Bár érdekesen indul, hamar önismétlővé válik, konkrétan ugyanazt a nagyjából harminc oldalt olvassuk újra és újra 250 oldalon keresztül: Stella boldogtalan, a férje boldogtalan, a gyerekei boldogtalanok, az egyetlen barátjának nevezhető idős férfi, Axel boldogtalan és meg akar halni. És tulajdonképpen nem is szól másról Linn Ullmann regénye, csak erről: papírmasé karakterek kínlódnak a saját életükkel, és ezt újra meg újra meg újra az arcunkba tolja a szerző.

Ullmann regényalakjai ráadásul komplett elmebetegek: Martin, a férj, konkrétan pszichopata, aki a saját csecsemő lánya megerőszakolásáról álmodik, de a szeretetre képtelen Stella sem sokkal jobb nála. A megismerkedésük is rémesen bizarr, Stella vett egy kanapét, amelyet a bútorboltban dolgozó Martin szállított ki neki, majd nem ment haza többé. Beköltözött egy tökidegen nő lakására, előbb öngyilkossággal fenyegetve, majd erőszakoskodva, végül teljesen a hatalmába kerítve őt. Később egy vízvezeték-szerelő (akivel mi nem is találkozunk, csak néha megemlítik) költözik be hozzájuk, szintén önkényesen, aki évekkel később az új lakásba költözéskor is velük tart. Bele sem merek gondolni, mi történhetett a gázóraleolvasókkal vagy a pizzafutárokkal.

A Stella zuhan szövege mindenfajta stílust nélkülöz, ami még zsánerirodalmi szinten sem megy el, szépirodalomnak pedig pláne nem nevezném. Tele van olyan béna mondatokkal, amelyeket a szerzője minden bizonnyal nagyon bölcsnek gondolt, de inkább tűnnek egy írónak készülő kamasz roppant emelkedett és magvas (és ennek megfelelően sznoboskodó) gondolatainak. Emellett bántóan igénytelen kifejezésmódú, és ennek nincs különösebb célja, hacsaknem az, hogy a széplelkűeket megbotránkoztassa pár csúnya szóval, de ez a 21. században már nem lépi át senkinek az ingerküszöbét.

>!
Scolar, Budapest, 2011
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632442860 · Fordította: Földényi Júlia
>!
Miestas
Linn Ullmann: Stella zuhan

Nem hiszem, hogy a jó irodalom szabálya az, hogy kellemes vagy megnyugtató legyen. A jó irodalom mindig kritikus, határokat feszeget, kilép a komfortzónából. Azoknak, akik a kanapéra kucorodva akarják magukat kényelembe helyezni egy könyvvel, fel kell tenni a kérdést: komfortosan akarod érezni magad, vagy jó könyvet akarsz olvasni? ” Linn Ullmann

Nos én jó könyvet akartam olvasni, olyan könyvet ami nyomot hagy bennem, amin napokig el lehet rágódni, ami gondolatokat ébreszt, ami nem ereszt. A Stella zuhan ilyen könyv, és ilyen a többi könyve is Ullmannak. Van akinek nagyon megrázóak, néhol talán perverznek is mondhatóak írásai, de egy tény, hogy aki ráérez az ízére azt nem ereszti.
Stella zuhan mentálisan és fizikailag is..nincs happy end, ne várd! Nyersen őszinte, hideg és fagyos skandináv írás. Ugyanakkor mégis ott van a melegség is a szeretet, ami talán nem mer előbújni néha a sok életszerű kegyetlenség mellett, de él. Él, még akkor is ha nem merjük kimutatni mi emberek, hogy szeretni jó,hogy egy kisgyerek ölelése maga a boldogság, a társunk, szerelmünk mosolya többet ér mindennél. Hiszem, hogy ez az üzenet is átjön majd az Ulmann olvasóknak, nem csak a nyomasztó, gyomorgörcsöt okozó feszültség.

4 hozzászólás
>!
Skeletrino P
Linn Ullmann: Stella zuhan

Szép ez a zuhanás. Mindannyiunké szép, hiszen foggal – körömmel ragaszkodunk hozzá. Persze vannak csúnya pillanatai. És időnként egy másik zuhanás csatlakozik hozzánk. Aztán valamelyikönk előbb ér földet.
Tetszett Stella élete. Tetszett az emlékezés.
Együtt zuhantam valakivel, előszőr szorosan, majd kissé eltávolodva tőle. Nem is olyan rég földet ért. Sokat gondolok rá.
Ullmann félelmetesen szürreális. Félelmetesen valóságos. Szerettem a gondolataival zuhanni néhány napon át.

>!
fülcimpa
Linn Ullmann: Stella zuhan

Nem zuhantam a főhőssel… szerencsére… furi hangulat, kapkodás – az időben és a mini jelenetekben, gondolatokban –, erőteljesen depresszív érzet, minden szereplő sejtelmesen érdekes gondolatmeneteket sző, kérdések: jó-e megöregedni, egyáltalán érdemes-e, élhetek-e ha ő már nincs, ki, milyen titkokat rejt el lelke legmélyén, tudunk-e igazán szeretni, és az életnek mi az értelme? (utóbbira ne is figyeljetek, csak magamban tettem föl….)

>!
ervinke73
Linn Ullmann: Stella zuhan

A strucc csupasz nyakát elvágó kés élén megcsillanni látszik a zuhanó nő.

3 hozzászólás
>!
Rézangyal
Linn Ullmann: Stella zuhan

Hiteles könyv, arról milyen is nőnek lenni. Lebegni vagy éppen zuhanni a létben. Bizarr szimbólumokkal bőven átitatott regény egy nőről, és egy avokádózöld kanapéról és mindazokról, akik valaha is ráültek és kívántak valamit.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
_natalie_ I

Először találkozik egy kék madárral. A madár félénken megjegyzi, zuhanni nem ugyanaz, mint repülni.

47. oldal

>!
csillagka P

Felszabadító annak a gondolata, hogy a következő temetés, amin részt veszek, a sajátomé lesz.

35. oldal

>!
csillagka P

Néha, amikor a boldogságot emlegetem, valójában a vigaszra gondolok.

71. oldal

>!
Dormeck P

Szerettem volna kioktatni, hogy mikor az ember megírja életének forgatókönyvét, nagy gonddal kell kiválasztania a szereplőket.

>!
_natalie_ I

Azt mondja, szereti a videojátékokat. Én erre azt válaszolom, hogy én pedig az óriáskerékben lelem örömömet. Soha egy szóval sem említenénk, mennyire magányosak vagyunk mindketten.

25. oldal

>!
gabrysia

Azt mondta, ha nem szokom le, meg fogok halni. Mire én közöltem vele, hogy ez nem elég súlyos érv, hiszen 1) rendkívüli élvezetet lelek a dohányzásban, 2) nincsen kifogásom a halál ellen. Inkább most essünk túl rajta, mint később.

27. oldal

>!
gabrysia

Halott testem kezdett szétesni, válogatott fájdalmak gyötörtek. Azért használom a „válogatott” szót, mert Isten, ha ugyan létezik, kegyetlen feltaláló. Az emberi testet és lelket kínzó fájdalmak és panaszok leltára igazi mestermunkáról tanúskodik. Isten nem szépít meg semmit – minden fáj, minden darabokra hullik –, hiszen olyannyira nyilvánvaló, merre tartunk. Meghalni valósággal megkönnyebbülés, de az öregedés kemény robotmunka.

30. oldal

>!
Hanayome

Akárcsak ma, úgy minden reggel megszületik bennem a remény, hogy ez életem utolsó napja.

23. oldal

3 hozzászólás
>!
Ninácska P

Ha létezik Isten, hát levegőnek néz; vagy a Halál bokros teendői közepette egyszerűen megfeledkezett rólam.

67. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karin Fossum: Az Ördög tartja a gyertyát
Jo Nesbø: Kísértet
Jo Nesbø: A fiú
Jo Nesbø: Fejvadászok
Chris Carter: Kivégzés
Donna Tartt: A titkos történet
Patricia Highsmith: A balek
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok