Áldott ​gyermek 115 csillagozás

Linn Ullmann: Áldott gyermek

1979 ​nyarán szörnyűség történik a gyönyörű Balti-tengeri szigeten. A féltestvérek, Erika, Laura és Molly minden évben itt töltik a nyarat temperamentumos apjuknál, Isak Lövenstadnál. A három fiatal lány gyorsan változó, kiszámíthatatlan viszonyt alakít ki a többi ott nyaraló vendéggel, köztük Ragnarral. A gátlásos fiú mindig fut valaki elől, Isakhoz pedig valamiféle furcsa vonzalom fűzi.
A tragédia után huszonöt évnek kell eltelnie, hogy a nővérek visszatérjenek a szigetre, és szembenézzenek a múlttal.
Az Áldott gyermek a bűn, a felelősségtudat és a megbékélés, az emlékezés és a felejtés közti sodródást írja le, miközben a cselekményt a nyers érzékiség és az erőszak hullámai festik alá. Az egyes élettörténetek törékeny közös sorssá fonódnak – ám e közösségben szinte bárki kívülállóvá, kitaszítottá és üldözötté válhat. Az Áldott gyermek három nő életét mutatja be rendkívüli gazdagsággal, emellett pedig szokatlanul szép portrét fest egy édesapáról.
Linn Ullmann az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Scolar, Budapest, 2016
398 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632440293 · Fordította: Varsányi-Munkácsi Eszter
>!
Scolar, Budapest, 2008
398 oldal · ISBN: 9789632440293 · Fordította: Munkácsi Eszter

Kedvencelte 17

Most olvassa 3

Várólistára tette 92

Kívánságlistára tette 56


Kiemelt értékelések

>!
Bleeding_Bride ISP
Linn Ullmann: Áldott gyermek

Linn Ullmann már az első találkozásunk során teljesen elvarázsolt, rögvest elkezdtem begyűjtögetni a könyveit, de féltem rögvest folytatni a műveivel való ismerkedést. Nem hiába. Ezt a kötetet több, mint egy hónapja olvastam el, mégis ismét összeszorult a gyomrom, amint elkezdtem értékelni.
Ez a nő nem normális, vagyis egy zseni, vagy nem tudom. Lassú folyású történetei, teletűzdelve olvasás közben lényegtelennek tűnő, túl írt, fölösleges részletekkel a végére kicsit megsiratnak és elérik, hogy felforduljon a gyomrod a rideg valóságtól, amit feltár és amiben élünk.
Jelképek, burkolt utalások, metaforák csodálatos együttese.
Imádom, de idén nem biztos, hogy még egy művét kézbe veszem, pedig olyan űrt hagy maga után mindig, mikor befejezem az aktuális választottat.

>!
nyerw
Linn Ullmann: Áldott gyermek

Ez volt az utolsó Ullmann-regényem, legalábbis addig, míg meg nem írja a következőt, és ki nem adják angolul vagy magyarul. Szomorú vagyok most, holott az olvasottak közül talán ez tetszett a legkevésbé, de még így is eléggé ahhoz, hogy olvasni akarjam minden lehetséges szabad percben.

A történet három nővér emlékeiről szól egy bizonyos nyárról, amikor vége lett a gyermekkornak. Az omnipotens narráció szűrőjén keresztül a három nő gyermek/kamaszkori nézőpontja elevenedik meg, és a jelen időben elbeszélt utazásra felfűzve bomlik ki a nyár története. A regény vége felé beúszik a nézőpontok közé a magját igencsak bőkezűen szóró apáé is, bár magáról a viszontlátásról már nem szól a történet.

A sziget motívuma és az apa figurája számos irodalmi művet juttathat az olvasó eszébe A legyek urától kezdve A viharig. A nyár idejére tökéletesen zárt és izolált közösséggé váló szigetlakók belső szabályaiból törvényszerűen következik a tőlük különbözőek kitaszíttatása, de ez a motívum a lakóparkról szóló történetrészben is megjelenik. Isak, az apa különleges adottságokkal rendelkező férfi, akitől mindhárom lánya örökölt valamit. Erika okos, Laura érzékeny, Molly tehetséges és különleges látásmóddal bír. Isak a szigeten rendezett színdarabban és magában a regényben is Prospero alakját idézi meg, de más történetelemek sem engedik eltűnni azt a képzetet, hogy itt egy gazdag Shakespeare-utalásrendszert találunk.

A lassú folyású történet hosszasan időz a gyermekkorból őrzött benyomásoknál, amelyek sokszor igazán idilliek. A fordulópont után azonban a kedves, meghitt nyári otthon rothadni kezd, szétesik, sötét lesz és hideg, a lányok jövőjében pedig egymást váltják a skandináv regények jellegzetes, a felnőttléthez kapcsolódó eseményei.. Azt, hogy ki az áldott gyermek, az elbeszélő nem árulja el nekünk. Bizonyos értelemben mindegyikük az, és egyikük sem.

Szép volt ez a könyv. Rettentő türelmesen és kitartóan várom, míg megszületik egy újabb Ullmann-regény. Amely talán egy újabb áldott gyermek lesz – mondta nagy pátosszal a posztoló, majd bevonult a sarokba szégyellni magát.

1 hozzászólás
>!
szigiri
Linn Ullmann: Áldott gyermek

Azt hiszem a skandináv filmek után a skandináv könyvek is a kedvenceim lesznek. Vagy mintha a kettő ugyanaz lenne, ugyanonnan fakad? Nekem ez a regény is egészen filmszerű volt. Bár a norvég írónőről tudni kell még azt a sokszor a fejére olvasott tényt, hogy filmes-gyerek, Ingmar Bergman és Liv Ullmann lánya, és imádja a filmeket. Nem baj ez. Kicsit az amerikai nagyregénybe illeszkedő, egyáltalán nem posztmodern, teljesen hagyományos nyelvezetű, olvasható és nagyon olvasmányos könyv. Nekem kellően pörgős volt, illetve kellően illeszkedett a történethez a cselekmény sebessége. Különösen tetszett a filmekhez hasonlóan visszatérő motívumokkal (vagy ezek már szimbólumok?) operálás (haldokló madarak, eső és vihar, stb.), amit nem is biztos, hogy meg kell magyarázni. Az idősíkokban azért kicsit ugrál a könyv, de valóban nem a szöveg, a textus miatt kell kapaszkodnunk, a történet az, ami visz minket.

És mennyi jó filmes epizód: a veréb-temetés, a stopposok felvétele, az utolsó epizód, amikor Erika megérkezik a szigetre és kanapét könyörög ki a fogadóstól. Apró kis cserepek, amikre majd a történet pontos ismerete nélkül is emlékezni tudunk.

A végén azt gondoltam, hogy az IKEA-thriller egy leíró jelző erre a könyvre, amit úgy kell érteni, hogy mintha az IKEA-ban olvasnánk egy szörnyű történetet. Hogy látszólag minden rendben körülöttünk, de igazából pedig minden mindennel haragban van,. Szárítókonyha van, de családi béke nincs. Család se igazán van. Csak nők meg gyerekek, férfiak és nők vannak. Kisebbség és többség. Azaz áldozat és áldozók. Tényleg, lehetne IKEA-s Legyek ura is. Legyen inkább ez: az IKEA-s Legyek ura.

Bár karácsonykor írom az értékelést, ez egy húsvéti könyv inkább.

3 hozzászólás
>!
StJust
Linn Ullmann: Áldott gyermek

Linn Ullmann-ig Ingmar Bergman-on keresztül vezetett az út, így a könyv olvasása közben nem tudtam elvonatkoztatni a nagy mestertől, akinek legifjabb sarját tisztelhetjük az írónőben. (Bergman-nak egyébként hivatalosan 9 gyereke van – különböző almokból-, köztük egy ikerpár is.)
Ullmann elég rendesen beleírta a papát ebbe a sztoriba (egy morózus alak, akinek csomó gyereke van különböző nőktől, saját szabályai szerint él a világban, élete végén egy szigeten húzza meg magát, utolsó felesége meghalt). Valószínűsítem, hogy hasonló kapcsolata lehetett vele, mint a történetbeli lányoknak. Érdekes, hogy nem veszi le a keresztvizet az öregről, hanem a lányok szemszögéből, elfogulatlanul láttatja az eseményeket (a legkisebb lánynak talán nagyobb szerepet is szánhatott volna, ő picit kevesebbet „jut szóhoz”), bár maga Isak jelenkori alakja nem jelenik meg, csak múltbeli énjét villantják föl lányainak visszaemlékezései. A sziget és Farö között is feltűnő a hasonlóság, Bergman itt épített házat, hogy Liv Ullmann-nal –Linn anyjával, akivel történetesen nem házasodtak össze-, örökre itt éljenek. Bergmant rendkívüli módon megfogta a sziget atmoszférája, és több filmjét itt forgatta, többek között a Szenvedély –Liv Ullmann ebben a filmben is játszott – címűt is. Megint csak érdekes a párhuzam a Szenvedély és az Áldott gyermek között. Mindkettő egy szigeten játszódik, de míg az előbbi, felnőttek játékát mutatja be, addig az utóbbi a gyerekek talán kegyetlenebb világába enged bepillantást. A tragédia mindkét esetben emberi kegyetlenkedések miatt következik be, de a Szenvedély-ben nem kap központi szerepet, az Áldott gyermekben viszont nyomasztóan ott van a sorok mögött, a múlt egy feldolgozatlan szelete, amit talán sikerül a három lány látogatásával helyretenni, de ezt már nem tudhatjuk meg a történetből, mert Ullmann nem meséli tovább.
Linn örökölt valamit ősei alkotói vénájából, egy olvasmányos, de igényesen megírt könyvvel gazdagította a Skandináv irodalmat.

>!
Miestas
Linn Ullmann: Áldott gyermek

Még mindig nem tudom értékelni, annyira ütős volt, annyira tetszett , annyira gyorsan magamévá tettem…annyira, de annyira

3 hozzászólás
>!
fukszia
Linn Ullmann: Áldott gyermek

Erika, Laura és Molly három testvér, akik különböző anyáktól születtek és Isak az apa személye kapcsolja össze őket. Na és a nyár, ait mindannyian Hammerső szigetén töltenek. A regény felépítése egy szép lánchoz hasonlít a legjobban. A láncszemek a múltból és a jelenből, a lányok életéből kerülnek ki és a gondolat, – emlékfoszlányok egymásba kapcsolódva alkotják a láncot. a láncon a kapocs Ragnar személye, aki az áldott gyermek. Hogy miért áldott és miért nem üldözött vagy átkozott, arra nekem a fiú karaktere, viselkedése a magyarázat a többi fiatallal szemben. Persze erről (is) lehet vitatkozni, de nekem ezt sugallja. Nagyon tetszettek a leírások, a történetvezetés, a lányok személyisége és akönyv felépítése. Egy szóval ötös a javából és kedvenccé avanzsált!

1 hozzászólás
>!
mmária
Linn Ullmann: Áldott gyermek

Három nővér életével ismerkedhetünk meg, egy fantasztikus tájon. A Balti-tenger gyönyörű szigetének közösségének életébe, mindennapjaiba is betekinthetünk. Fantasztikusan felépített regény, jól beállított képek. Nagyon tetszett, egyszerre meghökkentő, élvezhető, lebilincselő és olvasható. Örülök, hogy ezt a könyvet választottam.

>!
csillykelemen
Linn Ullmann: Áldott gyermek

Nehéz írnom erről a regényről, mert bár voltak részletei, amelyek kiemelkedően tetszettek és megleptek, olykor még sokkoltak is, mégsem tudom egyértelműen azt mondani, hogy ez egy jól megírt és tökéletesen felépített történet.
Az apa-lánya és lánytestvérek kapcsolatának bemutatása szerintem megfelelően strukturált. Tetszett, hogy mind a három testvér hangja megszólal a regényben. Így mindegyikük szemszögéből átélhetjük életük fontos és olykor – véleményem szerint – kevésbé fontos eseményeit. Ullmann ezáltal tökéletesen felvázolta a szülő és a gyermekei közötti kapcsolatokban és a testvérek egymáshoz fűződő viszonyaiban rejlő érzelmeket. Örültem annak, hogy az írónő nem tette egyértelművé a könyv befejezését és így az olvasóra bízta az utazás végének állomását.
Ugyanakkor a szigeten élő tinédzserek között dúló feszültségekről és viszályokról keveset tudtunk meg. Úgy éreztem, hogy az első két fejezet, amely sejteti a zord befejezést többet is elárulhatott volta a kamaszok belső világáról. Mikor a harmadik fejezetben egyszer csak, mint egy arculcsapás minden gyerekes csíny könyörtelen bánásmóddá fejlődik szinte levegő után kaptam. Megráztak az események ugyanakkor azt hiányoltam, hogy mindez mért nem jelent meg eddig sokkal hangsúlyosabban. A törnétek után is, ahelyett, hogy megtudnánk mit éreztek a gyerekek, pusztán annyi derül ki, hogy az iskolában romlottak az osztályzataik. Nekem ez kevés volt, de lehet, hogy csak az én érdeklődésem igényelt volna ennek a vonalnak nagyobb figyelmet.
Összességében mindenképpen örülök, hogy elolvastam a könyvet.


Népszerű idézetek

>!
fukszia

Nem tűnünk el nyom nélkül. Az életünkkel hagyunk nyomot magunk után.

3 hozzászólás
>!
Amadea

Elisabet azt mondta, hogy Isaknak olyan a nyelve, mint a kígyónak, kicsap a szájából és mérget lövell ki.
– De neked kell eldönteni, hogy bele akarsz-e halni – mondta.

49. oldal

>!
fukszia

Hanem Ragnarból sohasem kaphatnak eleget. Ez már csak így van. Ragnar a legszebb, a legkedvesebb. A leginkább vágykeltő. Ragnar az áldott gyermek. Rohan és rohan, és csak nagy ritkán kapják el. Ragnes hallja a saját lélegzetét, egyenletesen beszívja a levegőt, majd egyenletesen kifújja.
Most már messzire lemaradtak mögötte. Hallja még mindig a kiáltásaikat. És a nevetést. De a köztük lévő távolság egyre csak nő, és azok hamarosan eltűnnek majd, és akkor ő teljesen magára marad, és végre szabad lesz, teljesen.

>!
mandarina

Egyébként Erika úgy gondolta, jobb lenne Sundtnek, ha halott lenne. Halottnak lenni nem kerül semmibe. Azután, hogy az ingatlant felosztották, a temetést, a sírkövet, a virágokat és a tort a rákos-lazacos falatkákkal pedig kifizették, gyakorlatilag ingyenes volt halottnak lenni, és ez Sundt számára kétségkívül nagyon előnyösen hangozhatott, csak ne félt volna annyira a haláltól. Sundt éjjelente ébren feküdt és érezte testműködése apró szabálytalanságait, és azon fantáziált közben, mennyiféle veszély fenyegeti őt.

23. oldal

4 hozzászólás
>!
mandarina

Ébren vagyok, mondta Ragnar. totálisan ébren, annyira ébren, amennyire sosem voltam a majdnem tizennégy évig tartó életem során. Hogyha ez nem ébrenlét, hanem ez az alvás, akkor mindig így akarok aludni.

115. oldal

>!
narziss

Telente nem sok turista érkezett Hammarsőre, akik mégis odamentek, sose nevezték volna magukat turistának. Ők be sem tették volna ide a lábukat nyáron. Mert olyankor a sziget nem is volt önmaga. Nyaranta Hammarsö kivirágzott, gyönyörű lett, csábító, hízelkedő, de ez az egész nem volt más, mint színjáték. Nézz csak rám, milyen szép vagyok ebben a sápadt, esti fényben, milyen gyönyörűen táncolok, hajamban piros mákvirágokkal. Nem, akik télen látogattak ide, azok a szürke, köves tájért, a vigasztalanul hideg szélért, a hosszú éjszakákért, a kihalt, sötétbe borult autóútért és az üres partokért szerették a szigetet. Telente az égbolt egybeolvadt a tájjal, minden fehér volt, vagy szürke vagy fekete. Változatlan. Befolyásolhatatlan. És csupán azok, akik le merték venni a sapkájukat, lemezteleníteni a fülüket a hidegnek, csak azok hallhatták a sziget minden hangját. A tenger mindenhol ott volt. A tengert lehetetlen volt nem hallani. De ott volt még az erdő hangja is, a szélé a fák csúcsainál, és a nehéz, téli cipők zaja a nedves havon, és egy ember lélegzete, ahogy beszívta meg kifújta a levegőt, és párafelhő szállt ki a szájából. Valakinek a neszezése, aki ismerte az utat, és gyakorlottan haladt előre a bokrok és cserjék között, be, a hótól elnehezült lucfenyők közé. És ott, az ösvény végén, ami nem is ösvény volt, sőt már csak földcsík sem, mert most mindent beborított a hó, egy tisztásra érkezett. És itt megállt ő, ő, aki télen jött a szigetre, és aki utat tört magának az erdőben, megállt és kinyújtózkodott. Összegörnyedve ment, sőt még négykézlábra is ereszkedett, hogy eljusson ide, és ugyanabban a pillanatban, amikor kinyújtotta a karját, a nap áttörte a felhőtakarót, a hó pedig fényleni, csillogni és szikrázni kezdett – a hó a földön, a fákon, és az átnedvesedett haján, vizes arcán.
Ettől a váratlan, éles, fehér napfénytől le kellett hunynia a szemét, ha nem akarta, hogy teljesen elvakítsa; amikor újra kinyitotta, csak akkor fogta fel valójában, hogy még mindig ott áll. A havas, ferde tetejű kunyhó még mindig ott áll. És a kunyhó előtt, a magas hóban egy bevásárlókocsi, tele kövekkel.

361-362. oldal

>!
_natalie_ I

Ragnar már nincs sehol. Csak a lélegzete Erika tüdejében. A vére Erika ereiben. Egy adag fájdalom, hullámok és lélegzet. Ragnar lélegzete a tüdejében, a szájában, Ragnar vére az ereiben.
Nem beszélt róla senkivel. Soha.
Ragnar eltűnt.

113. oldal

>!
cassiesdream

És a nő megengedte, hogy bekenje a hasát kenőccsel, és megengedte, hogy az ultrahangfejet a bőrére helyezze, így mintegy kiiktatva a közbülső réteget, mindketten láthatták a teste belsejét egy képernyőn, Isak nem tudott betelni vele, nem tudott betelni az ellenállhatatlanul gyönyörű Elisabettel, a gyomrával, húgyhólyagjával, méhével, petefészkeivel, szülőcsatornájával, cisztáival, szövetével, méhe tartószalagjaival.

64. oldal

>!
cassiesdream

Egy este Tomas kiszabadította magát Erika szorításából; megragadta a kezét, egyik ujját a másik után fejtette le magáról, aztán elhagyta őt.

101. oldal

>!
Dölfike

Ahol a tekintet elakad, elakad a gondolat is.

142. oldal [Scolar, 2008]


Hasonló könyvek címkék alapján

Per Petterson: Lótolvajok
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Camilla Läckberg: Jéghercegnő
Margit Sandemo: Ahol a szél megpihenhet
Jo Nesbø: Szomjúság
Jo Nesbø: A fiú
Margit Sandemo: Örvényben
Karl Ove Knausgård: Halál