Ma ​négykézláb akarok járni 172 csillagozás

Felnőttmonológok
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

„Szóval azt hitted, hogy már felnőtt vagy? Adj nekem pár percet, és elbeszélgethetünk róla.”
Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy mentesülünk a fiatalkori káosztól, és megállunk a saját lábunkon. De vajon tudjuk-e, kik vagyunk valójában, és sikerül-e megőriznünk az élet iránti örömünket és kíváncsiságunkat?
Linn Skaber saját és mások élményeit használta fel arra, hogy fiktív monológokat, rövid történeteket írjon, amelyekben az élet e jelentős szakaszáról próbál mondani valamit.
Ír ráncokról és edzéshisztériáról, magányról, szenvedélyről és vágyról, nagy és kis gondokról, megszakadó kapcsolatokról, egymásra találásról, szerelemről és illatokról, amelyeket sohasem felejtünk. A Szívem egy bezárt bódé című kötethez hasonlóan e szövegek is könnyű tollal íródtak, ugyanakkor a már ismert Skaber-stílushoz híven árad belőlük a komolyság.

Tartalomjegyzék

>!
Scolar, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635094417 · Fordította: Patat Bence · Illusztrálta: Lisa Aisato

Enciklopédia 5


Kedvencelte 18

Most olvassa 16

Várólistára tette 167

Kívánságlistára tette 213

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

A lenyűgöző kamaszmonológok után mindenképpen el akartam olvasni a felnőttekről szóló kötetet is. Ha csak hangyányival, de kevésbé tetszett ez a könyv, mint az első. Volt néhány teljesen elvont, szürreális írás, ami nem talált utat hozzám, viszont a rövidke írások legtöbbje megérintett. Talán a címadó novellában található két mondat az, ami legjobban összefoglalja ennek a kötetnek a lényegét: „Mindannyian cipelünk valamit. Cipelhetjük egy kicsit együtt.” Ez a kötet ugyanis segít megérteni önmagunkat, elfogadni a hibáinkat, és kicsit iróniával szemlélni az életünket.
A könyvben előtérbe kerül a magány, a szerelem és a vágy témaköre. Az olykor szívszorító, máskor megmosolyogtató monológok közül nekem A ráncok története, a Te miért nem jöttél?, a Lisa és Jacob valamint a Péntekről, hiányról és Drøbakról című írások tetszettek a legjobban.
Az vitathatatlan, hogy Lisa Aisato illusztrációi nélkül ez a könyv sokkal szürkébb és üresebb lenne. Már most alig várom, hogy az időskori monológokat a kezembe vegyem.

>!
Scolar, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635094417 · Fordította: Patat Bence · Illusztrálta: Lisa Aisato
robinson >!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Mindegyik fejezet egy-egy külön kis életmese, amiből az élet szeretete árad. Néha jó lenne kívülről szemlélni önmagunkat és tetteinket. Persze az iróniát és a humort sem elfeledve. Patat Bence remek fordítása sziporkázóan élővé varázsolta a prózát, gördülékeny és lendületes, szórakoztató olvasmányt kapunk.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/12/ma-negykezlab-ak…

Bea_Könyvutca P>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Érzelmi hullámvasút és egy kiállítás képei. Ez a könyv egy fantasztikus utazásra vitt el, nem csak a szavakon keresztül szólt a lélekhez, hanem vizuálisan is megszólította azt, hiszen a rövid gondolatokat, írásokat kísérő képek, festmények olyan elementáris erővel támogatták meg a mondanivalót, hogy minden képben ott volt egy történet, elég volt nézni és saját életem pillanatai jutottak eszembe.
Azt mondom mindenkinek, hajrá, menjünk előre, gyűjtsünk pillanatokat, napokat és éveket. Menjünk bátran, vágjunk bele bármibe, hiszen mikor máskor, ha nem, amikor felnőttek lettünk, sőt már a felnőttségből átlépünk az öregség felé. Már nincs mitől félnünk, kérdezzük meg, tegyük meg, próbáljuk ki, ne maradjanak bennünk üres buborékok. Nagyon filozofikus hangulatba ringatott ez a könyv, bár talán az is rátett erre egy lapáttal, hogy egy olyan élethelyzetben talált meg, amikor nagy szükségem volt egy ilyen könyvre.
Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/04/linn-skaber-ma-negykezl…

Morpheus>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Rövid. Keserédes. Szösszenetek. Nem. Kizárólag. Ötvenes. Nőknek.

IrodalMacska P>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

A Kamaszmonológok óriási szerelem volt és kicsit félve is vettem a kezembe ezt a könyvet az első kötet sikere után. A félelem megalapozott volt, de hamar beszippantott a felnőttek világa is.

Minden nap sok-sok ember keresztezi az utunkat az utcán, a munkahelyünkön, a tömegközlekedési eszközökön, a boltokban és minden egyes egyén más történetet hordoz magában. Sokan csillogó külsőt mutatnak, belül mégis rothadnak, míg mások – nemes értelemben vett – egyszerűségükben boldogok. Ez a könyv is azt mutatja meg, hogy mennyire sokfélék vagyunk, egy dolog mégis közös mindannyiunkban: sebeket hordozunk.

Testképzavarral küzdünk, de legalábbis elégedetlenek vagyunk magunkkal. Az öregség szép lassan karon fog bennünket és elbocsátó, szép üzenettel útnak engedi a fiatalságot. Megcsalnak minket, megcsaljuk a párunkat és ami a boldog félnek élete legromantikusabb filmjét jelenti, az a másik számára a megtestesült horror. Titkokat hordozunk, elpalástoljuk azokat… Mások a gyermektelenséggel harcolnak és életük minden egyes pillanata a várakozásról szól. Vagy épp az elengedésről… a menstruáció, a nőiség elengedéséről. A ráncaink is árulkodnak: haragról, szomorúságról, kétségekről, máskor pedig óriási kacajokról. Válás, magány, szeretetlenség és a szülők halála vésnek mély árkokat a szívünkön.

Nem egy szívderítő olvasmány, a legtöbb illusztráció is kifejezetten komor, mégis csodálatos Linn Skåber világa.

>!
Scolar, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635094417 · Fordította: Patat Bence · Illusztrálta: Lisa Aisato
Véda P>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Ha Linn Skaber magyar lenne, akkor Schaffer Erzsébet és Vámos Miklós szerelemgyereke lehetne. Vagy Lázár Erviné. Igen, mindenképpen azt hiszem, az apa személye bizonytalan volna, titok és diszkrét homály borítaná, és mehetnének a találgatások, vajon kire ütött ez a hol megható, hol húsba vágó mesékkel bíró gyerek…
Már jó ideje nem hiszek az életkorban. Élet szakaszokban, és belső érettségben hiszek. Skaber a találkozásokban hisz. Neki is igaza van. Életközépi novellái a meseszerű, az elmulasztott, az elképzelt, a féltőn óvott, a félbe szakadt, a félre sikerült, a sorsszerű, stb találkozásokról szólnak. Érzelmekre ható leltár, amelyet az illusztrációk tökéletesen kiegészítenek.

tammancs1>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Közvetlenül a Kamaszmonológok után olvastam, ennek fényében egy hangyányit kevésbé ütött, mint az előző kötet. De mi lett volna, ha…
A monológok ismét rendkívül erősek, és bár témában számomra erőteljes volt a magánélet kudarcainak, az életközépi válságnak a körüljárása, volt jópár üdítően más írás. Hol szívszorító, hol humoros írások, több színpadszerű jelenettel. A grafikák eszméletlen jók, abszolút kiegészítik a történetet, sőt, néha új értelmet is adnak neki. Mindenképpen ajánlom olvasásra, ahogy a Kamaszmonológokat is, és reméljük hamarosan jön az öregkort kiveséző következő kötet is!
A Könyvekkel a világ körül könyvklub miatt (is) olvastam, @PontosVesszőParipa_Tünde @pontosvesszőparipa_Niki @sassenach @sanna_apró_könyvespolca társaságában pedig élőben is kibeszéltük YouTube-on. :)
https://www.youtube.com/watch…

Petiko P>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

[…] az élet hol ilyen, hol olyan.

Ez egy olyan könyv, amelyik erősen a személyes tapasztalatoktól függően válthat ki érdeklődést vagy érdektelenséget, tetszést vagy nem tetszést. Kit melyik téma érint meg. […] mert mindannyian cipelünk valamit. Az írások egy része inkább az 50-es korosztályhoz szól, vagy akár még feljebb, olyan témákkal, mint az üres fészek, a szülők elvesztése vagy éppen az arcokon lévő ráncok. (Bár ha az utóbbit nézzük, ki tudja, hiszen a mai fogyasztói társadalom ezt már egész fiatalon megoldandó problémaként kezeli azért, hogy minél több, és minél drágább megoldást el lehessen adni.)

Veszélyes olvasmány, mert sebeket téphet fel, amelyekről azt hisszük, hogy már begyógyultak, pedig a fájdalmas emlékek csak jó mélyre le lettek nyomva „Rosszabb lesz, jobb lesz, szebb lesz, és csúnya, de szomorúbb, az nem.”

Zseniális, ahogy ezek a kis szösszenetek nyakon csípik a meghatározó pillanatokat, ahogy rátapintanak a lényegre, a ki nem mondott szavak mögötti gondolatokra, a vágyakra, a félelmekre, ahány hangját meg tudják szólaltatni a szeretetnek, vagy amilyen éles képekkel mutatják be annak hiányát. Bele a közepébe, hol kíméletlenül nyersen, hol finomabban, de mindig fantasztikusan jó humorral átszőve. S ami a legjobban tetszett – ezt úgy látom, még senki nem említette – a kis történeteket lezáró mondatok, amelyekben ott sűrűsödik az egész mondanivaló.

Nem számítottam arra, hogy ez a könyv ennyire erősen fog hatni rám, azt hittem, valami könnyed olvasmány lesz. Hát nem az volt! Hol felzokogtam, hol pukkadoztam a nevetéstől. Egyértelműen kedvenc lett.

Az idézetek sokat elárulnak arról, hogy kit hogyan érintett meg ez a könyv. Én most inkább nem idézek, mindent megtartok magamnak.

De mégis, teszek egy kivételt: És ő továbbra is az én fiam.

tamachan >!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Először is le kell szögeznem, hogy ez a kötet méltó folytatása az előzőnek – az illusztrációk lélegzetelállítóak, a hangulat helyenként szomorkás, máskor könnyed és vidám, de a stílus mindig szellemes, egyszerűen érződik rajta az írónő kreativitása és nagyszerűsége. Azonban mégsem sorolnám a kedvenceim közé. Feltehetőleg, az is kisebb problémát jelentett, hogy fiatal felnőttként (még) nem igazán tudtam azonosulni a legtöbb írással, így sokkal kevesebb történetet cetliztem, mint amennyire számítottam. Ami viszont igazán fájt, hogy inkább tartottam nyomasztónak az egész kötetet, mint felemelőnek és nosztalgikusnak, ahogy az elődjét. A felnőttséggel olyan dolgok (is) járnak, mint szerettek elvesztése, családok szétesése, hűtlenség, meddőség, öregedés – tehát lényegében szinte minden, amitől jómagam is félek. Persze, míg egyes dolgok az élet szerves részét jelentik, amik ellen nem lehet és nem is szabad küzdeni, addig mások összefacsarják a szívemet; hát tényleg az összes házasság rosszul ér véget, tényleg megundorodunk attól, akit valaha szerettünk, tényleg találhatunk a semmiből valaki mást, és ilyen könnyen eldobhatjuk azt, amit mással már nagy nehezen kiépítettünk, tényleg ilyen könnyen tűnnek el barátok az életünkből? Annyi emberi út megy el ilyen irányokba. Nyilván, nem kötelező, hogy így legyen, mégis, a kötet után olyan kicsinek érzem az esélyt, hogy más legyen. Ugyanakkor, ezért mondanám azt, hogy szinte már felér egy önsegítő könyvvel, ugyanis talán ez a szembesülés, hogy nem fogunk mindent elérni, és amit elértünk, azt is elveszíthetjük, megmutathatja, hogy de ez nem a vég. Fel lehet állni ezekből a dolgokból, és lehet új életet kezdeni, akár 50 évesen is. Egyszóval, elég ambivalens érzéseim vannak a könyv felé, de talán ez jól tükrözi azt, hogy magával a felnőttséggel is még így vagyok – mindenesetre, a folyamat már megkezdődött, nem lehet visszafordítani, és a legtöbb, amit tehetünk, hogy szeretünk és az ilyen könyveknek köszönhetően felfigyelünk arra, hogy mások is azt élik meg, amit mi, és mindennek ellenére, van valami szép az életben.

>!
Scolar, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635094417 · Fordította: Patat Bence · Illusztrálta: Lisa Aisato
kriszet_Paulinusz P>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Soha jobbkor nem kerülhetett volna a kezembe ez a könyv. Először könyvtári példányt kezdtem el olvasni, de rájöttem, hogy nekem kell egy saját példány. És milyen jól tettem.

„ Arra gondolok: Ez az élet? Igen, ez. Tényleg ez az élet. Az új élet. Élő halott vagyok egy rózsaszín matracon. Életbeteg.”

Azt hiszem ilyen durva módon még sosem szembesültem azokkal a gondolatokkal, amik évek óta a fejemben forognak. Mit forognak, forronganak! Minden oldalán, minden bekezdésben találtam valamit, amit aztán napokig dédelgettem a lelkemen. Minden téma olyan, mintha a satut kezdtem volna feszegetni, amit csak véres körömáldozattal lehet megtenni, de lehet, hogy igaz a mondás, hogy egy kicsit mindig meg kell halnunk, hogy újra tudjunk élni.
Újabb kedvenc írót avattam.


Népszerű idézetek

Joó_Katalin_Kata P>!

A ráncaim: a lélek naplója. Az élet tükre. A szívdobogás átirata.

104. oldal

Könyvtolvaj_96>!

Arról álmodom, hogy csak olyan emberekkel találkozom, akik szerint jó velem találkozni.

71. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

Tudjuk, hogy egy tavaszt, egy nyarat, egy telet és egy őszt hordasz a válladon. Tudjuk, ki vagy, látunk. Mindannyian cipelünk valamit. Cipelhetjük egy kicsit együtt.

77. oldal Neked, aki nem szereted az életet

3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Az élet hol ilyen, hol olyan. Ez van. Hol ilyen, hol olyan.

178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
Véda P>!

Jó érzés, hogy a hétköznapokon is lehet kedvesnek lenni, és jó érzés, hogy az emberek értékelik ezt.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kedvesség
Joó_Katalin_Kata P>!

Csókolj meg. Csókold meg a nevem.
Csókold meg, aki voltam, és aki lettem.
Kellenek a rég elcsókolt vágyak,
a kopott hétköznapok és mennyasszonyi fátylak.

Csókolj meg. Csókold meg az éjszakám.
Csókold meg a múltam tánc és bor illatán.
Csókold meg az arcom, amilyen volt valaha,
de ne legyen rajta az idő kacaja.

230. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Jópofa vagyok és eredeti, pedig már elmúltam 50.

164. oldal

Maminti9 P>!

Itt ne legyen se halgratinillat, se múltszag, hanem thaicsirke-illat, hogy még ne a saját sírom szaga érződjön, még nem sírkamrát építek, nem múltszagot, hanem hétköznapszagot akarok.

1 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Két hét mezítláb, és az ember talpa megkérgesedik, és nyugodtan futkoshat az erdőben, az áfonyásban és a kavicsokon, észre sem veszi.

126. oldal

Chöpp >!

Régen féltem a randevúktól, és izgultam, nehogy hülyét csináljak magamból. Most félek a randevúktól és a nevetőgörcsöktől, nehogy bepisiljek.

183. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Claire-Louise Bennett: Tó
Krasznahorkai László: A Théseus-általános
Visky András: Júlia
Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk
Erlend Loe: Elfújta a nő
Alessandro Baricco: Novecento
Filip Florian: Mint minden bagoly
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak
Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról
Fóris-Ferenczi Rita: Kalárisok