Ma ​négykézláb akarok járni 37 csillagozás

Felnőttmonológok
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

„Szóval azt hitted, hogy már felnőtt vagy? Adj nekem pár percet, és elbeszélgethetünk róla.”
Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy mentesülünk a fiatalkori káosztól, és megállunk a saját lábunkon. De vajon tudjuk-e, kik vagyunk valójában, és sikerül-e megőriznünk az élet iránti örömünket és kíváncsiságunkat?
Linn Skaber saját és mások élményeit használta fel arra, hogy fiktív monológokat, rövid történeteket írjon, amelyekben az élet e jelentős szakaszáról próbál mondani valamit.
Ír ráncokról és edzéshisztériáról, magányról, szenvedélyről és vágyról, nagy és kis gondokról, megszakadó kapcsolatokról, egymásra találásról, szerelemről és illatokról, amelyeket sohasem felejtünk. A Szívem egy bezárt bódé című kötethez hasonlóan e szövegek is könnyű tollal íródtak, ugyanakkor a már ismert Skaber-stílushoz híven árad belőlük a komolyság.

>!
Scolar, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635094417 · Fordította: Patat Bence · Illusztrálta: Lisa Aisato

Enciklopédia 1


Kedvencelte 12

Most olvassa 12

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Mindegyik fejezet egy-egy külön kis életmese, amiből az élet szeretete árad. Néha jó lenne kívülről szemlélni önmagunkat és tetteinket. Persze az iróniát és a humort sem elfeledve. Patat Bence remek fordítása sziporkázóan élővé varázsolta a prózát, gördülékeny és lendületes, szórakoztató olvasmányt kapunk.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/12/ma-negykezlab-ak…

tamachan >!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Először is le kell szögeznem, hogy ez a kötet méltó folytatása az előzőnek – az illusztrációk lélegzetelállítóak, a hangulat helyenként szomorkás, máskor könnyed és vidám, de a stílus mindig szellemes, egyszerűen érződik rajta az írónő kreativitása és nagyszerűsége. Azonban mégsem sorolnám a kedvenceim közé. Feltehetőleg, az is kisebb problémát jelentett, hogy fiatal felnőttként (még) nem igazán tudtam azonosulni a legtöbb írással, így sokkal kevesebb történetet cetliztem, mint amennyire számítottam. Ami viszont igazán fájt, hogy inkább tartottam nyomasztónak az egész kötetet, mint felemelőnek és nosztalgikusnak, ahogy az elődjét. A felnőttséggel olyan dolgok (is) járnak, mint szerettek elvesztése, családok szétesése, hűtlenség, meddőség, öregedés – tehát lényegében szinte minden, amitől jómagam is félek. Persze, míg egyes dolgok az élet szerves részét jelentik, amik ellen nem lehet és nem is szabad küzdeni, addig mások összefacsarják a szívemet; hát tényleg az összes házasság rosszul ér véget, tényleg megundorodunk attól, akit valaha szerettünk, tényleg találhatunk a semmiből valaki mást, és ilyen könnyen eldobhatjuk azt, amit mással már nagy nehezen kiépítettünk, tényleg ilyen könnyen tűnnek el barátok az életünkből? Annyi emberi út megy el ilyen irányokba. Nyilván, nem kötelező, hogy így legyen, mégis, a kötet után olyan kicsinek érzem az esélyt, hogy más legyen. Ugyanakkor, ezért mondanám azt, hogy szinte már felér egy önsegítő könyvvel, ugyanis talán ez a szembesülés, hogy nem fogunk mindent elérni, és amit elértünk, azt is elveszíthetjük, megmutathatja, hogy de ez nem a vég. Fel lehet állni ezekből a dolgokból, és lehet új életet kezdeni, akár 50 évesen is. Egyszóval, elég ambivalens érzéseim vannak a könyv felé, de talán ez jól tükrözi azt, hogy magával a felnőttséggel is még így vagyok – mindenesetre, a folyamat már megkezdődött, nem lehet visszafordítani, és a legtöbb, amit tehetünk, hogy szeretünk és az ilyen könyveknek köszönhetően felfigyelünk arra, hogy mások is azt élik meg, amit mi, és mindennek ellenére, van valami szép az életben.

Joó_Katalin_Kata>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Rám kacsint egy könyv és azt állítja: ha megfogod a kezem, megmutatom neked a felnőttek világát. Nem volt kérdés, hogy vele tartok.
A felnőttek megrajzolják az álmaikat. Sok-sok színt ölel át a festményük, ami végül egy élet vásznát színezi ki. Így tett Lisa Aisato is a Felnőttmonológok történeteivel: megálmodta, fejben kiszínezte, majd felrajzolta a valóság vásznára.
Mennyi rejtélyt takargat a felnőttek világa. Apró kis mozaikok, amiknek morzsáit a gyermeki énünk gyűjtöget, hogy ha egyszer késszé válik rá.. elkezdjen teljessé válni a képlet. Azonban a felnőtt létet az öregség váltja fel, amihez már senkinek sem füllik a foga. Pedig ez az időszak is elérkezik. A szerencsések nem úszhatják meg.
A fiatalság merész. Az öregség aranyos. Mindkettővel találkoznunk kell. Mindkettővel találkozni fogunk. Hiszek a találkozásokban. Nem véletlenül sodorja felénk a sors azt a kisembert, aki mellettünk ül az általános iskolában. Nem véletlenül kapjuk meg egy egykoron idegen ember telefonszámát, akivel végül barátok leszünk. Nem véletlenül az a taxisofőr jön értünk, aki aznap valójában nem is tervezett dolgozni. S hogy ki, mennyi ideig kíséri az életünket, szintén nem a sértődés és az összeveszés kérdésköre. Sokkal inkább a sors fintora és kiszólása felénk: Később mindent megértesz!
A ráncaink olyanok, akár egy régi ismerős. A múltunk lenyomatai, amiket sokan megsemmisíteni vágynak, sokan elfogadnak, de kevesen szeretnek. Szeretettel tudjunk belenézni a tükörbe, a ráncaink is ezt akarnák.
Szinte mindennek illata van. A halálnak szaga. Mindenkinek elérkezik a napja, amikor múltszagúvá válik. Mások emlékének a parfümévé.

Méltósággal nézzünk elé.

JuhKriszti P>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

A Kamaszmonológokhoz hasonlóan ez is nagyon tetszett. Néhol szomorú, néhol vicces, de egyedi és elgondolkodtató történetek felnőttekről, felnőtt életekről. Mesés illusztràciókkal tarkított kötet. Ez a könyv is polcom éke lett.

Veruc>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Jaj, de jó volt egy ilyen könyvet olvasni a borús januári napokban! Nem minden gondolattal tudtam azonosulni, de a természetesség, ahogy a hétköznapi felnőttdolgokról tud írni Linn Skåber, megérinti a lelket. Lisa Aisato illusztrációi pedig a monológokat egy másik dimenzióba helyezik. Laza, őszinte, komoly gondolatokkal találkozhatunk ebben a könyvben. Olyan érzése támad a felnőttnek, hogy nincs egyedül.

FEdina>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Megnyugodtam. Norvégiában sincs kolbászból a kerítés a felnőtteknek.

Mar az írónő kamaszmonológjait is olvastam, ahhoz is tudtam kapcsolódni, ehhez meg még inkább.

Egy majd három tucat felnőtt mutatja meg, hogy hiába jutottunk tul a kamaszkoron, nincs nálunk az elixír, keressük mi is az utat.

"Aztan valakinek a temetésénél jobbbra fordulsz,
Elkanyarodsz egy vacsoratársaság mellett,
Balra mész tovább egy nyaralás felé,
Onnan egy kilométer egy hétköznapig,
És ott a bal oldalon talán megtalálod az örömöt
Vagy egy emléket, egy fájdalmat vagy egy bódét
Vagy wgy csókot vagy egy utcát vagy egy partot,
És még mindig nem ertél oda."

Hogy hova?
"Az idő múlik,nem tudja elődönteni,
Mire emlékezzek, és mit jobb elföldelni.
De ha arra gondolok, hogy kibírtuk eddig,
Csúszós teleken,behúzott fékkel,
Többre vágyom, mint amit felérek ésszel."

33 történet, gazdagon és szépen illusztrálva, amelyekben magunkra ismerhetünk, ha kellően őszinték vagyunk magunkkal.

Melyik vagyok en? Melyik vagy te?
Tényleg annyira felnőtt vagy/vagyok, mint amennyire mutatod/mutatom magam?

Mindannyian leszünk majd ugy, hogy az életünk végén visszagondolunk arra, hogy kiknek köszönhetjük, hogy ott vagyunk.
Néhányan fekszünk egy rózsaszín tornamatracon egy menő konditeremben, és belebetegszünk a saját életünkbe.
Néhányan egy fancy élet reményében elhagyjuk azt, akivel tökéletesen lehetne figyelni az éjszakai tó tükrét.
Nehanyan küzdünk a felnőtt énünkkel, aki hazazavarna minket ahelyett, hogy egy jó afterpartyba csapnánk.
Nehanyan elengedtük a „bulikat, féktelen táncolást, hosszú éjszakákat, vékony harisnyákat, röhögőgörcsöket, mezítláb gyaloglást az aszfalton a buliból hazafelé reggel hatkor, pofára esést a hóbuckában, újabb röhögőgörcsöket, gondtalan gondolatsorokat, házi pálinkát, éjszakai beszélgetéseket, gitárzenét, szemtust és csevegéseket Fiatalsaggal. Az en Fiatalságommal.”
Mindannyian cipelünk titkos, súlyos terheket, amik nem látszódnak a csemegepult előtt sorban állva.
Sokan várjuk a kiságy lakóját. Hiába.
Mindannyian ráncosodunk, a lelkünk naplója, az életünk tükre.
Sokan vagyunk ugy ,hogy az orrunk előtt dobbant páros lábbal a lehetőség, de mi inkább félrefordítjuk a fejünk, mert az elvarásaink szerint a lehetőség tánclépésben közelít meg minket.
Jó páran felnőtteskedünk,amikor halottaink utan rendet rakunk, de gyerekek vagyunk, amikor rajövünk,hogy a halottol nem kérhetünk praktikus tanácsot.
Rengetegen iszunk, sokszor ha kell, ha nem.
Sokan hazamegyünk vasárnap, és örülünk a régről ismert ízeknek,illatoknak, és visszarepülünk a korábbi életünkbe.
Párunkat elhagynak, és próbáljuk osszerakni újból az életünk.
Némelyikünk küzd a gyerekeiért.
Akadunk jó sokan, akik lehetetlen helyeken ismerjük meg életünk párját.
És mindannyiunkkal előfordul, hogy végtelen sokszor érezzük magunkat magányosnak.

Mert felnőttnek lenni sem egyszerű, sőt még annak tűnni sem az.

Mindannyian egy filmben szereplünk, és „jobb is lehetne, mint a filmen, csak egy állati pocsék forgatókönyvet” írunk.

Nem mindig. Csak néha.

fannimannii>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Az előző könyv után elég sok elvárásom volt ezzel a novelláskötettel kapcsolatban.
24 évesen olvastam el… és tudom, hogy sok novellát nem érthettem meg teljesen, nem volt annyi „Aha-élményem”, mint a Kamaszmonológoknál mert még nem vagyok abban az élethelyzetben… off
Kifejezetten örülök, hogy elolvastam, mert most egy kicsit jobban értem a szüleimet. :)
A történetek nagyon érdekesek, az írónő stílusa még mindig nagyon tetszik, az illusztrációk meseszépek, és maga a koncepció szerintem egyszerűen zseniális.
Várom, hogy a harmadik kötet is megjelenjen, mert nem hiányozhat a polcomról!
Ajánlom elolvasásra minden felnőttnek, mert biztos találtok majd benne olyan részt, ahol magatokra ismertek. :)

Nóra_Alpekné_Barna P>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Ha ilyen olvasmányaim lesznek 2022-ben, akkor biztos jó évet fogok zárni! Januárban evvel a kötettel ugyanis már a második kedvencemet avattam. Linn Skaber tűpontos fogalmazással, néhol humorosan, néhol talán túlságosan is reálisan mutatja be mindazokat a pillanatokat, élethelyzeteket, amelyek a felnőttek életében kritikus helyet kapnak. Öregedés, magány, átlagos élet, szerelem és válás, megcsalás és hűség, anyaság… mind olyan pontok, amelyeknek megélése, átélése nehéz percek mellett örömtelieket is hoz az ember életében. Az illusztrációk pedig annyit hozzátesznek, hogy szétválasztani sem lehetne őket, mégha akarnánk se. Ezek után biztosan beszerzem a kamaszmonológokat is, sőt nagyon várom a szerző harmadik kötetét!

eszter0417>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Elgondolkodtató, olykor megmosolyogtató, máskor könnyeket előcsalogató, legtöbbször pedig szívfacsaró történetek… az ÉLETRŐL.
Nagyon szerettem, csodálatos könyv! Biztos, hogy többször fogom még elővenni, ahogy idősödöm. :)

Pjudit81>!
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni

Elgondolkodtató, vicces, szívbe markoló rövid történetek szép képekkel kiegészítve. Tetszett.


Népszerű idézetek

robinson P>!

A ráncaim: a lélek naplója. Az élet tükre. A szívdobogás átírata.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ránc
Könyvtolvaj_96>!

Arról álmodom, hogy csak olyan emberekkel találkozom, akik szerint jó velem találkozni.

71. oldal

Joó_Katalin_Kata>!

Csókolj meg. Csókold meg a nevem.
Csókold meg, aki voltam, és aki lettem.
Kellenek a rég elcsókolt vágyak,
a kopott hétköznapok és mennyasszonyi fátylak.

Csókolj meg. Csókold meg az éjszakám.
Csókold meg a múltam tánc és bor illatán.
Csókold meg az arcom, amilyen volt valaha,
de ne legyen rajta az idő kacaja.

230. oldal

Könyvtolvaj_96>!

Mert én nem olyan vagyok, mint te. Én nem gáncsolom el azokat, akik próbálnak talpra állni, igyekeznek élni, ahogy mi mindannyian. Én sok szerencsét kívánok nekik az útjukon, boldogságot a világban.

268. oldal

robinson P>!

A válásunk óta annyira gyűlölöm a férjemet, hogy már szinte újra beleszerettem.

28. oldal

Joó_Katalin_Kata>!

A ráncaim: a lélek naplója. Az élet tükre. A szívdobogás átirata.

104. oldal

robinson P>!

A felnőtt férfira vigyázó anya kellemetlen, olyan, mint a tarkóját fújó szél. Az anyákat erről lehet megismerni.

12. oldal

robinson P>!

Azt hiszi magáról, hogy egy tízes skálán kilences, pedig csak hatos, esetleg hajlik egy gyenge hetes felé, de nem több.

32. oldal

robinson P>!

Az életbe belebetegedve fekszem a rózsaszín tornamatracon, és elnézem a megviselt és vékony barátnőimet. Ők nem néznek rám.

25. oldal

Joó_Katalin_Kata>!

És mi történik, ha az embernek azon járnak a gondolatai, hogy ne gondoljon egy bizonyos dologra? Az ember arra gondol.

100. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Erlend Loe: Elfújta a nő
Alessandro Baricco: Novecento
Janikovszky Éva: A lemez két oldala
Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk
Filip Florian: Mint minden bagoly
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról
Fóris-Ferenczi Rita: Kalárisok
Sławomir Shuty: Bomlás