Szülősebek 13 csillagozás

Lindsay C. Gibson: Szülősebek

Hogyan ​gyógyítsuk be azokat az érzelmi sebeket, amelyeket szüleink ejtettek rajtunk felnövekedésünk során, és még felnőttként is fájnak? Például, ha fizikailag ugyan jelen voltak, de érzelmileg elérhetetlenek maradtak. Ha úgy éreztük, bárhogy iparkodunk, nem tudjuk felkelteni az érdeklődésüket, és elnyerni az elismerésüket. Ha elutasítottak vagy bántottak minket. Ha kiszámíthatatlanságuktól, hirtelen hangulatváltozásaiktól, indulatkitöréseiktől kellett félnünk. Ha cserbenhagytak, amikor szükségünk lett volna rájuk. Ha nem értették meg az érzéseinket, sőt, esetleg gúnyolódtak rajtunk. Ha megakadályozták, hogy saját érdeklődésünket, vágyainkat követhessük. Ha beskatulyáztak, és ítélkeztek felettünk. Ha nem tudtak nekünk bensőséges kapcsolatot nyújtani, és érzelmileg magányosan, szorongva, önmagunkat jelentéktelennek, értéktelennek érezve kellett felnőnünk.
Gyermekkori élményeinket természetesen nem lehet meg nem történtté tenni, ám fontos, hogy felnőttként, amennyire… (tovább)

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2021
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155932632

Kedvencelte 2

Most olvassa 8

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Zyta88>!
Lindsay C. Gibson: Szülősebek

Ha van olyan fontos személy az életedben (szülő vagy bárki más), akivel problémás a kapcsolatod, akinek sokszor képtelen vagy megérteni a viselkedését, akinek bizonyos dolgai előtt értetlenül állsz, aki néha az őrületbe tud kergetni, ha sokszor gondokodsz azon, hogy esetleg neked kéne valamit másképp csinálni, hátha akkor jobb lenne a kapcsolatotok, de ha meg is próbálod, akkor sincs jelentős változás, akkor olvasd el Lindsay C. Gibson könyveit.

A szerző mindkét eddig megjelent könyve az érzelmileg éretlen viselkedésről szól, és ugyan a szülő-gyerek kapcsolatra van kihegyezve, de másfajta kapcsolatokra is átültethető. Az előző könyv inkább az érzelmileg éretlen visekedés fajtáit taglalja, és hogy melyik milyen viselkedésben nyilvánul meg, míg ez a könyv azt mutatja meg, milyen együtt élni egy ilyen emberrel, milyen sebeket tud okozni egy ÉÉ személy közelsége, milyen módszerekkel lehet őket leszerelni, elérni, hogy mi is érvényesülhessünk mellettük, hogy merjünk önazonosak lenni, hogyan találjunk vissza a belső világunkhoz, és ne torzításokon keresztül lássuk önmagunkat.

Őszintén megmondom, erős személyes érintettségem van a témában, ráadásul anno 4 éve akkora hatással volt rám Gibson előző könyve (Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei), hogy az volt az egyik, ami elindított a sok-sok pszichológia témájú olvasmány felé, így nálam alapból magasról indul minden, ami tőle megjelenik. Kicsit azért féltem, hogy az előzőhöz képest ebben a könyvben már nem sok újdonságot fogok találni, de ez abszolút nem így lett, olyan dolgokat sikerült megértenem végre, amiken évek óta rágódom. Amikről nem is gondoltam volna, hogy közük lehet az érzelmileg éretlen viselkedéshez, pedig mégis. off

Számomra ezt adta most ez a könyv: sikerült megértenem és magamban helyre tennem dolgokat. Pedig 94 könyvet olvastam már pszichológia témában (köszi, Moly, hogy követed), és mégis tudott nekem olyat adni, amit nem találtam meg máshol. Illetve, ezzel már találkoztam másnál is, de úgy érzem, most ez a könyv tudatosította végre bennem: a másik embert megváltoztatni nem lehet, csak a saját hozzáállásomat. Szép dolog a remény, de nem lesznek egyszer csak másképp a dolgok, mnt amilyenek x éven át voltak. Van, amit bizonyos emberek sosem fognak tudni megadni nekünk, és sokkal könnyebb lesz az életünk, ha ezt sikerül elfogadnunk.

”Meg fogunk könnyebbülni, amint elfogadtuk, hogy nem tehetjük őket boldoggá, nem hozhatjuk helyre az életüket és nem lesznek büszkék ránk. Rendszerint meghaladja a képességeiket, hogy a mi érzéseinket figyelembe vegyék, és nem képesek kölcsönös érzelmi közelségre. Nem tudnak huzamosabb ideig figyelni ránk, és sohasem elég, amit értük teszünk. Továbbra is a gyerek szerepében látnak minket, nem pedig teljes értékű felnőttként. Uralkodnak rajtunk, és elvárják, hogy körülöttük forogjon a világunk. Minden körülmények között az ő érdekeik a legfontosabbak, és hiába élünk példás életet, ők akkor fitymálnak, megaláznak vagy elutasítanak minket.”

Emellett, ami tényleg döbbenetes gondolat volt számomra, hogy lehet indoklás nélkül nemet mondani. Ezt még mindig nem is akarom teljesen elhinni, hogy nem fognak bunkónak tartani, sőt, el sem feltétlen várják tőlem, hogy mindig mindent megindokoljak. De ha el is várják, akkor sem vagyok köteles. Hát, ezt még emésztenem kell. Én az a fajta vagyok, aki nehezen tud dönteni (most azt is megtudtam, hogy miért), és mondjuk egy nagyobb vásárlás előtt ezer dolognak utánanéz, vagy több boltba is elmegy, hogy még saját magam előtt is meg tudjam indokolni, hogy jó döntést hoztam.

Elég gyakorlati volt ez a könyv, én mégis inkább ezeket a felismeréseket tudtam magamhoz venni most belőle. Majd talán a következő alkalommal másképp lesz, merthogy biztosan kell belőle saját példány, amit majd akár többször is újraolvashatok. Ezt fogom tenni a szerző előző könyvével is, mert csak nagyon nagy vonalakban emlékszem már rá, pedig szeretném jobban összehasonlítani ezzel.

27 hozzászólás
Lummina P>!
Lindsay C. Gibson: Szülősebek

Jól felépített, informatív és olvasmányos könyv, számos szakmai hivatkozással, és sok sikertörténettel színesítve. Alapos mű, sok újat tudott mondani, pedig már egy ideje foglalkozom a témával.
A kötet két fő részből áll. Az első részből megtudhatjuk, hogy mi az az érzelmi éretlenség, hogyan alakul ki, mik az érzelmileg éretlen személyiség jellemzői, milyen érzés egy ilyen emberrel élni, valamint azt is, hogyan ismerjük fel az érzelmileg éretlen személy torzításait és álljunk ellen az érzelmi irányításnak (elnyomásnak). Az első részben a szerző bemutat egy sor készséget és módszert is, amik abban segítenek, hogy képessé váljunk az érzelmileg éretlen személyekkel folytatott interakciók kezelésére, a megfelelő határok meghúzására, valamint a játszmák és a kényszerítés elkerülésére.
A második rész az érzelmi autonómiáról – vagyis a megoldásról – szól nagyon gyakorlatias formában. Ebből a részből megtanulhatjuk, hogyan védjük meg érzelmi függetlenségünket és szabadságunkat, ismerjük (f)el az igényeinket, és hogyan növeljük az önbizalmunkat. Ezen kívül megismerhetjük az öt leghatékonyabb módszert az érzelmileg éretlen személyek leszerelésére.
A Szülősebek a szerző második kötete a témában, számomra azonban az első, amit elolvastam. Viszont annyira tetszett, hogy most olvasom a másik könyvét. Eddig úgy látom, hogy a kettő között nincs sok átfedés. Az első könyvében részletesebben kitér az internalizálókra és az externalizálókra, ebben viszont nagyon általánosan ugyanakkor praktikusan kezeli a témát. Szerintem érdemes mind a kettőt elolvasni, mivel kiegészítik egymást. Az Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei inkább az elméletre, a Szülősebek pedig a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt.

bmgrapes I>!
Lindsay C. Gibson: Szülősebek

Ezt a könyvet azért olvastam el, hogy tudjam, ÉÉ szülő vagyok e.
Nos, nem vagyok tökéletes, de menthetetlen sem.

moni79>!
Lindsay C. Gibson: Szülősebek

Sok hasonló könyv van már a piacon (pl. a klasszikus Mérgező szülők), ez mégis tud újat nyújtani. Elsősorban azoknak szól, akik nem akarják teljesen megszakítani a kapcsolatot bántalmazó szüleikkel vagy más, hasonlóan működő emberekkel, csak szeretnék megóvni magukat a további sérülésektől. Sok gyakorlati példával, könnyen bevethető mondattal illusztrálja, hogyan lehet ilyenkor asszertívan kommunikálni. A bántalmazókra csak annyira koncentrál, amennyire szüksége van rá: meg kell értenünk a működésüket, hogy tudjuk, nem fognak változni és nem várhatunk tőlük valódi szeretetet, elismerést.

Caia>!
Lindsay C. Gibson: Szülősebek

Sziasztok, ezt a könyvet esetleg olvassa v. olvasta valaki? Az érdekelne, h. miben más, mint a szerző másik könyve (Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei)? Mert arról sokan írtak, és én is épp most fejezem be, és nagyon bejött (sajnos…) És ha ez esetleg még hozzá tud adni valamit?
Nem tudom, így lehet-e írni, hogy nem értékelek tulajdonképpen…
Előre is köszi!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Zyta88>!

A gyerekkorunkat visszaszerezni nem tudjuk, de semmi akadálya, hogy a jövőnket tetszésünk szerint formáljuk.

236. oldal

moni79>!

Az ÉÉ szülők el tudják érni, hogy szokatlanul hevesen reagáljunk a viselkedésükre. Ennek az a magyarázata, hogy úgy szabadulnak meg egy kellemetlen érzelmi állapotuktól, hogy a viselkedésükkel ugyanezt az érzést idézik elő bennünk. Úgy tesznek, mintha nem éreznék az adott érzelmet, valójában azonban kivetítik ránk, belénk helyezik át, hogy mi dolgozzuk fel, és az a látszat keletkezzék, hogy voltaképpen mi érezzük.

35. oldal

Lummina P>!

Ha ötleteinket és szenvedélyeinket elfojtjuk, összezsugorodik a belső világunk. Érzelmileg elhanyagoljuk önmagunkat, és az így keletkező vákuumot úgy próbáljuk betölteni, hogy megszállottan keressük a kapcsolatokat és a programokat. Csakhogy semmit sem fogunk kielégítőnek találni, amíg a belső élményeinkről nem veszünk tudomást. Nincs az a külső tevékenység, amely betölthetné azt az űrt, amelyet az önmagunk iránti érdeklődés hiánya hagy bennünk.

155. oldal, 7. fejezet - Kapcsolat önmagunkkal (Kulcslyuk Kiadó, 2021)

Zyta88>!

Meg fogunk könnyebbülni, amint elfogadtuk, hogy nem tehetjük őket boldoggá, nem hozhatjuk helyre az életüket és nem lesznek büszkék ránk. Rendszerint meghaladja a képességeiket, hogy a mi érzéseinket figyelembe vegyék, és nem képesek kölcsönös érzelmi közelségre. Nem tudnak huzamosabb ideig figyelni ránk, és sohasem elég, amit értük teszünk. Továbbra is a gyerek szerepében látnak minket, nem pedig teljes értékű felnőttként. Uralkodnak rajtunk, és elvárják, hogy körülöttük forogjon a világunk. Minden körülmények között az ő érdekeik a legfontosabbak, és hiába élünk példás életet, ők akkor fitymálnak, megaláznak vagy elutasítanak minket.

85. oldal

Zyta88>!

Akkor fogjuk tudni, hogy egészséges énképünk van, ha megismertük magunkat és elégedettek vagyunk. Tetszik a személyiségünk – az érdeklődési köreink, a hobbijaink, az ideáljaink – és azok az új erősségeink, amelyeken éppen dolgozunk. Új énképünk birtokában nem azzal vagyunk örökösen elfoglava, hogy mi baj van velünk. Egyszerűen azon vagyunk, hogy a legtöbbet kihozzuk magunkból, és még őszintébben önmagunk lehessünk. Akkor egészséges az énképünk, amikor élvezzük az egyéniségünket, és nem akarunk mások lenni, mint amilyenek vagyunk.

210. oldal

Zyta88>!

– Nem értettem, miért nincs semmiféle hobbim, mint a többi lánynak, de most már tudom. Megtanultam eltitkolni, hogy mi az, ami tetszik, ami érdekel, míg végül már magam sem voltam tisztában vele. (…) Ha megkérdezték tőlem, hogy két dolog közül melyiket szeretném, sosem tudtam választani. Mindig azt mondtam, hogy mindegy, mert annyira féltem, hogy rosszul választok.

154. oldal

moni79>!

Természetesen időről időre előfordul, hogy érzelmileg érett emberek is mások segítségére vannak utalva. De ők ezt másképpen intézik. Amikor segítséget kérnek, tekintettel vannak a másik ember körülményeire is. El tudják viselni azt is, ha valami miatt az illető nemet mond nekik. Nem várják el, hogy hanyatt-homlok rohanjon hozzájuk, körülugrálja őket. Ha pedig segít, kifejezik neki a hálájukat. Az ÉÉ szülők ellenben érzelmi nyomást helyeznek a gyerekükre, és nem fogadnak el tőle nemleges választ.

31. oldal

Lummina P>!

Az énképünkre alapvető hatással volt az, ahogy gyerekkorunkban bántak velünk, gondozóink viselkedéséből szűrtük le ugyanis, hogy kik vagyunk. Nem volt választásunk, az ő szemükön keresztül ismertük meg magunkat. Az ÉÉ szülők azonban nem járulnak hozzá a helytálló énkép kialakulásához, mert sokszor nem veszik észre a gyerekeik egyedi tulajdonságait, képességeit és érdeklődési köreit.
Ezek a szülők elvárják, hogy az ő elképzeléseik szerint alakuljon a személyiségünk, ezért a segítségükkel nemigen alkothatunk pontos képet magunkról. Könnyen megtörténhet, hogy csak aszerint látjuk magunkat, hogy mennyire sikerült megfelelnünk az elvárásaiknak, és a sok negatív visszajelzés miatt jóval kevesebbnek hisszük magunkat , mint amennyit valójában érünk. Amíg nem korrigáljuk magunkban ezeket a tévhiteket, nem tudunk önazonosan élni, fejlődni, nem tudjuk a kapcsolatainkat elmélyíteni önmagunkkal és másokkal.

191. oldal, 9. fejezet - Az énképünk frissítése (Kulcslyuk Kiadó, 2021)

Lummina P>!

Az ÉÉ személyek nem egyedi embereket látnak másokban, hanem torz, szélsőséges szerepeket osztanak rájuk. Hajlamosak minden helyzetben áldozatokat, üldözőket és megmentőket látni. A valóságot ezekre a szerepekre és a hozzájuk tartozó történetekre csupaszítják, és gyorsan levonják a következtetést, hogy ki jó, ki ártatlan, és kinek kellene a megmentésükre sietnie. Ezt a lenti ábrán szemléltetett játszmát drámaháromszögnek (Karpman, 1968) nevezzük.

203. oldal, 9. fejezet - Az énképünk frissítése (Kulcslyuk Kiadó, 2021)

Zyta88>!

Egy ÉÉ szülővel vagy más ÉÉ személlyel fenntartott kapcsolatban sokkal több lelki energiát emésztünk fel, mint amennyit bárki másra fordítunk.
Emellett egy pillanatra sem engedhetjük el magunkat, mert sohasem tudhatjuk, mikor és mi lesz a következő helyzet, amelyben elvárásuk szerint rendelkezésre kell állnunk. Ha egyszer az érzelmileg éretlen kapcsolatrendszerük részévé váltunk, állandóan Damoklész kardjaként lebeg a fejünk fölött egy hirtelen hangulatváltozás lehetősége, és a folyamatos készültség állapotában leszünk. Hihetetlen energiákat emészt fel, hogy önkéntelenül is szünet nélkül a hangulatukat figyeljük.

32. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Forward: Mérgező szülők
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Thomas Gordon – Noel Burch: Emberi kapcsolatok
Cziegler Orsolya: Okos gyerekek, gyerekes felnőttek
Bruce Feiler: A boldog családok titkai
Rebecca Eanes: Hogyan legyél tökéletes anya? Sehogy! Legyél elég jó!
Kádár Annamária – Kerekes Valéria: Mesepszichológia a gyakorlatban
Herner Dorka: Gyerekes gondolatok
Helen Bethune: A szülő is ember