Sötét ​úton (Kate Burkholder 9.) 85% 51 csillagozás

Tisztességgel megírt, súlyos titkokkal megspékelt amish krimi. Nem lesz életem krimije, azonban lekötött, szórakoztatott, egynek tökéletesen jó volt. Olvasmányos, de nem kerülgetett a frász az izgalomtól. A cím pedig elég meglepő volt, ki is járt a Sötét úton. Kerek egész. Jöhet a Vihar után.

Lehet abban valami igazság, hogy könnyebb, ha egy írónő a saját háza táján söpröget. Ott ugyanis nemcsak biztonságosabban érzi magát, hanem rálátva a dolgokra, ismerve a szokásokat, a figyelme totális mértékben irányulhat a történetre. Tudja, hogy a karakterei mely kontúrok mentén mozoghatnak, az életstílusuk, az életvitelük, a hitük, szándékuk, mozgatórugóik meddig nyújthatók, hogy még hitelesek legyenek. Az, hogy az események helyszíne egy „zárt” közösség (amishok – akik egyszerű puritán életet élnek), remek lehetőségeket kínál arra, hogy alaposan felborzolja az idegeinket, főleg akkor, ha van egy olyan rejtély, mint amilyen az erőszakos, zűrös természetéről ismert Joseph King, akit a felesége meggyilkolása miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek. Tökéletes alkalom arra, hogy elmerüljünk a mélyen eltemetett családi titkok feszült, fojtogató légkörében, a vélt vagy valós összefüggések labirintusában, egy nyomozásban, mely egyszerre adhatna választ a múlt és a jelen kérdéseire. Az pedig biztos, hogy a részletesen elmesélt, mindennapok története jól ellensúlyozta az összességében kegyetlen, sötét és durva háttértörténetet, amely a megoldás kulcsa lett. Így aztán Castillo krimijét inkább azoknak ajánlanám, akik a kőkeményen logikus cselekmény helyett a női szemmel és lélekkel boncolgatott, a mindenkori társadalmi közösségekre jellemző őszinte, emberi dolgokat részesítik előnyben.

Nagyon vártam Kate Burkholder újabb kalandját annak ellenére, hogy a legutóbbi nem aratott akkora sikert számomra. Nem a legkomolyabb, legbonyolultabb sorozat, a kultúra csepegtetése, a vallási oldal meg már nem tud akkora pluszt eredményezni ennyi köteten keresztül, lássuk be. Az utóbbi időben néhány molybarát rávilágított erre a tényre spoiler, így az új kötetet ennek fényében néztem. Oda-vissza pattogtak a csillagok, miközben olvastam a sorokat. Nagyon fontos első dolog, hogy ha nem ott játszódik, ahol (direkt nem használom az amish szót), akkor ez elmenne bárhol, bármilyen kontextusban, hisz nem a vallás a súlypontja ennek a kötetnek. Az első fele nagy meglepetést nem mutat, de hirtelen váratlan fordulat alakul ki, mely után azonban nem nagyon van feljebb. A végkifejlet a 2/3-ánál kitalálható, nagy fejtörést nem okoz. Sokkal inkább feszegeti, döntögeti a korrupcióval, a visszaélésekkel kapcsolatos mindennapos problémákat, ami számos könyvben előfordul, mint kardinális téma, de itt, ilyen „előélet” mellett mégis újdonság. Hogy várom-e a következőket? Még szép, hisz egészében nézve kellemes olvasmány, könnyed nyári kikapcsolódásnak teljesen megfelelt, és Burkholder nekem nyavalyoghat! spoiler

Pár éve nagyobb lelkesedéssel olvastam Kate Burkholder kalandjait.
Az első történetek érdekesebbek voltak, de inkább azt tartom valószínűbbnek, hogy egyszerűen megváltozott az ízlésem.
A sztori teljesen kiszámító volt, előre lehetett tudni, hogy spoiler.
Kicsit uncsi volt, nagyobb izgalmakra vágytam volna.

Mint máskor is már, újra Kate Burkholderrel nyomoztam. Az egykori amish lány, aki falujában rendőrfőnök lett, nem megy merészségért a szomszédba. Éppen a nyakassága és önfejűsége meg töretlen igazságszeretete miatt szeretem. Most fájó feladatot kapott: az amish férfi, aki megszökött a börtönből és a környéken bujkál,s akit felesége (s öt gyermekének anyja) megölésével vádolnak, az ő egykori játszópajtása és első szerelme volt.
A férfi látni akarja gyermekeit, s az éppen közelükben lévő Katet túszul ejtve bizonygatja a nőnek, hogy nem gyilkos – egyben segítségét kéri.In medias res kezdést követően események egy darabig lassan csordogálnak, majd egyre jobban felgyorsulnak. Érezhetővé válik, hogy Kate darázsfészekbe nyúlt, amikor nyomozni kezdett Joe és Naomi ügyében. Közben a rendőrnő felidézi magában Joevel való korábbi találkozásait, az őket összefűző egykori eseményeket.
Kétkedő, előítéletes falusiak, Katet „lenyomni” igyekvő kollégák, mohó, botrányt szimatoló paparazzók kerülnek elő.
Örülök, hogy kezembe került ez a könyv. Kate egyéb eseteire is fokozottan kíváncsi lettem.

Kezd rendesen kifulladni ez a sorozat, már az előző könyv se annyira tetszett, ez még annál is gyengébb. Nulla karakterfejlődés a főszereplők egy helyben toporognak, egyre bénább a krimiszál nagy kár érte, mert a első kötetek izgalmasak voltak.

Kate Burkholder nyomozónak nincs könnyű dolga, a férfi kollégái között, akik rendesen félre akarják állítani a nyomozástól. Kate persze nem hagyja magát, szemben megy az árral és igaz, hogy sok kétség közepette, de követi a megérzését és bizalmat szavaz gyerekkori barátjának, szerelmének Josephnek. spoiler

Nehezen tudom elhinni, hogy ez már a sorozat 9. darabja, nem éreztem, hogy már ennyi ideje megy a történet.
Még mindig az egyik kedvenc krimisorozatom, aminek egyetlen darabját sem hagyom ki, és nekem ez a rész is hozta az elvárt színvonalat.
Mindig tud újat mutatni, s itt is egy teljesen új helyzetet képes volt teremteni.
A fülszöveg alapján tartottam tőle, hogy a történet nagy része majd spoiler
spoiler
A prológus miatt azt gondoltam, hogy majd a gyerek lesz spoiler
Már most olvasnám a következő részt.

Fordulatos, érdekes, igazi krimi. Kate Burkholder, régen az amish közösség tagja volt, most rendőrfőnök, akit lehet szeretni, izgulni érte. Ebben a részben egy már lezárt ügyben,az igazságot keresve újra kutatni kezd, bár minden eszközzel igyekeznek gátolni. Az amishok zárt világáról, szokásaikról is olvashatunk. Igazán érdekes volt, nem tudom eldönteni, hogy szimpatikus, vagy sem ez az élet. Jó sorozat, ebben a különleges környezetben.

Aki eddig eljutott a sorozatban, az tudja, hogy mire számítson. Mindig szeretek visszatérni Kate-hez és csapatához. Nem egy agyeldóbós krimi, de kellemes kikapcsolódást nyújtó könyv.
Kate ezúttal a múltja egy darabkáját idézi vissza. Találkozik egy régi tinikori szerelmével, akit a felesége meggyilkolásával ítéltek el, azonban a férfi állítja, hogy nem ő az elkövető. Régen a fiú kedves barátja és játszópajtása volt, de 20 év elteltével Kate nem tudja bízhat-e az érzéseiben.Kezdetben kételkedik, de egyre több apró nyomot talál, ami alátámasztja régi barátja állításait. Tisztára akarja mosni a család hírnevét a gyerekek érdekében, de mint mindig beletenyerel valami olyanba, amire nem számított…
Természetesen itt is, mint mindig Kate a saját feje után megy, és alapvető hibákat követ el…de ettől függetlenül élvezhető volt a történet.