„A mai Kína egyik legfontosabb mozgalma az, hogy fiatal kínai intellektuellek felfedezik tulajdon hazájukat. Egy nemzedékkel előbb még a legprogresszívebb apák is izgató elégedetlenséget kezdtek érezni saját hazájuk iránt. Tudatában voltak annak – igazában rájuk erőszakolták ezt a tudatot –, hogy az a Kína, amelyet a múltban ismertek, nem állhat meg a Nyugat veszedelmes és agresszív modernségével szemben. Nem annyira a politikai modernségre gondolok, mint a közgazdasági, nevelésügyi és katonai események menetére. Ezek a kínai apák, a mai kínai nemzedék apái voltak az igazi forradalmárok. Megsemmisítették a régi dinasztikus kormányzást, hihetetlen gyorsasággal megváltoztatták a nevelési rendszert, fáradhatatlan buzgalommal tervezték meg és állították talpra a modern kormányzás kereteit. Semmiféle régi császári kormány nem hajtott végre ilyen erőszakos gyorsasággal ily roppant változásokat ilyen nagy országban. A változásoknak ebben a légkörében nőtt fel a mai Kína intellektuális… (tovább)
Mi, kínaiak 18 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1935
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Érdekes. Olvasmányos (legalábbis számomra az volt). Picit ellentmondásos. Néhol megmosolyogtatóan romantikus-naiv, néhol meglepően szókimondó, ironikus, humoros, éles kritikája egyaránt érinti (igaz nem mindig ugyanabban a témában) a nyugatot és a kínaiakat.
1935-ben jelent meg. Tudjuk mi volt akkor Európában és szerte a világban. Hogyan lehet ilyen időkben egy népről, nemzetről, a könyv szóhasználatával élve fajról többek számára elfogadható összefoglalást, jellemzést, elemzést írni? Mondhatnám, sehogy. Ez a könyv azonban eléggé visszafogott és józan, színes és érdekfeszítő, még akkor is, ha ma már sok mindennel nem tudunk egyetérteni, még akkor sem, ha nem ismerjük a kínaiakat úgy, ahogy a szerző.
Li Yutang könyve egyféle magyarázat kifelé és befelé egyaránt, a megértetni és megérteni vágyás íratja. A szerző mondhatni ideális pozícióból próbálja bemutatni népét: misszionárius neveltetés után, elfordulva a kereszténységtől/ vallástól, harmincévesen szembesülve népének klasszikus irodalmával, történelmével, több szempontból is képes megközelíteni a kínai nép jellemét, élet- és gondolkodásmódját, vizsgálni az önmagában és népében végbemenő változásokat – nyugat és kelet ütközését, egymásra való hatását, a konvencionalizmushoz és tradíciókhoz való viszonyulást. Vannak érdekes meglátásai, gondolatmenetei Lin Yutangnak, de az egyik, mondhani legzavaróbb dolog, ami szemet szúrt az olvasás során: a szerzőnek nem egyértelmű, hogy a számos kínai jellemvonás, lelki beállítottság, gondolkodásmód mennyire a faj adottsága, illetve mennyiben a környezet hatása. Mert noha az utóbbit többször hangoztatja, mégis számos esetben az ellenkezőjét is állítja vagy sugallja. Nem volt könnyű ezt eldönteni akkoriban (néha ma sem az). Számos tipikus jellemvonás, amit a könyv felsorakoztat ma már egyáltalán nem tűnik annak, a jellegzetes kínai életmód- és talán gondolkodás sem olyan, amilyennek Lin Yutan leírja – de, mint a befejező, apokaliptikus jellegű, pesszimista zárórészből kiderül, saját korában sem volt már az olyan. Nagyon éles saját jelenének kritikája – a kínai jellem és lélek, sőt társadalom és művészet bemutatásakor is elsősorban évszázados, sőt évezredes példákat hoz, míg a jelen minimálisan van jelen. Mert a jelen (1935) kínaija – kínai jellemvonások ide vagy oda – nem a könyv során bemutatott tipikus kínai. A ma kínaija pedig ugyancsak nehezen lehetne azonosítható a minden versenyszellemtől mentes (ezért nemcsak a hódításban, háborúban, de sportban sem jeleskedő, ehhez affinitást nem érző!!!) kínaival, az individualista, nemzeti érzésektől távol álló, hazájával szemben közömbös kínaival, a rendszerektől, doktríner ideológiáktól irtózó kínaival, a tudományokhoz nem értő, a logikus gondolkodástól idegenkedő kínaival.
Kíváncsi vagyok, hogyan írta volna meg a szerző picit később ezt a könyvet, mit mondana a ma kínaijáról, mennyire lenne elégedett azzal, ahogy a kínai jellem és lélek a kommunizmust átalakította (?) – mert ebben hitt.
Még ha olyan kataklizmaszerű felfordulás következnék is be, aminőt a kommunista uralom jelentene: az egyéniség, a türelem, a mérséklet és a józan ész ősi hagyománya megtörné a kommunizmust és felismerhetetlenül elváltoztatná – s nem a kommunizmus volna az, ami szocialisztikus, személytelen és szigorú felfogásával megtörné a régi hagyományt. Ennek így kell lenni.
Először kamaszkoromban olvastam ezt a könyvet, és azóta vágytam rá újra. Rábukkantam egy antikváriumban, és nagyon örülök neki, hogy a polcomon tudhatom, mert tudom, ez az fajta könyv, amit elő-elő fogok venni a jövőben is.
Megfelelő kritikával olvasva, helyén kezelve (már csak kora miatt is) igen gondolatébresztő könyv ez, amiből sokat megtudhatunk egy számunkra oly távoli kultúráról, vagy legalábbis arról, hogy a szerző, Lin Yutang hogyan látta.
Minden „hibája” ellenére ez egy érdekes és jó könyv. Hiba alatt most csak annyit értek, hogy a kora miatt sok minden már szerintem nem egészen állja meg a helyét; valamint azt, hogy gyakran állít valamit, majd elmondja, hogy de annak az ellenkezője is elmondható igazából.
Az viszont mindenképpen jó olvasmánnyá teszi, hogy a kínai kultúra alapelemeivel, a viselkedés miértjeivel és hogyanjaival kapcsolatban rengeteg ismeretet ad.
Népszerű idézetek
A kínai regény tempója nagyjában megegyezik a kínai élet tempójával. Óriási, tarkabarka és sohasem siet.
291. oldal
[…] bármily különösnek látszik is, a taoizmus végtelenül ravasz filozófiájából mindúntalan kibukkan a “türelem” szó. Azt hiszem, a türelem volt a kínai kultúra legkülönb tulajdonsága s a türelem lesz a modern kultúra legkülönb tulajdonsága is, ha ez a kultúra megérik egyszer. Hogy a türelmet megtanulja az ember, ahhoz egy kis bánatra és egy kis taoista cinizmusra van szükség. Az igazi cinikusok gyakran a leggyöngédebb emberek, mert látják az élet ürességét s ennek az ürességnek tudatából az egész világra kiterjedő szánalom származik.
74. oldal
Kínában az emberek egyénileg érettebbek, de politikai és nemzeti szempontból egyszerűen gyerekek.
362. oldal
Nem vehetjük hasznát a gyakorlatiatlan idealizmusnak, mint ahogy nincs türelmünk a doktrínér teológiához. Nem tanítjuk fiainkat, hogy legyenek hasonlók Isten fiaihoz, hanem arra tanítjuk, hogy viselkedjenek józan, normális emberek módjára. Ezért hiszem, hogy a kínai alapjában véve humanista s a kereszténységnek meg kell buknia Kínában, vagy felismerhetetlenül meg kell változnia, mielőtt Kína befogadná. A keresztény tanításokból a kínai nép igazában csak Krisztusnak azt a parancsát fogadja el, hogy “legyetek szelídek, mint a galambok, de ravaszok, mint a kígyók”. Mert ez a két erény, a galambszelídség és a kígyóravaszság, a vén huncut tulajdonságai.
71. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jung Chang: Vadhattyúk 93% ·
Összehasonlítás - Emily Wu – Larry Engelmann: Madártoll a szélben 91% ·
Összehasonlítás - Ha Jin: Várakozás 89% ·
Összehasonlítás - Pu Ji: Az utolsó kínai császár voltam 82% ·
Összehasonlítás - Nie Hua-ling: Két asszony Kínából 65% ·
Összehasonlítás - Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel 95% ·
Összehasonlítás - Weina Dai Randel: A Fényes hold császárnője 93% ·
Összehasonlítás - Ai Weiwei: 1000 év öröm és bánat 91% ·
Összehasonlítás - Peter Hessler: Két év Kínában 91% ·
Összehasonlítás - Mijnders Van Woerden: A könyves asszony ·
Összehasonlítás