Rémesen ​népszerű 33 csillagozás

Szörnyek a populáris kultúrában
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

A ​szörnyek népszerűsége töretlen, sőt felfelé ívelő: rémeink elválaszthatatlan részei mindennapi életünknek. De vajon mennyire értjük a szörnyeket, amelyeket mi magunk hozunk létre, csodálunk és félünk? Látjuk-e, mi köti össze a múlt ikonikus, frankensteini szörnyét a jövő mesterséges intelligenciájával? Mi köze van Marvel Kapitány macskájának az Alien-sorozathoz és miért félnek annyira a Star Trek kemény férfi karakterei az univerzum női szörnyeitől? Miért nem egyfélék a vámpírok, és miért kezdtek el fejlődni a zombik? Milyen szorongásainkat tárják fel az állati szörnyek és a különféle állat-ember és növény-ember hibridek?
Míg a középkorban a szörnyek a veszélyes ismeretlent jelölték a színes térképeken, ma már egész tudományág alapul a szörnyek feltérképezésén. Ebből ad ízelőt ez a népszerű regényeket és filmeket elemző tanulmánykötet – hogy minél jobban eligazodjunk saját világunk szörnyekkel teli térképén, vagyis jobban értsük félelmeinket és önmagunkat: a szörnyek által… (tovább)

A művek szerzői: Benczik Vera, Fekete I. Alfonz, Gyuris Norbert, Kérchy Anna, Limpár Ildikó, Pintér Károly, Rusvai Mónika, Sohár Anikó, Szujer Orsolya, Vancsó Éva

>!
Athenaeum, Budapest, 2021
310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635430017
>!
Athenaeum, Budapest, 2021
300 oldal · ISBN: 9789635430833

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Személy szerint nagyon örülök neki, hogy pár éve az Atheneum Kiadó gondozásában sorra jelennek meg a komoly témákat populáris műveken keresztül bemutató esszékötetek, és annak különösen örültem, hogy végre kijött egy olyan kötet is, ami – bár szintén tematizálva – de nem valamiféle társadalomtudományi kérdést jár körül, hanem egy-egy mű hatásmechanizmusával foglalkozik esztétikai szempontból.
A kötettel kapcsoltban egyetlen halvány félelmem volt, hogy túlságosan belterjes és amolyan akadémikusan bölcsész lesz (a populáris témaválasztás ellenére is), így nekem, aki elsősorban olvasom / nézem a kötetben elemzésre kiválasztott műveket, az esszék belevesznek a terminus technikusokkal pácolt lila ködbe.
Szerencsére ez a félelmem alaptalannak bizonyult. Bár egyértelműen tudományos szabatossággal kerültek megfogalmazásra a kifejtett gondolatok, s óhatatlan, hogy egy-egy szakkifejezés is felbukkanjon, de még az én egynyomatú elemző-közgazdász elmém is képes volt ezeket gond nélkül dekódolni.
Egy ilyen sokszerzős és szerteágazó merítésű kötet esetében természetesen a kifejtett premisszák és konklúziók mélységében voltak különbségek, így volt olyan elemzés, amelynél úgy éreztem, hogy az adott terjedelemben csak a felszínt tudta megkaparni, de ezek is több mint érdekesek voltak.
Illetve voltak olyan esszék is, amelyeket csak részben tudtam értékelni, az elemzett művek ismeretének hiányában, de szerencsére a szerzők minden esetben voltak annyira felkészültek, hogy a szöveg keretén belüli is kellően részletes képet lehetett kapni az elemzett műről, így legfeljebb azt fájlalhattam, hogy nem tudtam összevetni a saját és az író gondolatait az adott műről.
A kötet stílszerűen Panka Dániel Frankensteinről és annak kapcsán a Szörny és annak teremtője tematikájáról írt tanulmánnyal nyit. Mivel maga a téma irgalmatlanul szerteágazó, ráadásul én magam is ismertem a történet hátterét és a legtöbb újra- és tovább gondolást is, ezért nekem nem sok újat mondott az írás, viszont úgy gondolom, hogy akár egy teljes kötetet is lehetne csak ennek a témának szentelni.
A következő tanulmány volt számomra a legkevésbé érdekes a kötetben – Gyuris Norbert a MI-k sci-fi irodalomban és filmekben történő megjelenéséről ír, illetve arról, hogy az emberek MI-vel kapcsolatos félelmei hogyan manifesztálódnak egy-egy alkotásban. Sajnos itt túl sok volt az én ízlésemhez képest a leíró rész és kevésnek éreztem a saját gondolatot, amivel a szerző a témát keretezni akarta.
Pintér Károly a Világok harca kapcsán szintén egy nagyon általános félelmet elemez: a földönkívüli inváziót, és azt, hogy miért is vált ki az emberekből ez a lehetőség mélységes szorongást. Ő kimondottan erre a műre fókuszál és számos érdekes aspektusát világítja meg az eredeti műnek, és annak, hogy milyen társadalmi és politikai háttér miatt lett ez a könyv annak idején olyan elsöprő siker és miért vált maradandó mérföldkövévé a SF irodalomnak. off
Vancsó Éva a Star Trek eredeti sorozatának pár női szörnyét vizsgálta meg és bár nem láttam ezeket a filmeket, de a tanulmány nagyon pontosan bemutatja, hogy a ’60-as évek végén még egy olyan maga nemében kimondottan progresszív sorozatban is, mint ez, milyen megkövesedett nemi sztereotípiák éltek, és ezek milyen módon jelentek meg konfliktusként. Szinte kedvem támadt megnézni legalább ezeket az epizódokat a sorozatból.
A következő írás szerzője Szujer Orsolya, aki az egyáltalán nem cuki cicás tartalmat szolgáltatja. A Marvel Fekete Macskáját és a DC Macskanőjét vizsgálja elsősorban gender aspektusból, beleértve az általa választott elemzett művek erősen túl szexualizált grafikai megvalósítását is, de nem csak a kivitelben fedi fel, hogy mennyire mélyen gyökerező sztereotípiákat testesít meg mindkét szuperhősnő, hanem a cselekedeteikben és szemléletük is, amely szinte automatikusan alárendeli magát egy férfi hősnek. A tanulmány arra keresi a választ, hogy mi lehet ennek az oka. off
Angela Carter kevesek által ismert, de ott kultikus szerző, akinek én a Kínkamra című novelláskötetét olvastam, de Kérchy Anna Esték a cirkuszban c. regényéről szóló elemzése meglehetősen felcsigázó volt, így megint nőtt eggyel az „egyszer majd el kellene olvasni” listám. Carter groteszk, gótikus hatású prózája határozottan nem populáris olvasmány, és nem is biztos, hogy abszolút én vagyok a célközönség, de kimondottan izgalmas lehet ennyire elborult, pszichedelikus művet olvasni és megpróbálni értelmezni.
Személyes kedvencem a Korongvilág, így Sohár Anikó tanulmánya, ami a Vadkanapó c. kötetet kiemelve mutatja be, hogy Pratchett milyen szörnyeket is teremtett és ezek miért is szörnyűek. És nem meglepő módon a tanulmány is arra jut, hogy Pratchett a legrettenetesebbnek a személytelen szürke hatalmat, a valóság revizorait, az embereket tárgyiasító, eldobható eszköznek tekintő orgyilkost Ozsonna ifiurat tekinti.
Miéville new-weirdes elborultságát legjobban a Perdido pályaudvar, végállomás, c. regényből lehet megragadni, ahogy azt teszi Fodor András is, aki a regény kapcsán nem csak a weird irodalom sajátos világ értelmezéséről értekezik, hanem a regény egyik legfurcsább lénye a Szövő és a Bas-Lag, mint város, kifacsart szörnyszerűségét is párhuzamba állítja.
Richard Matheson regénye a Legenda vagyok meglepően élvezetes olvasmány volt, annak ellenére, hogy a McCarthy korszak tipikus paranoid hangulata is süt belőle. Benczik Vera esszéje a kisregény szövegszintű értelmezésén túl a két ismert filmes feldolgozást is elemzi és kiemeli, hogy mennyire nem képes a tömegkultúra befogadni azt, ami az író eredeti szándéka volt. És mennyire vágyik az egyszeri filmfogyasztó valamiféle normális rendbe történő visszarendeződésre, még egy ilyen horror-katasztrófa történet esetében is.
A zombi lét, mint nem poszthumusz, hanem poszthumán állapot? Limpár Ildikó első tanulmányában két friss YA zombi sztorit veséz ki, és mutatja be ezeken keresztül, nem csak azt, hogy a zombi az új vámpír, hanem hogy a zombi motívum már rég nem csak a fogyasztói társadalom kritikájaként jelenik meg a populáris kultúrában, hanem egyfajta kívülálló létként. S így a zombi ezekben a művekben már nem más, mint a társadalom minden átalakulással szembeni ellenállásnak manifesztuma.
A Lavondyss nem lett a kedvenc olvasmányom, mert túl soknak éreztem benne a tudatalatti Jungiánus boncolgatását. Viszont Rusvai Mónika értelmezése meglehetősen sajátos, amit továbbgondolva a Mitágó regények nem is feltétlenül fantasy, inkább egyfajta sci-fi tematikájú művek, amelyek sokkal közelebbi rokonságban vannak a Solarissal, mint gondoltam volna.
Az utolsó tanulmány ismét a kötet szerkesztőjének munkája, ami a Szólít a szörny elemzésével a gyászfeldolgozás, a bűntudat és az elfojtott traumák által életre hívott monstrumot mutatják be. Egy olyan szörnyet, ami nekem anélkül is fájdalmasan ismerős volt, hogy olvastam volna a könyvet.

Popovicsp87 P>!
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Eléggé elbizonytalanodtam, hogy hány csillagra is kéne értékelnem ezt a kötetet. Az alcíme: Szörnyek a populáris kultúrában, és ezért populárisabb szörnyeket vártam volna. De ez az én hibám, mert bár nem azt kaptam, amit vártam, az írások többsége egész érdekes volt.
Valószínű, hogy ha pótolnám a kötetben megemlített műveket, akkor azok értelmezése is könnyebben csúszott volna. De vállalom, hogy béna vagyok, szóval lássuk a medvét.

Panka Dániel nyitótanulmánya a Frankenstein, vagyis inkább az ember által teremtett „szörny” témáját járja körbe. Nem volt rossz, de mivel a téma nemigen köt le, ezért ez a tanulmány sem tetszett, attól függetlenül, hogy mennyire alapos.
3,5

Gyuris Norbert és az M.I.
Összességében tetszett, viszont maradt egy kis hiányérzetem a témában. Itt kezdtem igazán érezni, hogy én is mást gondolok a szörny fogalmáról, és a kötet is.
3,5

Pintér Károly és a Világok harca
Na, erre szoktam azt mondani, hogy ez igen! Akárcsak Panka Dániel esetében, it is örültem az alaposságnak, és Károly rengeteg olyan dolgot kiemelt, aminél bőszen bólogattam.
4

Vancsó Éva és a TOS
Bár az eredeti Star Trek alapműnek és sok esetben úttörőnek számít, Éva rámutatott, hogy nem minden szempontból volt ilyen. A női-férfi viszonyok bemutatása, de inkább a nő(i szörnyek) szerepe a ’60-as évek tükrében nem igazán volt rózsás a tesztoszterontól fűtött környezetben.
4

Szujer Orsolya macskái
Hát… hasonló Éva tanulmányához, de sok egyéb macskaszörnyet lehetett volna hozni a Macskanő és Fekete Macska helyett. Nem igazán tudtam hova tenni.
3

Kérchy Anna
Az Esték a cirkuszbant nem olvastam, így nagyon nehezen rázódtam bele a tanulmányba. De a freak show érdekes volt a maga módján.
3,5

Sohár Anikó és a Korongvilág
Már a Vadkanapó is eléggé bizarr, és ha lenne hely a polcomon, a tanulmány után biztosan belevágnék Pratchett életművébe.
5

Fodor András a Perdido pályaudvar, végállomást, azon belül is a Szövőt és világának értelmezését fejtegette. Hmm, hmm…lépjünk tovább.
3

Benczik Vera és a Legenda vagyok
A könyv, valamint az 1971-es és a 2007-es adaptációk kerülnek terítékre. Érdekes volt a könyv és két filmváltozatának elemzése, az eltérések, és hogy a cím mit is jelentett (volna).
4

Limpár Ildikó YA zombijai
Két köteten keresztül olvashattam, hogy létezik normális zombis YA is.
5

Rusvai Mónika a növényi szörnyeket vette górcső alá. Ez megint egy olyan téma, ami piszkosul nem érdekel.
3

Limpár Ildikó és a Szólít a szörny
Nos, sok újdonságot nem mondott, mégis érdekes volt olvasni a fejtegetést, hogy a végén ugyanazokra következtetésekre jussunk.
4

A kötet egyik nagy erénye, hogy az írásokat mindenki magának értelmezheti és értékelheti. A magam részéről sokkal explicitebb szörnyeket vártam, a borító alapján pedig inkább „klasszikusabb” étlapot. Néha magáról a szörnyről el is felejtkeztem, mert az adott tanulmány teljesen más irányt vett.
Ettől függetlenül, aki szereti az ilyen tanulmányköteteket, és érdeklik a szörnyek, az nyugodtan vágjon bele! Viszont fogyasztása csak kis dózisokban ajánlott, hogy az ember át tudja gondolni, értékelni az olvasottakat.

>!
Athenaeum, Budapest, 2021
310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635430017
WerWolf>!
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Az emberiség történelme tele van szörnyekkel. Egy részét mi magunk teremtettük, még más részét mi ruháztuk fel szörny tulajdonságokkal. Az ismeretlentől, a Másságtól vagy éppen a környezetünktől való félelem hozta létre ezeket. Vagy éppen a folklór, aminek köszönhetően a szüleink hozták ránk a frászt gyerekkorunkban. De a rettegés az énünk része, és igényünk is van rá, hiszen, ha nem így volna, akkor nem lennének ennyire népszerűek a horrorfilmek és könyvek. Viszont a popkultúrában megjelenő szörnyeknek van egy nagy előnyük: korlátok között mozognak és legyőzhetőek (így vagy úgy).
Akit érdekel a szörnyek “evolúciója”, a társadalmunk lenyomata ebben a zsánerben, azoknak igazán izgalmas és érdekes olvasnivalót fog nyújtani a kötet. Sok mindent megtudhatunk közvetetten arról a világról, ahol ezek a szörnyek születtek, hiszen nagy részüket mi magunk hoztuk létre és a félelmünkkel tápláljuk ezeket.

Bővebben: http://www.letya.hu/2021/03/limpar-ildiko-szerk-remesen…

5 hozzászólás
Demencze_Ilona_blogger P>!
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Valóban szörny-e a szörny? Milyen módon öltenek testet az ember legnagyobb félelmei? Miként hat a vagina dentata a patriarchális társadalmakra? A Limpár Ildikó szerkesztésében készült Rémesen népszerűről egyértelműen kijelenthető, hogy hiánypótló mű, hiszen nem csak ezekre a kérdésekre adja meg a választ, hanem a tizenegy szerző tudományos esszéit tartalmazó kötet olvasása után garantáltan megváltozik a szörnyekről alkotott elképzelésünk.
A könyv igyekszik minden irányból lefedni és megvizsgálni a szörnyek megjelenéseinek minden lehetséges formáját. A filmekben és irodalmi művekben megjelenő szörnyeket komplex jelenségekként elemzik, a hétköznapi olvasó számára is közérthető módon, ám tudományos módszerek segítségével. Ami a legjobb, hogy aki eddig nem foglalkozott különösebben a rémteremtményekkel vagy a popkultúrával, azok számára is kiváló olvasmány lehet a Rémesen népszerű. Pontosan azért, mert a szörnyek létezése elválaszthatatlan az emberiség kultúrájától.

A teljes kritikámat a Roboraptoron olvashatjátok:
https://roboraptor.24.hu/2021/03/13/remesen-nepszeru-ko…

Mariann_Czenema P>!
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Az Athenaeum kiadónál már hat kötet megjelent a Képzelet és Tudomány sorozat részeként, amik tanulmánykötetek, magyar, egyetemi oktatók, szerzők tollából.
Nekem a Rémesen népszerű (Szörnyek a populáris kultúrában) alcímű kötet már az ötödik olvasásom a sorozatból, és természetesen az eljövendő jogi rész, illetve a kimaradt második kötet is várólistán van.
Ezeket a tanulmánykönyveket kevesen olvassák el teljes körűen, sok könyvmoly olvassa úgy, hogy az ismerős sci-fi, fantasy világokhoz kapcsolódó tanulmányokat nézi át.

A Rémesen népszerű kötettel én is így tettem, a tizenkettő írásból ötöt olvastam el, a kötet elejét, amely témákat ismerem. Már elővigyázatos vagyok, a sorozat előző részeinél jártam már úgy, hogy teljes regény, fimszériát spoilerezett el nekem a szerző…
Itt most a bevezető után, a Frankenstein tanulmányt, a mesterséges intelligencia, robotokról szóló részt; a női szörnyekről szóló írást, Star Trek, Macskanő kapcsán, valamint a Világok harca részt olvastam el.
(Ezek voltak a fandomok:
Mary Shelley: Frankenstein; Jurassic World-filmek; Ex Machina; William Gibson: Neurománc; 2001. Űrodisszeia; Én, a robot, Mátrix-trilógia és Terminátor-sorozat; H. G. Wells: Világok harca; Star Trek – The Original Series; Batman; Pókember; Marvel kapitány.
Az Ex Machinát és a Neurománcot nem ismertem; a többiből minimum az első részt olvastam, láttam.)

Én mindig szoktam ajánlani ezeket a tanulmányköteteket, rendkívül érdekes, hogy mennyire befolyásolják ezek a filmek, regények a hétköznapi kultúránkat, és jócskán érdekes, meglepő tanulmányokat idéznek az angolszász országokból.
(Mondjuk nem egyforma minőségűek az írások, erre mindenképp érdemes felkészülni és ERŐSEN spoilereznek, tehát ellövik a cselekményeket előre.)

mezei P>!
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Nyilvánvalóan sokkal jobban élveztem volna a könyvet, ha minden elemzett művet (filmet ill. könyvet) ismerten volna. De így legalább kaptam pár jó tippet.

Bianka_Kincsei>!
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Idén olvastam el a Pszichiáter látott már? című fantasztikus könyvet. Abban a kötetben egy pszichiáter és egy irodalmár végig analizálta a népszerű regények főszereplőit. A humoruk és a sok új információ miatt egyszerűen imádtam azt a könyvet. Természetesen ezek után keresni kezdtem a hasonló regényeket, ekkor találtam rá a Rémesen népszerű című kötetre.

Ahogy az már az előszóban kiderült ebben az antológiában közérthetően, mégis tudományos módszerekkel vizsgálódva írták meg az esettanulmányokat a populáris kultúrában megjelenő szörnyekről. Az írók a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az ELTE kutatócsoportjainak a tagjai.

Úgy éreztem a könyv olvasása közben magam, mintha beültem volna egy egyetemi előadásra. Szakmai és nem szórakoztató irodalmi a szöveg, ezért gyakran nehéznek éreztem az olvasást.

Az viszont nagyon tetszett a könyvben, hogy irodalmi alkotásokra és filmekre egyaránt utaltak, a fekete-fehér képek is adtak az olvasásélményhez. A kedvenc fejezeteim az „Életet adni az élettelen anyagnak” – Mary Shelley: Frankenstein (1818) – Panka Dániel és A Valóság szörnyetegsége Sobhan Dowd és Patrick Ness Szólít a szörny című regényében – Limpár Ildikó.

Bővebben a blogomon írtam :)
https://biankakincsei.blogspot.com/2022/11/2022-oktober…

Aniramemm P>!
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Mindenképpen érdekes volt a könyv, új szemléletet mutatott, szerencsére nagyon sok említett sorozatot, filmet és könyvet láttam és olvastam már belőle, így sokkal egyszerűbb volt olvasni. Minden ismeretlenre rákerestem és volt ami a várólistámra is került. Jól indult és több olyan rész is volt ami tetszett, de összességében nem kötött le annyira, néhol ezeket a szörny értelmezéseket erőltetettnek éreztem. És nem is mindig értettem, hogy a szerzők szerint miért szörny a szörny. Nem szoktam elemezgetni a filmeket vagy könyveket, csak szórakozom közben, aztán a végén eldöntöm, hogy tetszett vagy nem tetszett. Éppen ezért nem nagyon ért el hozzám ez a sok filozofálgatás.
Maradok a szórakoztató irodalomnál mintsem az ismeretközlő tanulmányoknál. Jöhetnek a zombik, földönkívüliek, vámpírok, szörnyszülöttek, mutánsok, robotok minden mennyiségben továbbra is, de csak regény formában :)

negoti P>!
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

A kötet tanulmányaiban népszerű vagy ismertebb filmekről és regényekről olvashatunk egy kicsit más nézőpontból, mint egy átlag olvasóé. Nekem főleg azok az írások tetszettek, azok voltak érdekesebbek, amiket láttam vagy olvastam. Voltak köztük olyanok is amiket még nem ismertem, de vagy már tervben volt vagy a tanulmány elolvasása után kedvem támadt megismerni. Pl. Frankensteinnek sok filmváltozatát láttam, de még nem olvastam a művet. Egy a közös az írásokban, hogy mindegyik a szörnységet járja körül valamilyen módon. Mindegy, hogy a 19. században, napjainkban vagy a jövőben „élnek” ezek a szörnyek mindig ott lesznek a könyvekben vagy a tévében (vagy, akár, a való világunkban is, körülöttünk).

gizmo6 I>!
Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Összességében a Rémesen népszerű kiváló ismeretterjesztő tanulmánykötet, amely valóban széles olvasóközönséget képes megszólítani. Az esszék – néhány kivételtől eltekintve – közérthetőek, olvasmányosak, és olyan témákkal foglalkoznak, melyek népszerű szörnyalakokat, vagy egészen újszerű témákat helyeznek a vizsgálódásuk középpontjába. Fantasy és sci-fi rajongóknak kifejezetten ajánlom.
Részletesen az egyes tanulmányokról: http://cornandsoda.com/szornyu-massag-limpar-ildiko-sze…


Népszerű idézetek

Deidra_Nicthea I>!

Visszaélés-e a hatalommal, ha belenyúlunk egy élőlény tudatába és elhitetjük vele, hogy más, mint akinek-aminek addig tartotta magát? És ha a válasz erre igen, akkor mennyiségi kérdés-e, hogy az ilyen elkövetőt szörnynek ítéljük, vagy sem? Egy eset még belefér, főleg, ha a jó ügy érdekében tesszük, de kétszeri vagy a sorozatos elkövetés már elfogadhatatlan? Ha pozitív szereplő teszi, akkor rendben van a dolog?

166. oldal (Sohár Anikó: Szörnyetegek a Korongvilágon)

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

mezei P>!

Pratchett a Vadkanapóban az emberiség szörnyű vonásaiból nyilvánvalóan nagy hangsúlyt helyez a hitekre és hiedelmekre, amelyek nem csupán a szörnyek létrejöttéhez szükségesek, hanem az emberi lét lényegét fejezik ki, mert képzelet nélkül az ember nem lenne ember, nem benne ötvöződne a bukott angyal a felegyenesedett majommal… Márpedig ha nem hinne a kis, ártalmatlan hazugságokban, fogtündérekben, Vadkanapókban, akkor a nagy hazugságokban sem tudna hinni: az igazságban, a kegyelemben, a kötelességben, a világ rendjében.

183. oldal

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Deidra_Nicthea I>!

[…] a 20. század utolsó harmadáig az irodalomban bizonyos fajok gonoszak, és kész; ami félelmet vált ki, nem lehet jó. Aki szerencsétlenségére közéjük születik vagy más módon válik egy ilyen faj tagjává (gondoljunk csak a vámpírharapásra, ami átvitt értelemben az áldozathibáztadás non plus ultrája) kivétel nélkül szörnynek tekintendő.

163. oldal (Sohár Anikó: Szörnyetegek a Korongvilágon)

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

mezei P>!

Zsuzsa annyira racionálisan gondolkozik, amennyire csak lehet, s ezért a Vadkanapó szerepét játszó Halálról rögvest azt feltételezi, hogy megőrült, vagy demenciában szenved. Ez ismét egy rémes emberi vonást mutat: minden helyzetben a kényelmes és gyors magyarázatot részesítjük előnyben, a saját meggyőződésünkből, előítéleteinkből és sztereotípiáinkból indulunk ki, nem a tényleges helyzetből.

174. oldal

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Deidra_Nicthea I>!

Mivel a mindennapi technológiahasználat során az intelligens rendszerek is hajlamosak nem megfelelően működni vagy elromolni, és ezeknek a megjavításához az átlagos emberi intelligencia vagy ismeretanyag a legtöbb esetben már kevés, egyfajta bizonytalanságérzet vagy kétkedés eleve beépül a mindennapjainkba.

44. oldal (Gyuris Norbert: Mesterséges intelligencia, a digitális szörnyszülött)

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

Kapcsolódó szócikkek: technológia
dostoyevskys_hoe>!

Mivel a Hüdra a jól bevált fejlevágás módszerével nem legyőzhető, egy addig ismeretlen kategóriát alkot, Herkulesnek tehát ehhez az új ellenfélhez kell alkalmazkodnia. Valójában ez a szörnyszerűségének a legfontosabb alkotóeleme: addig szörnyű az ellene vívott harc, amíg kilátástalan.

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

mezei P>!

A science fiction (SF) műfaj (zsáner? hagyomány?) kritikusai igen kevés dologban szoktak egyetérteni egymással, legkevésbé abban, miként lehetne kielégítően meghatározni érdeklődésük tárgyát.

59. oldal

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

1 hozzászólás
dostoyevskys_hoe>!

A szörny mesélő és meséltető lény, így a traumát a képzelet, a történetek erejével oldja – és ezáltal arról is mesél, mennyire meghatározó szerepet töltenek be életünkben a fantasztikus történetek, és miért olyan fontos, hogy megismerjük, megértsük saját szörnyeinket.

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

dostoyevskys_hoe>!

Az emberi intelligencia alapvetően hatalmi pozícióból személi az univerzumot, és a közvetlen környezetét, beleértve az általa teremtett gépeket is.

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában

mezei P>!

Még a Wellset nagyra becsülő világhírű angol író, Arthur C. Clarke is kötelességének érezte, hogy a regényhez írott előszavában megjegyezze: Wells „joggal kritizálható annak a nézetnek a propagálásáért, miszerint bármi, ami idegen, csakis szörnyűséges lehet”.

62. oldal

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű Szörnyek a populáris kultúrában


Hasonló könyvek címkék alapján

Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom
Kránicz Bence – Lichter Péter: Kalandos filmtörténet
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft legjobb művei
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Dean R. Koontz: Virrasztók
Veres Attila: Éjféli iskolák
Dan Lockwood (szerk.) – H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött
T. B. Byrt: A néma csillag dala
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók 2.