Eufória 40 csillagozás

Lily King: Eufória

A ​regény három tehetséges, fiatal antropológusról szól, akik olyan szerelmi háromszögbe bonyolódnak, amely nem csupán egymáshoz fűződő viszonyukat, de karrierjüket és végső soron az életüket is veszélybe sodorja.
Andrew Bankson már évek óta egyedül dolgozik terepen, egy új-guineai törzset tanulmányoz kevés sikerrel. Egyre elszigeteltebbé és frusztráltabbá válik, lassan az öngyilkosság gondolata is megkísérti, amikor is találkozik a híres antropológussal, Nell Stone-nal és furcsa, szeszélyes férjével, Fennel. Banksont elbűvöli a különleges páros, akiknek a lelkesedése magával ragadja, és visszarántja a szakadék pereméről.
A két világháború között játszódó történetet Margaret Mead forradalmi antropológus életének eseményei ihlették. Mead a 60-70-es évek tudományos életének elismert alakja volt, aki a Csendes-óceán déli területein, illetve a Délkelet-Ázsiában élő törzsek szexualitáshoz fűződő viszonyát vizsgálta.
Az Eufória a szenvedély és megszállottság, a… (tovább)

Eredeti mű: Lily King: Euphoria

>!
Tarandus, 2015
272 oldal · ISBN: 9786155584046 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Tarandus, Győr, 2015
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584039 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Nell Stone · Andrew Bankson · Schuyler Fenwick 'Fen'


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Lily King: Eufória

Lily King nevével először tavaly találkoztam, mikor is a magyarul nemrégiben megjelent könyvével, az Eufóriával felkerült az amerikai National Book Critics’ Circle Award szűkített listájára – ami már önmagában is nagy szó. Azt viszont akkor még nem is gondoltam, hogy alig egy évet kell csak várnom, és anyanyelvemen is kézbe vehetem ezt a szerzője számára óriási áttörést jelentő alkotást.

A fülszöveg és a történet alapján még nem voltam biztos benne, hogy az Eufória nekem való lesz (egy dzsungelben játszódó szerelmi háromszög, amit egyébként valóban élt alakok fikcionalizált alteregói keltenek életre), de a könyv szerencsére oly mértékben kerüli a megszokott kliséket és a habos-babos romantikus fordulatokat, amire nem is számítottam. Már a felütés is roppantul erős és letaglózó: egy csónakon utazó antropológus házaspár mellett a vízbe dobnak egy barna csomagot, amiről kiderül, hogy egy halott csecsemő. Különösebben nem lepődnek meg rajta. Csak a szokásos. Hogy mi van?! Ezek után persze már tudtam, hogy nem egy kéklagúnás, naplementés, nyálas love story lesz ez, hanem kőkemény kérdéseket felvető dráma, egymástól igen-igen eltérő karakterekkel.

Történetünk az 1930-as évek Új-Guineáján játszódik, a valódi antropológia születésekor. Itt fut össze véletlenül egymással történetünk három főszereplője: Nell, a törékeny, ámde határozott, roppant precíz amerikai; Fenn, az ő az öntörvényű, erőszakos ausztrál férje; és a végsőkig kétségbeesett és magányos angol, Andrew Bankson. Mindhárman az antropológia szerelmesei, különféle helyi törzseket kutatnak, és teljesen másként értelmezik ezt az új tudományágat, ami még épp csak túlhaladt azon, hogy a fejlődés szükségszerűen legfelsőbb fokán a nyugati civilizáció áll, és tulajdonképpen minden más társadalmi berendezkedés és folyamat a világon ide tart. A beszélgetéseikből, gondolataikból kiderül, mindannyian azt hiszik, a többiek személyisége annyira befolyásolja a megfigyelést, hogy minden jegyzetük voltaképpen önmagukról, és nem a megfigyelt civilizációról szól.

Ez a felvetés az Eufória egyik legérdekesebb témája. Már a kezdet kezdetén látszik, hogy Nell és Fenn házassága korántsem tökéletes, és a nyúlánk angol tudós, Bankson bekavarhat. Szakmájukból eredendően is mindannyian a lehető legpontosabban igyekeznek megfigyelni a másik kettőt, és azok motivációit, reakcióit. És mi, olvasók, hála a roppant összetett narrációnak (E/3-as mindent tudó elbeszélő, Bankson visszaemlékezései, Nell naplója fonódnak össze egymással), világosan látjuk, hogy nem a legnagyobb sikerrel, és minden újabb megismert információmorzsa után át kell értékelnünk, hogy kiről mit gondolunk – és persze még így is érnek meglepetések. Közben persze tétova lépésekkel alakulgat a románc is…

A szerző érezhetően alaposan felkészült a témában, élénk színekkel, de mégis hihetően képes megjeleníteni a különféle pápua törzsek életmódját, és plasztikusan azok tagjait – kerülve a manapság oly divatos „jó bennszülött vs. gonosz fehér ember” toposzt. Kerüli a megszokott kliséket és fordulatokat is, nem tér el a tudományos vonaltól, de mégis képes megjeleníteni egy olyan szerelmi történetet, amit még a szőrösebb szívű és a romantikára nem túl fogékony (férfi)olvasók is könnyen be tudnak fogadni.

Lily King könyve, ha akarom, érzékeny romantikus történet a trópusokról; ha másképp nézem, egy utolsó pillanatkép egy viszonylag érintetlen Földi Paradicsomról, amit nem sokára elsöpör a II. világháború és a nyugatiak által hozott fejlődés; ha megint mást állítok középpontba, akkor egy karakterközpontú dráma az ember megismerhetőségéről és megismerhetetlenségéről. Bárhogy nézem, mindenképpen működik. Köszönet érte.

6 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P
Lily King: Eufória

Ez a könyv már nagy előnnyel indult nálam a témája miatt. Az antropológusok ténykedései és kutatásai nagyon érdekelnek. Az 1930-as években az antropológia még viszonylag fiatal, kiforratlan tudomány volt. Sokszor maguk az antropológusok sem tudták, merre induljanak el, mit kutassanak, hogyan viszonyuljanak a vizsgált népekhez.

Andrew Bankson sivár, kiüresedett élete megváltozik, amikor találkozik Nell-lel és Fen-nel. Élete mintha értelmet nyerne, érzelmek és célok ébredeznek benne, miután összebarátkozik a házaspárral, akik éppen sietősen hagyták el a mumbanyókat. Segít nekik új kutatási „anyagot” keresni, megosztják egymással ismereteiket, tapasztalataikat és különleges kapcsolat szövődik közöttük.
Imádtam olvasni megfigyeléseiket és mindennapi életüket az őslakosok között. A történet Bankson egyes szám első személyű elbeszéléséből és Nell naplójegyzeteiből bontakozik ki. Olvashattam gonosz és kegyetlen törzsekről, barátságosakról, művészien kreatívakról és olyan törzsről is, ahol a nők „hordják a nadrágot”. Persze ebben a törzsben egyáltalán nem hordanak nadrágot sem a nők, sem a férfiak, egyetlen ruházatuk a derekukra hurkolt kötél, valamint nyakukban és karjaikon kagylóékszerek. Irigylésre méltóan szabad volt ezeknek a benszülött törzseknek az élete, az ösztönös, érzelmek és hagyományok vezérelte világuk. Jó volt látni, ahogy összebarátkozik és elfogadja egymást a két teljesen különböző kultúra. Egészen addig, amíg a tisztelet megmarad és nem avatkoznak be egymás életébe, nem tesznek rosszat a másiknak. Nell, Fen és Andrew kapcsolatának alakulását szívesen olvastam, vártam, hogy történjen már valami, a felszín alatt parázsló érzelmek törjenek már utat maguknak…

Búskomoran szép történet volt az Eufória. Keresi, vagy keresteti velem az olvasóval a választ, hogy tulajdonképpen mi az élet értelme, mi a fontos számunkra, mikor vagyunk igazán szabadok, ismerjük-e magunkat eléggé, ismerjük-e a másikat eléggé, egy új emberi kapcsolat felül tud-e írni egy másikat, úgy élünk-e, ahogy jó nekünk? És miközben elgondolkodtatott, átvezetett bennünket érzelmeken, megismertünk embereket, törzseket és sorsokat, helyenként pedig mosolyra is fakasztott.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/10/lily-king-euforia.html

>!
robinson MP
Lily King: Eufória

Nos, a történet kétségtelenül szokatlan, nem csak a helyszín miatt.
Sajnálom, de nem jöttünk össze igazán. Néha sok volt, néha sokkolt. Az angol kutató élete nekem érdekesebb volt. KÉT férfi egy nő a dzsungelben…
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/12/euforia.html

7 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P
Lily King: Eufória

Leginkább a különböző törzsek és szokásaik bemutatása, és a felfedezések izgalma miatt varázsolt el a történet. Furcsa volt a szerelmi háromszögről olvasni, az eljövendő erőszak és tragédia valahogy végig ott bujkált a lapokon. Érdekesek voltak a karakterek, Nell volt szerintem a legizgalmasabb.

>!
Dominik_Blasir 
Lily King: Eufória

Mindig nehéz helyzetben vagyok az egzotikummal fűszerezett könyvekkel, mert nem egyszerű eldönteni, hogy tulajdonképpen a tőlünk eltérő miliőt vagy magát a regényt értékelem. Az Eufória a vártnál sokkal kevésbé helyezkedik bele amúgy sem túl bő oldalszámán az egzotikus környezetbe, ami mindenképpen szikárabb, fókuszáltabb könyvet eredményez – így bátrabban merem azt írni, hogy tényleg vibrálnak benne az emberi kapcsolatok, az izgalmas-érzelmes-szórakoztató-elmerülős módon. Szerelem és antropológia, megfigyelés és megfigyelők, emberek közti különbségek és kulturális sajátosságok: némileg A Végtelen-fjord prófétáira emlékeztetett, csak nem olyan fojtogató és depresszív hangulatban, nem is olyan mélyen, viszont ugyanúgy megnyerően és hangulatosan.

>!
tgorsy
Lily King: Eufória

Párhuzamok a kutatók és kutatottak között. Különbség csak az öltözékben van.

1 hozzászólás
>!
Morpheus 
Lily King: Eufória

Alapvetően tetszett, a karakterek sem voltak rosszak (főleg Nell tetszett spoiler), a helyszín is tökéletes volt, a történet is átjött. Olvasása közben többször eszembe jutott Fromm: A rombolás anatómiája (ahol a különféle típusú törzsekről ír), valamint Morgan: Vidd hírét az igazaknak című könyve. Ez utóbbiról kiderült, hogy kamu, mint ahogy tulajdonképpen erről a könyvről is, csak itt rögtön kiderül a fülszövegből, tehát nincs megtévesztés. Csak épp ugyanazt a sémát követi, mint Ebershoff A dán lánya: Válassz ki egy valaha élt alakot (itt Margaret Mead, akinek régen olvastam egy könyvét, és tényleg elgondolkodtató volt), olvass el róla mindent (így kapsz egy-több valós karaktert és valós hátteret), majd találj ki egy fiktív történetet, ami 2014-ből nézve akár meg is történhetett volna (de a valóság ehhez képest biztosan unalmas), és kész a bestseller. De most komolyan. Manapság már ennyire nincs fantáziájuk az íróknak, hogy fél-fiktív történetekkel tudnak csak előjönni? Vagy ez az új sikerkönyv recept?
Egyébként Margaret Meadról azt hallottam, hogy a bennszülött nők azt mondták neki, amit hallani akart, aztán kinevették a háta mögött, ugyanis utána néhány évtizeddel más kutatók mentek oda, és nekik már egész mást mondtak (csak azt nem értem, hogyhogy nem jöttek rá arra, hogy valószínűleg ők is csak azt kapták, amit hallani akartak).

>!
Annamarie P
Lily King: Eufória

„Úgy két hónapnyi terepmunka után az a pillanat, amikor az ember azt hiszi, hogy megragadta a hely lényegét. Hirtelen minden elérhetőnek tűnik…. De abban az egyetlen pillanatban úgy érezzük, hogy a hely teljesen a miénk. Ez a legrövidebb, legtisztább eufória.”

Valami ilyesmi után kutat az a három ember is, aki találkozik egymással Új-Guinea Sepik folyója mentén, miközben a helyi törzseket tanulmányozzák. Az angol Bankson, aki magányosan majd két éve próbál rálelni saját eufóriájára, de csak a kiégés szörnyű mélységében, az öngyilkosság határán billeg, valamint a Stone házaspár, a sikeres amerikai Nell-el és a törtető Fen-el. Hármuk találkozásából úgy tűnik mindenki csak profitál, valójában csak megteszik azt, amit eddig nem mertek volna véghez vinni.

A helyszín és a téma nagyon érdekes, hiszen mindannyian izgalmasnak éreznénk egy teljesen új világ felfedezését, és az ehhez kapcsolódó tudományos módszerek ismeretét is. De ez a könyv messze nem módszertani útmutató, hanem azt a kérdést feszegeti, hogy a valóság megismerésében mekkora súllyal nyom a latba személyiségünk. Ez a kultúrantropológia hajnala, az 1930-as évek. Elődök nyomdokai nélküli időszak. A szűz hóban taposás korszaka.
A történet alapjául szolgáló személy Margaret Mead volt, aki valóban a Csendes-óceán vidékén kutatott a helyi törzsek szexuális szokásai után, de itt be is fejeződtek a valós elemek, a három személy, az ő szerelmük és tragédiájuk már az írónő fantáziájának gyümölcse.
Látható, hogy minden egyben van egy sikeres könyvhöz, mégis az Eufóriában elmarad a katarzis. Én személy szerint nem éreztem át semmiféle fanatizmust a tudósok részéről. Sem szenvedélyt.Csupán a romokat, amiket maguk után hagytak.
Vegyes érzéseket vált ki belőlem a könyv, mert úgy érzem, hogy nagy lehetőség volt benne, de valahogy nem sikerült Lily King-nek megszólítani engem, és ahogy látom, másokat sem.

>!
Anó P
Lily King: Eufória

Különleges világba vitt a könyv – rádöbbentem, hogy antropológusokról szóló történetet még sosem olvastam eddig. Érdekes volt a munkájukról és elméleteikről hallani.Tagadhatatlanul Nell lett a kedvencem, s úgy érzem, Andrew mellett sokkal boldogabb lett volna, mint az erőszakos Fennel. S talán nem is így végződött volna minden, ha együtt maradnak… Mivel a fülszöveget átfutottam a regény olvasása előtt, végig valami tragédiától rettegtem, amely be is következett – bár egészen másképp, mint vártam. Sodró lendületű, feszültségekkel teli, magával ragadó könyv volt. Nem okozott csalódást.

>!
Skeletrino P
Lily King: Eufória

Ez a könyv valami elképesztően furcsa. Egyszer fenn, egyszer lenn. Gyors egymásutánban. Az egyik oldalon hagyott elkalandozni, igazából csak a szemem olvasta a betűket, az agyam máshol járt, így aztán megismételhettem. Aztán hirtelen felkeltette az érdeklődésemet, sőt beleolvadtam a történetbe pár oldalon át. Azt sem tudnám megmondani a regény mely eleme volt „unalmas”. Mindegyik és egyik sem. Vegyük pl. a szerelem pillanatait. Egyszer ott volt, de ha engem szeretnének így, észre sem venném. Másszor letaglózott az érzelem erőssége, alig kaptam tőle levegőt. Még azt is mondhatnám túl sok volt. Persze a szerelem sohasem lehet túl sok (max. a külső szemlélőnek). Az antropológia része csodálatos volt. A szereplők kidolgozottak, némelyik képes volt belőlem egészen végletes érzelmeket kihozni. A befejezés nagyon tetszett, nem is gondoltam hogy ez lesz, kicsit meg is hatódtam. Szóval azt tudom mondani, mindenképp megér egy próbát, ha valami érdekeset, valami mást szeretnénk olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Chrissie

– Az egyéniség, akárcsak a kultúra, a környezettől függ – mondta. – Az emberek kihozhatnak másokból bizonyos tulajdonságokat, nem gondolod?

218. oldal

>!
Chrissie

– Attól még, hogy valakinek gyűrűt húznak az ujjára, még nem várhatod el, hogy ne akadjon meg a szeme más férfiakon – mondta Tillie.
– Én nem várom el, de a férjed egészen biztosan igen.

9. oldal

>!
Chrissie

„A kezemben martini legyen, az ágyamban meg nő.”

45. oldal

>!
Chrissie

Furcsa, hogy amikor az embernek célja van, a nyomorúság fogja magát, és tovaillan.

20-21. oldal

>!
Chrissie

– Néha az ember ráakad egy olyan kultúrára, amelyik összetöri a szívét – jelentette ki Nell végül.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nell Stone
>!
Zsófi_és_Bea P

Úgy két hónapnyi terepmunka után az a pillanat, amikor az ember azt hiszi, hogy megragadta a hely lényegét. Hirtelen minden elérhetőnek tűnik. De ez csak érzéki csalódás, hiszen még csak nyolc hetet töltöttünk ott, és ezt a teljes kétségbeesés követi, hogy sikerül-e valaha bármit megértenünk. De abban az egyetlen pillanatban úgy érezzük, hogy a hely teljesen a miénk. Ez a legrövidebb, legtisztább eufória.

>!
Chrissie

Apámnak nagy bajsza volt, amely gyakran takarta halvány mosolyát.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Bankson
>!
Chrissie

Mi értelme, hogy bárki is válaszokat keressen? Az igazságot, amit találunk, mindig felváltja majd másvalaki igazsága. Egy nap még Darwin is csak egy különös Ptolemaiosznak tűnik majd, aki annyit látott, amennyit tudott, és nem többet.

58-59. oldal

>!
Chrissie

Egy moszkitóhálón át nincs magánélet.

66. oldal

>!
Chrissie

– Végezz valami munkát, Mr. Felvágós.

113. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jared Diamond: A világ tegnapig
Mitchell Zuckoff: A rejtett völgy
Bronisław Malinowski: Baloma
Marilyn Laszlo – Luci Thomas: Teljesíthető küldetés
Miloslav Stingl: A nyugalmazott emberevők szigetei
Sten Bergman: Paradicsommadarak nyomában
Bíró Lajos: Hat év Új-Guineában
Bodrogi Tibor (szerk.): Navaring, az óriás
Bori Clark (szerk.): Történet a hat asszonyról, akik felmentek a Holdba
Kathy Reichs: Végzetes utazás