Pentimento 4 csillagozás

Lillian Hellman: Pentimento

„Mikor ​a vásznakon megöregszik a régi festék, gyakran áttetszővé válik. Ha ez bekövetkezik, némely képeken elővillannak az eredeti vonalak: egy női ruha mögül egy fa tűnik elő, egy gyerek helyébe egy kutya tolakszik, a hatalmas hajó immár nem a nyílt tengeren úszik. Ezt a művészettörténet pentimentó-nak hívja: azt jelenti, hogy a festő idkőközben "javított”, meggondolta magát. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a régi elképzelés, amelynek helyébe később egy másik lépett, módot ad arra, hogy lássunk, majd újra lássunk. Ennyi a tervem a könyvemben szereplő emberekkel, mindössze ennyi. A festék már megöregedett, és én kíváncsi voltam, mit láttam hajdanán a vásznon, s mit látok ma" – írja könyvéről Lillian Hellman. Az 1984-ben elhunyt amerikai drámaírónő ma már klasszikusnak számít hazájában; elődje, ihletője és mestere is Tennessee Williamsnek és Arthur Millernek. Magyarul is napvilágot látott egyik kései darabja, a Régimódi játékok; nálunk is nagy sikerrel vetítették a Pentimento… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Femina

>!
Európa, Budapest, 1988
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630745119 · Fordította: Osztovits Levente

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Szédültnapraforgó>!
Lillian Hellman: Pentimento

Ezt a könyvet nagyon nem bírtam szeretni. Második olvasásom az írónőtől, de itt sem tudott meggyőzni. Egy naplószerű iromány, ami az életéről szól, én is tudnék ilyet „összehordani” a sajátomról, persze más korban játszódna :)
Megismerhettük barátnőjét Juliat, férjét Arthurt, meg egy rakás irodalmi alakot, több művét említi is a könyvben (A kis rókák, Eljövendő napok, Őrség a Rajnán)
Sok színészt is kiveséz a történetben.
Nem tetszett egyáltalán az életvitele:
„Hammett is, én is rengeteget kerestünk, fügyültünk rá, mire megy el, imádtuk szórni a pénzt. Húsz éve éltünk akkor már együtt, akadt néhány rossz év, néhány aljas is, de most mindketten abbahagytuk az ivást, a közös korai évek izgalma valami szenvedélyes szeretetté fejlődött; nem vártuk ezt, és olyan félénken és tapintatosan bántunk egymással, mint a szerelmes kamaszok. Szavak nélkül is tudtuk hogy a legjobb célért éltünk túl mindent: hogy örömünk legyen egymásban.”
Voltak benne fura, vulgáris megnyilvánulások is…még unaloműzőnek sem tetszett. Ráadásul az aligátorteknősről szóló jelenet, igencsak kiverte nálam a biztosítékot!

Anó P>!
Lillian Hellman: Pentimento

Tipikus „visszaemlékezős”, önéletrajzi könyv. Szerepelnek benne különös rokonok, barátok, szerelmek, férj és feleség, harapós, de a végsőkig élni akaró teknős… a könyv legfőbb értékének őszinteségét tartom. Ja, s még valami: valaha elemi erővel hatott rám a Júlia c. film Vanessa Regrave-val és Jane Fondával – az elbeszélés, melynek alapján a film készült, szintén itt található, ebben a könyvben…

maneki_neko>!
Lillian Hellman: Pentimento

Nagyon örültem, mikor hosszas hajkurászás után sikerült megvennem, de nagy csalódás volt.
A rokonokról, barátokról írt novellákat nem találtam elég érdekesnek. Az írónő pedig korántsem volt szimpatikus. Többet volt részeg, mint amennyit józan, de a viselkedése így is, úgy is totál deviáns volt mindig.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeannette Walls: Az üvegvár
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Michelle Obama: Így lettem
Stan Lee – Peter David: Fantasztikus életem
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember
Mark Twain: Önéletrajz
Joyce Maynard: Otthon a világban
Richard Wright: Feketék és Fehérek