Az ​elveszett tündérfalu (Második Atlantisz 2.) 89% 82 csillagozás

Erős karakterekkel és fejlődéssel elvarázsolt történet, mely tündérszerető emberek kedvében jár. Trónörökösök harca a szerelemért, a családjukért, és az apaság fojtogató kérdésének boncolgatása. A sok szemszög még élvezetesebbé teszi az egészet. Az 50 éves Lantos papától Patrikig felvonultatja a korosztályokat.
www.egy-lany-blogja.blogspot.com/2016/07/csaladi-perpat…

A sellők és tündérek története folytatódik tíz év kihagyással. Az eltelt idő alatt volt ami megváltozott, volt ami nem, gyerekek születtek. A történet ismét mozgásba lendül, viszonylag rövid idő alatt sok minden történik. Kiderül, hogy Írország mellett a Pilisben is élnek tündérek, ráadásul egy igencsak fura csoport. spoiler A történet kicsit csapongó, gyakran vált helyszínt és nézőpontot, de mindenképp izgalmas és egyedi.

Második olvasásom az írónőtől. Mivel az első rész elvarázsolt, úgy döntöttem, hogy elolvasom a trilógiát.
Sajnos az első két rész elolvasása között eltelt 3 év, ami valószínűleg rányomta a bélyegét a tetszési indexre. Ez a most nem tudtam úgy értékelni, ahogy az első részét.
Egyrészt a szereplők jórészt „idegenek” lettek számomra, és ebben a könyvben zavart a helyszínek közötti ugrálás.
Az első részben a három kedvencem Aengus, Azaész és Lilla volt, itt Aengus kivételével a többiek „kiestek a kosárból” :) Csenge, Morc és talán Patrik volt a három kedvencem. Na meg ezért Ricsit is bírtam.
Amíg friss az élmény, most addig kell elővennem a harmadik kötetet. :)

Annyival, de annyival sokkal jobb volt ez a rész, mint az első.
Jót tett a főszereplőknek, hogy felnőttek, mert valahogy már jobban a helyére került ez az egész (ugyebár az első résznél az volt a bajom, hogy nem értettem, kinek szánta az írónő a könyvét), és a történet is nagyon tetszett. Valahogy következetesebb, jobb volt a vonalvezetés, megfelelő helyeken fordulatok és végig fenntartotta az érdeklődésem. És nem tudom miért, de a több szállal, a váltott szemszögekkel most nem volt bajom, nem éreztem tőle szétdaraboltnak a történetet.
spoiler

Második Atlantisz 2.

Hűha, ez még sokkal izgalmasabb volt, mint az 1. rész, pedig az sem volt semmi.
Minden szereplő fejlődött, sokan teljesen levetkőzték rossz, illetve kellemetlen szokásaikat.
De továbbra is a kedvenc szereplőm Aengus, remek humorával, lazaságával és macsóságával, és nőcsábászságával. De ebben a részben bizony őt is elkapja a hatalmas szerelem.
Richi sem sokat változott, igazán illek rá az Aengus által ráragasztott Rinyagép becenév, bár neki is akad néha hősies megmozdulása, akárcsak az 1. részben.
Azaész és Lilla kapcsolatában is, annak ellenére, hogy vitathatatlan egymás iránti szerelmük, akadnak súrlódások, ami hétköznapi emberivé teszi őket,ami feltétlenül jót tesz a történetnek. Kevésbé tűnik meseszerűnek, bár természetesen egy fantasy történetnek, nem kell valósághűnek lennie.
Szóval nagyon jól szórakoztam a történeten, élveztem minden sorát.
Kedves AgiVega, köszönöm az élményt.

Nagyon régen olvastam az első részt, de emlékeim szerint annak bája annyira elvarázsolt, hogy vágytam a folytatást… és régóta is őriztem/őrzöm a folytatásokat, amiket kölcsönkaptam ( ég a pofám)… viszont ez annyira „felnőtt” volt már, hogy túl életszagú lett…bennem meg elmaradt a varázslat. Most nem várok a folytatásra ilyen sokat, de már a „gyerekes” izgalom sincs bennem, hogy olvassam… :(

Ez már egy kicsit felnöttesebb mint az előző rész. Ami persze nem baj. Így is tetszett.
Az írónőnek határtalan a fantáziája. Ennyi mindent beleszőni egy történetbe. Néha kicsit már sok is volt. Mindig mindenkivel történt valami. Senki nem kapott egy szusszanásnyi időt sem, és így én sem. :))
Számomra annyi csak a negatívum, hogy Atlantisz nagyon kezdett emberi világra hasonlítani. pl. börtön. Talán ez nem kellett volna.
Nagyon várom, hogy olvashassam a köv. részt !

Hejj, ez már tényleg jó volt. Nem is volt kedvem hibákat keresni benne, mert annyira magával ragadott a történet. Azaész meggyőzött végre, Aengust továbbra is imádtam, Lilla jelleme is beállt, bár ő egy kicsit olyan súlytalanná vált felnőttként. A matriarchális amazon tündérek faluja Pilisben tényleg eredeti ötlet volt. Na és Béla… – Nos ezen sikítva röhögtem fel … Esztrella sem volt semmi.. Megértek a karakterek, csiszolódott a stílus, rétegződött, bonyolódott a szerkezet, könnyedebbé vált a történetszövés; és megjelent az elengedhetetlen humor is. Ha ez a fejlődés tendenciózus marad, akkor pár év múlva végre egy nemzetközileg is ismert magyar fantasy írónőnek örvendezhetünk Lilian H. AgiVega személyében.

Uu, amikor a könyvtárban ránéztem a könyvre nagyon meglepődtem, hogy ez ilyen vastaag? Hát igen, az volt. A könyv első fele egyáltalán nem kötött le, azt sem értettem ki kicsoda(mert hát ugye nem olvastam az első részt :D ) szóval abba akartam hagyni, számoltam a fejezeteket, hogy még mennyi van hátra :/ aztán a közepe fele kezdett beindulni a dolog, néhány rész kifejezetten tetszett, a végével is meg voltam elégedve, szóval örültem hogy végül nem hagytam abba :)) Folytatni viszont nem fogom, de kellemes meglepetés volt a közepétől :)

Az elveszett tündérfalu egy több cselekményszálon futó, igen fordulatos, helyenként vicces, máshol romantikus (esetleg mindkettő) tündérmese, ami jólesően simogatta a lelkemet olvasás közben.
Elképzelem, ahogy AgiVega, mint gyakorló boszorkány (azaz író) kevergeti az üstöt és adagolja a hozzávalókat és a fűszereket. Időnként kóstolgat: kellene még egy kis bazsalikom, lestyánból nem szabad többet tenni, stb… Az eredmény egy igen ízletes menüsor lett, ahol csak egy-két ponton volt bennem valami halvány elégedetlenség, amikor valamiből picit kevés vagy sok volt. Természetesen ez teljesen szubjektív.

A történetet a főbb szereplők szemszögéből követhetjük és szeretném kiemelni, hogy nem voltak zavaróak a váltások, pedig mostanában több könyvnél idegesített. A bonyolult és összefonódó szálak mind rendben vannak, nincsenek le nem zárt részek, logikátlanságok benne.
A szereplők rokonszenvesek és jó volt velük nem közvetlenül az előző könyv vége után, hanem 10 évvel később újra „találkozni”. Bizonyos dolgok sokat változtak, mások megrekedtek a korábbi állapotban. Örültem az újaknak is, főleg a gyerekeknek, színesebbé tették a sztorit.
A cselekmény egy részét lehetett előre sejteni, más része pl. spoiler egyértelműen meglepetés volt. spoiler
Van benne halál, dráma, árulás, mégis a végén jól alakulnak a dolgok, amit egy tündérmesétől el is várok. Örültem, hogy több magyarországi helyszín is szerepelt benne.
Javíthatatlan romantikusként egy rossz szavam sem lehet arra, hogy a párkapcsolatok jelentős része pozitívan alakul. :-)