A ​Bermudák királynője (Második Atlantisz 3.) 49 csillagozás

Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője

A ​Második Atlantisz trilógia befejező kötete a Bermuda-háromszögbe kalauzolja el olvasóit.
A térség hatalmas varázserővel bíró, de gonosz királynője, aki ráadásul atlantiszi gyökerekkel rendelkezik, évezredeken át ejti fogságba a mélytengeri birodalma felett elhaladó hajók utasait, hogy velük egészítse ki elöregedő alattvalói sorát.
Ezúttal nagyobb halra veti ki a hálóját, mint valaha: Atlantisz királyát szemeli ki új áldozatául, s őt nem csupán alattvalójává akarja tenni; tőle többet akar, mint azelőtt bárki mástól. Többet, mint amit Azaész hajlandó lenne megadni neki.
Nem Atlantisz királya azonban az egyetlen uralkodó, aki rablók kezére kerül, s míg a pilisi tündérek Azaész nyomába erednek, Aengus és Elel belesétál egy rég elfeledett ismerős állította csapdába.
A Bermuda-háromszög mindenkinek meglepetéseket tartogat: Spirónak egy atlantiszi géniusz személyében vetélytársa akad, és az élete múlik azon, hogy sikerül-e felvennie vele a versenyt, a városban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Aba, Budapest, 2013
ISBN: 9786155033865
>!
Aba, Budapest, 2012
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155033858

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Aengus · Lantos papa · Richárd · Spiro


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Babó_Buca P>!
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője

Pozitív hatást gyakorolt rám, nem bántam, hogy elolvastam annak ellenére, hogy cselekményszegény volt. Eléggé érdekeltek a karakterek ahhoz, hogy élvezni tudjam. Bár a hossza egy kritikus pont lett nálam. Lehetett volna kevésbé húzni, mint a rétestésztát, de így legalább passzol a többihez.

www.egy-lany-blogja.blogspot.com/2016/12/miert-eppen-tr…

3 hozzászólás
NewL P>!
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője

A sorozat legjobb kötete, itt már izgultam a szereplőkért. Arról nem beszélve, hogy egy-két helyzeten roppant jól szórakoztam.

kte P>!
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője

Az előző két részhez hasonlóan sok szálon bonyolított, szépen megtervezett történetfolyam. Jó volt követni az előző részekben megismert szereplők sorsát és aggódtam is értük, bár tudtam, hogy nagy baj nem lehet, hiszen ez igazi tündérmese, a szó minden értelmében. Szeretem a sorozatban, hogy mindenkiben megmutatja a jót, a negatív tulajdonságok kialakulásának folyamatát és a változtatás lehetőségét, még ha tündérmeséhez illően néha kissé hihetetlen is.
Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért, de a végére kicsit elfáradtam a csavaros szálak követése során, ezért nem kapta meg az öt csillagot.

1 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője

Második Atlantisz 3.

Ez csodálatos befezező része volt egy csodálatos trilógiának. Gratulálok kedves AgiVega és köszönöm az élményt, nagyon jól szórakoztam olvasás közben.
Imádtam a szereplőket a végére még Richárd-ot is megkedveltem. De továbbra is a kedvenc szereplőm Aengus volt. Annyira humoros volt, hogy a fél könyvet kiírhattam volna idézetként. De a humor mellett nagyon izgalmas is volt a sorozat és talán a legizgalmasabb ez a befejező rész volt. Szétizgultam magam, számomra néha megoldhatatlannak tűnted a problémák, a szereplők egyre mélyebben merültek az borzalmak ingoványába. De persze az írónő mindig megtalálta a kiutat.
Árkádia királynőt kellően utáltam, és nem tudtam elnézően viszonyulni hozzá, még akkor sem, ha gyermekkori száműzetése vezetett oda, hogy ennyire érzéketlen és gonosz boszorkány legyen belőle. Semmi sem indokolhatja, hogy valaki ilyen gonosszá váljon. De természetesen kell egy fő-gonosz is egy jó fantasy történethez.
Jószívvel ajánlom mindenkinek korra és nem való tekintet nélkül, aki szereti a kalandos, humoros, legendákra épülő, korokon átívelő történeteket.

7 hozzászólás
Nympha17 P>!
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője

A három kötet közül hivatalosan is ez sikerült számomra a legjobban.
Először is ott a borító. Azt hittem az első rész borítója fog majd a legjobban tetszeni, de ahogy olvasás közben megértettem a képet, úgy ez lett a best.
Másodszor, Árkádia személyét imádtam. Azt a nőt tényleg egyszerre lehetett utálni és sajnálni. Meg ahogy az egész Bermuda-háromszög hozzá volt kapcsolva, az nagyon jól ki lett találva.
Aengus továbbra is a kedvenc karakterem, de mellette most már hivatalosan Patrik is helyet kapott. Már a második kötetben is tetszett a karaktere, de most sikerült levennie a lábamról. Nagyon örültem a kölyöknek. :) Richárdról meg ne is beszéljünk. Sokáig felemás érzéseim voltak vele kapcsolatban, de ahogy a három kötet alatt végig ott volt ő is a kis csapatban, csak sikerült megszeretném.
Jó lezárás lett, tetszett, hogy a tündérek és az atlantisziak kapcsolatáról újabb plusz információk derültek ki, Árkádia sorsa pedig tökéletesen illeszkedett a kerek egészbe.
Amit talán negatívumként tudok megemlíteni, hogy lassan indult be a sztori. Kicsit el lett nyújtva az eleje, főleg hogy több évet is ugráltunk közben. De az utolsó háromszáz oldalon már nagyon kíváncsi voltam mi lesz a történet vége.

5 hozzászólás
Agatha>!
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője

Én úgy sajnálom, de már megint némi kritikával fogom illetni a sorozat utolsó részét is.
Nem tudom, mennyire volt a zárókötet koncepciója készen az első-második rész írásakor, de nekem picit fura, hogy abban még csak nem is hallunk Árkádiáról. Értem én, hogy a koncepció szerint nem tudtak egymásról, de szerintem ha kicsit előre van vetítve, mintegy meglebegtetve mint veszélylehetőség, valahogy nem is tudom: komolyabban vehető, érdekesebb lett volna a Bermudák királynője.
Iszonyúan sok minden történt ebben a részben, megkockáztatom, szerintem még egy 4. részre is elegendő, ha bizonyos eseményeket kiveszünk innen spoiler. Jártunk Budapesten, Árkádiában, Caprin, a Pilisben és Írországban, meg követni sem tudtam még hol.
Viszont valahogy nem izgultam a szereplőkért, spoiler, és nem fogott el az „alig várom, hogy folytathassam a könyvet” érzés.

1 hozzászólás
Hiranneth>!
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője

Hű. Szerintem mindent elmond a tény, hogy egy nap alatt elolvastam. Amit azért kicsit sajnálok, mert így most ismét tündérek, atlantisziak nyüzsgése nélkül lennem.
Nem is tudom, igazán ki volt ebben a kötetben a kedvenc karakterem, igazából majdnem mindenkit szerettem…na jó, Árkádiát időnként meg tudtam volna csapkodni, de neki sem lehetett könnyű. Na jó, meg néha Patrikot is megráztam volna, de minden jó, ha a vége jó.
Morc nagypapa és Dohnal karaktere pedig…két öreg nagyot alakított ;)

2 hozzászólás
Felixa P>!
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője

Ez már jóval komolyabb, mint az előző két rész; de ismét odatapasztott az oldalak elé és csak olvastam és olvastam… A két veterán Dohnal és Morc tündéri! :) Az öt csillaggal messze nem tudom kifejezni, hogy mennyire tetszett! Fantáziából és humorból kiváló! A trilógiának a könyvespolcomon a helye!!!

1 hozzászólás
edanka87>!
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője

A trilógia utolsó része sem szenvedett hiányt izgalmakban, a cselekmény teljesen magával ragadott. Egyszerre, egy időben szinte minden szereplőért aggódhattunk. Eddig egyik helyzet sem volt ennyire kilátástalan, mint ez a mostani, amibe valamennyien kerültek. Kíváncsian vártam, hogyan lábalnak ki belőle.
Árkádia… morbid, hogy saját magáról nevezte el a birodalmát… kész lidércnyomás lehetett az a hely. Ritka egy kegyetlen, számító, érzéketlen nő volt. Elgondolkoztam azon, vajon mitől lett ilyen, és már nem is csodálkoztam. 10 éves korától (szülői) szeretet nélkül nőtt fel, izoláltan a családjától, mindez egy értelmetlen spoiler. Megértem, hogy elárulva érezte magát, ráadásul a saját szülei által. Szörnyszülöttet csináltak a lányukból. Nem várható, hogy szeretet legyen benne mások iránt, amikor vele is így bántak.
Azaész fejlődése, felnőtté válása hatalmas ívet írt le. Dicséretes az spoiler ellenállása a végsőkig, szó szerint a végsőkig. spoiler. Külön tetszett, hogy ezekkel a helyzetekkel kis varázserővel rendelkező uralkodóként nézett szembe, így nehezebb dolga volt, és izgalmasabb lett a könyv is. Mulatságos volt, ahogyan Ricsivel együtt dolgoztak egy közös célért. :)
És Ricsi… Ricsi kezdett ürességet érezni, ami miatt őszintén sajnáltam. A kezdetektől fogva éreztem, hogy ott pislákolt a szíve mélyén valami jó, valami értékes, igaz, mélyen eltemetve, ezért nagyon kár lett volna érte. De szerencsére az ő karaktere is több változáson ment keresztül, érettebb lett. A külcsín, a külsőségek helyett – melyek korábban teljesen kitöltötték az életét, és melyekről úgy gondolta, hogy ezek tesznek egy embert Valakivé – figyelmét lassacskán a belső értékek felé kezdte fordítani. Emellett azt is jól érezte, hogy el kell távolodnia a feleségétől ahhoz, hogy tudja őt értékelni, hogy kívülről lássa saját helyzetét és tisztába jöjjön saját érzelmeivel. Egyre jobban megkedveltem őt.
Meglepő, váratlan fordulat volt spoiler. A kísértetjárós rész nagyon jó volt, de végig sejtettem, ki állhatott a háttérben. :)
Ez a kötet is tartogatott néhány személyes üzenetet számomra: hogyan lehet elengedni azt, ami fáj? Hogyan lehet megbocsájtani másoknak, és önmagunknak? Hova vezet a megbocsátás hiánya, a gyűlölködés, a bosszú…?
Az eddig általam olvasott fantasykben általában volt egy főgonosz, akinek voltak „kisebb” szolgái, és a főhősök először ezek ellen a „kisebb” szolgák ellen küzdöttek, majd a történet előre haladtával egyre nagyobb ellenfeleik lettek, végül szembe kerültek a fő gonosszal is és általában legyőzték azt. Ebben a trilógiában azonban másként alakultak a dolgok. Itt a főhősök békés életébe mindig más az, aki betör. Ugyanakkor ezekben a gonosz szereplőkben van még egy szikrányi a jóból, csak mélyen eltemetve, és képesek a változásra is.
Az eltérő szerkezet ellenére is lehetett érezni, hogy egyre komolyabb a tét, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a hősök, egyre több áldozatot követel tőlük az, hogy kilábaljanak a veszélyből, vagyis hogy a történet egyre inkább a végkifejlet felé halad.
Jók voltak a nevek, mert majdnem mindegyikből lehetett gúnynevet alakítani, ami a kellő időben feloldotta a feszültséget.
A borító ezúttal is csodálatos.
Örülök, hogy egy villanásnyi utalás volt benne a Gyűrűk Urára. :)
Kedves AgiVega, nagyon köszönöm ezt az élménydús utazást! :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

selene>!

Egy éjszaka a könyvtárban, ami pillanatnyilag csak az övé. Spiridon Papafotiu ennél nagyobb gyönyörűséget elképzelni sem tudott.

486. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Spiro
Ninácska P>!

Furcsa dolog ez a lelkiismeret-furdalás: olykor képesek vagyunk tudomást sem venni róla, elaltatni, elnyomni, de ha rosszra fordulnak a dolgok, a lelkiismeret ébredezni kezd, rémképekkel töltve meg az ember fejét, azt sugallva, hogy minden rossz, ami vele történik, egyfajta büntetés.

398. oldal

Ninácska P>!

– Miért nem ébresztettek fel előbb? Akkor még lett volna lehetőségem…
– …felkötni magadat az első fára? Jaj, bocs, itt nincsenek is olyanok! – élcelődött Patrik. – Egyébként félóránként próbáltunk felrázni, de Csipkerózsika úgy aludt, mint akinek a fejére esett a rokka.

379. oldal

4 hozzászólás
Allegra>!

Egy új élet a halál után? Annyi bizonyos, hogy ez a víz alatti birodalom létrejötte óta egyfolytában haldoklott, mert azt, hogy úrnője erőszakkal töltötte fel a lakosság sorait, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhette életnek. Egyetlen olyan ember sem élt és dolgozott a birodalomban, aki igazán, szíve szerint is ezt a várost tekintette otthonának. S ha egy ország lakosai nem érzik kötelességüknek hazájuk építését, fenntartását és védelmét, akkor az az ország halálra van ítélve.

498. oldal

3 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!

– Papa, mi az, hogy megcsalt? – ásított Ariel, akit vagy a szülei heves csókolózása, vagy Richárd epés megjegyzése ébresztett fel.
– Az, ha valaki házas, de olyasvalakivel fekszik le, aki nem a felesége vagy nem a férje – válaszolt készségesen Aengus, mire Azaész morcos pillantást vetett rá a kéretlen felvilágosításért.
– Aha – dörgölte a szemét a kislány, akinek halvány sejtelme sem volt arról, hogy a „lefeküdni” nem minden esetben azt jelenti, hogy „aludni menni”. – Papa, te tényleg mindenkivel lefeküdtél, akivel csak akartál?
Azaész arca pipacspirossá vált.
– Miről beszélsz, kincsem?
– Hát, egyszer ezt mondtad Marynek – válaszolt Ariel. – Szóval, tényleg? Miért volt jó neked, hogy sok mindenkivel aludtál? Nem horkoltak nagyon?

Viv_>!

– Hol volt, hol nem volt, a nagy korallzátonyon is túl, élt egyszer egy tengerisün, akit Szurkának hívtak. Nagyon szomorú, magányos kis süni volt, mert a tüskéi miatt senki sem mert a közelébe menni. Semmire sem vágyott jobban, mint hogy valaki egy szép nap megölelje…

87. oldal

kisbeka>!

Ez nagyon hülye, fojtott el egy sóhajt, amikor Atlantisz királya felkapaszkodott a mellvédre, majd némi habozás után nekiugrott a láthatatlan varázsmezőnek. De legalább szépen pattog, állapította meg, ahogy Azaész hanyatt esett, és halkan nyöszörögve vérző orrát masszírozta.

453. oldal, 23. fejezet - A Nagy Tündér mindent lát (Aba Könyvkiadó, 2012)

Viv_>!

Aengus nagyon is jól ismerte ezt az érzést: serdülőkorában legalább olyan nyughattlan volt, mint az unokaöccse. Sőt, ha alaposan magába nézett, el kellett ismernie, hogy még mindig ugyanolyan nyughatatlan.

110. oldal

MezeiMarcsi>!

– Aha – dörgölte a szemét a kislány, akinek halvány sejtelme sem volt arról, hogy a „lefeküdni” nem minden esetben azt jelenti, hogy „aludni menni”. – Papa, te tényleg mindenkivel lefeküdtél akivel csak akartál?
(…)
– Szóval, tényleg? Miért volt jó neked, hogy sok mindenkivel aludtál? Nem horkoltatok nagyon?

524. oldal

edanka87>!

Te hiába vagy király és varázsló, én hiába vagyok zseni, vannak dolgok, amelyek fölött nincs hatalmunk.


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Neptunus fia
Kerstin Gier: Zafírkék
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Lupescu Kata: Végső kezdet
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Robin LaFevers: Halandó szív
Böszörményi Gyula: 9… 8… 7…
Jessica Townsend: Nevermoor
Derek Landy: Játék a tűzzel
Karen Marie Moning: Álom és valóság