Kezdetben vala a nemlétnek betonja.
Az örvénylő galaxisokban keverte az Úr, majd vett belőle egy kicsit, és a gondolatai formáiba öntötte – így teremtette a világot.
Elpiszmogott vele, kitikkadt, a hetedik napon alighanem már akart egy kicsit pihenni, még jó!
Nézi, de a galaktikus betonkeverőben még forog egy kevés szürke massza, és úgy megköt mindjárt, mint a szél! Akkor pedig kővé válik az egész Világmindenség – és kárba vész a munkája!
– Muszáj valamit kezdenem ezzel a kis maradékkal, nehogy kipurcanjon a betonkeverő kocsim! – aggodalmaskodott az Úr. – Beboríthatnám valamilyen gondolat zsalujába, de momentán egy sincs kéznél, mert már mindet elhasználtam, és nem jut eszembe semmi.
A keverő meg forog, kezd megkötni a nemlét betonja, mint tudjuk, ilyenkor gyorsan kell dönteni!
Mivel az Úrnak már nem volt semmilyen ötlete, sehol egy forma vagy értelem, kiborította a maradék szürke masszát a világ végén, amikor nem látta senki.
Így keletkezett a Telepünk
A telepi szentek élete 11 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa női szemmel Noran Libro
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A novellák jól elkapták a lepukkant lakótelepen lepukkant életek hangulatát. Időnként szürreálisba hajló, pár oldalas szatírák összetört álmokról, elfelejtett életekről. Az első néhány után viszont eléggé monotonná válnak. Igazából ugyanazt olvassuk mindegyik novellában csak nem teljesen ugyanúgy. Azt hiszem, jobban jártam volna, ha nem egyben olvasom végig, hanem beiktatok pár szünetet is. Így egynek ugyan jó volt, de semmi több.
Valaki a szavát adta neked, te meg hazavihetted, jól megnézhetted alulról-felülről, megvizsgálhattad, miből van, és tartós vagy csak egyszer használható, utána kidobhatod. Ha megtetszett, beraktad a szekrénybe az üveg mögé, ahol más szavak is hevertek.
Egészen egyedi szürreális élményt kínáló novelláskötet.
Végy egy közel sem tökéletes Úristent, aki hülyén érzi magát a kacsacsőrű emlős megteremtése miatt, adj hozzá egy posztkommunista életérzésű lepusztult lakótelepet, ahol a lakóknak mind van valamilyen beütése. Központi témának, amely köré a történetek rendeződnek válaszd a Kimondott Szót, a Lét Megfoghatatlanságát és hasonló képlékeny hozzávalókat. Ne felejtsd el bőven adagolni az agyament abszurditást. Mindezt öntsd nyakon humorral és csipetnyi obszcén nyelvezettel.
Fogyasztása olvasótól függően több-kevesebb türelmet is kíván.
Nem világos? A novellákat olvasva sem biztos, hogy tisztább képet kapsz.
Nekem személy szerint hosszú volt és túl abszurd, bár valóban nagyon egyedi, semmihez sem tudnám hasonlítani, amit eddig olvastam.
Na, ezek aztán a szent-- fazekak.
A könyv valami nagyon profán, nagyon szarkasztikus, humoros vonalat követ. Novellafüzér, amiben egy fejezet egy „szent” történetét meséli el. Groteszk, és én szeretem a groteszket, ez azonban mégsem működött.
Úgy érzem, nem valami koherens. Mintha egymásnak ellentmondó novellákkal találkoztam volna. Ezt az ismétlődések számlájára írom. Mivel minden novella szervesen kapcsolódik egymáshoz és a háttérhez, ezért feszültséget érzek a hasonló novellák között, mintha egymásnak ellentmondanának az egyes megoldások, vagy a felvetett problémák már megoldást leltek volna korábban…
Emellett mint gyakran megesik – egyes történetrészek jobban érdekeltek volna, de kimaradtak, vagy olyan vékonykán jelentek meg, hogy nagy űrt hagytak maguk után.
Maga az alapötlet szellemes, ütközteti az elvontat a nagyon is kézzelfoghatóval, öhm, naturálissal. De nem csak a tartalom ismétlődik. A vissza-visszatérő nyelvi elemektől mintha ellaposodna az amúgy humorosnak szánt szöveg. Pont a stílusát vesztette el.
A végére kiüresedett az egész. Kár érte.
Egyedi és különleges asszociációkat olvashatunk ebben a szürreális legendáriumban, amely a betontelep lakóinak életét mutatja be. Humorral – olykor magasztosan –, meglepő szófordulatokkal mesél az elbeszélő Hájdeggerről, Áramkalóz Henyó, Düsan Anyókáról és sok más alakról. Az elgondolkodtató élettörténetek mögött filozófiai, pszichológiai és szemantikai kérdések rejlenek.
Népszerű idézetek
Azt találtam ki annak idején – mondta az Úr Janinának –, hogy az ember lesz a gomb, amellyel összegombolom a két világot, azt a fölsőt és az alsót, az anyagot és a szellemet, mint a kabát két szárnyát! De már látom, hogy alig tudja fenntartani a két birodalmat a szerencsétlen. Csak te ébresztettél rá arra, Janinna, hogy nem találtam ki neki Jó Átjárót, vagyis gomblyukat! Ülj le ide a lábam elé, hozattam neked varrógépet, szegd körbe a nemlétet, hogy ne féljenek tőle az emberek!
Legenda a Szegély Szolgálója, Szent Janina O. Napjára
Mint minden élő organizmusnak, a Telepünknek is volt egy fájó pontja, méghozzá Sopenhaver! A toronyházban lakott, a Harag Kukái mögött, a nyolcadikon. Nagyon szenvedett Sopenhaver, éjjel-nappal, mintha valaki megbillentette volna a szenvedés edényét, majd a Telep minden fájdalmát abba az egyetlen Sopenhaverba borította volna.
Mindent tudott az éjszakáról.
Először sűrített tej volt: teljesen elmerült benne, nem tudta, hogyan és mikor, az álmok pedig, melyeket valaki odasüllyesztett, maguktól úsztak a nyitott szájába.
Aztán tenger lett. Sötétzöld part közeledett a TELEPESEKHEZ (milyen nehéz volt most elhinnie ezt), és egyszer csak fölkapta egy nagy hullám a napsütötte strandon – zutty! Az egyszarvúval együtt úszott most az álom mélységeiben, amiről most az előbb mesélt neki az anyja.
Még később pedig olyan kemény és kicsi lett az éjszaka, mint a csokoládés drazsé a párnáján, a nap végén. Most már semmi sem történt hirtelen, és sokáig kellett várnia, amíg feloldódik a nyelvén az éjszaka fekete kontúrja. Akár így volt, akár úgy, végül széthasadt az üveges héj, és belesett a lágy belsejébe. Reggel rendszerint nem emlékezett az álomtöltelékre, bár egész nap érezte magában az ízét.
Az a lényeg, hogy még most is telítődhetett az éjszakával – persze nem úgy, int az első napok sűrített tejével, de így is frissen ébredt reggel, gyorsan fölkelt, a tükörbe nézett, rámosolygott magára, és azt mondta: Igen, ez nagyon JÓ éjszaka volt!
Aztán hirtelen megöregedett, és a Telep fölé öntött odaégetett karamell táblája lett az éjszaka.
Tömör és kemény, nincs belseje, ahová le lehetne merülni. A széle meg éles, mint az üveg.
Rémülten hevert le a sezlonyra, és órák hosszat törte a fejét, hogyan kezdje.
Nem tudta, hogyan törjön le egy darabot az éjszaka partjából, ezért óvatosan közelítette meg (ne gondolj rá!), aztán visszafordult (gondolj valami kellemesre!), fölsóhajtott – és próbált megint odamenni.
Azt biztosan tudta, hogy az álom, amely olyan kemény, mint a dió, valahol a karamelltábla közepén rejtőzik, de sose jutott el odáig.
114-115. oldal
Ott állt a Cusai a Jerikó előtt, elcsevegett az emberekkel, mert bár nagy filozófus volt, ráadásul XV. századi, szeretett hallgatni minket. Egyszer még azt is mondta, hogy lenyűgözi a hülyeségünk, mert olyan mély, hogy azzal véletlenül még akár az igazságig is leáshatnánk, ha a seggünktől indulnánk, lefelé (ahelyett, hogy az értelem vágányán robognánk oda, logikus következtetések elegáns szerelvényében terpeszkedve).
Legened Szent Androméda, A Nembeli Szabó Napjára
Hasonló könyvek címkék alapján
- George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja 90% ·
Összehasonlítás - Peter S. Beagle: A karakoszki varázsló 88% ·
Összehasonlítás - Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon 88% ·
Összehasonlítás - Raoul Renier: Az exorcista 87% ·
Összehasonlítás - Wayne Chapman: Garmacor címere 85% ·
Összehasonlítás - Körtvélyes Ákos: Sziréndal 80% ·
Összehasonlítás - Wayne Chapman: Csepp és tenger 81% ·
Összehasonlítás - A. G. Hawk: Időtlenségbe zárva ·
Összehasonlítás - Bayer Tibor (szerk.): Gro-Ugon farkasai 70% ·
Összehasonlítás - Mary Janice Davidson – Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Vickie Taylor: Karó 66% ·
Összehasonlítás