Aldibah ​homokórája (Sárkánylány 3.) 86% 56 csillagozás

Hát bizony ez is nagyon jó volt, csak azt nem értem, ezt a sorozatot miért nem ajánlotta nekem eddig senki, hogy feltétlenül el kell olvasnom.
Effi és Karl összeverekedése volt érzelmileg számomra a legdurvább rész.
Sofia szerelme Fabio iránt annyira cuki, komolyan ilyen az első, nagy, bálványozós szerelem.
Az is tetszett, h Münchenbe vitte a sztorit a szerző, annyira nem oda képzelek mitológiára épülő sárkányos könyvet, hogy már-már hihetővé vált.

Na ez nagyon tetszett! Az előbbihez képest mérföldekkel jobb volt és vissza nézve, a többit kedvem lett volna lepontozni, hiszen a nyomába sem érnek ennek. A második vége, igen.
Elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy huhh, ez már a 150.oldal?! Mi a fene?
Aztán már csak olvastam és olvastam. Jó, nem olvastam este, nem volt nagy lázam, hogy elolvassam az utolsó 100oldalt, de a maradék 50-60oldalnál már mondom le nem vagyok hajlandó rakni!
Végig izgalomban tartott. Jó, nem azt mondom, hogy ez lesz életem legjobb könyve, mert ha nem lennék a könyv hatása alatt biztos találok hibát. De akkor is jó volt a sztori.
Izgalmas. Végre nem minden Sofia körül forog, nem az ő nyávogását hallgatjuk.
És az egy sárkányosból ami volt nekünk az elején, lesz nekünk négy. (ezt már az első fejezetből megtudjuk, nem lövök le semmit)
Különlegesek, tehetségesek. Jók.
Persze, meg kell mindenkit menteni, hiszen ez az jók lényege. De azon felül tesz bele az írónő egy kis csavart, amitől én nem érzem sablonosnak a könyvet.
A kivitelezést is meg kell említsem. A borító ismét csodaszép és a sárkányok az új fejezetek elején felül csodásak! Nagyon kitettek magukért az illusztrátorok.
Ami bánt, hogy ez is lehelet vékony, mint az előző, bár oldalszámmal több. Vékonyabb lapokból is készült, ami szerintem sokkal kellemesebb, mint azok a vastag papírok. Élmény kézbe venni és olvasni.
Nagyon tetszik, jól megcsinálták! Le a kalappal. Ezek után várom a következőket, mert ez a sorozat úgy néz ki, hogy felfelé ível. Remélem így is marad!
Egy élmény a könyv, minden tekintetben!

Nem volt rossz ez sem. Megint annyira lekötött a történet, hogy elfelejtettem letenni a könyvet :)

imádom a szorit a szereplőket úgy az egészet!de tud valaki valamit a folytatásról???
amúgy nekem németország is nagyon betalált cserediákként voltam kint azóta imádom!
az árulós rész kicsit furi volt nekem de végül is megoldották. vagyis az öngyilkosság nem megoldás (csak itt).

Ez valahogy gyengécskére sikeredett. Olyan érzetem van, mintha Troisi valami nagyot akart volna írni, de szinte alig haladtunk a történettel. Ez most nem jött át. 3 és feles.

Végül is nem volt rossz, csak már így egymás után 2 könyvvel bőven elegem van abból, hogy vagy elsötétedik egy fejezet végén minden, vagy nagy világosság van, vagy valaki elveszti az eszméletét, stb-stb…
Emellett komolyan nem értem, miként hihették, hogy nem kell megölniük az ellenséget? Miért, azt hitték majd szépen megadják magukat, ha újraéled a Világ Fája? O_O Amúgy az új karakterek nem rosszak, bár nekem Effi nem volt túl szimpatikus.

Ez a rész egyszerûen fenomenális volt.

Fél éjszaka olvastam, sikerült a végére járnom Sofiáék újabb kalandjának:)
Most is lebilincselt, s azt hiszem, jó lenne egy ilyen idővisszaforgatóra szert tenni – bár az ár, amiért használja az ember…hmmm…
!A helyszín ezúttal, az előzőektől eltérően, meglepetésemre München.
Most már kíváncsi vagyok a folytatásra nagyon, arra is, milyen lesz az ötödik Sárkányos?

Egyre jobban tetszenek a kötetek, itt már alig hisztizik Sofia, ami igazán felemelő. A kötetben újabb gyümölcsért folyik a harc, amit sokkal több izgalom, érzelem övezett, mint az eddigiekben. A szereplők is egyre jobban erősödnek, és egyre szimpatikusabbak lesznek, ahogy fejlődik a személyiségük.

Na végre Sofia is felnő lassan, már alig nyafog és alig sajnáltatja magát. De a kötet is „felnő”, több benne a harc, mint az előző kettőben együtt – talán egy kicsit sok is.