A ​két harcosnő (Égvilág 2.) 92 csillagozás

Licia Troisi: A két harcosnő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Két világ. Két küldetés. Két harcos.

Miután a Gyilkosok Testületétől megszökött, Dubhénak, a fiatal harcosnőnek meg kell szabadulnia az őt sújtó átoktól. Egyedül Sennar mentheti meg, a leghatalmasabb varázsló.

A vérszomjas Szekta nemrég megtalálta a módját, hogyan keltse életre Astert, a Zsarnokot. Csupán az áldozati bárány hiányzik, a test, amelynek a halottak közül visszahívott lelket be kell fogadnia. A kiválasztott nem más, mint San, Sennar és Nihal unokája. Idóra, Nihal egykori mesterére és a megvesztegethető király, Dohor esküdt ellenségére bízzák a feladatot, hogy megmentse a fiút a Gyilkosok kegyetlen hajtóvadászatától. Dubhét és útitársát, Lonerint, a fiatal varázslót eközben üldözőbe veszi a legfélelmetesebb ellenség.

Égvilág sorsa a Saaron túli titokzatos földeken dőlhet el. A két harcosnő küzdelme végzetesnek bizonyulhat.

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632452470 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Dubhe · Lonerin · Learco · Ido · Filla · Nihal · Rekla · San · Sennar · Sherva · Soana · Theana


Kedvencelte 16

Most olvassa 8

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 SP>!
Licia Troisi: A két harcosnő

„– Élj, ez az egyetlen dolog számít. Ha valaha meg akarsz változni, megtalálni az utadat és megszabadulni, élned kell.”

Az első amit meg kell jegyezzek, hogy imádom a borítóját.
Hosszú percekig képes vagyok nézegetni és a polcom ékességeinek egyike.
Ez a trilógia nem csak külsőleg, de belsőleg is igen csak kedvemre való.
Igaz még csak az első két kötetet volt szerencsém olvasni, de nagyon elégedett vagyok vele.

A megálmodott világkép elképesztő részletgazdag.
A karakterek színesek, bonyolultak és fejlődésre képesek.
A harcok változatosak, a stratégia és „politika” világa elképesztő bonyolult és egyszerűen imádtam elveszni a történetben.

Hatalmas kedvenc, és alig várom, hogy az utolsó könyvet is olvashassam.
Egy gyöngyszem és biztos nem egyszer olvasós kategória!

Imádom!♥

deen>!
Licia Troisi: A két harcosnő

Egyáltalán nem éreztem, hogy egy középső kötetet olvasok. A történet még mindig nagyon tetszik, a cselekmény izgalmas volt. Azt ugyan nem teljesen értem, hogy miért ezt a címet kapta, de végül is volt benne két harcosnő, Dubhe és Rekla, akik valóban ellentétes oldalon állnak, és sok minden múlik azon, hogy az ő csatájuknak mi lesz a végkimenetele. Dubhe és Lonerin utazása egészen elképesztő volt, az írónő nagyon látványossá tette az Ismeretlen Földet: sárkányok, koboldok, huyák, na és persze a teljesen kiábrándult mágus. Igaz ugyan, hogy Lonerin egyre jobb mágus, de esze az nem sok van. Sajnáltam Dubhét, hogy nem tudta megértetni magát vele. A Testület már nagyon közel van hozzá, hogy Astert feltámasszák, már csak egy valamire van szükségük, egy félkoboldra. Az utolsó félkobold pedig ismeretlen helyen tartózkodik. Vagy mégsem? Ido elindul, hogy megkeresse mielőtt még nem késő, és az ellenség talál rá, viszont meglepetésére a dolgok nem igazán úgy alakulnak, ahogy várja. San egyik pillanatról a másikra veszít el mindent és válik a legkeresettebb emberré. Ido és San útja is rengeteg izgalmat tartogatott, hiszen minden pillanatban a túlélésért küzdenek. Ennek megfelelően a cselekmény két majd három szálon halad, egy kicsit bepillantást nyerhetünk Dohor cselekedeteibe is, és a herceg lelki világába is. Remélem ő még fog szerepelni. Szumma szummárum várom a befejező részt, mert az igazi háború csak most kezdődik.

TiaManta>!
Licia Troisi: A két harcosnő

Nehéz mit mondani. Maradtak azok a faék egyszerűségű mondatok, amiket nagyon kritizáltam előzőleg is. Nem látom a fejlődést, sőt visszaesést észlelek.
A főszereplő nem érdekel igazán, se az ami vele történik. Mindenkimás sokkal érdekesebb. Ido, és a fiatal örökös részei tetszettek a legjobban. Bennük sokkal több volt úgy érzem. De még Yeshol fejezeteit is jobb volt olvasni.
Érdekel a lezáró rész, de már nem várok semmit se. Bár ha megmutatja még azt a kis lehetőséget amit benne érzek (még mindig), akkor nem bánom meg, és talán megéri elolvasni.

4 hozzászólás
Masni3>!
Licia Troisi: A két harcosnő

Annyira sokkal jobb volt ez a része mint az első. az is tetszett de ez a titokzatos új helyszín sokkal izgalmasabb volt mint Égvilág spoiler
Kalandos, érdekes, izgalmas és félelmetes volt. Néha tényleg azt hittem, hogy Dubhe elveszett. Na és Rekla… Jó volt kicsit többet megtudni róla is, mert nagyon érdekes egy nőszemély. :D spoiler
Theana annyira nem szimpatikus, hogy szívesen megverném, de örülök, hogy spoiler.
Izgalmasnak ígérkezik a harmadik része.

Agatha>!
Licia Troisi: A két harcosnő

Nagyon erős 2. résszel örvendeztetett meg minket az írónő!
Nem elég, hogy eleve 2 szálon zajlanak az események (és persze mindig akkor váltunk, amikor vagy Ido, vagy a Dubhe-Lonerin páros élete forog veszélyben), de a küldetések során eddig ismeretlen vidékekre kerülünk. Nagyon szívesen olvasnék a Tűzföld barlangjaiban történt eseményekről, a Zsarnok és Dohor elleni harcokról többet, de imádtam a koboldmanó szerűségek, a huyek földjét is spoiler. És az új szereplők, a kisfiú San, aki 12 éves kora ellenére egy nagyon vagány, szerethető karakter, de Dohor fia, Learco is szimpatikus (az apja ellenére), remélem Ido jó emberismerőnek bizonyul…
A cím szerintem szuper, mert a legvégéig nem érti az olvasó a jelentését.

Eszteeer>!
Licia Troisi: A két harcosnő

Sajnos Dubhe és Lonerin részeit eléggé untam, semmi újat nem tudtak nekem mutatni, plusz ez a szerelmi szál teljesen felesleges volt benne. Dubhe karaktere sajnos semmilyen javulást nem mutat, egyre idegesítőbb volt számomra és a Mester iránti érzéseiről bőven elég volt az első részben olvasni.
Ido és San részei nagyon tetszettek, már az előző rész végén is szimpatikus lett az ő karaktere. Ugyanígy érdekes volt számomra az a kevés, amit Learcoról olvastam.
Kíváncsi vagyok a végkifejletre, bár csalódtam ebben az átvezető kötetben.

Mary_J P>!
Licia Troisi: A két harcosnő

Hát, nem is tudom, hogy mit mondjak, Szeretni akartam, de most nem volt az igazi, remélem a befejező kötet helyre állítja a rendet.
Valahogy csak mentek és mentek és minden megoldódott magától. Dubhe és Lonerin utazása nem kötött le most egyáltalán, sőt Lonerin borzasztóan ellenszenves, azt meg végképp nem értettem mit akarnak egymástól… Arról nem is beszélve, hogy kezdett kiütésem lenni attól, hogy hányszor le volt írva, hogy Dubhe milyen ártatlan valójában… Dubhe és az ő valaha volt kapcsolata a Mesterével nem kevéssé borít ki.
Idó és San részeit viszont sokkal jobban élveztem erről szívesen olvastam volna többet. Sennart is kedveltem, akármilyen borús mégis reálisak a nézetei. Összességében kíváncsi leszek a végére, de azt hiszem most megint pihentetem kicsit a sorozatot.

Vivogle>!
Licia Troisi: A két harcosnő

Az első rész lassan szippantott magába, igazából akkor jöttem rá, mennyire szerettem, mikor már kiolvastam. A másodiknál viszont már nagyon is tisztában voltam vele, úgyhogy ezzel arányosan kicsit nagyobbak voltak az elvárásaim a könyvvel szemben, de pozitív irányban is elfogult voltam, pont mert már leszögeztem magamban az első rész alapján, hogy ez egy jó sorozat, és akit szeret, annak ki nem hajlamos jobban elnézni a hibáit? Azért igyekszek objektívan értékelni a könyvet.

Nagyon különbözött az első résztől, az komótosabb volt, inkább a belső történésekre fókuszált, de jó is volt úgy, jobban megismerhessük a szereplőket, mindenekelőtt persze Dubhét. Utána viszont már jöhettek a pörgősebb, eseménydúsabb fejezetek, amik a második részre voltak jellemzőek. Nagyon gyorsan haladtam is vele, és olyan ígéretes is volt, aztán mégse lett belőle kedvenc… Nagyon egyszerű, hogy miért: a cselekmény alakulása miatt. Nem egészen nagyon nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, és ezért csalódott voltam. Plusz hiába történt több minden, mint az első részben, mégis kicsit hiányérzetem volt utána, amolyan „csak ennyi volt?” – érzés. Dehát már íratlan törvény, hogy a második részek a kevésbé jól sikerültek, ettől függetlenül töretlen lelkesedéssel vágok bele az utolsó részbe is.

2 hozzászólás
Fairy>!
Licia Troisi: A két harcosnő

Kalandosabb pörgősebb mint az első kötett!
Dubhe kitartása és élni akarása rendkívűl páratlan!
Kiderül mit kell tennie,hogy megszabaduljon az átoktól és a pecséttől.
Reklát már az eső részben szívből megutáltam!
Itt bepillantást nyerünk a gyerekkorába,hát számomra már az is undorító amit gyerekként tett,
így egyáltalán nem bántam ami vele történt!!
Ami még furi nekem a nagy zsarnok, aki annyi szőrnyűséget és gaztettet hajtott végre a birodalomban egy 12-éves gyerek ez olyan furi már.
Vagy csak nekem?

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632452470 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Vincenza>!
Licia Troisi: A két harcosnő

Utólag értékelést írni nehéz, főleg, hogy olvastam a zárórészt is. :)
Érdekes a történet tovább fűzése, egy új világot ismerünk meg, új karaktereket és ezáltal a saját múltjukba, érzéseikbe betekintést kapunk, amire már szükség is volt. Mert sokszor nehéz úgy végig olvasni egy könyvet, hogy az teljes mértékben egy személy szemszögéből szóljon. Természetesen akkor nem nehéz, ha a főszereplő olyan jellemekkel van felvértezve, hogy a hátán is eltudná vinni az egész történetet. Ebben a részben sajnos sokszor azt éreztem, hogy maga Dubhe aki kidob a könyv hangulatából, túlcsordult a kétségbeesés, amit nem vártam tőle, sőt talán nem is akartam ennyiszer hallani.
Ettől függetlenül a történet másik szála, ami amúgy szomorúbb volt, és mégis szívesebben olvastam, mert Ido-t még az idősebb kora ellenére is olyan erő önfeláldozás járja át, amit jó volt olvasni.


Népszerű idézetek

Masni3>!

– Élj, ez az egyetlen dolog számít. Ha valaha meg akarsz változni, megtalálni az utadat és megszabadulni, élned kell.

Kapcsolódó szócikkek: Ido
1 hozzászólás
Szelén P>!

– Szarvaskecske, mit szólsz hozzá?
Dubhe megütődött.
– Hogyan?
– Ennek a fajnak a neve.
– Egyszarvúkecske? – ajánlotta a lány félénken.
– Igen, mégiscsak a szarva a legfontosabb, nem? De elfeledkeztünk a karmairól.
– Egyszarvú macskakecske.

106. oldal - Első rész: 6. Eső (Könyvmolyképző, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · Lonerin
[névtelen]>!

Leszállt a lováról. Kikötötte volna valahová, de sivatagban voltak.
– Ha olyan lennél, mint Vesa, nem lenne gond, csak annyit kellene neked mondanom, hogy várj meg itt – szólalt meg, és a ló szemébe nézett. – Sajnos nem sárkány vagy. De ha visszajövök, és nem talállak itt, esküszöm, hogy megkereslek, és kolbászt csinálok belőled, világos?
A ló kifejezéstelenül bámulta.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ido
[névtelen]>!

A fáradság és az öregség emészt fel, micsoda ostoba halál!

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ido
[névtelen]>!

Figyelte a sárkány csodálatos szemét, amelyben aranyló, sárga szemcsék fénylettek. Nem létezik a világon ennél ősibb és csodálatosabb lény – gondolta a lány. Dubhét teljesen lenyűgözte, hogy halálos veszedelmet hordozó állattal áll szemben.

241. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · sárkány
Ballyhara>!

(…) egy szeretett ember halála sohasem természetes dolog, mindig gyilkosság, valóságos rablás. Mintha egy végtagunkat veszítenénk el: nem lehet belenyugodni. Lehet, hogy egyszerűen csak ennyi az élet, de ha így van mégis, akkor ez az élet igazságtalan, és talán nem is éri meg leélni.

265. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ido
Vincenza>!

– Semmi rossz nincs abban, ha az ember időnként gyenge, és főleg nem abban, hogy megbízik másokban.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lonerin
[névtelen]>!

– De soha nem leszek a tiéd, világos? – kiáltott fel egyszer csak, hangját ezerszer verték vissza a falak. – Soha nem leszek a tied, Thenaar, és ha meghalok, nem szállok alá a te átkozott birodalmadba!

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe
Masni3>!

Volt valami vonzó abban a macskaszerű mozgásban, abban, ahogy behunyt szemmel táncoltatta a tőrét. Maga volt a halál, ám olyan köntösben, ahogyan Lonerin nem ismerte. Nem a nyomorúságos emberek halála volt ez, amelyet kiskorában a közös sírgödörben látott, ahová a Testület az anyját is behajította, miután Thenaarnak feláldozta. Ez vonzó, meggyőző halál volt.

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · Lonerin
SzRéka>!

Talpra szökkent, felborította a széket.
(…)
– Nincs értelme összeveszned a bútoraimmal – szólt Sennar közömbösen.

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · Sennar

A sorozat következő kötete

Égvilág sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Throne of Glass – Üvegtrón
Mary E. Pearson: Az árulás csókja
Pierdomenico Baccalario: A Maskarák szigete
Arwen Elys Dayton: Seeker
Robin LaFevers: Sötét diadal
Alynne Webb: Az utolsó
Naomi Novik: Rengeteg
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Derek Landy: Skrupulus Fondor
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek