52 ​kultfilm 16 csillagozás

A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig
Lichter Péter: 52 kultfilm

“A ​Casablanca nem egy film, hanem filmek” – írja Umberto Eco, és ugyanez igaz a kötetben bemutatott többi kultuszfilmre is. De mi az, hogy kultfilm? Nehéz a kérdésre egzakt választ adni, hiszen a címke leginkább a filmek utóéletére utal – olyan alkotások ezek, amelyeknek viszonylag szűk, de elkötelezett rajongótáboruk van. A kultfilmek mindig más oldalukat mutatják meg attól függően, hogy hol, mikor és kivel nézzük őket, vagy éppenséggel a rendelkezésünkre áll-e olyan útmutató, amely friss szempontokat kínál a befogadáshoz. Lichter Péter kalauza épp ilyen: a Prizma folyóirat munkatársának személyes hangvételű esszékötete komoly filmes szaktudásról árulkodó, mégis pörgős, érdekfeszítő olvasmány, amelyből megtudhatjuk, hogyan forradalmasította Stanley Kubrick a filmzene-használatot, milyen törvényi változások tették lehetővé a függetlenfilmesek elindulását, hogyan befolyásolta az ötvenes-hatvanas évek tinédzsergenerációja, vagy éppen a nyolcvanas évek videokazetta-forradalma a… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Scolar, Budapest, 2019
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632449456
>!
Scolar, Budapest, 2018
272 oldal · ISBN: 9789632449456

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Ridley Scott


Most olvassa 3

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

lzoltán IP>!
Lichter Péter: 52 kultfilm

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

most hogy az első huszonhat film előzetesét* összeszedtem nézegetem magam mellett a könyvet** és azon merengek hogy mennyire meghatározó volt életemben eddig és talán ezután is a mozgókép is ahogy a felsorolt ötvenkét film hozta magával a párhuzamokat az elágazásokat a következtetéseket az áthallásokat egy másik film egy könyv zene vagy egy a saját bőrömön megtapasztalt esemény egyszóval a bármi felé szinte célirányosan kanyarodva miközben olyan kérdések foglalkoztattak*** például mitől lesz egy film kultfilm amelyre a könyv nem ad választ legalábbis egyenesen nem árulja el a kultikussá válás receptjét viszont a felhozatalból remekül látható hogy bármilyen alkotás elérheti ezt a címet ahol ez a bármilyen érthető a megvalósítás módjára a cselekményre amennyiben van mert nem mindig van továbbá a közönség és filmesszakma első reakcióira és még biztosan lehetne sorolni de nem is akarom igazán megfogalmazni a kultfilm mibenlétét maradok annál az egyszerű érzésnél vagy megérzésnél hogy az a bizonyos film valami elképesztően maradandót nyújtott nekem a többi nem érdekel mert filmet nézni jó és persze könyvet olvasni is jó ha a kettőt össze lehet kötni mint jelenesetben is az legalább kétszeresen jó (:

* https://moly.hu/karcok/1195354 jobb-rosszabb minőségű és ez nemcsak a képre hangra igaz hanem maga az előzetes semmitmondóságára is mivel némelyik film annyira üresnek hat ezekben a pár perces epizódokban hogy csodálom ha valaki kedvet érez hozzájuk szóval érdemes az előzeteseken túl bátrabban beletekinteni a filmekbe (;

** akár filmet is nézhetnék ennyi erővel (:

*** a múltidő hamis (;

>!
Scolar, Budapest, 2018
272 oldal · ISBN: 9789632449456
mohapapa I>!
Lichter Péter: 52 kultfilm

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

Lichter Péterről az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Filmtudományi Intézet weboldalán a következőt olvasom a Bemutatkozás alatt:
Lichter Péter 2009-ben szerezte meg diplomáját az ELTE Filmelmélet, filmtörténet és kommunikáció szakpárján. Ugyanebben az évben lett szerkesztője a Prizma filmművészeti folyóiratnak. 2002 óta készít kísérleti filmeket, melyeket több mint kétszáz nemzetközi fesztiválon vetítettek, például a Berlini Filmfesztivál Kritikusok Hete programjában, a Rotterdami Filmfesztiválon, a New York-i Tribeca Filmfesztiválon vagy a Jihlavai dokumentumfilm fesztiválon. 2014-ben Rimbaud című rövidfilmje elnyerte a Magyar Filmkritikusok díját.

Amiből annyi mindenképpen kiderül, hogy Lichter Péter nem labdaszegető a filmes szakmában, hanem bennfentes. Bővebb utánanézésből és magából a könyvből is kiderül, hogy alapvetőn a kísérleti filmek szerelmese. Vagyis teljes joggal írhatott egy izgalmas könyvet a kultfilmekről. Úgy általában.

HIÁNYÉRZET
S máris egy falba ütközünk. Ugyanis a könyv egy szóval sem magyarázza meg a tárgyát. A szerző minden bizonnyal úgy gondolja, hogy a cím teljesen egyértelmű, semmi szükség bármiféle túlragozásra. Azonban ahogy eljutunk az első fejezethez, a bármiféle összefoglalás, bevezetés hiánya azonnal komoly hiányérzetet okoz. Nincs alapozás, nincsenek okok, indoklások. Van ez az 52 kultfilm. Slussz! Hogy mi a kultfilm, miért 52, és miért pont ez az 52, az ne érdekeljen! Pedig érdekelne!

Ugyanis ami Lichter számára természetes, magától értetődő, az a mezei olvasó számára egyáltalán nem az. Ez a hiányérzet a könyv olvastán pedig egyre csak nő.

A kult szó a kultusz rövidítése. A kultusz szó ezt jelenti a Wikpédia szerint: „A kultusz nagy figyelemmel, odaadással végzett tevékenység; gondosan végzett kedvtelés, szenvedélyes időtöltés. A hétköznapi életben a kultusz szót sokszor a divat szó jelentésével azonos értelemben használjuk. […] A kult szótőből képzett szó a kultúra, a kultikus például tárgy vagy személy jelzője, és a kultivál (megművel, szeret, örömét leli benne) jelentésű ige. A társadalom többsége által nem vallott hiedelmeket és célokat valló, főleg vallásos érzelmű embercsoportot is jelent. Marginális helyét az okozza, hogy vagy új hitrendszert, vagy olyan idioszinkretikus [nem szokványos, szokatlan, egyéni, (reakciómód); M. Z.] gyakorlatot követ, amelyet a környező kultúra nem fogad el a fő vonulatba tartozónak.“

Vagyis így kötődik össze Lichter fő érdeklődési- és tevékenység köre, a kísérleti filmek iránti érdeklődése és elkötelezettsége, valamint a könyv témája. A könyvek tanulmányainak sora olyan filmeket vesz górcső alá, amelyek nem illenek a filmkészítés általánosan elfogadott vonulatába. Sem a filmgyártók, sem a közönség szempontjából. És sem a mondanivalójukat, sem a készítés technológiáját, módszerét, filmnyelvét, dramaturgiáját illetőn.

Vagyis nem pusztán annyit tesz a kultfilm kategória, hogy egyfajta kultusz alakult ki a film körül, hanem azt is jelenti, hogy a film valamiért nem szokványos, eltér a fő vonulatba tartozó művektől.

A FILMEK
A könyv, nem meglepő módon ötvenkét alkotást mutat be és elemez. Természetesen mint minden válogatás, a filmek sora teljesen szubjektív. Akkor is, ha lenyűgöző és átfogó a válogatás.

Az egyes fejezetek egy-egy filmet mutatnak be, azonos tematikával. Egyfelől röviden, de hihetetlenül lényegretörőn bemutatják a rendezőket, a legfontosabb, vagyis a bemutatott filmjeik előzményeit, jobbára a későbbi műveiket is, másfelől ugyanilyen velősen elemzik magukat a filmeket, a készítésük technikáját, sajátosságait, egyediségét és szemléletét. S nem utolsó sorban a rövid tartalmát.

A válogatás azért roppant szerencsés, mert gyakorlatilag mindenki találhat benne olyan műveket, amiket ismer és szeret. Amik jócskán hozzátettek a filmművészet egészéhez, mégis az átlag néző számára is nézhetők, élvezetesek, nem csupán a bennfentesek számára azok. Ugyanakkor rácsudálkozhatunk számos olyan darabra is, amellyel még nem találkoztunk, és néhány olyanra, amellyel, legalábbis a leírás alapján nem is nagyon szeretnénk. (Számomra egyértelműen ilyen volt az E. Elias Merhige rendezte, Begotten című darab, amelyről olyan benyomásom alakult ki, mintha a VHK zenéjét álmodta volna filmre az alkotó; számomra a VHK-hoz is kell egy bizonyos hangulat, de amit zenében igen, filmben nem tudnám elviselni. Leellenőriztem, belenéztem a filmbe, a linken megtalálod. A VHK életigenlő.)

A könyv ötvenkét címe közül számomra tizenegy mondott valamit. Ennyit biztosan láttam. Gondolom, a nem szakértő filmkedvelők is jobbára ezt a tizenegyet ismerhetik. Néhányról nem is tudtam, hogy a kultfilm kategóriába tartozik (Összeomlás, 12 majom, Elveszett gyerekek városa, Születésnap), de ennek szerintem az az oka, hogy a kultfilm kifejezést nem a film készítésére, dramaturgiájára, technikájára értettem, hanem a közönségreakcióra, a film utóéletére. A kultuszra, ami a filmet övezi. S ezért volt hiányérzetem, hogy néhány alkotással nem találkoztam a könyvben, amit a magam részéről simán ide soroltam volna magamban (csak csípőből, gondolkodás nélkül: Gyalog galopp, Brian élete, Picasso kalandjai, Élethalálharc, A nagy kékség, Ponyva).

Namost, ha az ötvenkettőből levonom a tizenegyet, a matematika szigorúsága folytán marad 41 film. Amelyekről jobbára nem hallottam. Vagy ha igen, akkor sem láttam. Az én kultusz-olvasatomban ez gáz, de ugye a könyv másképpen alkalmazza a kultfilm kifejezést. Így nem hagyom magam frusztrálni.

FILMEK, AMIKET NEM LÁTTAM
Szóval akkor itt van negyvenegy film, amit nem láttam, sőt, a többségéről nem is hallottam. S amik miatt nem hagyom magamat frusztrálni. És itt van egy könyv, ami azért íródott, hogy a szerző szerinti legjobb kultfilmeket bemutassa, és gondolom az is volt a célja, hogy kedvet csináljon hozzájuk.

Lichter jól ír. Szemmel láthatón, elismerésre méltón tájékozott és lenyűgözőn művelt. Filmesként ért is a filmekhez. Naná! A könyvet felfaltam. Tettem már hasonlót más, hasonló könyvekkel is. Itt volt például Kelecsényi Miklós Vászonszerelem című könyve a magyar filmekről. Vagy Puzsér Róbert két nagyon szimpatikusan elfogult filmes könyve, A hét mesterlövésze. Amikor ezt a példának vett három könyvet olvastam, nem győztem jegyzetelni, melyek azok a filmek, amelyeket még meg kell néznem. Lichter könyvét, mondom, két nap alatt felfaltam. Mert lenyűgöző. Viszont nem jegyzeteltem egyáltalán. A pontos okát nem tudom. Az biztos, hogy nem Lichter stílusa a hibás. Nem hiszem, hogy az lenne a hibás. Talán egyetlen ponton. Kivétel nélkül minden film bemutatásánál kifejti, hogy az adott mű miért kult, a rendező milyen módszereket használt, amelyek kiemelik a munkáját a tömérdek egyéb mű közül. S valahol itt volt a hiba.

Hogy miért? Ha érdekel, itt elolvashatod:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/08/11/lichter_pete…

Moesko_ IP>!
Lichter Péter: 52 kultfilm

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

Nagyon sok mindenre lehet már azt mondani, hogy kultfilm, akár már azt megelőzően is, hogy valódi kultusz alakulhatna ki körülötte, vagy azt követően is, hogy szinte már mindenki elfeledte. Ilyen szempontból (is) remek felhozatallal büszkélkedhet Lichter Péter kötete. Egyszerre van benne sci-fi alapvetés (2001: Űrodüsszeia, Szárnyas fejvadász), quirky indie filmek (Harold és Maude, Édes vízi élet, Frances Ha), a bűnűgyi zsáner forradalmasítói (Kutyaszorítóban, Memento), és még számtalan egyéb műfaji és műfajon kívüli érdekesség.

Talán ez a kulcsszó: egytől-egyig érdekes filmekről van szó, szokatlan alkotásokról, amelyek feszegetik a határokat, újat mutatnak, nem ritkán sokkolnak, de mindenesetre jócskán túlmutatnak egy plázamozi dimenzióin. A szerző néhány oldalon, rövid ismertetőkben mutat be minden filmet, és kiváló érzékkel egyensúlyoz mindvégig az elemzés, az ajánló és az IMDb-Trivia háromszögében. Filmes jártasságáról tanúbizonyságot téve külön érdeme, hogy mindegyik művet szerzői és filmtörténeti kontextusba helyezi, így az 52 filmen túl újabb és újabb irányokra ösztönzi az érdeklődő filmest. A leírások többnyire spoilermentesek, így aki szeret filmnézés előtt „képbe kerülni”, trailerek helyett akár itt is szemezgethet. (A trailer mint műfaj amúgy is rettenetes.)

Külön köszönet a szerzőnek, amiért az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb filmjét, Shane Carruth 2013-as Upstream Colorját (Feltörő színek) is beválogatta a mustrába. Mint minden „igazi” kultfilmről, arról egy önálló könyvet is bőven érdemes lenne írni, Lichter Péter profiljához szerintem illene is.

oscarmániás>!
Lichter Péter: 52 kultfilm

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

Mindösszesen a felét láttam a kultusz státuszt kiérdemelt filmeknek, a fennmaradó hányadáról pedig alig hallottam, olvastam. Osztom a filmkészítő író ízlését, a felsorolt filmcímek javát ismerem és kedvelem. Nem támadt hiányérzetem, miért nincs más film beválogatva, szerintem közérthetően be lettek mutatva a tárgyalt alkotások, és a rendezők eddigi munkája ahhoz, hogy az olvasót elégedettség töltse el. Bár megértem azt, aki kritizálja a tartalomjegyzéket.
Ami nagyon hiányzik, és ezért harmad-, negyed csillagot vontam le képzeletben (sajnos csak felet lehet), hogy nagyon szükség volna egy bevezetőre, név-, cím-, és tárgymutatóra, hogy a későbbiekben haszonnal lehessen forgatni a könyvet. Rááldoztam az időt, a megemlített filmcímeket kigyűjtöttem, jó sok, és a megemlített rendezők, írók, művészek, fogalmak, még hol vannak! Egy következő kiadásnál szerintem nem érdemes ezen spórolni.
Mindazoknak ajánlom, akik szeretnének megismerkedni a Marvel-univerzumon kívüli nem főáramlatbeli, a kísérletezéstől és újításoktól nem idegenkedő filmalkotókkal és értékes munkájukkal.

slawter>!
Lichter Péter: 52 kultfilm

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

Nagyon jó lett volna, ha a könyv rendelkezik bevezetővel. Fontos lenne pár válasz. (A Crash-nél rossz plakátot raktak be, az egy másik filmé)


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

(…) Nolan filmjeinek egyik közös jellemzője a komplex történetmesélési struktúrákat mozgató cselekményszervezés – ez még a populáris tömegfilmbe mélyen beágyazott Batman-trilógiájára is igaz. Imádja megkavarni a filmek időkezelését, úgy hajtogat a történetekből bonyolult alakzatokat, mint az origamizásba belefeledkező gyerek. Az álmokat a James Bond-filmek akciódús világával keverő Eredetben a különböző valóságszintek ideje megnyúlik és egybeolvad. A csavaros thrillert kosztümös környezetbe ültető A tökéletes trükk a különböző idősíkokat játssza ki egymás ellen, hogy minél fordulatosabban mesélje el a bűvészriválisok történetét. (…)

136-138. oldal, Mementó

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

4 hozzászólás
lzoltán IP>!

(…) Mel Brooks és Stanley Kubrick is rajongott ezért a filmjéért: ennek köszönhetően forgathatta le első fősodorbeli filmjét, az Elefántembert, amelynek láttán George Lucas felkérte a Jedi visszatér rendezésére. Nem tudom elképzelni, hogy Lynch mit művelt volna abban a messzi-messzi galaxisban, ha elvállalja a feladatot, és szabad kezet kap, de biztos, hogy a végeredmény nem lett volna egy szokványos űrmese.

37. oldal, Radírfej

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

7 hozzászólás
lzoltán IP>!

Gyakran azok a filmek kötnek le a leginkább, amikben lényegében semmi sem történik. Amiknek a történetét egy mondatban össze lehet foglalni, és körülbelül annyira fordulatosak, mint egy golfmérkőzés. Általában ezeket a lassan csordogáló, gyakran egészen banális cselekményű darabokat szokás a „művészfilm” dobozába pakolni, abból a feltételezésből kiindulva, hogy amiben nem nagyon történik semmi, az már eleve művészet. Pedig számtalan ilyen művészfilm vall csúfos kudarcot, és válik valóban unalmassá – a fordulatosság és a csavaros sztori felszámolása az egyik legkockázatosabb mutatvány a filmkészítésben. Sofia Coppola gyakran merészkedik erre az ingoványos terepre, és pályafutásának eddigi legnagyobb sikere, az Elveszett jelentés azt bizonyítja, hogy otthon érzi magát a „kényelmes impresszionizmusnak” is nevezhető stílusban.

150. oldal, Elveszett jelentés

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

6 hozzászólás
lzoltán IP>!

1982. június 25-e talán az egyik legfontosabb dátum az amerikai film történetében: ezen a napon mutatták be A dolog és a Szárnyas fejvadász című filmeket. Mindkét remekmű lényegében megbukott a mozipénztáraknál – A dolog nullszaldóig tudta feltornászni a bevételeit, Ridley Scott sci-fije hasonlóan gyengén muzsikált. Mégis mindkét alkotás a nyolcvanas évek megkerülhetetlen klasszikusa lett, nagy hatású kultfilm – a VHS-forradalom emelte őket az amerikai filmtörténet panteonjába.

38. oldal, A dolog

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

Kapcsolódó szócikkek: 1982. június 25 · Ridley Scott
12 hozzászólás
lzoltán IP>!

     A Donnie Darko volt az egyik első film, ami az új keletű nyolcvanasévek-nosztalgiát markáns fantasztikus zsánerekkel keverte: ha innen nézzük, talán a 2016-ban indult Stranger Things című tévésorozat előképének is tekinthető. Kelly bátran használta a korszakot megidéző dalokat (leginkább a Mad World fonódott össze a filmmel), sőt a casting tekintetében is erősen nosztalgikus döntéseket hozott: az ellenszenves ezoterikus gurut alapító (sic!) Patrick Swayze az évtized egyik legfelkapottabb sztárja volt, de Katharine Ross és Beth Grant szerepeltetése is felfogható egyfajta főhajtásnak. (…)

144. oldal, Donnie Darko

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

Kapcsolódó szócikkek: Donnie Darko · Patrick Swayze
lzoltán IP>!

(…) Murray-nek mindig is jól állt ez a világtól eltávolodott, félmosolyos nihilizmus, a félvállról odaköpött poénok – már az Idétlen időkiget is ez tette naggyá, később pedig Wes Anderson erre a karakterre építve írta zseniális szerepeit Murray-nek: ilyen például az Okostojás lelazult igazgatója, az Édesvízi élet unott kalandora vagy a Holdfény királyság kiábrándult apafigurája.

153. oldal, Elveszett jelentés

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

lzoltán IP>!

(…) A szinte sokkolóan hosszú kép alatt Arvo Pärt észt zeneszerző azóta már agyonhasznált zongoradarabját halljuk. A film ultralassú tempója és a zene valami egészen különöset ígér – a néző ekkor már vagy hanyatt-homlok elmenekült, vagy magába szippantotta a film világa.

148. oldal, Gerry

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

lzoltán IP>!

(…) A Rubber a 2010-es években megjelenő poszthorror előfutárának is tekinthető. Ehhez az elsősorban az amerikai független filmben megjelent irányzathoz olyan alkotások sorolhatók, amelyek a horrorfilm zsánerét kísérletezéssel, a művészfilmre jellemző formanyelvi újításokkal ötvözik. Ez persze egyáltalán nem új keletű jelenség, a zsáner határait már sokszor feszegették korábban is (lásd a Radírfej vagy a Begotten című filmeket), de a 2010-es években valahogy nevet is kapott ez az attitűd – konkrétan egy, a The Guardianben megjelent cikk után. Olyan filmek sorolhatók ide, mint a Tűnj el! (Jordan Peele, 2017), A boszorkány (Robert Eggers, 2015), az It Comes at Night (Trey Edward Shults, 2017) vagy a Valami követ (David Robert Mitchell, 2014). Persze lehetne vitatkozni a műfaji kategórián, de ezekben a filmekben közös, hogy miközben valóban kikezdik a horror műfaji szabályait, bizonyos szempontból be is tartják azokat. A Rubber, persze, a fenti példáknál jóval radikálisabban bontja le a határokat – már az első jelenetével hatalmas idézőjelbe teszi magát –, de bizonyos elemeiben mégis követi, például, a slasher filmek tradícióját. A nyolcvanas években virágzó alműfaj olyan klasszikusaiban, mint a Halloween vagy a Péntek 13., általában nőket (vagy szerelmespárokat) gyilkoltak meg teljesen irracionális (és időnként természetfeletti) gyilkosok. Ebben a filmben Robert, a gumiabroncs viselkedik irracionális szörnyalakként, aki válogatás nélkül gyilkol. (…)

207. oldal, Rubber

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

6 hozzászólás
lzoltán IP>!

(…) A film eredeti címe – The Limey – a régi amerikai szlengből származik: így gúnyolták a XIX. században az angol tengerészeket, akik szinte kötelező jelleggel adtak citromlevet a grogjukhoz – a szó egyben talán a brit matrózok „savanyúságára” is utalt. Egy biztos, a citromsavanyúságnál nincs jobb jelző, ami leírná ezt a megállíthatatlanul célratörő nyugdíjas gengsztert. (…)

128. oldal, Amerikai vérbosszú

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

lzoltán IP>!

Vannak filmek, amik létezésük puszta tényével lefegyvereznek. Amikor annak idején először, még videón, megnéztem Gus Van Sant hírhedt filmjét, teljesen le voltam nyűgözve. (…)

146. oldal, Gerry

Lichter Péter: 52 kultfilm A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Tóth Klára (szerk.): 53 magyar film
Tímár Péter: Hogyan csináljunk rossz filmet?
Szőts István: Szilánkok és gyaluforgácsok
Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
Görcsi Péter: A megtévesztés dramaturgiája
Antal István – Deák László – Kodolányi Sebestyén (szerk.): Balázs Béla Stúdió
Pócsik Andrea: Átkelések