Hogyan ​ne legyünk tökéletes anyák? 84% 28 csillagozás

Szerintem zseniális ez a nő. Őszinte, valóban humoros, és nem játssza meg az angyali anyukát. Nagyon kellett a lelkemnek, megnyugtató volt. Nem volt szinte olyan oldal, amiről ne jegyzeteltem volna ki hosszú-hosszú sorokat, poénokat. Érdemes beszerezni, polcon tartani, ajándékba adni…

Még egyszer köszönöm szépen, @Kun_Csilla, ezt a könyvet! Ha nem is sok újat mondott, megerősített abban, hogy valamit jól csinálok gyereknevelés címszóval :)
Az angol viszonyokra épül az egész, sőt, megkockáztatom, hogy kezd elavulni bizonyos dolgokban, de tartalmaz örök érvényű gondolatokat és elveket, amelyeket érdemes megfontolni. Igazából örülök, hogy Magyarországon vagyok kismama és anyuka, sokkal több privilégium jut nekünk, mint más országok anyáinak. Kezdve ott, hogy van lehetőségünk 3 évig itthon lenni egy gyerkőccel, és ez a 3 év a legfontosabb egy gyermek életében meg az anya(szülő)-gyerek kapcsolatában.

Egy kedves kolléganőmtől kaptam ezt a könyvet, és már többször beleolvasgattam, de ma szántam rá magam, hogy az elejétől a végéig kivégezzem. Ez a könyv nem azoknak íródott, akik komoly szakirodalomra vágynak, pontos utasításokra, vagy a komolyabb témák iránt érdeklődnének (abból egyébként is akad jó pár, más könyv). Ezt azoknak kötelező elolvasni, akik (hozzám hasonlóan) időnként hajlamosak elszállni, és 7 hónapos kismamaként szégyenkezve fogadnak vendégeket, miközben egyik kezükkel ötfogásos ebédet tálalnak, a másikkal a férjük munkásruháit vasalják és a lábukkal még ki is teregetik a frissen mosott ruhákat, csak mert azt az egy bizonyos polcot leporolni még nem volt idő, de biztos mindenkinek szemet szúr, aki hozzánk érkezik… Meg azoknak is szól, akik 40-50 helyről kapják a nélkülözhetetlen, „csakezazegyetlenmód” tanácsokat (sokszor olyanoktól is, akik még kisgyerek közelében sem voltak! :D) és a végén már elvesznek teljesen vagy a legalapvetőbb dolgokban is tökéletesen bizonytalanokká válnak.
Mert ennek a könyvnek a szerzője, aki maga is anyuka, azt mondja (amit a legdrágább védőnő is, az én mentsváram): mindenki bek…hatja. :) Hogy lejjebb kell adni a SAJÁT elvárásaimból, hogy lazuljak el és röhögjek amennyit csak lehet, a legkiborítóbb helyzetekben is – sőt, akkor igazán! Hogy fogadjam el, ha és amit csak adnak, és legfőképp: hallgassak meg mindenkit, majd döntsem el magamban egyébként érdekel-e. :) A könyvben voltak számomra kevésbé releváns részek is, nyilván a ’90-es évek Angliájában íródott, de összességében nagyon tetszett. Nem a tanácsai miatt, hanem a stílusa és az üzenete miatt. Sokszor elmosolyodtam, felnevettem az olvasása közben, biztos, hogy gyakran előveszem még, hogy kicsit „helyre rázzon”. :) (És kiolvastam együltő helyemben, a mosás meg várhat :D )

Szülés előtt pár nappal kezdtem el olvasni, mivel az első részt olvastam már korábban tudtam, hogy humoros könyv lesz ez is, és a szülés előtti lelkiállapotomnak jót tett a szülés felkészülésre, a „depresszió” elkerülésére, és csak, hogy meg tudjam milyen ne legyek :-))

Többet vártam a könyvtől. Szerintem leírja az amúgy általánosan megtörténő dolgokat, csak vicces kontextusba helyezi, ami meggyőz vagy megerősít minket abban, hogy nem kell mindent komolyan venni vagy csinálni, ha édesanya lettél. Nem veszi le a terhet, de segít más szemszögből nézni a dolgokat. Több példa illusztrációval belátjuk, hogy mások is benne vannak ugyan abban a slamasztikában, mint mi.
Nem egy mérvadó könyv, inkább egy kiegészítő olvasmány a többi mellé.

Ez viszont vicces volt, szorongásoldó, és valószínűleg (amennyiben kívülállóként meg tudom ítélni) vannak benne hasznos dolgok is.

Egy éves baba mellett olvastam ezt a könyvet és folytak a könnyeim a nevetéstől. Fő az önirónia. Lehet, hogy az írónő nem számít szaktekintélynek, de hogy az édesanyák mindennapi gondjait érti és tud beszélni róluk, az nyilvánvaló. Minden sora lehetne idézet. Anyukák, ajánlom!

A könyv címe alapján teljesen másra számítottam. Azt vártam ugyanis, hogy sok-sok humorral meséli majd el a szerző az anyaság összes olyan kérdéskörét, amelyekre az anyukák (főleg az elsőszülött gyermekek tekintetében) nagy félelemmel gondolnak és, amelyekhez kapcsolódó, maximalista elvárásoknak olyan sok aggodalommal, már-már görcsösséggel igyekeznek megfelelni. Habár a szerző azt ígéri, megmutatja hogyan ne legyünk tökéletes anyák, ugyanakkor lépten-nyomon átsüt a szövegből – a fel-felcsapó önirónia ellenére is –, hogy az anyaságban az általa követett út a „tökéletes”.

Laza, szórakoztató, igazán könnyed. Segített egy kicsit nevetni saját nyomoromon. Meg jó látni, hogy a küszködéseim nem egyediek. A cím alapján kicsit másra számítottam, és a nagy katarzis elkerült, de azért a néhány maradandó nyomot hagyó mondatért érdemes elolvasni.

Másodszorra kevésbé tetszett.. Főleg a dadás rész..ugye a mi viszonyaink között ..hm.. mondhatni teljességgel irreleváns..