A Látók könyvet 2 éve olvastam el. Annyira magával ragadott az ott megalkotott világ, hogy rögtön nagy kedvencet avattam. A könyvnek imádtam a hangulatát, ami ötvözte a New Orleans szellemekkel és paranormális jelenségekkel teli világát az 20-as évekbeli New Yorkkal. IMÁDTAM. Már nem emlékszem, hogy amikor elolvastam az első részt, a második rész elérhető volt-e magyar nyelvem. Szerintem nem, mert akkor olvastam volna tovább. Tavaly már tervben volt, de valahogy iskolaidőben ilyen vastag könyvet nem szeretek olvasni, nyári szünetet pedig Angliában töltöttem. De már nem vártam tovább, és milyen jól tettem.
Folytatásoknál nem szeretek rövi tartalmat írni, mert aki az első rész alapján olvasni akarja, nem az én pár mondatom fogja meggyőzni a történetről. Ám a rész ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt pár nap ugrással. Nekem az volt a problémám, hogy már nem emlékeztem az első részre. Nem tudom, hogy tudtam így elfeljteni a sztorit, miközben a hangulat és a világ teljes mértékben élt bennem, de így volt. Szerencsére, minden fontos eseményt felidézett az írónő, így szép lassan összerakódtak a puzzle darabkák.
Az első rész főszereplője Evie volt, és habár itt is sokat szerepelt, én főszereplőként Linget jelölném meg. Nem ismerős a név? Ez azért van, mert teljesen új karakter. Neki is van látó képessége, méghozzá az álmokban járás. Ling egy kínai családban (mégha édesanyja ír is) nevelkedett, és van egy családi éttermük is. Ling imádja a tudományt, de közben a tradíciókra is figyel. Nagyon tetszett ez a szemlélete, mert általában a tudományra hajlamosabb embereket úgy szemléltetik, akik csak abban hisznek, amit be tudnak bizonyítani. Ling nem a legkedvesebb, legközvetlenebb szereplő, mégis kedveltem.
Az első részben már találkoztunk Henryvel, és nem emlékszem, hogy ott megtudtuk-e az ő képességét. Nem kapott túl nagy szerepet a Látókban, és nem nagyon maradt meg bennem. Bezzeg ebben a részben ő is a főbb karakterek közé sorolódott. Linggel együtt járták az álmokat. Igen, a képességük ugyanaz, bezzeg a személyiségük teljesen különbözik. Henry bolondos teremtés, szeret szórakozni, de mindenre hajlandó lenne, hogy megtalálja szerelmét, Louis-t.
Azért szerencsére Evieről sem feledkezett meg az írónő. Evie elárulta Látó mivoltát, és a rádióban lett saját műsöra. Híres lett. Persze, még most is imád szórakozni, de ebben a részben zavartak a rossz tulajdonságai. Eddig is önző volt, de nem a barátai ellenében. Nem érdekelte más, csak a hírnév. Kicsit csalódtam benne. Ettől függetlenül még mindig az ő részei voltak a kedvenceim, alig vártam a fejezeteit.
Sam is nagyobb szerepet kapott, és képessége is kiderült. Ő már az előző részben is egy más történetdarabot képviselt, mint a főszál. Most is így volt, bár már a Bölény-terv projekt is sokkal nagyobb szerepet kapott. Ám nekem Sam karaktere nagyon szimpatikus, pedig egy tolvajtól más várnál. A könyv hangulatával jár az életvidám természet, és Sam is ilyen. Ezenkívül találékony, eszes, és lehet kicsit rossz fiúsabb karakter, de szerintem egyáltalán nem az.
Thétát kicsit jelentéktelennek éreztem ebben a részben. Nem nagyon értettem a cselekedeteit. És az az igazság, hogy az ő részeire emlékszem legkevésbé az első részből. Remélem a következő részben nagyobb szerepet fog kapni, mert sok potenciált látok benne. Hasonlóan Evie-hez egy életrevaló lány, aki szeret szórakozni, de nem önmaga az első számára. És a képessége is nagyon érdekes.
Memphis az előző részben nagy szerepet kapott, itt szinte alig szerepelt. Nem is nagyon tudnék mit mondani róla. Látszódik rajta mennyire szerelmes, és kicsit sajnálom, hogy ennyire nem törődik azzal, mi a helyzet otthon.
Mabel és Jeremy is megjelent pár fejezet erejéig, de nem nagyon fejlődött a karakterük. Inkább a köztük levő kapcsolat fejlődött, bár nem tudom milyen irányba. Ennek oka az első rész végén létrejött szerelmi háromszög. Általában én mindig a jófiúnak szurkolok. Én jobban szeretem őket. Itt is nagyon tetszik Jeremy karaktere. Az okos, kedves, tisztességes fiú. De én Samet sem látom igazi rossz fiúnak. És imádom a kémiát közte és Evie között. Olyan jókat nevettem a cívódásaikon, annyira jó működnek együtt, hogy bármennyire is szeretem Jeremy-t, és team Sam vagyok.
Elég rendesen kiveséztem a karaktereket, most már jöhet a történet is. A hangulat és a világ most is magával rántott, alig tudtam letenni a könyvet, de a történetet nem éreztem olyan erősnek, mint A Látókét. Nem mondom, hogy rossz lenne, mert szerintem jó történet, de az elsőé kimagaslott. Míg először egy bűnügy nyomozásába kaptunk betekintést, itt csak álmokat jártak. Számomra John Hobbles rejtélye sokkal érdekesebb, izgalmasabb volt, és sokkal jobb gonosz is volt. Bár ott Evie nyomozott, és imádtam a kotnyeleségét. Itt Ling-Henry páros szinte semmit sem tett. Számomra nem volt annyira jó az álmokban járás, és Ling és Henry nem olyan erős főszerepelőnek, mint Evie. Ezen felül már az elején gondoltam, ki lehet a tettes. Ettől függetlenül élveztem, csak kicsit csalódtam, mert nem volt olyan magas szintű mint az előző rész.
Ki szeretném emelni az írónő stílusát, mert annyira imádom. Alapból, aki ilyen világot meg tud teremteni, az csak zseni lehet. Ám ahogy leírja a történetet, azt imádom. Nagyon tetszik, hogy nincs a könyv behatárolva szereplőkre az íráskor. Van, hogy szél által mutassa be a történteket, van hogy egy-egy idegen ember szemén keresztül. Nekem ez nagyon tetszett. Nagyon magával ragad a stílusa. Nekem az is nagyon tetszett, hogy a fejezeteket beosztotta napok alá. És volt egy kis Easter Egg is… Megjelenet Gemma az írónő másik sorozatából. Sőt, magát Gemma Doyle Raoként mutatta be. Igazáb kíváncsi lettem, hogy honnan jön a Rao, de nem találtam semmit az interneten róla. Nagyon remélem erről többet tudunk meg. Most kedvet kaptam újraolvasni ezt a sorozatot is :D
Nagyon szerettem ezt a könyvet, mégha kicsit csalódtam is benne. A történet nem nyűgözött le annyira, de megbocsátom neki, mert imádtam ebben a világban élni pár nap erejéig. Alig, hogy abbahagytam a könyvet, már hiányzott, hogy visszatérjek. Alig várom már a harmadik részt.