Kilenc ​idegen 208 csillagozás

Liane Moriarty: Kilenc idegen Liane Moriarty: Kilenc idegen

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kilenc ember a legkülönfélébb okoknál fogva úgy dönt, hogy befizet egy tíznapos gyógyüdülésre. Van, aki fogyni akar, van, aki a válságba jutott házasságát reméli helyrehozni, de olyan is akad, aki egyszerűen csak pihenni akar, kiszakadva a hétköznapok taposómalmából. Az isten háta mögötti Oltalom Háza minden tekintetben megfelelő helynek tűnik céljuk eléréséhez, hogy tudniillik tíz nap múlva felfrissülve, megújulva térjenek vissza régi életükhöz. Ám a rekreációs program kissé eldurvulni látszik, és a kilenc idegen azon kapja magát, hogy valamiféle őrült kísérlet alanyaivá lesznek, melynek során a legmélyebb szorongásaikkal és eltitkolt vétségeikkel, elfojtott vágyaikkal és elhazudott kudarcaikkal kell szembenézniük. No meg a kísérlet eszelős kitalálójának hatalmával…

Liane Moriarty új könyvében a lélek legmélyére kalauzolja olvasóit, akik maguk is úgy érezhetik olvasás közben, hogy radikális megújuláson esnek át, mire a végére érnek ennek a regénynek.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Alexandra, Pécs, 2021
446 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635821983 · Fordította: Babits Péter
>!
Alexandra, Pécs, 2018
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634472735 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Ben Chandler · Frances Welty · Heather Marconi · Jessica Chandler · Lars Lee · Maria Dmitrichenko (Masha) · Napoleon Marconi · Zoe Marconi


Kedvencelte 3

Most olvassa 25

Várólistára tette 192

Kívánságlistára tette 128

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

meseanyu P>!
Liane Moriarty: Kilenc idegen

Elragadó történet, engem végig lekötött és szórakoztatott. Nem az a fajta, amitől lerágod izgalmadban a körmödet, de nagyon érdekesek a szereplők és a különböző traumáik. Tök jó a helyszín, én imádom az ilyen szállodás, összezárós sztorikat. Szívszorító is sokszor, de közben meg tele van csipkelődő humorral, a vége meg nagyon cuki.

3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Liane Moriarty: Kilenc idegen

Liane Moriarty korábban olvasott két könyvével elérte azt, hogy az összes ezután megjelenő könyvét szeretném elolvasni. Még úgy is, hogy a Kilenc idegennel kapcsolatban meglehetősen vegyesek az érzelmeim.
Egyrészt izgalmas volt, érdekes és lekötött, olvastatta magát, másrészt voltak vontatott részek benne, amikor azt éreztem, hogy a kevesebb több lenne, ugyanakkor helyenként mégis kevésnek találtam az információt, a részleteket, például az egészségcentrum vezetőjét Mashát részesíthette volna nagyobb figyelemben a szerző, és talán nagyobbat üt a végén a csattanó is. Mert volt így is, de mégis.

Úgy éreztem, meglehetősen nehezen ment előre a történet, mint amikor rozsdásak a fogaskerekek, sőt néha egy-egy nem odaillő alkatrész van a gépezetben, ilyesmi érzéseim voltak a történettel kapcsolatban. Az előzőleg őrületként emlegett rész pedig már eléggé elképzelhetetlen volt, de lehet, hogy csak az én fantáziámmal van baj.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/03/liane-moriarty-ki…

Porcsinrózsa>!
Liane Moriarty: Kilenc idegen

Érdekes, ellentmondásos kapcsolatom volt ezzel a regénnyel. Múlt időben fogalmazok, mert le akarom zárni ezt a kapcsolatot, az olvasmányélményt, a művet pedig fel szándékozom tenni a „Nem olvasom újra” polcra.
Nagyon jól megírt könyv. Tetszett, hogy a szereplők életrajzi vonatkozásait fokozatosan ismerteti meg a szerző. Ennek nyomán megértjük a személyiségüket, a gondolkodásmódjukat, indokaikat, s a változásra vágyók kis csapata lassan összekovácsolódik. Valamennyien egy őrült, manipulatív nő hálójába kerülve belekényszerülnek az ő mániákus hatalmi játszmájába.
Hogy ebből aztán a végére ki, mennyit, és hogyan profitál, az egy másik kérdés.
Olvasás közben gyakran jutott eszembe a Bibliában olvasott megállapítás :
MERT MINDEN FEJ BETEG, ÉS MINDEN SZÍV ERŐTELEN. Úgy vélem, ez passzol leginkább ennek a történetnek a sűrítményeként az értékelésembe.
Bár jól megírt könyv, szerettem a legtöbb szereplőjét, mégsem tudom az adott csillagnál többre értékelni, mert – a lezárásával együtt is – belőlem végig nyugtalanságot, döbbenetet, szorongást váltott ki. A kapott címkéihez viszont végig hű maradt.
A pszicho – thriller pedig nem az én műfajom.

gabiica P>!
Liane Moriarty: Kilenc idegen

Nagyon vontatottnak éreztem. Lekötött, mert kíváncsi voltam, hogy mi lesz, de úgy éreztem, hogy nem nagyon halad előre a történet. Valahogy egyik karakterrel sem tudtam azonosulni, vagy valakit kiemelni, akit esetleg megkedveltem. Nagyon lassan bontakoztak ki az események, ehhez képest a lezáró csattanót nagyon hirtelennek éreztem. Kevés volt hozzá az előkészítés, pedig lehetőség lett volna rá bőven. Sajnos nem tudtam megszeretni annyira, amennyire szerettem volna, vagy amennyire a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet. Enyhe csalódás volt.

2 hozzászólás
klaratakacs P>!
Liane Moriarty: Kilenc idegen

Kilenc ember, kilenc nagyon is emberi sors és helyzet, akik összezárva kinyílnak. Nem egy pörgős könyv, nincsenek nagyívű történések, csak elcsendesült szembenézés öregedéssel, gyásszal, válással, párkapcsolat kiüresedésével, kritikával. Amikor az ember elvonul pihenni, ráér, az agya rögtön elindul, hogy feldolgozza azt, amit a hétköznapok rohanásában nem lehet.
A környezet elég speciális, Masha Oltalom Háza annyira tökéletes, hogy már gyanús. spoiler. A kilenc idegen közül van, akiket közelebbről megismerünk, van, akiket nem. Számomra Frances és Zoe-Napoleon-Heather maradt emlékezetes szereplő, Frances talán azért, mert képes a hibáit belátni, elfogadni magát a korának megfelelően (rám is rám férne), a család pedig végre kibeszéli az őket nyomasztó dolgokat és képesekké válnak a továbblépésre. Az epilógus a villanásaival pedig méltó lezárása volt a könyvnek.
Sokkal jobb könyv, mint a százalékai alapján gondolná az ember, ajánlom olvasásra.

Anarchia_Könyvblog>!
Liane Moriarty: Kilenc idegen

Ahogy a cím is és a fülszöveg is írja: kilenc idegen befizet egy tíz napos üdülésre, mindezt azért, hogy megváltozzon az életük. Nos, a könyv feléig úgy voltam vele, hogy ilyen helyre én is elmennék. Csodás hely, nyugodt környezet, teljes odafigyelés. Akartam a változást magamba is, magamon is. Liane Moriarty bevezetett egy történetbe, ahol megismerhetjük a saját önzőségünk, a kicsinyességünk, hogy mennyire nem számítanak azok a dolgok, amelyekről azt gondoljuk, hogy elengedhetetlen az életünkben, a mindennapjainkban. Lehetne ez egy önismereti könyv is, a történet pikantériája mégis az, hogy mindezt megfűszerezte izgalommal és némi feszültséggel. Tetszett, hogy az írónő kilenc különböző embert és azok problémáit ismerteti meg, így nem csak egy adott gondra összpontosított, hanem megpróbált minden nehézséget belevinni a regénybe, amivel nekünk is szembesülnünk kell a világban, az életünkben.
Ajánló folytatása itt:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2018/12/16/liane_mori…

ibelieveinmyshelf P>!
Liane Moriarty: Kilenc idegen

Érdekes, hogy majdnem a végéig azt gondoltam, ez a könyv nem fog tetszeni, miközben olvastatta magát, és jó is volt. Talán inkább csak az zavart, hogy rengeteg nyomdai hiba volt a kiadásban, ami persze nem az írónő hibája, viszont bármennyire érdekelt is a szereplők élete, valahogy nem került közel hozzám egyik sem, nem tudtam velük azonosulni úgy, ahogy a szerző többi könyvében. Emellett azt hiszem, azt vártam, amit a fülszöveg végén ígérnek, hogy némi változást az én életembe is hoz majd. Nos, ez elmaradt sajnos.

Azért érdemes-e elolvasni? Mindenképpen! Legalábbis akkor, ha valaki szereti a lélektani regényeket, ahol nem az a fontos, hogy lerágjuk a körmünket izgalmunkban, hanem inkább olyasmit vár tőle, amin napokig lehet még tűnődni, valamit, ami sokat ad hozzánk.

Bővebben itt írtam róla: https://kockaspapir.blog.hu/2019/06/18/kilenc_idegen

Andee_Sis>!
Liane Moriarty: Kilenc idegen

Régóta várakozik a polcomon, többször levettem, hogy elolvasom. Majd visszatettem, hogy nem most. Biztos nem véletlenül.
Most annyira jókor talált meg! Minden szereplő, minden élethelyzet, minden reakció, minden történet, minden fordulat, minden lélektani fejlődés pont jól megírt, pont elegendően részletezett.
Általában nehezen követem az ilyen sokszereplős regényeket, de most, minden szereplő szinte megjelent előttem, ott ültem velük, hallgattam az életüket és szorítottam nekik.
Nagyon szerettem.

off

adrienn_szucs>!
Liane Moriarty: Kilenc idegen

Tökéletes kikapcsolódást nyújtott. Mostanában „nehezebb” könyveket olvastam ás vágytam valami könnyedebbre; ezt meg is kaptam .Szépen fel lett építve a történet, teljesen oda tudtam magam képzelni és még irigykedtem is egy kicsit, aki megteheti, hogy elmenjen egy ilyen drasztikus kikapcsolódásra.A szereplők szimpatikusak voltak, és nem tudom, miért, de Mashát Anna Wintour-ként, Frances-t pedig Celeste Barberként képzeltem el (ha nem tudod, ki Celeste, keress rá, nagyon jól fogsz szórakozni :D)
Fél csillag levonás azért jár, mert a Kiasszonyok 2. részét nagyon durván elspoilerezik a könyv végén! Na ezzel jól felhúztak…Tehát aki- úgy mint én- mostanában olvasná a Jó feleségeket, először azt olvassa, és csak után ezt.

Zyta88>!
Liane Moriarty: Kilenc idegen

Megint az van, hogy olvastam egy baromi jó könyvet, aztán agyaltam napokig, hogy adjam el. Valahogy sokkal könnyebb negatív értékelést írni, nem tudom, más is van-e így ezzel.
Kicsit olyan megfoghatatlan nekem, miért szerettem ezt ennyire. Nincs benne semmi különös, de mégis rengeteg fontos dolog fért bele. Talán a karakterek a kulcsa meg a mondanivaló. A kilenc idegen – akik igazából nem mind idegenek, mert van köztük 3 tagú család meg házaspár is –, de a lényeg, hogy mind kedvelhetőek. Nem úgy, hogy bármelyikük is a kedvencem legyen, de mindenkinek érdekes a háttere, és mindegyikük alapvetően jó ember. Szimpatikusak, még az is, akivel nem igazán tudtam azonosulni. És mindenki vonalán valami érdekes, komolyabb vagy kevésbé komoly téma merült fel.

Az ötvenes írónő, aki egész életében romantikus regényeket írt, de úgy tűnik, nem tudja tartani a lépést a korral, és ami régen a sikert hozta meg neki, azt ma már lefikázzák a kritikusok és a kiadóknak sem kell. A szerelemben sincs szerencséje, mert nemrégiben jól lehúzta egy internetes csaló is. Ehhez képest továbbra is egy hihetetlenül nyitott, barátkozós személyiség, aki imád idegenekkel találkozni, hisz belőlük merít ihletet. Teljesen látom magam előtt, ahogy egy ilyen típusú írónő nézegeti az embereket és egy-egy számára érdekes pont köré szövögeti a történeteit. Még ki is mondja, hogy ha elkezded megismerni az embereket, egyre kevésbé lesznek érdekesek. Hisz akkor már ugye bejön a kegyetlen valóság, nem tudsz a kis idealizált fantáziavilágodban építkezni. De nagyon vicces volt, ahogy reagált az emberekre, pl. mikor meglátta Larsot és elkezdett gondolkodni, hogy úristen, ez a férfi annyira jóképű, hogy maximum akkor tehetné be a regényébe, ha tolószékbe ülteti, különben már túlzás lenne. :D De érdekes abba is belegondolni, milyen helyzetben lehet egy ilyen író, aki már 20-30 éve ugyanazt csinálja, és szembesülnie kell vele, hogy ami egykor bejött, már nem kell. Sőt, ugye a kritikában valami olyasmi is volt, hogy olyan kapcsolatot romantizált, ami mai mérce szerint már nem feltétlen az. Még nehezebb lehet úgy megpróbálni a mai kornak megfelelőt írni, ha az nem egyezik a te régimódi értékrendeddel. Lehet ezek után már kicsit másképp nézek majd azokra az írókra, akiket régen szerettem, de ma már nem annyira.
Ha már említettem Larsot, neki a stílusát meg a lazaságát bírtam, illetve az tetszett nagyon, hogy mi a munkája és miért csinálja. spoiler A problémája annyira nem volt rám hatással. spoiler
Akinek még annyira nem érintett meg a problémája, az Tony, mondjuk valahol érthető, hisz sosem voltam (és nem is leszek) ötvenes ex-sportoló, akinek egy sérülés miatt véget ért a karrierje és azóta is próbálja kitalálni, hogyan tovább. De vele sem volt semmi gond, az ő részeit is szívesen olvastam. Mondjuk kb mindenki fejezetében szerepeltek a többiek is, így annyira nem számított, épp kinek a fejében vagyunk. spoiler
Aztán ott volt Carmel, akit nagyon sokára ismertünk meg jobban, a négygyerekes, 36 éves anyuka, akit a férje lecserélt egy másik nőre, merthogy kiszeretett belőle, ezért elkezdte bemesélni magának, hogy ő kövér meg nem csinos és elég szép testképzavara alakult ki. Pedig átlagos testalkatú nő volt és nem nézett ki rosszul, de végig csak az járt a fejében, hogy vajon fogyott-e és mennyit. Ez szerintem olyan probléma, ami nagyon sokakat érint, főleg ránk, nőkre jellemző, hogy sosem vagyunk elégedettek magunkkal, akárhogy nézünk ki. Sajnos nem mondhatom, hogy semennyire nem tudtam azonosulni Carmellel, bár szeretném hinni, hogy én nem vagyok ilyen súlyos eset. Nagyon elgondolkodtató dolgokat fogalmazott meg az ő vonalán az írónő:
“A férfiak gyakran használják ezt a kifejezést: „ledobni pár kilót”. Szégyenkezés, sőt minden érzelem nélkül mondják, mintha a túlsúly valami tárgy lenne, amitől bármikor könnyen megszabadulhatnak. A nők lesütött szemmel beszélnek a „fogyásról”, mintha a súlytöbblet elválaszthatatlanul hozzájuk tartozna – mint valami rettenetes, elkövetett bűn.”
“Ő sosem vette be ezt, „a maga módján mindenki szép” maszlagot, ezt a kizárólag nőknek szánt közhelyet – a férfiak lehettek szépek, vagy rondák, attól még nem kérdőjelezték meg a férfiasságukat.”
Tetszett, ahogyan ő megbirkózott a problémájával, ahogyan rájött, hogy mégiscsak a saját testében érzi legjobban magát. Nagyon érzékletes volt 1-2 jelenet a végén, ahogy leírja, hogyan ették a gyümölcsöket:
” Úgy érezte, valami bámulatosan összetett, mégis lélegzetelállítóan egyszerű felismerés küszöbén áll az étel valódi természetét illetően. Az étel nem ellenség. Az étel élet.”
” Teletömte magát a friss mangó aranyló húsával, amit édesebbnek érzett egy nyári reggelnél.”
Az az üzenet is nagyon tetszett, hogy nem feltétlen azért hagynak el, mert valami baj van veled, nem feltétlen egy jobbra cserélnek le, lehet, hogy csak egy újabbra.
Ott volt még Ben és Jessica, a fiatal, gazdag, jól kinéző házaspár, akiknek papíron semmi gondjuk nem lehetne, mégsem működik a házasságuk. Hamar kiderül, hogy a pénz a fő probléma, de érdekes módon nem az, hogy nincs, éppen az, hogy régen nem volt nekik, ám hirtelen meggazdagodtak. Sokáig nem tudjuk meg, hogyan történt ez, és olyan érzése is van az embernek, hogy talán nem is tisztességes módon. Na de ami végül kiderül, az baromi érdekes volt. spoiler Mindenesetre náluk a pénz csak a háttér volt, a fő probléma az volt, hogy Jessica mindenféle szépészeti beavatkozásokat végeztetett magán, hogy influencerként minél szebbnek érezze magát, Bennek viszont akkor tetszett legjobban, mikor még semmilyen műtétet nem csináltatott. Nagyon érdekes volt, mikor végre beszélgettek erről és Jessica feltette a kérdést: “A kérdés inkább az, ki dönti el, hogy szép vagyok-e? Én? Te? Az internet?” Ha jobban belegondol az ember, nem feltétlen könnyű a válasz. Persze senki ne a like-okat akarja gyűjtögetni, de ha sokan mondják, hogy milyen szép vagy, az növeli az önbizalmad. Nyilván megvannak ennek a veszélyei, meg a kor úgynevezett szépségideálja nem biztos, hogy a követendő példa kell legyen mindenki számára, de ettől még igenis az internet tud adni egy pozitív megerősítést. Na de tényleg attól fogod jól érezni magad a bőrödben, ha mindenkinek tetszel? Nem magadnak kéne tetszeni inkább? Ha mindig valaki más megerősítésére van szükség, lehetsz-e igazán elégedett, boldog? Vagy legtöbbünknek ugye fontos célja, hogy társat találjon, akkor viszont az lesz a fontos, hogy annak a valakinek tetsszél. Na de ha te magadnak nem tetszel, akkor azt is megette a fene, vagy nem?
Tetszett, ahogyan az ő száluk elrendeződött, és Jessicával tudtam talán legkevésbé azonosulni a könyvben, de az szimpatikus volt, hogy arra használta az internetes népszerűségét, hogy jótékonykodjon. spoiler
Elgondolkodtató volt az is, hogyan állnak még a legkevésbé előítéletesebbek is egy olyan megcsinált szépséghez, mint Jessica. Mikor a sötétben nem láttak és Napoleon találgatta, ki beszél és Jessica egyik megjegyzése után ezt gondolta: “Mennyivel okosabbnak tűnt most, hogy nem látta az arcát.” Meglepődünk azon, mikor egy ilyen cicababa értelmes dolgot mond, holott a kinézetének nem kéne kizárnia azt, hogy nagyon okos legyen. Csak hát általánosítunk, mert legtöbbször nem ezt látjuk, sem az életben, sem könyvekben, filmekben. Ez is szimpatikus húzás volt az írónőtől, hogy Jessica itt nem egy IQ-nukunak volt megírva.
A kilences csapat utolsó tagjai a háromtagú család, Heather és Napoleon, illetve 20 éves lányuk, Zoe. Már az elején érezzük, hogy náluk van ott valami a háttérben, hiába próbálnak nagyon normális családnak tűnni. Aztán kiderül, hogy valami történt velük 3 éve, de hogy milyen tragédia, azt csak később tudjuk meg. Ez volt a legkomolyabb szál a kötetben, ami leginkább megérintett. Rengeteg fontos mondanivalót fogalmazott meg ezen a vonalon az írónő, több is volt, amivel így ilyen formában még nem is találkoztam. Annak, aki érintett ebben, biztosan sokat ad, hisz még nekem is tudott. Ez egy nagyon fontos idézet, de erősen spoileres: https://moly.hu/idezetek/1626754.
Belegondolni is szörnyű, hogy lehet egy ilyen tragédia után tovább menni. Érdekes volt látni, ahogy a 3 ember teljesen különböző módon reagált. spoiler

Szóval ez a kilenc ember, akikről fentebb kisregényt írtam, összekerül egy gyógyüdülőben. Azt várják, hogy majd pihennek, turmixokat isznak, egészségesen éldegélnek pár napig, leadnak 1-2 kilót, jól érzik magukat, aztán kisimulva visszatérnek a kis megszokott életükhöz. Csak épp az üdülőt üzemeltető Masha, aki régen a multicégek mókuskerekében tepert, ám egy halálközeli élmény hatására teljes életmódváltáson esett át, azt szeretné, ha minél többen ébrednének rá arra, amire ő, ezért 2 segédjével egészen különleges programtervet dolgozott ki ennek a kilences turnusnak. Ezen a nem szokványos wellnessezős vonalon van egy kis thrillerecskés szál, ami nem mondom, jó és izgi is, de amiatt senki ne olvassa ezt, mert itt a lelki dolgokon van a hangsúly, az csak kicsit megfűszerezi a sztorit. Masha is egy érdekes egyéniség volt. spoiler
Én tudom, hogy emberek szoktak léböjtölni, meg hogy étel nélkül napokig ki lehet bírni, de annyira elszörnyedve olvastam, mikor több napig csak turmixokat ittak meg gyümölcsöket ettek. Hát én már csak ezért sem vágyom az Oltalom Házába. :D

Nagyon-nagyon szerettem ezt a könyvet, lehet kedvencelem is majd, és biztosan fogok még olvasni az írónőtől, mert borzasztóan tetszik, amilyen karaktereket alkot és ahogyan bemutat különböző elgondolkodtató témákat. Nagyon ajánlom azoknak, akik szeretik a lélektani regényeket. Vannak benne komoly témák is, de valahogy pont megfelelően vegyítve a könnyed stílussal, és így nem fekszi meg az ember gyomrát. Lassan csordogáló történet, amit az ember komótosan olvas, de mindig szívesen.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

Az ember azt hinné, túl öreg már ahhoz, hogy aggódjon, mit gondolnak a testéről vagy a fürdőruhájáról, de ez a neurózis szemlátomást tizenkét éves korban kezdődik és sosem ér véget.

162. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Az emberek mindig félnek attól, amit nem értenek.

203. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Visszamegyek dolgozni – közölte Jo. – A munka könnyebb. Tévhit, hogy egész nap semmi dolgom. A testvéreim azt várják, hogy innentől én gondoskodjam idős szüleinkről. A gyerekeim azt várják, hogy innentől én gondoskodjam az ő gyerekeiről. Imádom az unokáimat, de okkal találták fel az óvodát.

428. oldal

ibelieveinmyshelf P>!

Azt hiszik, éhesek! Tudják egyáltalán, milyen az igazi éhség? Álltak sorba valaha is öt percnél tovább, hogy hozzájussanak az alapvető élelmiszerekhez?

377. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Dmitrichenko (Masha)
vikike911>!

– Tudja, hogy a félelem és izgatottság között az egyetlen különbség a kilégzés? – kérdezte Napoleon. – Amikor félünk, bent tartjuk a levegőt a tüdőnk felső részében. Ki kell lélegeznie.

Kapcsolódó szócikkek: félelem · izgatottság · Napoleon Marconi
Bea_Könyvutca P>!

Nem tudta elhessegetni a rossz érzést, hogy na nem örökíti meg telefonjával a pillanatot, akkor valójában meg sem történik, nem számít, nem valóságos. Tudta, mennyire irracionális, de nem tehetett róla – telefon nélkül szó szerint nem volt önmaga.

144. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jessica Chandler
ibelieveinmyshelf P>!

A tulajdon semmit semmit sem jelent! Hogy felemelkednek-e a hamvakból? Emlékezzenek, mit mondott Buddha: „Senki nem menthet meg minket, csak mi magunk.”

398. oldal

Farby>!

Fura, mennyire vonzónak tűnhet valami, majd amint elköteleztük magunkat mellette, máris az ellentétjébe fordul.

102. oldal

Farby>!

Az égből pottyant vagyon a leghatásosabb arcápoló.

147. oldal

vikike911>!

– Imádom a mosolyát! Mintha az egész arca összegyűrődne tőle, mint a… mint a… gyűrött papír zsebkendő.

239. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: Verity
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Guillaume Musso: Regényélet
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Lakatos Levente: Aktus
Loreth Anne White: Sötétedik
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Mira Sabo: Amíg kinyílik a szemünk
Colleen Hoover: Too Late – Túl késő
Vass Virág: Szoknya-blues