Nyolcsziget ​császára (Sikanoko meséje 1.) 31 csillagozás

Lian Hearn: Nyolcsziget császára

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​világsikerű, 4 millió példányban elkelt, 40 nyelven megjelent, AZ OTORIAK TÖRTÉNETE című sorozat szerzőjének új tetralógiája!

Erdősötét a titkok és a varázslat birodalma, természetfölötti lények lakhelye. Amikor a hadúrral szárnyas tenguk végeznek, fivére el akarja veszejteni gyermekét, a családi birtok örökösét. Egy szarvas azonban megmenti a fiút: lelke, ösztönei és ereje beléköltözik – immár Sikanoko ő, a Szarvasgyermek, akit az erdei varázsló vesz pártfogásába. Egy mágikus maszkot kap tőle, melynek segítségével láthatja azt is, ami más szeme elől rejtve marad: a szellemvilágot.
A fiú előbb hegyi haramiák közé vetődik, majd a hercegapát foglyaként, később kegyeltjeként kénytelen részt venni a császári trónért folytatott klánháborúban és egyben véres testvérviszályban. A bölcs, vén mágus, Sessin neki ajándékozza erejét – azt az erőt, amelynek birtokában talán képes lesz arra, hogy visszaszerezze örökségét, a családja birtokát, és a bátor Akihimével együtt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
I.P.C., Budapest, 2017
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636355975 · Fordította: Szántai Zsolt

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63
Lian Hearn: Nyolcsziget császára

Középkori japán legendák és mondák motívumainak felhasználásával készült (bezzeg sehol egy nyamvadt rókatündér) fantasy regény-folyam kezdő kötete.
…vagy valami olyasmi…
…akart lenni…
…talán, … vagy ki tudja?
De legalább rövid. Feszültségfaktora a korabeli Szomszédok szappanopera vérfagyasztásával vetekszik. Karaktereinek bonyolultsága Vágási Ferit idézi, párbeszédei és történetvezetése pedig, nem beszélve a több szólamon is megszólaló „drámai mondanivalóról”, együttesen valami ’70-es évekbeli mozgalmár agitprop füzetecske irodalmi színvonalát (sem) közelítik.

Szóval, méyvíz. Csak úszóknak…! spoiler

20 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Lian Hearn: Nyolcsziget császára

Az a helyzet, hogy abszolúte tévesen szerepel rajta a „Japán” meg a „Távol-Kelet” címke, hiszen ez amúgy annyira fantasy, hogy nagyon. Vannak benne varázslók, meg szellemek -sajnos csak néha, pedig még a leghangulatosabb díszletek-, meg szex és csók alapú mágia spoiler, a nők haja meg a földig ér. Szóval minden adott hozzá, hogy egy evilágtól végtelenül távoli fantáziavilágban vesszünk el, kivéve, hogy.
Ugyanakkor tökéletesen érthető, hogy rákerült a kötetre a fenti két címke, tekintve, hogy az inspirációul szolgáló japán mese- és mítoszvilág, valamint öltözködéskultúra, építészet, nevek és megszólítások, szokások és kb. minden, ami a rémsólyomnál közelebb áll a fizikai valósághoz, körülbelül az, mint a középkori Ja… na jó, ilyen messzire nem mennék, szóval körülbelül az, amit az egyszeri kiskamasz, aki látott már képen gésát és küldött utána félórányi animét, Japánról gondol. Vagy játszott a Shógun: Total War -ral, mint az értékelés írója. Szóval ami szerint a középkori japánok köntösöket viselnek, távolba révednek, tartományokért harcolnak seregeik élén, és lobogó hajjal démonokat idéznek spoiler. Esetleg előhívják az anyagon túli világ hatalmát spoiler és Kamehamehaaaa . Mindezek után, miután még a karakterek és helyszínek nevei, sőt mi több, azok jelentése is tökéletesen megfeleltethető a japán nyelvnek spoiler, a szerzői koncepció a leghalványabb pirulás nélkül állítja, hogy ez a sakura matcha ízesítésű gyöngyszem akkor sem japán, nyomokban sem, ha most mindjárt beleírja a Hanabi fesztivált vagy egy degusztációs szusitálat mármint valamelyik folytatásba, ez még csak egy első kötet. Csak hasonlít rá, meg inspiráció is volt, de akkor is, annyira más világ ez, hogy nagyon. Bizonyítékul kapunk is egy térképnek látszó tárgyat a könyv elejére, hogy lássuk, tényleg nem Japánban játszódik. Valószínűleg egy misztikummal átitatott alternatív történelmi regényhez sokáig tartott volna felvázolni a hátteret, vagy ilyesmi, amitől elveszett volna az ihlet, meg a lendület, mire Ms. Hearn összerakja.
Hát, kár volt annyira sietni, mert a történet valahol a semmi, a pontegyszerűen előre menetelő kiválasztott(ak*) és a fura, céltalan erotikus fantiziálgatás háromszögének metszéspontjában foglal helyet. mondanék többet erről, de nem igazán van mit. Egyes elemek a japán népmeséket idézik fel spoiler , de ezek is olyan szomorkásan lebutítottak, hogy jobban örültem azoknak a részeknek, amik már majdnem úgy néztek ki, mint a politikai intrika, kezdők által is felismerhető negatív karakterekkel és kuszálódni képtelen kapcsolatokkal. Mindeközben előfordulnak mindenféle nők, akik vagy fiatalok és szépségesek ez esetben pozitív karakterek, kivéve a kivételt vagy elmúltak húszévesek, ami esetünkben a megkeseredett bosszúvágy egyik megjelenési formája – szegény Tama minden jogos sérelmével egyetemben se tudta a leghalványabb érdeklődésemet se felkelteni. Igaz, más sem. Az összes szereplő annyira komplex, hogy egyetlen, nyakba akasztható táblára kiférne mind a másfél darab jellemvonásuk. Csinálnak dolgokat, persze, meg vagy a cukinak szánt pozitív hősök mellett állnak, vagy nem; de egy váratlan momentum vagy egyedítő szokás/mánia/kedvenc szusi megemlítése nem sok, annyiban sem különböznek egymástól. Vagy a lovaiktól. Erről jut eszembe, szerintem a legtöbb egyéniséget, sőt a maga módján káprázatos humort spoiler villantja fel.
Összességében hiába gyönyörű a magyar kiadás, az első és hátsó fedlap közötti nyomtatott résznek annyi előnye van, hogy nem különösebben hosszú, és mivel abszolút lineáris az elbeszélésmódja, az agyat sem erőlteti meg jobban, mint ahogy a szöveg megérdemli. A második kötet amúgy még csinosabb, de csak akkor fogom elolvasni, ha nem találok semmi mást a 2017-es fantasy kihívásra szélsőségesen mazochista hangulatba kerülök.

*Folytatása következik, ott már vélhetően Akihime nyer titokzatos képességeket vagy marad a tőröknél, úgyis őstehetség , és Sikanoko menekül fejezetről fejezetre.

7 hozzászólás
>!
Noro 
Lian Hearn: Nyolcsziget császára

Mintha egy Karl May indiánregényt olvasnék, vaszabi szószban pácolva. Ugyanazok az iskolás szintű kulturális sztereotípiák, túlmozgásos, ugyanakkor végtelenül naiv szereplők, melodrámai, de mindvégig előre látható fordulatok (kivéve a legutolsó fejezetet, ahol először és utoljára sikerült meglepnie a szerzőnek). A szöveg nyelvi szinten ugyan közel olyan igényes, mint a spoilerben igen gazdag fülszöveg ígéri, de a cselekmény és a karakterábrázolás terén annál igénytelenebb. Hajlamos átsiklani minden olyan szituáción, ahol el lehetne mélyíteni mondjuk a szereplők egymáshoz fűződő viszonyát, esetleg egy erkölcsi dilemmát. Vagy akár csak egy érdekesnek ígérkező beszélgetést. Hasonlóan kezeli az erőszakos jeleneteket is, de ezt az egyet speciel nem éreztem zavarónak. Nem kell minden fantasy regénybe a grafikus részletességű brutalitás. Néha azonban nehéz volt eldönteni, hogy ezek még csak a szerző jegyzetei egy-egy jelenetről, vagy már maga a regény.

Az volt a benyomásom, mintha a kiskamasz korosztály érdeklődésének fenntartására lenne belőve a történet irama, de ennek is ellentmondani látszik a hihetetlen névsűrűség. E téren a könyv egy mexikói szappanoperára hajaz, ahol mindenkinek van legalább 3,14 rokona, akit feltétlenül meg kell említeni, habár a történet szempontjából érdektelenek. Ez pedig teljesen ellentétes azzal a törekvéssel, hogy könnyű, gyorsan olvasható kalandregényt kapjunk eredményül.

2 hozzászólás
>!
NewL P
Lian Hearn: Nyolcsziget császára

Tetszett is, meg nem is.
Az olvasás közben úgy éreztem, hogy bele csöppentem egy alternatív Japán történelmébe, ami tele van politikával, mitológiával, stb.
A szereplők számosak, és nem kidolgozottak. A felsorakoztatott történet szálakkal az író nem foglalkozott kielégítően, csak belekapott mindegyikbe. Ettől a történet zavarossá, átláthatatlanná vált. Lehet, hogy csak azért mert ez egy indító kötet, de nem volt túl meggyőző. A következő részének azért adok majd még egy esélyt, de ez a rész nem annyira győzött meg.

2 hozzászólás
>!
Bori_L MP
Lian Hearn: Nyolcsziget császára

Nem tudom eldönteni, hogy Lian Hearn valami modern meseátiratot akart írni, vagy esetleg olvasott valamit Valentétől és megtetszett neki a mythpunk koncepció, vagy túlgondolom az egészet, és igazából ő se tudta, mit akar írni. Merthogy a szép borítón kívól ennek a könyvnek egyetlen előnyét abban találtam, hogy gyorsan olvasható, pedig megpróbáltam szeretni, de tényleg.

Olyan volt egy kicsit az egész, mint egy forgószínpados bábjáték, amiben a darab szerzője mindenféle magyarázat nélkül, épp az aktuális kénye-kedve szerint rángatja elő a szereplőket, de egyikükről se tudunk meg semmit, ami a felszín alatt van. Ugyanígy az eseményekkel: függöny fel, történik valami, függöny le, aztán te meg értelmezd ahogy akarod. Ami még működött is volna, ha van az egész mögött valami összekötő koncepció, de nekem nem sikerült ilyesmire rábukkannom.

ja, és azt magyarázza már meg nekem valaki, hogy a lovak hogy tudják lehorzsolni a térdüket

12 hozzászólás
>!
Morpheus
Lian Hearn: Nyolcsziget császára

Azért több természetfelettire számítottam, tenukikra, youkaijokra, rókadémonokra, istenségekre, (akár mushikra) amiket anime élményeimből egészen jól megismertem. Ehelyett kapunk ugyan némi misztikumot, némi sámánista beütést, a buddhizmus is fel volt emlegetve, ám alapjában véve ez is csak egy olyan történet volt, amelyben mindenki le akar gyilkolni mindenkit, félreállítani, összeesküdni, természetesen a hatalom elérése vagy megtartása érdekében, ez pedig számomra nem túl érdekes. Nem nyűgözött le annyira, hogy elolvassam a folytatásait.

>!
RZednik
Lian Hearn: Nyolcsziget császára

Olvasás közben végig az volt az érzésem, mintha egy kivonatot olvasnék. Robogunk végig a történéseken, nem állunk meg sehol, nincs idő elmélyedni a részletekben, a karakterekkel sem tudunk szorosabb barátságot kötni, csak megyünk előre töretlenül, darálva közben az oldalakat, s hagyva el ezáltal a csillagokat is!

2 hozzászólás
>!
B_Petra
Lian Hearn: Nyolcsziget császára

Inkább csak magamnak nosztalgiából, mint mikor olvasónaplót írtam gyerekként, a tanárnőm behalt volna, bár most Chicagóban él, ki tudja.

Első benyomás: nem szeretem a westernt, a cowboyokat, indiánokat, a léghajókat semmilyen könyvben, itt nincsenek, de most már biztos a szamurájokat, japán hadurakat sem, a sok szi-si-mi-ki-hi-ji etc. a frászt hozza rám, komolyan Sza­dema­sza nagyúr nevét szadomazónak olvastam, eddig olyan mintha egy alternativ Winnetout olvasnék.
Senkit nem tudok beazonosítani, talán csak a főhőst név után, amúgy abban a pillanatban kiugrott az agyamból ki kicsoda, amint kibogarásztam a nevét.(maradok a John, Jack, Adam, Wick mellett, talán egy James is jöhet)
…..
Továbbra sem javult, biztos azért mert nincs semmilyen anime alapkiképzésem, nem is lesz.
…..
Alapjában véve egy fiatal fiú próbatételeiről szol, valószínűleg a dicsőség fele, misztikus lényekkel, halottak szellemeivel, mágusokkal, de valahogy nekem csupa babonaság az egész.

Volt sex is
….
Amúgy a japán, számomra felfoghatatlanul karótnyelt viselkedés, amit csak pár filmből ismerek, jól átjön, tökéletesen irracionális.
….
Na ne már, bemutatom Hoszokava nó Maszafusza urat, valami császári funkcionárius spoiler
….
Csaltam, elolvastam pár értékelést, teljesen igaz ez egy szappanopera, avagy dorama, bár az koreai?, de megtaláltam, kihagyhatatlan A palota ékköve,spoiler, teljesen ez a feeling.
….
Levonom a következtetést, nem tudom komolyan értékelni, nem fogom a folytatást elolvasni, nem YA, lehet fantasy, könnyen olvasható, a szöveg nincs túlírva, nincs is rosszul megirva, szépen fogalmaz, szerintem korhű, és a filmek alapján pont ilyen a hangulata. Én nem ajánlom, keress mást, valahogy nekem sikerült végigolvasni, rövid, bár 1x bekapcsoltam a felolvasó funkciót, próbáld ki, beájulsz.

>!
Zsoofia
Lian Hearn: Nyolcsziget császára

A könyv írója beismeri, hogy nagyrészt a Tales of Heike alapján dolgozott, ami egy annyira alap japán epikus műremek, mint mifelénki kultúrkörben az Íliász. Ez a történet az epikus műveknek a legrosszabb tulajdonságait vette át: a végtelen karaktert és a sehova se futó történetszálakat. A probléma az, hogy még a főszereplőknek sincs saját igazi karaktere, a főszereplőnek nem értettem meg a motivációját, és az izgalmasan induló szálak nem arra futnak ki, amerre az olvasó várja (ez ugyan kisülhet jól is, de jelen esetben nem sült ki jól). Ehhez hozzátevődik az, hogy az írói stíus végtelenül egyszerű (middlegrade regényekben összetettebb mondatok vannak mint itt), az elnevezések szintén – a karakterek zömének lényegében nem volt neve, csak címe, Kuromori meg Sötéterdőt jelent, ami mellé létezett egy Erdősötét nevű hely is, rendesen összezavart. Nem találtam erősnek semmit, a fantasy-rész kifejezetten kevés. A mágia abból áll hogy 1) dugnak 2) főszereplő fiúnk lesmárol egy öregembert 3) meditáció alatt transzban kommunikálnak emberek 4) vannak szellemek. A szellemek amúgy menők voltak! Meg az utolsó fejezet is meglepő volt. Szóval ha keresek egy szemüveget, akkor találok pozitívumot.

De legalább nem volt bántóan rossz, nagyrészt. A világ női karakterkezelése az volt, de a feudális Japánon alapul az alapszituáció, ami rosszabb női helyzet, mint Európában bárhol, szóval foghatom történelmi hűségre. Legalább a tényleges női karakterekben többet mutatott, mint a férfiak ábrázolásában. Nem merem megkockáztatni, de lehet, hogy a lányok közül még érdekes karakter is kialakul a folytatásban. De ez erős becslés.

(A Hepburn-átírást pedig sose fogom megszokni, de így kellett nekem, miért angolul kellett a japán nyelvterülettel szocializálódnom.)

>!
Gyöngyi0309 P
Lian Hearn: Nyolcsziget császára

Noha én nem vagyok Japán szakértő, kb. mindent elhiszek a témában mivel nem ismerem, de ez a könyv megint nem az én könyvem volt.
Elég rövid, nincs 300 oldalas, viszont az első száz oldal totál összevisszaság volt. Az elején van egy szereplőlista, amit bizony eleinte sokszor fellapoztam újra. Úgy éreztem, hogy noha pörgős regényt akarhatott az írónő összehozni, nem sikerült neki. Az elején össze-vissza csapongott, nem ismertette meg eléggé a szereplőket, túl sokat akart összesűríteni, ennek ellenére nagyon ellentmondásos lett: pörgősen unalmas. Mire felkeltette volna a figyelmemet, vége lett…azért elolvasom majd a második részt. A fantasy világával mostanában ismerkedem, emiatt nekem hiányzott egyes mágiák részletesebb leírása, amik izgalmasak voltak, de pont a szűkszavú leírásaik miatt veszett el az érdeklődés. Egy-egy mondattal elintézte, spoiler


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63

– Vagyok, ami vagyok, ami mindig is voltam: egy szerencsétlen lélek a hosszú úton.

>!
Noro 

– Tudsz arról, hogy Sikanoko azt állítja, Szademasza unokaöccse, vagyis Sigemotónak, Kumajama korábbi urának a fia?

174. oldal

4 hozzászólás
>!
ZsuZsanna5

Csodás tavaszi nap volt, bár a keleti szél a kelleténél valamivel hűvösebbé tette a levegőt. A tó partján cseresznyefák sorakoztak; rózsaszínű bimbóikon látszott, már csupán egy hét van hátra a virágzásig.
(…)
A cseresznyevirágok már lehullottak, a fák zöld levelei árnyékot vetettek maguk alá.


A sorozat következő kötete

Sikanoko meséje sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond E. Feist – Janny Wurts: A birodalom úrnője I-II.
Stan Brown: Rák
Jay Kristoff: Stormdancer – Vihartáncos
Derek Meister: Ghost Fighter – Gyilkos fény
Joan D. Vinge: 47 ronin
Darren Shan: Kojaszan
J. K. Rowling: Harry Potter
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
George R. R. Martin: Kardok vihara