A ​fülemülepadló (Otoriak története 1.) 102 csillagozás

Lian Hearn: A fülemülepadló

Fekete ​falú erődjében, Inujamában a kegyetlen gyilkos, Iida Szadamu a híres fülemülepadlót nézi. Zseniális építője úgy tervezte, hogy minden egyes lépésre tüstént dalolni kezd. Nincs az az orgyilkos, aki zajtalanul keresztül tudna osonni rajta.
Ám él egy kivételes képességekkel megáldott – vagy megvert? – fiú egy isten háta mögötti hegyi faluban, a Hármas Birodalom ősi földjén. Hogy kicsoda ő s milyen titkok tudója, amelyek révén meghiúsíthatná Iida halálos becsvágyát – maga sem tudja még.
Takeo a Rejtettek között nevelkedett, csak ennek a békeszerető, imádságos szektának az életmódját ismeri. De megvannak benne a Törzs természetfeletti képességei is – a példátlanul éles hallás, az, hogy két helyen tud lenni egyszerre, az, hogy láthatatlanná tud válni. Amikor a rejtélyes Otori Sigeru nagyúr megmenti az életét, Takeo elindul azon az úton, amely a végzetéhez vezet, Inujama falai közé. A bosszú és a hitszegés, a becsület és a hűség, a szépség és a mágia s a szenvedélyes… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Európa, Budapest, 2003
330 oldal · ISBN: 9630773066 · Fordította: Ágoston Szabina

Enciklopédia 8


Kedvencelte 28

Most olvassa 5

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
RosszQtya P
Lian Hearn: A fülemülepadló

Kitalált történet, kitalált szereplőkkel, egyet kivéve, egy a valóságtól nem túlzottan elrugaszkodott környezetben. A korabeli Japán hangulata adja a könyv gerincét, még akkor is, ha szinte semmi se igazán analóg azzal. Valahogy még is ügyesen megoldotta a dolgot az író, mert nekem fel sem tűnt olvasás közben, hogy ez egyfajta fantasy. Van némi mágia, vagy inkább „különleges képességeknek” lehetne hívni, ami megfűszerezi az amúgy semmi szokatlant elmesélő történetet. De működik, mert élvezettel olvastam, és kíváncsian várom a folytatást.

>!
Lynn
Lian Hearn: A fülemülepadló

Kezdjük ott, hogy azt hittem, az író férfi. Aztán egyre gyanúsabbá vált, hogy nem az. Hogy miért gondoltam pasinak, azt nem tudom, de tényleg erős meggyőződésem volt, hogy nem nő írta ezt a könyvet.

Ami egyébként nagyon tetszett egészen a feléig. Nem túl sodró lendületű könyv, pont olyan, mint amilyennek egy korabeli japán történetet elképzelnék (hiába írja a szerző, hogy nem helyezi el valós országba a cselekményt, azért a nevek és a szokások erősen Japánra utalnak). Váltott szemszögből íródott a cselekmény, illetve ez valami felemás megoldásként úgy alakult, hogy a fiú szemszöge után a „lány fejezete” E/3-ban szerepelt. Annyira tetszett a könyv, hogy alig bírtam kivárni, hogy ismét a másik szereplőről olvashassak.
Egy idő után aztán már mégse tetszett annyira. Kb a háromnegyedénél elkezdett szappanoperába átmenni, a vége meg kifejezetten nevetséges volt. Hullottak a fejek, kinyírt kb mindenkit, dúlt a „lamúr” úgy, hogy előtte 300 oldalon keresztül kb semmi se történt. Mert ahogy várható, elmerültünk festmények szépségében, meg épületek teljes alaprajzát ismertük meg. És ezekhez képest a befejezés háááát, elég gyors volt. Függővégszerű, de nem annyira, hogy azonnal folytatni akarjam.

A főszereplők közül Takeo olyan leginkább semmilyen nem volt. Egy tipikus tizenéves, aki szófogadatlan, majd spoiler alig egy év alatt mindenféle képességei lesznek, meg még egy nagyúr is spoiler. A mindenféle képességek miatt lehetne fantasy, de olyan haloványan van benne jelen, hogy elég light-fantasy-nak hívnám. Az, hogy élesen hall és egyszerre két helyen is tud lenni, már a fülszövegből is kiderül, sajnos ezekről többet nem is igen tudunk meg. Annyival el van intézve, hogy láthatatlanná váltam és az őrök elmentek mellettem vagy otthagytam egyik énemet és a másik elkószált a sötétben a kijárási tilalom alatt. Na kösz.

Ami még zavart – bár ez nyilván az én hiányosságaim egyike –, hogy a neveket elég nehezen jegyeztem meg. Francnak kell Sizuka, Sirakawa, Sigeru név a három leggyakoribb alaknak???
És még egy: a fordítás. Döbbenet. Nem hiszem el, hogy egy Európa Kiadónak nincs pénze lektorra, aki átolvasná a fordítást. (Tessenek nekem szólni! :) ) Ha nem is az eredeti nyelv-magyar fordítás vonatkozásában, hanem csak úgy magában a könyvet!!! Értelmetlen mondatok, dupla állítmány, kihagyott mondatrészek. Volt minden. (Pl. Az eszem azt súgta, hogy csak egy bolond tenné ki magát ilyen veszélyen, de hiába róla. 196. oldal) Egy idő után nem számoltam, hanem eldöntöttem, hogy a folytatását (ha egyszer), angolul fogom olvasni. De!! jó hír, más a többi rész fordítója.

>!
Miss_Mila P
Lian Hearn: A fülemülepadló

Sokat ültem ezen, hogy mit is írjak róla. Jó pár nappal az olvasás után pedig sokkal letisztultabb is minden érzésem és gondolatom a kötettel kapcsolatban.
Nem bántam meg, hogy elolvastam. Sőt. Nagyon is tovább olvasós a történet, bár nem lett tökéletes ez az első kötet.
Volt ahol csak úgy peregtek az események és oldalak, volt viszont amin nagyon szenvedősen jutottam túl.
Van itt minden, egy kis fantasy vonal, épp csak egy leheletnyi, ami miatt rákerülhet a fantasy címke. Viszont ez egy nagyon is érdekes vonal. Már csak emiatt is biztos, hogy tovább olvasnám.
Takeo karaktere viszont úgy önmagában annyira nem fogott meg. Valahogy nem egy kiforrott jellem számomra. De ez azért nem veszi el a kedvem semmitől.
Kapunk Japánból egy szeletet, van benne cselekmény, árulás, szövetség kötés, és ezek mellett párhuzamosan szerelem és romantika is. Nincs híján vérengzésnek és kegyetlenkedésnek. Mikre lesz képes az ember egy-egy helyzetben!
A Japán kultúra viszont nekem nagyon hiányosan van ábrázolva. Sokszor a leíró részek sem teljesen azt vetítik a szemem elé, amit láttathatna egyébként.
A fülemülepadló megnevezés viszont nagy kedvencem lett. Főleg mikor megtudtam, mi is ez valójában :)
Alapvetően ez egy nagyon jó könyv, és nagyon tetszik az egész alap történet. Volt amikor meghökkentem mert a kegyetlen valóságot kaptam az arcomba. De ez egy ilyen világ. És pont ezért épp annyira szerethető, mint gyűlölhető. Mert bizony itt sem mindig csak a jók élnek túl eseményeket.

>!
stippistop MP
Lian Hearn: A fülemülepadló

Most olvasom az értékeléseket róla és hasonlóan érzek: fordulatos, kalandos, beszippantós, ugyanakkor sokszor kidolgozatlan, épp csak felkelti a figyelmet a következő részek iránt. Összességében viszont az egyetlen igazi bajom vele az, hogy előbb olvastam a Sógunt. Ott gyönyörűen írja le a helyiek szokásait, lelkivilágát, itt inkább a cselekményen volt a hangsúly. A következő részeket biztosan elolvasom azért.

1 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Lian Hearn: A fülemülepadló

Igazi fordulatos kalandregény, tele izgalommal, hadurakkal és orgyilkosokkal, árulással és szerelemmel mindez festői keleti környezetben, legalábbis én úgy képzelem.:) Filmszerűen peregnek előttem a képek és tényleg filmvászonra is kívánkozik. Kíváncsi lennék a Dzsatóra is, hogyan nézhet ki az a legendás kard. A másik kedvencem pedig a fülemülepadló. Ilyen gyönyörű nevet adni egy biztonsági szerkezetnek!:) http://moly.hu/karcok/179024
Könnyen olvasható, hamar befalja az ember és jól esik neki.:)

4 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Lian Hearn: A fülemülepadló

Csak azért négy csillag, mert ez a felütése a történetnek és sok minden lesz még itt. Egyébként – és nem csak a helyszín meg a nevek miatt – olyan volt mint egy jó dorama forgatókönyve. És ez még csak az első „öt” rész volt. Úgy, hogy mielőbb folytatnom kell!!

>!
Szirmocska
Lian Hearn: A fülemülepadló

Régóta vadásztam erre a könyvre, ugyanis elég nehéz beszerezni ezt a részt. A mai napig is egy csodának tartom, hogy a gyöngyösi antikváriumban megtaláltam, ráadásul olvasatlanul, potom pénzért. És régóta el akartam kezdeni, de csak most a rohamosan közeledő határidő miatt vettem le a polcról. :) A sorozat végére érve nem vagyok teljesen elégedett, de jól szórakoztam és örülök, hogy megvettem, főleg az utolsó kötet miatt.
Az Otoriak története egyrészt fantasy, másrészt viszont annyira érezhető rajta egy konkrét ország és annak egy bizonyos történelmi időszaka, ami miatt nálam egy kicsit furcsán egyensúlyozott két műfaj között. És néha olyan hangulatom volt közben, mintha Clavell-től olvastam volna, csak gyengébb kiadásban. Vagy talán ez a nyugati szemmel ábrázolt Japánnak volt köszönhető?
Viszont tény, hogy a kezdeti nehézségek után, igencsak megkedveltem ezt a világot.
Az első részt még sok helyen kapkodónak éreztem, néhol kidolgozatlannak, máskor meg túl vontatottnak és túl részletezőnek. A történet kiszámítható, kevés az igazi váratlan fordulat. Ez az egyik legnagyobb hibája. A másik negatívum számomra, hogy a két főszereplő, főleg Kaede nem igazán lett a kedvencem. Viszont rajtuk kívül több nagyon jó karaktert sikerült összehozni. Miattuk igazán megéri olvasni. És a Törzs, a fő fantasy elem is kíváncsivá tett.
Kezdő kötet, ami látszik is, de mindenképp továbbolvasós.

>!
tamikasipke
Lian Hearn: A fülemülepadló

Nehéz dolga van nálam a középkori Japánba helyezett könyveknek, mivel az abszolút kedvencem a Raymond E. Feist – Janny Wurts páros által írt Birodalom trilógia, ami ugyancsak hasonló környezetben játszódik.
Néha úgy is éreztem, hogy a Fülemülepadló mintha koppintott volna pár ötletet a könyvből, de ennek ellenére nagyon sok újat is tudott hozni, a Törzs világa különösen érdekes például, és ettől is lett a könyv egy nagyon jó induló fantasy regény.
Tulajdonképpen 5 csillagot is kaphatott volna, de még sok helyen kicsit kiforratlannak éreztem az írást és a megfogalmazást, némely helyen kicsit elnagyoltnak (gondolom a pörgősebb akció miatt), de ez azért nem gátol abban, hogy azonnal nekiálljak a következő kötetnek :)

1 hozzászólás
>!
Virágszépe
Lian Hearn: A fülemülepadló

A történet a feudális Japánban játszódik, a szereplők némelyike különleges képességekkel rendelkezik. Elkezdődhet egy fantasztikus utazás: izgalmas, szórakoztató, romantikus események gyönyörű tájakon. Szereplőváltásokkal ismerhetjük meg a kalandokat. Jó volt olvasni, igazi kikapcsolódást adott. Valódi, igényes mese jóról és rosszról japán hangulatban.

>!
Csimutka P
Lian Hearn: A fülemülepadló

Engem megfogott ez a könyv. Valójában nem is igazán tudom, mivel. Talán az a különleges atmoszféra, amit az író szavakkal képes volt létrehozni. Tetszett a történelmi környezetbe ágyazott cseppnyi fantasy, a karakterek, és bár nem voltak váratlan fordulatok, a sztori mégis eléggé eseménydús. spoiler
Kíváncsian várom a folytatást! :)


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

(…) amikor az illúziót szétzúzza a valóság, a tehetség szabad utat kap.

212. oldal

Kapcsolódó szócikkek: illúzió · tehetség · valóság
>!
Balázs_Erőss

Az eső rázendített, mire a házon és a kertben énekelni kezdett a víz. Túlcsordulva az ereszcsatornán belefolyt a patakba, medencéről-medencére más-más hangot hallatva. A ház énekelt nekem, én pedig beleszerettem.

30. oldal

>!
Szédültnapraforgó

– A halál hirtelen jön; az élet törékeny és rövid. Senki sem tud változtatni ezen, sem imával, sem varázslattal. A gyerekek sírnak, de a nők és a férfiak nem. Nekik el kell viselniük.

26. oldal

>!
Szédültnapraforgó

– Miért kell a nőknek így szenvedniük? Miért nem vagyunk szabadok, mint a férfiak?
– Ez a világ rendje – válaszolta Sizuka. – A férfiak erősebbek, nem tartja vissza őket a gyengédség vagy a könyörület. A nők megszeretik őket, de ők nem viszonozzák.
– Én sohasem leszek szerelmes – mondta Kaede.
– Jól teszed – helyeselt Sizuka, aztán felnevetett.

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · nők · szerelem
>!
Szirmocska

– Jó hazajönni – mondta csendesen. – De ahogy a folyó mindig itt az ajtó előtt, úgy a világ is ott van kint. És a világ az, amiben élnünk kell.

49. oldal

>!
Ookami

Az ember nem is tudja, mi mindenre képes haragjában vagy félelmében.

>!
Azazel

– Nézd a kócsagot, Icsiro! – mondta Sigeru nagyúr. – Látod, milyen türelmes, milyen sokáig áll mozdulatlanul, hogy megkapja, amit akar? Bennem is ekkora a türelem, és még messze vagyok attól, hogy elfogyjon.

Kapcsolódó szócikkek: kócsag · türelem
>!
Klementina

Többé nem mutathatsz bánatot. Nem tudhatod, ki figyel. Így a szomorúságot mélyen a szívembe temettem, de eszemben sem volt szeretni az ellenségemet.

>!
Szédültnapraforgó

Csak annyit tudtam Hinodéról, amit a falubeli fiúk mondtak róla: a férfiak csalók, a nők pedig olyan forrók, mint a forrás, és egy csésze bor áráért lefekszenek veled.

24. oldal

>!
Virágszépe

Hogy lehet a világ ilyen szép és gonosz egyszerre?

118. oldal (Európa, 2003)


A sorozat következő kötete

Otoriak története sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Acsai Roland: Szívhajítók
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Rick Riordan: Csata a labirintusban
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: A jósnő hercege
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Kerstin Gier: Zafírkék
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Terry Pratchett: Vészbanyák
Diana Gabaldon: Az utazó 1–2.