The ​Paper Swan – Papírhattyú 88% 1045 csillagozás

Ismeritek azt az érzést, amikor elolvassátok egy történet utolsó szavát, majd szépen, óvatosan becsukjátok a könyvet, megsimogatjátok a borítóját, és végre valahára vesztek egy nagy levegőt? És azt, amikor még 20 perccel később is ugyanabban a pózban ültök, öletekben a könyvvel, bambulva a semmibe? Vagy azt, amikor annyira sokat tudnátok mondani a történetről, hogy egyszerűen nem találjátok a megfelelő szavakat? Esetleg azt, hogy annyira tele vagytok mindenféle érzéssel, hogy egyszerre sírnátok és nevetnétek, dühöngenétek és ölelnétek? Ismeritek, ugye?
Most pontosan ez játszódik le bennem: ülök, bambultam, sírok, nevettem, magamhoz öleltem a könyvet. És annyira tele van a fejem, hogy szinte üresnek érzem.

A Papírhattyú egy gyönyörű, szívszorító, több évtizedet átölelő, nem mindennapi szerelmi történet, ami méltán megérdemli, hogy a nagybetűs Könyvek között legyen a helye.

„Canta y no llores.”
„Dalolj, ne sírj…”

Magyarul is hatalmas kedvenc. Szerintem az egyik legjobb Dark, amit valaha olvastam. Pörgős, akciódús, és lehetetlen a szerelmi szál. Angolul amikor a tavaly olvastam, nem hittem el, hogy ennyire szuper könyv került a kezeim köze. A továbbiakban is kíváncsian várom az írónő könyveit. Olvassátok…..

Ez egy igazi érzelmi hullámvasutazás volt. Az eleje nagyon brutális, de fel ne adjátok, megéri tovább olvasni. Ahogy a lapokból kibontakozik a múlt, megértjük , hogy D. miért akar bosszút állni. Gyermekkori barátság, árulás, szerelem…Sok minden van ebben a történetben. Kicsit durva, kicsit megrázó, de végül is a vége kárpótol.

„Ha az ember lehunyja a szemét, és olyasvalakire gondol, akit szeret, nem a hajszín, a szemszín meg a személyi igazolványba kerülő egyéb adatok összessége jut eszébe. Inkább mindenféle apróságok bukkannak elő a tudata mélyéről, olyan dolgok, amikről nem is gondoltuk volna, hogy elraktározzuk őket.”

Még tavaly, megjelenés előtt szerelmes lettem a borítóba. És alig vártam, hogy megjelenjen.
Ehhez képest, most olvastam el…tipikus, már meg sem lepődöm.

Nagyon szeretem a rázós történeteket, eddig akárhányat olvastam, mind a kedvencek között végezte.
Ez a történet is nagyon jóra sikeredett, de valamiért úgy érzem, nem jutott el oda ahova a többi köttet.

Az eleje nagyon jól indult, sűrű és erős érzelmek, rengeteg bizonytalansággal találtam magam szemben.
Tetszett a váltott szemszög és az is, hogy a múltat is megismerhettem.
De….és itt kezdődik igazán a gondom, úgy a felétől kezdtem fogni a fejem, mi ez sok nyáladzás..nem éreztem, hogy eredeti lenne…egy ilyen pasi, egy ilyen típus még akkor is ha a Nő a nagy szerelem, nem térdel le érzelmileg….vagy csak nekem nem jött át a lényeg.

A végén mondanám meglepődtem, de nem.
És, akkor most meg lehet kérdezni miért öt csillag?

Először is azért, mert műfaján belül ez még mindig megrezegteti azt a bizonyos szintet amit elvárok egy történettől.
Másodszor, azért, mert szerelmes vagyok a borítóba.
Harmadszor pedig azért, mert a közeljövőbe újra fogom olvasni, és újra fogom értékelni.
Nem vagyok jó passzban a mai világ történeteire.
Mivel tervezési sokkban szenvedek, a fantasy talán az egyetlen, ami minden hiba és piszkálódás nélkül lecsúszik most a torkomon.

Szóval adok majd egy új esélyt és addig is előlegezek egy teljes csillagos értékelést.

Simán jár az 5 csillag, amit az első fejezetek után, magam sem hittem volna. Nem tudom pontosan megfogalmazni mi volt a bajom (Skye lehetett az oka? Vagy én voltam rossz passzban?), de az eleje nekem nehezen csúszott. Szerencsére ahogy haladt előre a történet és párhuzamosan megismertem Esteban és güerita gyerekkori történetét is, egyre inkább magával ragadott. Érzelmek sokasága tombolt bennem, főleg Damian múltját olvasva fogtam többször padlót. Az egyik percben én is dühös és bosszúszomjas voltam, a másikban potyogtak a könnyeim. Az utolsó utáni oldalig izgalmas volt, szinte remegve és lélegzet-visszafojtva olvastam és spoiler
Dark romance -hoz képest nem volt olyan brutális, mint gondoltam. Gyönyörű történet volt, gyönyörű gondolatokkal, gyönyörűen megírva. Ó, kihagytam, hogy GYÖNYÖRŰ a borítója is! :D

Még tavaly @_Eriii, majd, @pveronika értékelése után figyeltem fel először erre a könyvre. A csodaszép cover sem mellékes. Így ez volt az egyik olyan könyv, amit gondolkodás nélkül megrendeltem magamnak karácsonyra. Aztán egyre jöttek a megosztó vélemények és kezdtem elbizonytalanodni. Drága anyukám pedig kíváncsiságból – ugyan miket olvasok mostanság – elolvasta és teljesen ártatlanul, de lelőtte a lényeget. Ez egy rövid időre elvette a kedvem.
Nem kellett volna! Nehéz szavakat találni egy ilyen nagyszerű könyv után. Érzelmileg teljesen lecsapolt. Ami rögtön megragadta a figyelmem az a nagyon szép írásmód. Ez esetben a fordítás. Szerintem dicséretesen jó munkát végzett a fordító.
Már az első oldaltól fogva sikerült megragadnia a történetnek a figyelmemet. Nem állítom, hogy teljesen tökéletes. Van benne 1-2 indokolatlan tett és nem egészen tudtam megérteni Damian/Esteban logikai ívét sem, de nem tudok 5 csillagnál kevesebbet adni egy olyan könyvre, amely egyszerre volt sötét és felkavaró, romantikus és elgondolkodtató. Sőt! A közhelyeket megkerülve lett filozófiai.
Összességében Papírhattyú egy nagyon szépen megírt, epikus, romantikus történet a soha nem múló szeretetről, veszteségről, megváltásról és a megbocsátásról. Természetesen ment is a kedvencek közé.

„Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog.”

Utolsó olvasmányom a 2016-os évben, és tökéletes választásnak bizonyult.
Megrázó, fájdalmas, szívszorító és mégis felemelő, szívet melengető történet.
Az év egyik nagy kedvence lett.

Bővebb értékelés a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/03/leylah-attar-…

"A csodálatos borító egy fantasztikus történetet takar, a fülszöveg megtévesztő, és az elején zavaros, azonban a könyv vége felé már rájössz, hogy mit is akar jelenteni.
A kezdés hatalmas „in medias res”, egyből a sűrűjébe csapódunk bele, ugyanis úgy indul minden, hogy van egy főszereplő lányunk, Skye, akit elrabol egy ismeretlen férfi.
A gyengédség és a durvaság egyvelegéből megszületett egy csodálatosan felépített, izgalmas, romantikus történet. Ritkán olvasunk ilyen egyedi, tényleg, semmihez sem hasonlítható könyvet, ami ráadásul egykötetes, tehát az írónő teljesen lezár, megmagyaráz mindent.
A könyv több részből áll, váltakozik a szemszög és az írásmód is, hogy jobban megértsük a szálakat, amelyeket az írónő zseniálisan mozgat és csavargat, hogy még izgalmasabb legyen a történet.
Hogy kinek ajánlanám? Mindenkinek. Ne ítéljétek el a könyvet a fülszöveg és a kezdeti brutalitás és sokk miatt, mert a végére magából a könyv lapjaiból is egy gyönyörű hattyú formálódik.

Ezt a könyvet olvasni kell."

Ilyen a világon nincs, ami a könyvben van. :D Jó lehet van, de nekem kicsit sok volt ennyi hihetetlen rész most. Erre azért nem számítottam. A rövid tartalma nem figyelmeztet arra, hogy a könyv ennyire a megszállottjává teszi az olvasót.
Nagyon tetszett, ahogy szépen minden elő volt készítve a cselekményben, mindig úgy vezette fel a dolgokat, hogy soha nem tudtam mi fog kisülni mindezekből. Emiatt is tetszett ennyire.
Valójában nagyon romantikus a történet, olyan mesébe illő az egész, kivéve a néhány brutális rész. Legalábbis számomra eléggé megdöbbentőek voltak és a lelkemnek már sok volt, hiába volt a történet tényleg nagyon szép.
A borítója nagyon szép, annyira illik a történethez, jobb borítót el sem tudnék a könyvnek képzelni.

Amikor a fülszöveget elolvastam, nem igazán ilyen témára számítottam, de szerencsémre pont kedvenceim az spoiler történetek.

Attól függetlenül, hogy kb. két hét alatt végeztem ki, élvezetes olvasmány volt, de néhol nagyon vontatott. Nem igazán tudta lekötni a figyelmem. Örültem, hogy Damian és Skye szemszögéből is megismerhetjük a cselekményt, honnan hová jutottunk.

Két olyan csavar volt, amire talán könnyen rá lehetett volna jönni, de mégsem jöttem rá. spoiler Ezekért a pillanatokért már megérte elolvasni.

A vége egyáltalán nem tetszett. Egy teljesen reális történetből mexikói szappanopera lett, kissé nyálas befejezéssel.

Tudom, mindig én vagyok az a személy, akinek nem jönnek be az agyonra dicsért könyvek. Nem azt mondom, hogy rossz volt, inkább azt, hogy egynek elment, de újraolvasni biztosan nem fogom.