Mists ​of The Serengeti 100% 14 csillagozás

Leylah Attar szavai varázslatával Serengeti ködjéből szépen lassan kirajzolódott egy olyan csoda, amelyet ritkán tapasztal meg az ember. Egy olyan gyönyörű történet, amelyben minden szónak jelentése van. Az írónő varázslatosan szőtte a szavakat, és őszintén mondhatom, hogy Amy Harmon óta nem volt olyan írónő, akinek a könyvénél jóformán minden második oldalon bejelöltem egy idézetet.

A Mists of the Serengeti egy olyan történet volt, amely igazán teljessé tette a lelkemet. Egy utazás keresztül kontinenseken, életeken, gyászon, szerelmen és fajdalmon. Én is ott voltam Ro-val és Jack-el a Kilimanjaro lábánál, ahol a bogarak zümmögnek, és a magas füvet zörgeti a szél. Ott voltam, amikor megtanulták egyik lábukat a másik után tenni azokban a percekben, mikor úgy tűnt, hogy nem jön el a napsütés az eső után, és akkor is, mikor az eső végül szivárványba hajlott át. Ott voltam velük, mikor nagyobbá váltak önmaguknál, és a gyengébbek segítségére siettek. És akkor is ott voltam, mikor úgy döntöttek, hogy igenis egy kávéültetvényen is lehet teapartit tartani. :)

Egyetlen tragikus esemény, két kontinens, két gyásszal küzdő lélek. "We are all connected. Taleenoi olngisoilechashur.” „Talán titokzatos módon mindannyiunk élete összekapcsolódik valahogy. Egy szálat meghúzol itt, és egy élet feltárul amott.”
Rodel és Jack útjait is váratlan események sorozata szőtte egymásba. Két élet odaveszett, de az éjszaka sötétségéből a ködös hajnal két újat formált.

Varázslatos, és nagyon izgalmas volt ez a történet. Imádtam a szereplőket, imádtam Afrikát, a rejtélyeket, a kalandokat, a kissé lökött Goma-t és Bahati-t, és csodálatos volt az a hosszú utazás, amelyen végigkísértettem Ro-t és Jacket. Az epilógus rendhagyó és tökéletes volt, és úgy érzem, hogy igazi lezárást tudott adni mindannyiunknak.

A tavalyi évben a Paper Swan végül nálam is felkerült a 2016 „leg”-jei közé, de ez a könyv… kétség sem férhet hozzá, hogy a hat csillagos kedvenceim között a helye. A lehető legőszintébben ajánlom. ❤

http://veronikasreaderfeeder.com/leylah-attar-mists-of-…

♥ Teaser: https://moly.hu/karcok/858303 ♥

„TIME. THE LESS you have of it, the more precious it becomes”.

Tudjátok mit szeretek Leylah Attarban, hogy képes volt megírni egy gyönyörű történetet klisék nélkül. Hogy a történet, amit papírra vetett él, lélegzik, összetör, és meggyógyít. Képes elrepíteni a messzi Afrikában a Kilimandzsáró lábához. Képes még jobban kávébolonddá tenni. Képes arra, hogy most rögtön befizess egy Szafarira a Serengeti parkban. Már a Papirhattyúval megvett magának az írónő, de ezzel a könyvel elérte, hogy minden könyvét elolvassam. Gyönyörű szívszorító történet, veszteségről, egy mindent elsöprő szerelemről, elengedésről, jótettekről. Jack és Rodel én annyira imádlak titeket! Hát én annyit bőgtem. Ajánlom nagyon…..

Egy vigyorgós mint a tejbe tök idézet.

“Oh. My. God. Did you bend the corners of my book?”
She sat back on her heels and flipped through it.
“Just the parts I think we should re-enact.”
“Jack.”
She shook her head in woe.
“You never, ever fold a corner over in a book.”
“You’re so hot when you go all book-nerd on me.”

„The most profound, most memorable moments of life are the ones that make you feel. And that’s what I’d been missing. That feeling of being alive. I had come with a heart full of grief for my sister, never expecting to find love or life budding out of it.”
A mindenit! Ez a nő aztán nagyon tud írni! Angolul még csak most olvastam tőle, de már a magyarul olvasott Papírhattyúval lenyűgözött.
Soha nem vágytam annyira Afrikába, mint ennek a könyvnek az olvasása közben. A leírások alapján úgy éreztem, mintha valóban Tanzániában jártam volna. Egyszerre volt gyönyörű és félelmetes. Mintha csak belekóstolhattam volna az ottani kultúrába. Ehhez párosult egy nem hétköznapi, de annál szebb szerelmi történet. Gyönyörűen megfogalmazott, drámai eseményekkel, fontos témákkal és mondanivalóval és persze szeretni való szereplőkkel. Annyira szerettem Ro és Jack kapcsolatát. A végeredmény egy 6 csillagos, lélegzetelállító olvasmány.
Igazából nem szívesen ragoznám. Igaz, már mindjárt vége a júniusnak, azaz még csak a fele telt el az évnek, de azt hiszem, megtaláltam a 2017-es év abszolút kedvencét. Ennél pedig semmi nem lehet kifejezőbb. Az is árulkodó, hogy, akik eddig itt, a molyon olvasták, szinte kivétel nélkül mindenki kedvencének jelölte. Így tettem én is.

„Once in Africa, I kissed a king . . .”

Lélegzetelállító történet, nem győztem törölgetni a könnyeimet! ♥

Leborulok egyszer majd ama szent szobor labanal, amit ennek a nonek emelni fognak.
Minden tulzas -es elfogultsag- nelkul allithatom, hogy piszok modon tud irni.
Nem tudom mikor talalkoztam utoljara ilyen konyvvel, aminek a lapjairol nem, hogy sütnek az erzelmek, hanem egyenesen pulzalnak. Neha az volt az erzesem, hogy kepes lennek megerinteni oket.
Ehhez a varazshoz hozzatevodnek meg a lirai szepsegu sorok, es maga a teny, hogy Jack es Rodel is igazan elo es szepen kidolgozott karakterek. Ok egyszeruen tokeletesek voltak egyutt, sehol nem volt egy oda nem illo mozzanat vagy mondat. Ahwr es Afrika… Olvassátok.

Csodálatos!
Leylah Attar hihetetlenül szép írásmódja tökéletesen vetítette elém Afrikát, a szerengetit. Gyönyörű, szívszorító történet fájdalomról, gyászról, szerelemről, kitartásról és még sorolhatnám.
Ennek a könyvnek, a lapjainak, a cselekménynek élete van. Lelke van. A téma komoly, egyáltalán nem egyszerű és mégis olyan csodás a körítés mellette, hogy végig a boldogságérzet keríti hatalmába az olvasót…

Ez a könyv csodás! Csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni róla! Sokkal jobb, mint a Papírhattyú és remélhetőleg ezt belátja majd valamely magyar kiadó is…
Jack Warden, elvált és kávéültetvénye van Tanzániában. Kislánya épp nála nyaral, amikor egy politikus ellen merényletet követnek el és a bombarobbanásban Lilly is meghal.
Rodel Emerson (igen, ilyen furi neve van a lánynak) épp egy angliai kocsmában ülve ünnepli álmai házának megvásárlását, amikor a tévéből, a hírekből értesül arról, hogy robbanás történt ott, ahol nővére tartózkodik. Később kiderül, hogy sajnos a nővére is meghalt.
Azonnal odautazik, hogy a testvére hátramaradt dolgairól gondoskodjon. Kiderül, hogy a testvére egy fontos „küldetést” tűzött ki maga elé és Rodel eldönti, hogy marad egy darabig Afrikában és befejezi helyette. Így jut el Jack-hez és innen indul kalandos utazásuk a Serengeti végtelenjén keresztül, hogy afrikai albinó gyerekeket mentsenek meg, biztonságos helyre juttatva őket. Hogy miért? Miről is van szó? Komoly témához nyúlt az írőnő. Természetesen ennek is utánaolvastam, íme egy cikk, hogy sajnos ez egy létező dolog, hát ezért:

http://www.nlcafe.hu/baba/20141026/albinok-afrikaban-eg…

http://www.erdekesvilag.hu/afrikaban-meg-ma-sem-ritka-a…

Imádtam az utazás minden részletét, azt, hogy ezáltal én is „elutazhattam” Afrikába, mert magam előtt láttam a Serengeti állatait, a nagy 5-öst :) a hatalmas porfelhőt kavaró gnúcsordát, a vulkánt, a ködös reggeleket…és hát a spoiler meg a " I turn around for two seconds and you are at another tea party :) és még a „fingertips like matches, setting skin on fire” etc. stb.
A cél, amiért útnak indultak, a veszélyt vállalva, és az ahogy közben egymásba szerettek, hát mit mondjak…..csak ismételni tudom magamat….Csodás!
Imádtam, hogy életszerű volt, hogy volt benne azért káromkodás is :) és mégis olyan szép volt. Rengeteget lehetne idézni belőle még, azon felül is, amiket már idéztünk, mert egyszerűen fantasztikus, ahogy ez a nő ír!
Imádtam Goma-t, Jack nagyiját, olyan dumája volt, hogy hangosan nevettem a metrón olvasás közben „Senior Abuse” muttered Goma. „What did you say?” "I said I could do with some cranberry juice" :))
… és a pojáca, betoji Bahati is nagyon aranyos volt, ahogy a szemünk láttára ment át hatalmas jellemfejlődésen. Omar Sy-t (imádom) el tudnám képzelni a filmben, ha készülne belőle film (de jó lenne) hogy ő alakítaná :)
Ez az epilógus pedig….hááát…nagyon fájt a szívem….de imádom, mert azzal még jobban lezárta a történetet…
Nagyon nagyon szép volt! Olvastam volna még tovább…azért is tartott olyan sokáig, mert húztam, halogattam, nem akartam még befejezni :)
Jut eszembe…a hajmosós rész, amikor a Jack mossa Ro haját…azért az ismerős volt a Volt egy farmom Afrikában című könyvből, filmből :) Robert Redford mossa Meryl Streep haját, a könyv borítóján is ott a jelenet :)
https://moly.hu/konyvek/karen-blixen-volt-egy-farmom-afrikaban

Egy csodálatos szívbemarkoló történet a Kilimandzsáró lábánál.
Jack és Rodel két lélek akiket egy szörnyű tragédia köt össze…a prológus rögtön megfogott és azzal a lendülettel össze is tört. Majd a szavannán találtam magam oroszlánok, zsiráfok, flamingók, elefántok és maszáj harcosok között egy izgalmas utazáson.
Igazából nehezen találom a szavakat amikkel ezt a csodát amit ez a könyv rejt leírhatnám…
„We are all connected.”

Úgy érzem meglehetősen merész vállalkozás volt tőlem egy héten belül bevállalni két ilyen szívet tépően szép és különleges könyvet ,hiszen jó egy éve igyekszem tudatosan kerülni azokat a történeteket amik a saját veszteségemre emlékeztetnek,mégis valahogy mindig megtalálnak ezek a könyvek.Talán picit mazochista vagyok,mert mindezek ellenére még így sem tudok ellenállni a megható és szívfájdító történeteknek.Ugyanakkor nem bánom egy percig sem hogy ismét kicsit kiléptem a biztonságos zónámból különben sosem ismerhettem volna meg ezt a csodálatos történetet amit Leylah Attar papírra vetett.Az én szememben klasszisokkal rávert a Papírhattyúra a Mists of Serengeti pedig emlékszem azt is szerettem.Nem is tudom mit írhatnék, még mindig keresgélem a szavakat amikkel igazán leírhatnám milyen szép és csodálatos volt ez a könyv,de annyi szent hogy a megérdemelt 100%-ot én is egy hatalmas 5 csillaggal fogom erősíteni.Nehéz beszélni mindarról amiről ez a történet szól:gyászról,veszteségről, újrakezdésről,reményről,és a küzdelemről az életben maradásért és egy nemes ügyért.A szívem mélyéig meghatott minden amin a szereplőink keresztül mennek és mindaz amit megtettek ezekért a gyerekekért akik még a mai modern világban is áldozatul esnek az ostoba hiedelmeknek és a gonosz és kapzsi embereknek akik ezekből a hiedelmekből akarnak hasznot húzni ártatlan életek kárára.Szomorú hogy ilyen szörnyűségek megtörténhetnek és sokkal több olyan emberre lenne szüksége a világnak mint Jack és Ro… A történet rögtön a prológussal mellbe vágja az embert és onnantól kezdve az olvasó is együtt gyászol a két főszereplővel egészen addig amíg kettejük útja keresztezi egymást és attól kezdve valami sokkal szebb és felemelőbb dolgokért szurkolunk miközben Afrika szavannáin és falvai között kalandozunk.Szurkoltam a Jack és Ro között ébredő szerelemért,azért hogy a közös tragédiából ami összeköti őket egy jobb jövő bontakozhasson ki számukra,és szurkoltam a gyerekekért,és azért hogy legyen értelme minden áldozatnak és küzdelemnek amit amit értük tettek.Egyszerűen gyönyörű volt az egész történet tele érzelmekkel,meghatározó pillanatokkal és komoly mondanivalóval.Mindeközben pedig egy kis betekintést nyerünk Afrika világába és Ro szemén keresztül megismerjük az itt élő közösséget és élővilágot ami elengedhetetlen része a kontinensnek.Afrika sosem szerepelt kiemelkedő helyen nálam azok közül a helyek közül ahová szívesen eljutnék,olvasás közben viszont mégis éreztem azt az erőteljes vonzerőt ami magába szippantja az embert és vágytam arra hogy én is ott lehessek és láthassam mindazt a csodát amit ez az ország tartogat.Olyan érzékletesen sikerült átadni a könyvben mind a látvány világot mind a hangulatot,hogy legalább az olvasás ideje alatt én is ott lehettem ezen a mesés tájon.Ha pedig mindez nem lett volna elég ok hogy a könyv megnyerjen magának,akkor ott vannak még a szereplők is,akik rengeteget adtak hozzá a történethez.Ro és Jack mindketten nagyszerű és különleges karakterek voltak,akiket hamar a szívébe zár az ember,akikkel végtelenül könnyű együtt érezni.Szerettem a kapcsolatuk alakulását,ahogy Ro apránként kicsalogatja Jack-et a páncéljából,és bár mindkettőjük gyászol valahogy életük tragédiája a legnagyszerűbb helyre sodorja őket:egymás karjaiba…Mindenképp említést érdemelnek még a mellékszereplők is különösen Goma,Bahati és Scholastica akik még különlegesebbé és szerethetőbbé tették ezt a történetet.Az írónőnek az epilógussal pedig még egyszer sikerült darabokra törnie a szívemet.De kellett ez a könyv végére hogy a történet egyensúlyban maradjon és hogy választ kapjunk mi is történt pontosan azon a tragikus napon.Azért örültem volna ha kapunk esetleg még egy epilógust ami bepillantást nyújtott volna hogy hogyan alakulnak a dolgok évek múlva,de ez a legkevesebb úgy hiszem.Úgy érzem felesleges is tovább szaporítanom a szót,hiszen előttem már elmondtak mindent amit lehetett, úgyhogy én csak megerősíthetem azt hogy ez a könyv egy csoda amit olvasni kell ha valaki igazán különleges és felemelő élményre vágyik.Köszönet az írónőnek mert olyan történetet adott nekem amire sokáig emlékezni fogok.Ezek után biztos elolvasom a 53 Letters for my Lover-t is Leylah-tól.

Imádtam a könyvet! Kedvenc lett! Szeretem Leylah Attar könyveit, de úgy érzem, ez a edvencem tőle! De jó lenne ezt magyarul is olvasni! :)
Ajánlom mindenkinek, aki egy izgalmas, érdekes, komoly problémát érintő történetet szeretne olvasni, és aki szereti a szép szerelmi történeteket!

Bővebben:
http://vivien-olvasokuckoja.blogspot.hu/2018/01/mists-o…