Megjelenésének várható időpontja: 2019. november 29.

A ​Serengeti köde 7 csillagozás

Leylah Attar: A Serengeti köde

Egyszer ​Afrikában megcsókoltam egy királyt…

„Így történt, hogy egy régi, piros pajtában, a Kilimandzsáró lábánál felfedeztem azt a tünékeny csodát, amiről addig csak a nagy szerelmes regényekben olvastam. Az újonnan megtalált boldogság szárnyat bontott pillangóként repdesett körülöttem, és a szívembe költözött. Visszafojtott lélegzettel, mozdulatlanul figyeltem, félve, hogy elszáll, és akkor örökre elveszítem.”

Amikor Kelet-Afrika egyik bevásárlóközpontjában bomba robban, az ezt követő események egymás útjába sodornak két idegent, amire egyikük sem számított.

Tanzániában Jack Warden, az elvált kávéültetvényes elveszíti egyetlen lányát. Egy óceánnal arrébb, egy angliai kisvárosban Rodel Emerson elveszíti egyetlen testvérét.

Egy férfi és egy nő, akiknek a sorsuk egy tragikus délutánon összefonódik, egy rendkívüli küldetés nyomába erednek. Átszelik a Serengeti végtelen síkságát, hogy útba ejtve három állomást, megmentsenek három gyermeket – akik többet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634576785 · Fordította: Margittay · Megjelenés időpontja: 2019. november 29.

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Jack Warden · Rodel Emerson


Kedvencelte 2

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 140

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
pveronika P
Leylah Attar: A Serengeti köde

Szívfájdító, varázslatos, izgalmas és gyönyörűséges szavakkal szőtt történet, amely kicsordította a könnyemet és megmelengette a szívemet. Egy utazás keresztül kontinenseken, életeken, gyászon, szerelmen és fájdalmon. Rodel és Jack útjait is váratlan események sorozata szőtte egymásba. Két élet odaveszett, de az éjszaka sötétségéből a ködös hajnal két újat formált.

Ez a csodálatos történet minden nyelven 6 csillagot érdemel! Másodjára is elrabolta a szívemet.

★Értékelésem: http://veronikasreaderfeeder.com/leylah-attar-mists-of-…
★Interjúm a szerzővel: http://veronikasreaderfeeder.com/leylah-attar-mists-of-…
★Teaser: https://moly.hu/karcok/858303

3 hozzászólás
>!
bfanni
Leylah Attar: A Serengeti köde

Nem tudom hova tenni ezt a könyvet. Egyrészt csodálatos gondolatok vannak benne, sokat le is mentettem jegyzetbe, annyira igazak és mellbevágóak, a gyászról, az elengedésről, arról, kik vagyunk valójában… Másrészt valami nekem végig hiányzott. Talán azért, mert nem tudtam annyira közel kerülni a szereplőkhöz. Néha átfutott a fejemen, hogy az írónő olyan szavakat, mondatokat adott Jack szájába, amit szerintem egy ilyen kaliberű férfi nem mondana ki hangosan. De a koncepció nagyon érdekes volt (még ha inkább a szerelmi szálra lett kiélezve a sztori, akkor is), az írásmód gyönyörű, szóval mindenképp ajánlom ezt a könyvet.

>!
alexandra15
Leylah Attar: A Serengeti köde

6* Imádtam minden sorát. Sirtam, nevettem és nagyon izgultam a szereplők miatt. Iszonyúan szerethető mindegyik karakter.


Népszerű idézetek

>!
pveronika P

Mind össze vagyunk kötve egymással különös, rejtélyes szálakkal. Meghúzol egyet itt, felfeslik egy élet ott.

>!
pveronika P

Azt mondják, az ember ereje a csapások idején mutatkozik meg. Különös, igazságtalan mérce ez. Mert a katasztrófa valószerűtlen, ijesztő szörnyeteg, ami ott leselkedik rád a látómeződ szélén. És amikor az egyik ilyen formátlan, alaktalan árnyék felfedi magát, és eléd áll a maga pőre, groteszk valójában, teljesen cselekvésképtelenné válsz.

>!
pveronika P

– Néha szükségünk van arra, hogy valami kizökkentsen minket a saját világunkból. Túlságosan sokat adunk mások rólunk alkotott véleményére. Bókokra, dicséretekre, elismerésre hajtunk. Pedig csupán egy meghatározó, kijózanító találkozásra lenne szükségünk önmagunkkal ahhoz, hogy meglássuk magunkban a csodát. Azt senki sem tudja megcáfolni, és senki sem veheti el tőlünk.

>!
pveronika P

Békakórus brekegett körülöttünk, a mohos sziklák közt vízesés zubogott, de én azon az utolsó afrikai éjszakán a csillagok alatt csak ezt a dobpergést idéző szívverést hallottam: Jack, Jack, Jack, Jack.

>!
pveronika P

Szikrázó napfény sütött át a levelek közt, miközben elhajtottunk alattuk. Mót láttam ebben a napsütésben – a melegségét, a káprázatos kisugárzását, az izzó életenergiáját. Egy pillanatra visszarepültem a gyerekkorunkba, amikor bújócskáztunk.
…5, 4, 3, 2, 1… aki bújt, aki nem, megyek!
Emlékeztem arra az izgalomra. Arra a sietségre, szívdobogásra. Miközben valami szűk helyen kucorogtunk. Micsoda sikítozást csaptunk, amikor megtaláltunk valakit, vagy épp minket találtak meg. Talán az élet is egy ilyen bújócska. Hétmilliárd ember bújócskázik; várja, hogy rátaláljon valakire, várja, hogy rátaláljanak. Anyák, apák, szeretők, barátok ugyanazt az egyetlen, kozmikus bújócskát játsszák – közben rátalálnak önmagukra, másokra, eltűnnek, majd megjelennek, mint az égen vándorló, újra meg újra felbukkanó csillagok.
Lehet, hogy Mo most is bújócskázott velem. Elbújt a nap sugaraiba, a ringó elefántfűbe, a vadvirágok illatába, és várta, hogy újra meg újra megtaláljam. Jack talán a viharokban találta meg Lilyt, a fa alatt, a sír mellett. Talán azért pont az esőcseppekben kereste, mert úgy érezte, ő a feloldozás, ami az égből hullik. Talán amikor a tomboló vihart videózta, el-elcsípett valamit Lilyből, amit aztán magával vihetett a telefonján.

>!
pveronika P

A felhők fölött, mintha csak a zafírkék égbolt éteri glóriája lenne, a Kilimandzsáró hósipkás orma emelkedett. Amikor Mo mesélt róla, mindig magam elé képzeltem, milyen lenyűgöző lehet, de az élmény, amikor életemben először láttam a saját szememmel a porhóval hintett fenséges csúcsokat, semmihez sem volt fogható.
Úgy tűnt, hogy Bahati ugyanolyan áhítattal nézi őket, mint én. Átmenetileg fel is függesztette a társalgást. Hirtelen elapadhattak a szavai, nem jutott eszébe semmi, amivel elkápráztathatott volna. Bámultuk a távolban derengő, valószerűtlen óriást, ahogy méltóságteljesen az afrikai szavanna aranyló síksága fölé magasodik.

>!
pveronika P

Mo halála olyan volt, mint amikor egy ajtót örökre bezárnak. Soha többé nem léphetek be rajta, többé nem hallgathatom a csacsogását, ami olyan rettenetesen hiányozott most. Van egy képzeletbeli tartomány, ami a lehetőségek egész tárházát foglalja magába, amíg valaki él. Amikor azonban meghal, ez a tartomány megszűnik, és vele együtt eltűnik az a sok-sok különböző világ is, amit jelentett a számunkra. Nem hallunk többé azokról az emberekről, akikkel már soha nem találkozik, nem láthatjuk a meg nem született gyermekei arcát, elvesznek az ízek, illatok, színek, amikben már soha nem lehet része.

>!
pveronika P

Megint felhúztam magam. Valamilyen oknál fogva Jack Warden képes volt kihozni a béketűrésből, pedig az nem volt könnyű. De neki sikerült.
Minden… egyes… alkalommal.

>!
pveronika P

Megérintettem a gyöngyökből készült karkötőmet. Eszembe jutott, mi van rá írva.
Taleenoi olngisoilechashur.
Mind össze vagyunk kötve.
Hányszor megyünk el egymás mellett az utcán, és még csak nem is sejtjük, hogy a sorsunk valami titokzatos módon összefonódik! Hány finom, láthatatlan szál fűz minket egy idegenhez azok közül, amik összekötnek mindannyiunkat?

>!
pveronika P

Egy igazi könyvmoly szerint van abban valami szexi, ha egy férfi úgy ismeri a könyvespolcát, mint a tenyerét. Ó, drága, drága Darcym! – gondoltam magamban. Nagy bajban vagyok. És a megítélésem szerint elég súlyos a helyzet, ha már te sem tudod teljesen lekötni a figyelmemet.


Hasonló könyvek címkék alapján

Guillaume Musso: Holnap
Murakami Haruki: Norvég erdő
Nicole Williams: Crash – Zuhanás
Rejtő Jenő (P. Howard): Az ellopott futár
Jennifer McVeigh: Afrikai akác
Wilbur Smith: Arany róka
Stefanie Zweig: Az álmok mégis Afrikában maradtak
Corinne Hofmann: Afrikai szeretők
Szaszkó Gabriella: Vigyázz rám
Tiffany Reisz: A szent